Szolnok Megyei Néplap, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-13 / 111. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. MÁJUS 13. Tíz embert keresünk Egyesület vagy egyesületesdi? Madarat lehetne velem fogatni, ha egyszer a következő hirdetés jelenne meg a lapok hasábjain: „Akar ön egyesületet alapítani? Bármikor megteheti, ha keres még kilenc embert, akik hajlandók azonos célokért önnel közösen munkálkodni. Szebbé akarja tenni lakóhelyét? Meg kívánja őrizni helysége hagyományait? össze akar fogni hobbitársaival? Közös eszméi, feladatai vannak barátaival, iskolatársaival? Alakítson egyesületet! Szervezési szándékát jelentse be a helyi tanács igazgatási osztályán. Munkatársaink szeretettel fogják fogadni, és hmndenben támogatják. Ön mellett áll az Alkotmány és a megfelelő törvények. Ne habozzon! Csak tíz ember kell hozzá! A Magyar Népköztársaság”. Abszurdum? Valóban gyakrabban találkozunk egy üdítő ital, egy társasutazás vagy agy szépségverseny reklámjával. Pedig az egyesületek ügye van annyira fontos, mint egy szénsavas cukoroldaté. Kérdés persze: kinek fontos. Ki fizetne egy ilyen hirdetést? Az biztos, hogy a tanácsok egy része csak akkor adna pénzt az efféle reklámra, amikor a fák futballcsapatot alakítanának, és felkerülnének az NB I-be. Így is elég gondjuk van. Majd még az egyesületekkel is ők vesződ- jtenék! Ellenőrzés, feladat- egyeztetés, felügyelet. A társadalmi szervezetek némely érzéketlenebb helyi le- rakatai is összevonogatják a szemöldökeiket, ha egyesület kopogtat az ajtójukon: „Mit akarnak? — kérdezik. — Játszóteret építeni? Az a tanács dolga. Fát ültetni? Jlelentkezzenek a Hazafias Népfrontnál! Helységé k múltját kutatni, őrizni? Arra van a múzeum. Nálunk minden feladatra ki van jelölve a megfelelő szerv, amely a lehető legjobban el is végzi a munkáját. Amelyik feladatra pedig nincs ilyen szerv, az nem is feladat. De ha, mondjuk, bélyeget akarnának gyűjteni, mi minden támogatást ...” A riasztó példákat mondtam el. Pedig találkoztam boldog egyesületekkel is. Ahol a tanácselnök magia is egyesületi tag vagy egyesületet kezdeményező. Mert belátta, hogy „az egyesületi eszme az emberek között a legnagyobb és egyben a legszelídebb erő és hatalom” — mint Széchenyi írja a Világban. Nincs pénzünk az eliszaposodott tó rendbehozatalára? Bízzuk az egyesületre — legyen horgásztavuk. Nincs se pénz, se vállalkozó, hogy megépítsük a sportcsarnokot? Az egyesület vállalja? A feladat legyen az övé. Bl- magányosodnak az emberek? Szétzilálódnak a családok? Félő, hogy elmennek a fiatalok? Keresse meg és újítsa lel a régi hagyományokat egy egyesület. Érezzék a helybéliek a szülőföld gravitációs erejét, hiszen csak az lehet magyar, aki egyúttal ceglédi, várongi vagy csornai elkötelezettségű. Aki otthon, otthon van. A művelődési egyesületek, ha nem országos szervezetekről van szó, mindig is a helyi kulturális érdeket képviselték. A kívülálló számára ezek az érdekek alkalmanként igen különösek. A helytörténeti kör régi dűlő- utak neveit gyűjti. A gimnázium baráti társasága üveg alá teszi a néhai tanár pipáját. A faluszépítő egyesület apraja-nagyja a temető elhagyott sírköveit tisztogatja. A lakótelepi egyesület nyilvános vécét akar építeni. Mindegyik azt teszi, ami szűkebb világában a legfontosabb. Őrzi múltját, szépíti jelenét. Ki akadályozhatja meg ezt kívülről, felülről, ha az egyesületi tevékenység egyébként senkinek sem árt? Már száz évvel ezelőtt is állami áldással alakultak a közművelődési egyesületek. Eötvös József, Türr István tudták, hogy amit az egyesület elvégez, azt az állam válláról veszi le. 1828—48 között 28 vidéki városban létesült kulturális egyesület, kaszinó vagy társalgási egylet. 1848—67 között tíz helyi egyesület alakult; 1860-ban az első országos hatáskörű; a Román Közművelődési Egyesület. És ettől kezdve futótűzszerűen hanapózott el az egyesületi láz az országban. Egyesületbe tömörültek a felvidékiek, az erdélyiek, a kassaiak, a pozsonyiak, a Bihar és Bereg megyeiek, a szlovákok és a szerbek. Építettek iskolát, kisdedóvót, indítottak tanfolyamokat, szerveztek olvasó- és dalosköröket, alapítottak gyermek-menedékhelyeket és népkönyvtárakat. A magyar köeművelődési egyesületek első kongresszusát 1897-ben tartották. Mindezt csak ízelítőül írtam le. nehogy valaki úgy gondolja; csak tegnap óta léteznek egyesületek, és az engedélyezési meg működési problémák a gyermekbetegségekből fakadnak. Az egyesületi eszmének jelentős hagyományai vannak: meg kell őrizni belőlük a jót, és elvetni a rosszat. Mgndanlnyiunk érdeke, hogy minél több helyi egyesület alakuljon: saját sorsát, kultúráját minden helység — erejétől függően — maga alakítsa. Ebben a munkában persze nem számíthatunk mindenkire, de tíz igaz ember mindenütt akad. Nógrádi Gábor Fabrikett Mohácsról Már a Tüzép-telepeken is kapható 25 kg-os csomagokban a mohácsi Farostlemezgyár által előállított fabrikett. A 4000 kcal bőértékű, hamumentes, jó minőségű tüzelőanyagból évi 2 ezer tonnát terveznek gyártani (Kálmándy Ferenc felvétele — KS) Ártalmaktól nem kell tartani Czeizel Endre nyilatkozata a sugárártalmakról Rekonstrukció a kékvércsék erdejében Tíz hektár új telepítéssel gyarapodott az elmúlt napokban a hortobágyi ahati őstölgyes, aihol Homoki Nagy István, a „Kékvércsék erdeje” című filmjét forgatták. A nemzeti park igazgatósága teljes felújítási programot dolgozott ki a kipusztulóban lévő ősitölgyes megmentésére. A munka három esztendővel ezelőtt kezdődött és még több évig tart, Először a legveszélyeztetettebb részek kerülnek arra. hogy megmentsék a mintegy 270 hektárnyi pusztai erdőt. Fiatal gyógyszerészek emlékversenye Csopakon, az állami gazdaságok üdülőjében vasárnap megjkezdődött a 21. Rozs- nay Mátyás emlékverseny, amelyen 19 megye és a főváros fiatal gyógyszerészkutatói vesznek részt. A négynapos versenyre az országból — az előzsűrizés alapján — 300 pályamunkát fogadtak el. A fiatal gyógyszerészkutatók tudományos pályázatának fődíjáról a Rozsnay Mátyás- amlékplakett odaítéléséről május 14-én dönt a gyógyszerészek 20 tagú bírálóbizottsága. Ekkor adják ki a pályázat további öt díját is. Az elmúlt napokban sokan fordultak a Genetikai Tanácshoz azzal a kérdéssel, hogy a terhességre mennyire ártalmas a radioaktív sugárzás. Dr. Czeizel Endre, az Országos Közegészségügyi Intézet Humángenetikai Laboratóriumának vezetője ezzel kapcsolatban a Magyar Rádiónak a következőket nyilatkozta: — Az ionizáló sugárzás forrása lehet bizonyos biológiai ártalmaknak, okozhat genetikai ártalmakat az ivarsejtekben, a testi sejtekben, s ez utóbbi rosszindulatú daganat kiindulása lehet. Előidézhet fejlődési rendellenességet a sugárzás a nagyon gyonsan osztódó, s ezért a sugárzásra érzékenyebb, méhen belül fejlődő magzatban. Bizonyosan tudjuk viszont azt, hogy a legkisebb mennyiség, mely a terhesség korai, legérzékenyebb szakaszában rendellenességet előidézhet, 25 sugáregység. Ezzel szemben a nukleáris reaktorbaleset közvetlen környékén az embereket érő hatás mostanában 0.05 sugáregység volt. — A légköri atomrobbantások idején, 1962. előtt, a háttérsugárzás mennyisége 0,120—0,130 egység volt, azaz a mostaninak sokszorosa. De az sem tudott a méhben fejlődő magzatban rendellenességet okozni, a mostani, minimális sugárzásról nem is beszélve. Fordulnak hozzánk anyák azzal, hogy meg akarják szakítani terhességüket. Ilyen okok miatt eszébe ne jusson senkinek ilyesmi. A genetikai ártalom, az ivarszervek génjeit, kromoszómáit érő sugárzás esetéiben nincsen küszöbdózis, itt elvileg minden ártalmas lehet. Viszont tudjuk azt, hogy Hirosimában és Nagaszaki- ban olyan nők, akik súlyos sugáribetegségen estek át, mert közvetlen, nagy adag sugárzás érte őket, azóta már 120 ezer gyermeket hoztak világra. Közülük 20 ezret alaposan megvizsgáltak, és a gyerekeken semmilyen genetikai ártalmat nem tudtak kimutatni. Az reális veszély, hogy a testi sejtek genetikai anyagában bekövetkező változás, sok más tényező között szerepet játszhat, nagyobb adag sugárdózis esetén, daganatos folyamat megindulásában. De genetikai. és a méhen belül fejlődő magzatot érő ártalmaktól nem kell tartani. — Sokan kérdezték tőlem, hogy érdemes-e nőnek jódot szednie terhessége alatt. Kijelenthetem. hogy nem érdemes, mert ez a jód a méhlepényen át bekerül a magzatba, és annak pajzsmirigyében raktározódik. Emiatt a magzat pajzsmirigye megnőhet (ezt golyvának nevezzük), s az ilyen gyermekek egy része azután veleszületett golyvával jöhet a világra. Ez nem egy nagy baj. mert a gyermek kinövi, de minthogy igazi, reális veszély nincs, ezért kár lenne az átmeneti hatásnak is kitenni a magzatot — mondotta dr. Czeizel Endre genetikus. Az a büdös kötök Védik a Balaton halállományát A Balatonon, ahol most általános horgászati és halászati tilalom van érvényben, ebben az Időszakban kettőzött figyelemmel ügyelnek a vízterületre. A halászok, a halőrök megerősített szolgálatot tartanak, járják a partokat, s csónakokkal a nádasok rejtett zugait is felkeresik. Az éberség kívánatos, hiszen nem csökken az orv- horgászok és -halászok száma. Szigonnyal, fenekező horoggal, valamint más — meg nem engedett — eszközökkel és módszerekkel még a tilalmi időben is ritkítják a halállományt. A Balatoni Halgazdasági Vállalat és a Magyar Horgászok Országos Szövetsége az idén is több millió forintot költ ivadékok telepítésére. Ennek az értéknek a védelme a halászok mellett a horgászok érdeke is, akik önkéntes őrszolgálattal segítik a hivatásos halőrök munkáját. raktárban épp konténert rakott, amikor hallotta, az irodában csörög a telefon. Apró remegés indult el a gyomrából, s jött föl, egészen a torkáig. Elszorult egy pillanatra minden. Aztán hallotta, neki .kiabálnak, őt keresik. Jól sejtette. Az óvónő kérte. menjen a kisfiúért, belázasodott. Nyögött valamit a kagylóba, aztán elindult, hogy keresse az osztályvezetőt, Az áruház gondoláit rendezgette éppen, s mint aikit villámcsapás ért, úgy fordult hozzá. — Én már nem is értem, egyszerűen felfogni se tudom, — kezdte — mit akar az óvoda. El.köhinti magát az a gyerek, vagy futkározás után kicsit kimelegiszik. s már hívják az anyját, vigye, ahová akarja. Én meg fulladjak bele a munkába, rángassam a fél osztályt, mert megint elmész. Hoay mennyi gond nekem az a büdös kólók, fiam, de elegem van már. Eleged, mi — mondta, míg az öltözőben felvette a kabátját. — Neked van eleged, mert te kapsz táppénzt, te ülsz órákig rendelőkben, te adod a fizetés előtti utolsó százasodat gyógyszerre, s te vir- rasztasz, ha éjjel se alszik a gyerek. Míg kiért az áruháziból, s várta a buszt, egyre ez járt a fejében. Az a büdös kölök! Egyáltalán, hogy mondhat ilyet egy nő, mégha életében nem is szült, s .már nem is szül, hiszen közelebb van a nyugdíjhoz, mint ő a harmincadik évéhez. Olyan érthetetlen, kiismerhetetlen a világ! Egyfelől lehetőséget adnak a nőnek, dolgozzék, s vele könnyebbséget az anyának, hogy beteg gyerekét ápolhassa. Másfelől meg már az osztályon majdnem mindenki haragszik rá. Aki nem haragszik, csak legyint. Nem osztják be jóelőre ünnepi nyitvatartásihoz, nem mehetett most se május elsején a ligetbe árulni, meg se próbálják, hogy bevonják egy hét végi leltárba — ő ugyanis megbízhatatlan, neki mindig számolni kell a gyerekkel, az óvodával. Mire a busz elzötyögött vele, más is bántotta. Kinyílt az idő, a gyereket tetőtől talpig fel kellene öltöztetni, mindent kinőtt, ami tavalyról maradt. Néki se ártana egy új kényelmes szandál, egy divatos szoknya. Dehát a pénz megint félpénz lesz, sok a levonás és kevés a táppénz. És a lakást, a villanyt, a vizet akkor is fizetni kell. ha az ember táppénzen van. A száját se kötheti be. s ha megint láz jön. citrom kell. alma, s olyan szépen mosolyog a piacon a piros retek is. Felöltöztette, kézen fogta a gyereket, s indult vele egyenesen a rendelőbe. Sokan voltak. Hasonlóan mint ő, elcsendesedett, semmi.be néző asszonyok fogták gyerekeiket. Az egyik mondta is a magáét: — Engem a munkatársaim közül még irigyelnek is né- hányan. Azt mondják, rengeteg szabad időm van, nekem biztosan nem szalad a lakásom, nem kell éjszaka mosnom. Nem, tényleg nem mosok éjszaka, mert tényleg van rá időm, amiig a gyerekem betegen sokat pihen. A főnököm azt mondta a múltkor, minden anyának inkább fizetne, mintsem zavarják a munkarendet, a többiek életét az örökös nyűglődéssel. Mit is mondana egy férfi? Tényleg nyűglődünk... Nevethetnékje támadt. Szerette volna megkérdezni, az ő gyerekét becézik-e a főnökei büdös kötöknek, de mielőtt megszólalt volna, meggondolta. Minden ember a maga baját érzi, minek fokozni az indulatokat. Délig a gyógyszertárba is elértek. Legszívesebben a szomszéd, gyeses anyukára bízta volna a fiút, amíg a gyógyszerért elmegy, dehát hogy is merje? Hátha elkapna valamit az övétől a piciié? Jobb nem zavarni senkit. Délután, míg a gyerek aludt megszámolta kevéske pénzét. Katasztrófa, düny- nyögte maga elé. Holnap, holnapután telefonálni kell a volt férjnek. Tetszik, nem tetszik, segítenie kell, nincs kihez, máshoz fordulnia. Amikor elvált, anyja — két megyével odébb — azt írta. nehogy elvárja tőlük, öreg nyugdíjba készülődőktől a segítségeit. Az apja is ivott, ki-kimaradozott, ő mégis tűrt, a család miatt nem lehet minden köteléket elszakítani. Hát ne szakítson, neki elfogyott a türelme, ő bizony szakított. A láz, ahogy múlt a nappal erősödött. Csitítgatta, babusgatta a fiút, előhozta a nagy .meséskönyvet, hogy nyugodjon éjszakára. Olvasott neki, s kö2íben az járt a fejében, már meg se tudja mondani, mikor volt moziban, s hogy vasárnap, meg szombat délután mikor voltak ők ketten, a gyerekkel kicsit boldogok. Nagy szuszogással, sípolással végre elaludt a gyerek. Megvetette az ágyát, s állt egy kicsit a sötét szobában az ablaknál. Vajon mikor mehet megint dolgozni? És meddig? Magán nevetett, hogy elnyomta az álom. Sóskúti Júlia
