Szolnok Megyei Néplap, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-10 / 109. szám

1986. MÁJUS 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A cselekvési egység garantálhatja a sikert Beszélgetés Kapolyi László ipari miniszterrel Tegnap volt negyvenegy esztendeje annak, hogy a Hitler-ellenes koalíció, az antifasiszta erők fegyverrel térdre kényszerítették a ná­ci fenevadat: a fasiszta né­met hadsereg tábornokai Berlinben aláírták a feltétel nélküli megadásról szóló ok­mányt. Ezzel véget ért a harmincmillió áldozatot kö­vetelő második világháború. Az évforduló tiszteletére tegnap délelőtt koszorúzási ünnepségeket tartottak Szol­nokon. Kilenc órakor a Munkásőr úti temetőben, a hazánk felszabadításáért folytatott harcokban elesett szovjet hősök díszsírjánál rótták le kegyeletüket és he­lyezték el a hála koszorúit, virágait szolnoki nagyválla­latok vezetői, dolgozói és a város iskolásai. Tíz órakor a Hősök terén a szovjet hősi emlékműnél tartottak koszorúzási ünnep­séget. A Killián György Re­Csoma Jánossal, a Szol­nok Megyei Állatforgalmi- és Húsipari Vállalat igazga­tójával arról beszélgettünk: ebben a könnyűnek semmi­képp nem mondható hely­zetben miként próbál „lá­bon maradni” a megyében a szakma? Hogy gondjaik vannak ezt bizonyítja a ne­hezebb évkezdet: az évi dol­lárbevételnek csak mintegy 10 százalékát hozták az el­ső negyedévben, de a tava­lyi első három hónap dol­lárbevételének is mindössze a háromnegyedénél tarta­nak. Itthon a vásárlók, nem nagyon vették észre azt, hogy az év első hónapjai­ban szűkösebb volt a várt­nál az árualap, hiszen akadt olyan húsféleség, amelyből a tervezettnél egyharmaddal több került az üzletekbe. Jelenleg túl vannak a felvá­sárlás zökkenőin, most vi­szont a külföldi megrende­léseket várják. Az exportle- maradásiban egyébként a juh volt a „bűnös”: csak 64 A „hideg” A korszerűsítés nem elha­tározás dolga, de szinte a kényszer sürgeti a húsipar­ban. Miután a világpiaci ke­reslet a magasabb feldolgo- zottságú áruféleségek iránt élénkült meg, hamarosan egy gyors érlelésű üzem­részt építenek a húsipari vállalat telephelyén, ahol a jelenlegi 300 tonnás terme­lést ezer tonnára növelik, így jut a csikós és tea szalámi­ból, a fűszerbevonatú mar­hahús alapanyagú termé­kekből külföldre is. A mai kapacitással a megyei igény félét tudják kielégíteni, az idén kezdődő 160 millió fo­rintos beruházás a tervek szerint a jövő év végére már termel, így várhatóan jól járnak a hazai vásárlók és a külföldi megrendelők is. Nagy gondja a vállalatnak a késztermékek tárolása: je­lenleg az ország legkülönbö­zőbb pontjain bérelt hűtő­vószenekara játszotta el a magyar és a szovjet him­nuszt, majd elhelyezték a megemlékezés koszorúit az emlékmű talapzatán a me­gyeszékhely vezetői: a váro­si pártbizottság nevében Varga Sándorné első titkár és Sándor János titkár, a városi tanács képviseletében Szénási István vb-titkár és Márton Ernő, a pártvezető­ség titkára koszorúzott. Ezután a hazánkban ideig­lenesen állomásozó szovjet alakulatok, valamint a ma­gyar fegyveres testületek képviselői, a város üzemei­nek, vállalatainak, intézmé­nyeinek dolgozói, az általá­nos és középiskolák tanárai, tanulói helyezték el koszo­rúikat és a megemlékezés virágait. A győzelem napjának év­fordulóján rendezett koszo­rúzási ünnepség az Interna- cionálé hangjaival ért véget. százaléka jutott el rendelte­tési helyére annak, amit szá­mítottak. Mit tehet a húsipar, ha egyszer az érdeke nem esik egybe a termelő szándéká­val? Például fizet. Két év alatt 66 millió forintot for­dított az ÁHV a megyében a szarvasmarhaágazat fel­frissítésére : úgy tervezték, hogy a törzsállomány javí­tása haszonnal jár, melyen a partnerrekkel osztoznak. Eddig a „haszon” mindösz- sze annyi, hogy talán vala­melyest lelassul az állo­mánycsökkenés. Jelenleg a juhállomány vészes fogyá­sának próbálják útját állni, társulást alapítottak az ér­dekelt közös gazdaságokkal, mintegy 10 millió forintos tőkével a hús- és gyapjú­forgalmazásra. Ha ez azt eredményezi, hogy több bir­ka és bárány „lépi át” a ha­tárt hűtőkocsiban — és ne­tán még itthonra is jut be­lőle, megérte a befektetést. méregdrága házaikban várnak a termé­kek szállításra. Méregdrága a „hideg”, de ugyancsak vi­szi a forintot — és drágítja az árut — a fuvarozás is, arról nem is szólva, hogy az ütemezéstől való egynapos eltérés háromszoros tarifa­emelkedést eredményez, így az ezertonnás hűtőtároló megépítése Szolnokon min­denképp indokoltnak tűnik. A tervekben külföldi tőke bevonása is szerepel, ami talán megkönnyítené az ex­portot, amely ma meglehe­tősen körülményes áttétele­ken bonyolódik. De hogyan is jut el a Szolnok megyében termelt hús külföldre? Miután a vállalatnak nincs önálló exportjoga, így a határon túli üzletkötéseket a tröszt intézi. Ennek a sruktúrának vannak előnyei és hátrá­nyai is. Igaz, fényűzés len­ne egy kontinentális átte­Befejeződött az MTA közgyűlése A Magyar Tudományos Akadémia várbeli kongresz- szusi termében tegnap be­fejezte munkáját az MTA 1986. évi, sorrendben 146. közgyűlése. A záróülésen Berend T. Iván, az Akadé­mia elnöke, vitaindítójában összegezte a magyar tudó­soknak az utóbbi időszakban elért eredményeit. Ezt követően Láng István, az MTA főtitkára szólt ar­ról, hogy az MTA vezetése javaslatot dolgozott ki a tudományos kutatás — lé­nyegében a költségvetési kutatóhelyek — finanszíro­zási, gazdálkodási, érde­keltségi rendszerének to­vábbfejlesztésére. Ezt a Tu­dománypolitikai Bizottság 1985-ben elfogadta, s előírta a kidolgozott új rendszer be­vezetését 1986-tól kezdődően. A Magyar Tudományos Akadémia 146. közgyűlése határozathozatallal fejezte hintéssel rendelkező külke­reskedelmi hálózatot kiépí­tenie egy megyei vállalat­nak, viszont az áttételek mi­att olykor reményt keltő üz­letkötések hiúsulnak meg. Csorna János elmondta, hogy Párizsban a magyar napokon egy szaudi üzlet­ember kíváncsiskodott a pa­vilonjuk előtt. Sikerült megkóstóltatni vele — per­sze hosszas rábeszélés és „Allah-nál való közbenjá­rás” után — az egyik ser­téshúsból készült szalámit, ami ízlett a kereskedőnek és érdeklődött, miként le­hetne ugyanezt marha, eset­leg juhhúsból ugyanígy elő­állítani? A biztatóan indult „frigy” messzire nem jutott, mivel jöttek a korlátok: árat nem tudott mondani az igazgató, így azzal bú­csúztak, hogy „majd talál­kozunk”. Pedig ma már a kisüzleteket is meg kellene becsülni. Csakhát a tröszt külker láncolaton keresztül nem olyan egyszerű a dolog. Nem lesz „nagymama hurkája” Szóbakerült persze a ha­zai üzletekben vásárlók szempontja is. Jól szolgál­ná mindennapi érdekünket, ha a vállalat saját boltjai­ban kínálná portékáját úgy. ahogyan azt hamarosan a fővárosban teszi, egy 200 négyzetméter alapterületű üzletében. Csakhát ehhez is pénz kell: ha a tanácsok olyan üzlethelyiséget bizto­sítanak, mint például Kun- szentmártonban, úgy haj­tandó azt üzemeltetni az ÁHV. Ami pedig a termékeik minőségét illeti? A nagyté­telek előállítása nem teszi lehetővé, hogy amúgy „nagymama lekvárja” min­tájára egyéni ízlés szerint fűszerezzenek. Miért is ten­nék, hiszen a hurkából — ami valljuk be, nem egy csúcsprodukció — az utóbbi időben 20 százalékkal töb­bet adták el, mint korábban. Megméretés előtt áll a „húsos szakma” a megyé­ben is: ahhoz, hogy gondta­lanul teljenek napjai, ver­senyképesnek kell lennie a külpiacon. Ha nem ezt te­szi, vékonyan csordogál a pénz. A konkuráláshoz vi­szont beruházni kell, még­hozzá súlyos milliókért. Ter­melői háttér kell, zavarta­lan, ami ugyancsak nyeli a forintok millióit. Ha úgy tetszik, a VII. ötéves terv az ÁHV számára igazi erőpró­ba lesz. Palágyi Béla Iparunknak meghatározó szerepe van nemzeti jövedel­műink termelésében, gazda­sági növekedésünk ütemében, s persze abban, miképp ala­kul népünk életszínvonala a VII. ötéves terv éveiben. Felkerestük Kapolyi László ipari minisztert és megkér­deztük, tájékoztassa közvé­leményünket az ipari tárca, a kormányzat álláspontjáról, az ipar előtt álló feladatok­ról-. — A gyorsítás program jóról határozott az SZKP XXVII. kongresszusa, feb­ruárban. Várhatóan hogyan hat ki ez a magyar ipar fej­lödésére, gazdasági növeke­désünk ütemére, hiszen leg­nagyobb külkereskedelmi partnerünk a Szovjetunió. — Való igaz, az ipar rubel viszomylatú exportforgalmá­ból 56 százalékkal, impor­tunkból pedig — a nélkülöz­hetetlen energiahordozókat is beleértve — 79 százalék­kal részesedett 1985-ben a Szovjetunió. Hazánk 1986—90 között ti- zenkétmilliárd rubel értékű gépet szállít a szomszédos nagy szocialista országba: e szállítások várhatóan meg­gyorsítják iparunk fejlődését. Nyilvánvaló, Iparunk érdeke, hogy csatlakozzék a XXVII. kongresszuson jóváhagyott, 2000-ig szóló célprogramok­hoz: az élelmiszer^ és emer- giaprogramihoz, a gépipar fejlesztéséhez, a kemizálás- hoz, a közszükségleti cikkek gyártásának bővítéséhez és a szolgáltatások fejlesztéséhez. A XXVII. kongresszuson el­hangzottaknak megfelelően, a mi vállalatainknak is szor­galmazni ok kell magyar— szovjet közös vállalatok, egyesülések, tervezőirodák, laboratóriumok megalakítá­sát. Ily módon ugyanis lehe­tőségünk nyílhat a szovjet vál­lalati innovációs folyamatok­ba való bekapcsolódásra, ami közvetve jelentős hatást gya­korolhat az iparunk fejlődé­sére. a legújabb technikai vívmányok, technológiák és berendezések gyártásában. — Egy adat szerint az ösz- szes ipari termékekből csak 8 százalék volt újnak, kor- szerűbbnek nevezhető a VI- ötéves terv átlagában. Ez nemzetközi összehasonlítás­ban kedvezőtlen mutatószám. Milyen kibontakozásra szá- míthatunk a VII. ötéves terv időszakában, hiszen ez a műszaki fejlesztés meggyor­sítását igényli, beruházások- ra viszont most sincs elég pénzünk. — Én nem vonnék le mesz- szemienő következtetéseket abból a 8 százalékos arány­számból, hiszen az átlag ele­ve nivellál, nem beszélve ar­ról, hogy az egyes ágazatok, ezen belül fő termékcsopor­tok műszaki elavulási ideje, a termékek életgörbéje nagy­mértékben eltérő sajátossá­gokat mutat egymástól. Jellemző például, hogy 1934„ben a gépiparban az 1— 3 éves termékek aránya el­érte a 21 százalékot, a mű­szeriparban pedig 22, a tex­tiliparban 35, a bútoriparban 39 százalékos arányt. Mind nagyobb teret hódít az ipar­ban az új technika, technoló­gia. A szilárd ásványi nyers­anyagok bányászatában pél­dául széles körben elterjedt a hazai fejlesztésen alapuló diszpécser- és rendszerirá­nyítás; a kohászatban fi­gyelemre méltó a porbefúvá- sos technológia, a hidegfo­lyatás és félmeleg alakítás bevezetése. Atomerőművet építünk a villamosenengia- iparhan, CNC-vezórlésű le­mezmegmunkáló központ lé­tesült a gépgyártási technoló­giák korszerűsítésére, s meg­kezdődött a meleg- és ne­hézüzemi robotok, manipulá­torok gyártása. Megalapoz­tuk mikroelektronikai ipa­runkat, jelentős előrelépést értünk el a mikroelektroni­ka alkalmazási kultúrájában. A professzionális hírközlés területén a többi között ki­fejlesztettük a digitális al­központot, elkészült a több- csatornás rurál rádiótelefon- rendszer. Új mérő-érzékelő gyártmánycsaládokkal gaz­dagodott műszeriparunk, je­lentősen fejlődött az irányí­tástechnikai rendszer. A VI. ötéves terv időszakában 6 új, originális gyógyszerké­szítmény került forgalomba, s további 6 originális gyógy­szer törzskönyvezése várható. További konkrét példákat említhetnék a textilipar te­rületéről és még több más iparágiból. De — és ez termé­szetes — nem vagyunk elé­gedettek a termékszerkezet- váltás, a műszaki fejlesztés eredményeivel és gyorsasá­gával. Ezért a VII. ötéves terv során, a korlátozott erő­források koncentrált fel- használásával, a termékszer­kezet korszerűsítésének gyor­sítására törekszünk. Az ipar­fejlesztésnek hat kiemelt, fő­iránya lesz, amelyek több­nyire egybeesnek a KGST Komplex programjában fog­laltakkal. Ezek: természeti kincseink gazdaságos haszno­sítása; az agrárgazdaság ipa­ri hátterének, biotechnoló­giájának fejlesztése; a mik­roelektronika, az elektroni­kai berendezésgyártás tech­nológiai hátterének fejlesz­tése; az energetika tovább­fejlesztése; az anyagkultú­rához kapcsolódó fejleszté­sek; a feldől gozottsáigi fokot növelő fejlesztő munka. A legmarkánsabb szerkeze­ti változás a gépiparban vár­ható, s azon belül is a köz­lekedési eszközök a híradás-, illetve a vákuumtechnikai ágazat, s a műszeripar fej­lődése lesz a legdinamiku­sabb. a vegyiparon belül kü­lönösen a gyógyszer-, illet­ve műanyagfeldolgozóipar, valamint a gumiipar, a könnyűiparon belül pedig a konfekcióipar fejlődési üte­me lesz gyorsabb az átlagnál. — A VII. ötéves terv fo­lyamán néhány új bányától. illetve a Paksi Atomerőmű bővítésétől eltekintve nem épül nagyobb, új ipari üzem a megyék területén. Mit je­lent ez konkrétabban, hi­szen az ország kevésbé fej- lett körzeteiben igencsak ér- dekli ez a közvéleményt. — Nem a nulla pontról in­dulunk, hiszen 1966—83 kö­zött 243 ipari telephely ke­rült ki a fővárosból, csupán a felső szintű határozatok alapján, összességében még ennél is több volt a vállala­ti elhatározásból kezdemé­nyezett kitelepítések száma. Különösen Hajdú-Bihar. Szabolcs-Szaitmár, Bács­Kisfcun és Tolna megyékben vezetett ez szembeötlő vál­tozásokra. E fejleményékről már azért is szólni kell, mert az így született ipari bázisokkal, az ipari kultúrák meghonosításával országszer­te megteremtettük a tovább­fejlesztés lehetőségét. Ez is jelentős szerepet játszik majd a megyék iparosításának fo­lyamatában. Mintegy 160—170 milliárd forintot költhet beruházások­ra a feldolgozóipar, a VII. ötéves terv időszakában. E beruházások vállalati dönté­si körbe tartoznak. Minthogy a fővárosi ipar szelektív-in­tenzív fejlesztését, szerke­zetének racionalizálást to­vábbra is folytatni kell. fel­tehető, hogy a fejlesztések tetemes részét Budapesten, kívül, a kevésbé iparosodott (területeken realizálják. Er­re készteti, kényszeríti őket a sok gondot okozó fővárosi munkaerőhiány is. Magától értetődik, a megyei, helyi szervek (kezdeményező kész­ségére, áldozatvállalására is szükség lesz, hiszen gondos­kodni ok kell az ipartelepítés infrastrukturális feltételeiről, megfelelő munkaerőről, stb. A vidéki ipartelepítés alatt egyébként nemcsak komplett üzemek áthelyezését értjük, hanem egyes gépek, gyártó­sorok, termeflőberendezések kihelyezését is. Az Ipari Minisztérium a jövőben is szervező, koordi­náló tevékenységet fog ki­fejteni a megyék iparosításá­ban. — Sok szó esett az utóbbi időben a vártnál alacsonyabb népgazdasági teljesitmé- nyekről, illetve arról, hogy az év első hónapjaiban is folytatódtak az 1985-re jel- lemzö kedvezőtlen gazdasági folyamatok. Mire számitha- tunk az év hátralevő idő­szakában? — Azt hiszem, felesleges volna részletekbe bocsátkoz­nom a gazdaság növekedési ütemének, az export-import egyenlegének kialakulásáról és másról, hiszen ezekről so­kat írt a sajtó, így meglehe­tősein ismertek a közvéle­ményünk körében. Köztu­dott az is, hogy a külgazda­sági egyensúly megszilárdí­tása, az antiinflációs politika következetes végrehajtása áll a párt és a kormány gaz­daságpolitikájának homlok­terében, s ennek legfőbb biz­tosítéka a gazdásági növeke­dés meggyorsítása. Számos kormányzati döntés, intézke­dés született már a kedvező folyamatok kibontakozásának ösztönzésére, s ezek előnyös hatása az ipari értékesítések márciusi—áprilisi élénkülé­sében már kezd megmutat­kozni. Az egész VII. ötéves terv­re kihat, hogyan zárjuk majd az idei évet. Minthogy csak a teljes cselekvési egység ga­rantálhatja a sikert, több lépcsőben folytattunk eszme­cserét a vállalatvezetőkkel. Márciusban alágazati igazga­tói értekezleteken vitattuk meg a közös teendőket. Ezt követően a minisztérium munkatársai, a társszervek­kel közösen felkeresték a vállalatokat, hogy — immár a részletekre is kitérve — elháríthassuk a tervteljesítés útjában állő akadályokat. Ezután, április 11-én ke­rült sor az ipari tárca nagy aktívaértekezletére, a Buda- pest Kongresszusi Központ­ban, ahol a vállalati igazga­tók, a vállalati tanácsok el­nökei, párt- és tömegszerve­zeti vezetői egyaránt jelen voltak. Ismeretes, hogy e ta­nácskozáson Maróthy László, a Politikai Bizottság tagja, miniszterelnök-helyettes egy­értelmű útmutatást adott ar­ról'. miit vár a párt és a kor­mány az ipartól. Én csak megismételni tudom, amit ott, az 1500 ember előtt, a vitaindító előadásom végién elmondtam: bízom abban, hogy az ipar tisztességgel kiveszi a részét a tervfelada­tok megvalósításából — mondotta befejezésül Ka­polyi László ipari miniszter. Vasvári Ferenc A győzelem napja évfordulóján Koszorúzási ünnepségek Szolnokon pülő-Műszaki Főiskola fű­ibe munkáját. Húsbavágó problémákról jelen és jövő időben A megméretés évei a húsiparban Ma már egy átlag újságolvasó is betéve fújja a húsipar hazai és világpiaci helyzetét, i A felvásárlásban a honi te­nyésztési ’kedv csökkenésé miatt a szükségesnél valamivel kevesebb a sertés, jóval kevesebb a marha és a juh. A fel­dolgozás frontján is lépni kell, mivel a külföldi vásárlók, a munkaigényesebb, jobban feldolgozott termékeket részesítik előnyben; könnyebb a „dolláros piacra” bejutni a dobozos sonkával, a téli szalámival, mint a hasított fél sertéssel. Ami a piacot illeti: kontinensnyi területen még csak a ne­vét sem szabad kiejteni a sertésnek, ezekben az országok­ban juhot várnak,' dehát a birkatartás idehaza nem nagy haszonnal jár. Ami pedig szinte ördögi kör: ahol híján van­nak az élelemnek és vevők lennének a húskészítményekre — pénz nincs. Ott viszont, ahol fizetőképes a kereslet, a túlkínálat miatt valósággal birkáinak az áruféleségekben. Szarvasmarha után a juhot „menedzselik"

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents