Szolnok Megyei Néplap, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-26 / 149. szám

2 SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 1986. JÚNIUS 26. Megkezdődött a jugoszláv kommunisták kongresszusa Vldoje Zarkovic tartott vitaindítót Az új-belgrádi Szava központban szer­dán délelőtt megkezdődött a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének XIII. kong­resszusa, amelyen közöl 2,2 millió tag kép­viseletében 1742I teljes jogú küldött vesz részt. Vendégként 121 kommunista és munkáspárt, valamint szocialista, szociál­demokrata és haladó párt delegációja van jelen. A Magyar Szocialista Munkáspárt kül­döttségét Havasi Ferenc, a Politikai Bi­zottság tagja, a KB titkára vezeti. Az SZKP delegációja élén Gejdar Alijev a KB PB tagja, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának első elnökhelyettese áll. A négynapos kongresszust pontban 10 órakor Vidoje Zarkovic, a JXSZ KB El­nökség elnöke nyitotta meg. A jelenlévők 1 perces néma felállással adóztak a ju­goszláv és a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom mindazon kiemelkedő személyiségei emlékének, akik a XII. kongresszus óta hunytak el. A legmagasabb pártfórum küldöttei ez­után egyhangúlag megválasztották a ta­nácskozás 82 tagú elnökségét, valamint munkatestületeit, s elfogadták a kongresz- szus napirendjére és ügyrendjére előter­jesztett javaslatokat. A delegátusok egyhangúlag elfogadták azt a javaslatot, hogy a kongresszus két napon át munkabizottságokban tanács­kozzék. Ezek a következő témaköröket tárgyal­ják meg: —; a szocialista önigazgatási tár­sadalmi-gazdasági viszonyok helyzete, a gazdasági és tudományos-műszaki fej­lesztés — a szocialista önigazgatás politi­kai rendszerének tökéletesítése — a JKSZ eszmei-politikai, szervezeti és cselekvési egysége, káderpolitikája és szervezeti sza­bályzatának módosítása — az oktatás, a nevelés, á tudomány és a kultúra időszerű kérdései — a JKSZ nemzetközi kapcsola­tai és Jugoszlávia külpolitikája — az álta­lános honvédelem és a társadalmi önvé­delem. A hat bizottság elnökségeinek és tagjai­nak; megválasztása után Vidoje Zarkovic lépett a szónoki emelvényre és tartotta meg vitaindító beszámolóját. A barátság hídjának szerepót kell betöltenünk Az elmúlt négy és fél évti­zed alatt a jugoszláv mun­kásosztály, a dolgozó töme­gek, a JKSZ vezetésével tel­jesen megváltoztatták hazá­juk arculatát — kezdte be­szédét Vidoje Zarkovic. — Jugoszláviában — folytatta a szánok — 1947 és 1985 kö­zött a társadalmi termék több mint hétszeresére, az ipari termelés pedig a 17- szeresére emelkedett, a szo­cialista szektorban foglal­koztatottak száma több mint az 5-szönösére nőtt. Erőtelje­sen fejlődött az oktatás, a kultúra, a tudomány és az egészségügy. Kialakult a kor­szerű munkásosztály, tudo­mányos-műszaki és alkotó értelmiség. Az elmaradottabb köztársaságokban és Koszo­vó autonóm tartományban fokozott ütemben erősödtek a termelőerők, jelentős ered­mények születtek a nemzeti­nemzetiségi egyenjogúság gazdasági megalapozásában. A hosszú távú gazdaság- szilárdítási program sikeres végrehajtáséihoz feltétlenül nagyobb egységre, s a tár­sadalom minden szintjén ha­tározottabb és gyorsabb cse­lekvésre, felelősebb gazda­ságirányi tásra, s a társadal­mi erők mozgósításához erő­teljesebb gyakorlati akciók­ra van szükség. A jelenlegi helyzetből a szocialista önigazgatás inten­zívebb fejlesztésében, a bü­rokrácia és a bezárkózás megszüntetésében, a külter­jesről a belterjes gazdálko­dásra való gyorsabb átállás­ban, valamint a jugoszláv társadalom szocialista ön­igazgatáson és teljes nemze­ti egyenjogúságon alapuló egységének erősítésében kell keresni a kiutat. Szüntelenül szem előtt kell tartanunk — mondotta Zar­kovic beszédének külpoliti­kai részében —, hogy egy esetleges atomháború követ­kezménye az egész emberi­ségre nézve katasztrofális lenne. Éppen ezért félelmet kelt az a tény,, hogy tovább tart a fegyverkezési hajsza, valamint az űrfegyverek ki­fejlesztése, amire az Egye­sült Államok és egyes nyu­gat-európai országok kato­nai-ipari komplexumai tö­rekszenek. Erélyesen elítél­jük ezt az irányzatot, és gya­korlati, határozott intézkedé­seket követelünk a fegyver­kezési hajsza feltartóztatásá­ra* az atomfegyverek betil­tására, az általános és teljes leszerelés folyamatának meg­kezdésére. a többi békesze­rető néphez hasonlóan mi is üdvözöltük és támogattuk az Egyesült Államok és a Szov­jetunió vezetőinek csúcsta­lálkozóját, mert azt remél­tük, hogy felújítja a nemzet­közi enyhülési folyamatot. Ez sajnos nem következett be, sőt az ellenkezője történt, az amerikai kormány még a SALT—H. felmondását is ki­látásba helyezte, aminek be- láthatatlanul káros következ­ményei lehetnek. Meggyőző­désünk, hogy a nemzetközi közösségnek változatlanul szorgalmaznia kell a Szovjet­unió és az Egyesült Államok vezetői tárgyalásainak foly­tatását. Külön érdekeltek vagyunk a szomszédos országokkal fenntartott szilárd és sokol­dalú kapcsolatok fejlesztésé­ben. Tartósan elköteleztük magunkat a jószomszédi po­litika mellett, amelynek alap­ja az egyenjogúság, a füg­getlenség^ a szuverenitás* a területi integritás, a határok sérthetetlensége és a bel- ügyekbe való be nem avat­kozás elveinek szigorú tisz­teletben tartása. Az egyes országokban kisebbségként élő nemzeteknek, nemzetisé­geknek a fokozott megértés, a kölcsönös együttműködés és a barátság hídjának sze­repét kell betölteniük. — mondotta befejezésül. Részletek a JKSZ KB jelentéséből A JKSZ és a Központi Bi­zottság két kongresszus kö­zötti tevékenységéről készí­tett 160 oldalas jelentését a kongresszus küldöttei írás­ban előre kézihez kapták. A dokumentum megállapítja: a hosszan tartó sikeres fejlő­dés és a számottevő eredmé­nyek időszakát követően el­hatalmasodtak a nehézségek az ország gazdasági és társa­dalmi fejlődésében. A szoci­alista önigazgatási rendszer fejlődésében bekövetkezett megtorpanás, a JKSZ-ben bekövetkezett széthúzás és a föderaldzálásra irányuló tö­rekvések nyomasztó súllyal nehezedtek az általános tár­sadalmi helyzetre és akadá­lyozták a szocialista erők te­vékenységét. A jugoszláv tár­sadalom fejlődése során fel­merült problémák felméré­sével a JKSZ a két kongresz- szus közötti időszakban ki­fejtett tevékenységével meg­felelő irányba terelte a szo­cialista erők tevékenységét a társadalmi-gazdasági élet és fejlődés minden kulcsfontos­ságú területén. A jelentésnek a JKSZ eszmei-politikai vezető sze­repe megvalósításával foglal­kozó része önkritikusán meg­állapítja, hogy a JKSZ mun­kája és tevékenysége álapel- veinek érvényesítésében szembeötlő következetlensé­gek vannak. Elterjedtek a demokratikus centralizmus elvétől való eltérés jelensé­gei. számos kérdésben inga­dozás, következetlenség és opportunizmus volt tapasztal­ható. s néhány igen fontos kérdéssel kapcsolatban gya­korlatilag is kiütközött a JKSZ szervezetedben és ve­zetőségeiben az egység hiá­nya. ' A jelentésben közölt ada­tok szerint a JKSZ-nek 1985 végén 2 152 686 tagja volt, 1,7 százalékkal több, mint 1981 végén. DM-Mrika Újabb jagtipró törvény Winnie Mandelával, a be­börtönzött Nelson Mandela feleségével találkozott tegnap Denis Healey, a Brit Mun­káspárt külügyi szóvivője, aki kedden érkezett a Dél- afrikai Köztársaságba. A johhanesburgi utcán tar­tott rögtönzött sajtóértekez­letén a brit politikus a Pre­toria elleni nemzetközi szankciók szükségességét hangsúlyozta, de kijelentése­it a június 12-én kihirdetett rendikívüli állapot rendelke­zései értelmében az újság­írók nem idézhették. MOSZKVA ötvennapos munkaprog­ramját befejezve Leonyid Kizim és Vlagyimir Szolov- jov tegnap elhagyta a Szal- jut—7 űrállomást. Az űrhajósok moszkvai idő szerint tegnap este 18 óra 58 perckor választották le személyszállító űrhajójukat a Szál jut—7-ről. Június 27- re virradó éjszaka érik el úticéljukat, a Mir űrállo­mást, ahol tovább folytatják tudományos programjuk vég­rehajtását. GENF Az atom- és űrfegyverzet­ről Genfben folytatott szov­jet—amerikai tárgyalások keretében tegnap ülést tar­tott a közepes hatótávolságú atomfegyverekkel foglalkozó munkacsoport. STOCKHOLM Erich Honecker, az NDK államtanácsának elnöke szerdán háromnapos hivata­los látogatásra Stockholmba érkezett. Honecker Ingvar Carlsson svéd kormányfő meghívásának tesz eleget. Erich Honecker személyé­ben első ízben látogat NDK államfő Svédországba. Lapzártakor érkezett A labdarúgó VB-n tegnap lejátszott elődöntő mérkőzés, NSZK—Franciaország vég­eredménye 2:0 (1:0). Kenan Evren szerdai programja (Folytatás az 1. oldalról) lálkozott a külügyminiszté­riumban. A megbeszélésen véleményt cseréltek a nem­zetközi politikai élet több fontos kérdéseiről, köztük a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testü­letének budapesti felhívásá­ban foglalt javaslatokról, valamint a közel-keleti fe­szültséggócok helyzetéről. Áttekintették Magyarország és Törökország kétoldalú kapcsolatai fejlesztésének soron levő feladatait. Kaoolyi László ipari mi­niszter Ahmet Selcukot, az energia- és bányaügyi mi­nisztérium államtitkárát fo­gadta az Ipari Minisztérium­ban. Megbeszélésükön átte­kintették a két ország közöt­ti energetikai együttműkö­dés lehetőségeit, különös te­kintettel a kedden Budapes­ten megkötött magyar—tö­rök energetikai keretmegál- lapodás Rendelkezéseire, s szakemberek kölcsönös cse­réjében állapodtak meg. Hüsamettin Celebi, az ana­tóliai hírügynökség vezér- igazgatója és Burján Sándor, a Magyar Távirati Iroda ve­zérigazgatója együttmű­ködési szerződést írt alá az MTI székházában. Az Új megállapodás a két hír- ügynökség közötti hír- és képcsere bővítését irányozza elő. Hüsamettin Celebit fo­gadta Bányász Rezső állam­titkár, a Minisztertanács tá­jékoztatási Hivatalának el­nöke. Ayhan Erkan, a Török Vll- lamosipari Egyesülés vezér- igazgatója és Kertész Pál, a Transelektro megbízott ve­zérigazgatója szerződést írt alá arról, hogy a Transelekt­ro — nemzetközi konzorcium vezetőjeként — a törökorszá­gi Catalagziban 150 mega­watt teljesítményű hőerőmű­vet épít fel kulcsrakészen. Este Losonczi Pál díszva­csorát adott Kenan Evren tiszteletére a Parlament Va­dász termében. A vacsorán a két államfő pohárköszöntőt mondott. Kölcsönös együttműködés más népekkel Mihail Gerbacsev tagadta Johannes Raut Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára tegnap Moszkvában fogadta Johan­nes Raut, a Nyugatnémet Szociáldemokrata Párt alel- nökét, Észak-Rajna-Vesztfá- lia miniszterelnökét. Rau az Oroszországi Föderációk Kor­mányának meghívására, tar­tománya kereskedelmi és ipari kiállításának megnyitá­sára érkezett a szovjet fővá­rosba. Mihail Gorbacsov tájékoz­tatta vendégét arról, hogy a Szovjetunióban mélyreható gazdasági reform kezdődött. Ennek lényege, hogy a leg­hatékonyabban kívánják ki­aknázni azokat a lehetősége­ket, amelyeket a tervgazda­ság. a központosított irányí­tás és a helyi kezdeményezés, önállóság összhangba hozá­sa biztosít. A Szovjetunió a saját út­ját járja, a társadalmi rend­szere, erkölcsi értékei meg­szabta keretek között kíván­ja megoldani az előtte álló feladatokat. Célja saját népe jólétének fokozása és kölcsö­nösen előnyös együttműkö­dés kialakítása más népek­kel. Sajnos bizonyos körök e törekvésben szovjet fenyege­tést látnak és minden lehet­séges eszközzel megpróbál­ják akadályozni a Szovjet­unió békés terveinek meg­valósítását. Ehhez elsősorban a fegyverkezési hajsza foko­zását és a menzetközi kap­csolatokban keletkezett pozi­tív folyamatok aláásását hasz­nálják fel — hangsúlyozta az SZKP KB főtitkára. Mihail Gorbacsov a talál­kozón szólt arról is, hogy a szovjet vezetés az európai és egyetemes biztonságot szol­gáló konkrét és igazságos megállapodásokra törekszik. Ezek elérését elsősorban a felelősségtudat, és a fegyver­kezés jelenlegi szintje mellett kívánatos újfajta gondolko­dásmód hiánya akadályozza. Washingtonban vannak olyan befolyásos körök is, akik még veszélyesebbé, még belátha- tatlanabb következmények­kel fenyegetővé akarják ten­ni a fegyverkezést Lengyel hétköznapok Kertelés nélkül 3. Csaknem az utolsó pillanatban ta­lálkozhattunk a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságá­nak székházában Slawomir Jaku- bovszkival. A nemzetközi ügyekkel foglalkozó csoportvezető a Varsótól kétszázötven kilométerre levő Ka- liszba indult. — Az ügy halaszthatatlan, az alapszervezetem taggyűlésére kell mennem — mondja a harmincnyolc éves fiatalember, aki három esz­tendeje dolgozik a párt központi apparátusában. — A mostani tag­gyűlés pedig kiváltképpen fontos az életemben, hiszen éppenl húsz esz­tendeje lesz annak, hogy a párttag­ja lettem — Kaliszban. Slawomir Jakubovszki tehát Ka- liszba indul alapszervezeti taggyű­lésére. A közlekedési felszerelése­ket, motorokat gyártó üzembe. Oda, ahol annak idején maga is munkás­ként, majd az egyetem elvégzése után mérnökként dolgozott. A kongresszust előkészítő kam­pány februárban kezdődött — mondja beszélgetőpartnerem. Akkor tették közzé a 2000-ig szóló hosszú távú program tervezetét, március­ban ezt követte az ötéves terv kon­cepciója. Az ezekről folyó viták egyben visszatekintést is jelentettek az elmúlt öt évre. Az eszmecserét kiváltképpen nagy jelentőségűvé tette az ismert tény: 1980—81-ben szervezetileg, ideológiailag egyaránt megingott a párt. — Általánosságban azt mondha­tom, hogy az öt év folyamatát pozi­tívan értékelték a vitákban. Nőtt a párt szerepe, ideológiai egysége erő­södött Slawomir Jakubovszki ugyanek­kor idézi a közelmúlt tényeit is. A párt a válságból meggyengülve ke­rült ki, elvesztett egymillió pártta­got, nagy részük munkás volt. Eh­hez az is hozzátartozik, hogy az egymillióból hatszázezer csak egy éve volt párttag. Aztán statisztiká­kat mutat, a mai számok a párt iránti egyre nagyobb érdeklődést jelzik. Tavaly 63 ezer tagot vettek fel, ebből 45 százalék munkás, 51 százalék 29 éven aluli. A képhez azonban az is hozzátartozik, hogy csupán hat százalék a {»araszt, s ezt igen kevésnek tartják. Ami 1986-ot illeti, már az első negyedévben több mint 31 ezer tagifelvétel volt. De még többet mond a fiatalok adatso­ra. öt év alatt tagfelvételük így alakult: 700, 4300, 9800, 18 900, 31 000. 1986 első negyedévében pedig több mint 14) ezer. — Tény, hogy továbbra is kevés a munkás párttag, ezzel a X. kong­resszus után külön is kell foglalkoz­ni — vélekedik a csoportvezető. — Természetesen nem lehet célunk a párt erőszakos fejlesztése, az ideo­lógiai és morális késztetés a meg­oldás. A dokumentumok vitáját megelőző személyes elbeszélgetése­ket a nyugati hírközlés úgy próbál­ta beállítani, mintha valami el­lenőrzésről lett volna szó. Holott egyszerűen arra voltunk kiváncsi­ak: hogyan látják a pártmunka fej­lesztésének lehetőségeit, miként vé­lekednek a párt programjáról, véle­ményük szerint min kellene változ­tatni, és így tovább. S ami még a vitáikban való rész­vételt illeti: az ifjúság igen aktív­nak bizonyult. — Ez fölöttébb örvendetes — így Jakubovszki. — Elvégre, a tizenöt­éves programot jobbára nekik kell megvalósítani, nem mindegy, meny­nyire tükrözi a véleményüket. Apropó, vélemények. A gyárak­ban elhangzottakat is összegezve, megerősítve, a csoportvezető így tá­jékoztat: — A beszélgetések során számos kritika is előjött Így szóltak az al­koholizmusról, a bűnözésről, bírál­ták bizonyos párt- és közigazgatási szervek munkáját. Szóvá tették a hivatal és az állampolgár közötti nem mindig kifogástalan viszonyt, a bürokratikus ügyintézést Olyan kérdések is felmerültek, amelyen még a kongresszusnak is el kell gondolkodni. A közvélemény sze­rint például a gazdasági reform nem minden területen mutat ered­ményt. Ezzel együtt a gazdasági re­formot lényegében megerősítették a viták. A társadalom jónak tartja a sta­bilizálódási folyamatot Emellett a kampány azt is kimutatta: széles körű szimpátia kíséri az egyre job­ban meggyökeresedő politikai, tár­sadalmi realizmust. így kertelés nélkül szóltak arról is, hogy tovább­ra is gond az életszínvonal emelése, az infláció. Az átfogó értékelés ugyanakkor arra vall, hogy a prog­ram egészét támogatják, a részletek azonban... — Ez a programi már nem az a program, amit februárban a közvé­lemény elé tártunk. A viták részt­vevői némáiképp átírták a részlete­ket. Az alkotó véleménycsere a biza­lom jele. A társadalom hangulatát vizsgáló szociológiai kutatások is azt jelzik: egyre erősebb a párt és a kormány tekintélye. A lengyel tár­sadalom túlnyomó többsége ma már tudja és elfogadja, hogy a LEMP az egyetlen erő, amely az ország fejlő­dését garantálhatja. Ehhez hozzáte­szik: mindez nem jelenti azt, hogy nem kritizálható a párt. A hosszú vitákban kialakított programok nyolc társadalmi célt fogalmaznak meg. Reálisak-e ezek a célkitűzések? Slawomir Jakubovsz­ki kissé meglepően kezdi a választ: — Nem. Nem reálisak akkor, ha nem javul a munka minősége, ha nem lesz jobb a termelékenység, az irányítás módja, a termelés rend­szere; ha nem takarékoskodunk job­ban anyaggal és energiával; ha a tudomány és technika nem kap kel­lő szerepet a korszerűsítésben. A jónéhány „ha” feloldására fe­lelősségteljes fórum kínálkozik a LEMP X. kongresszusán. Kelemen Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents