Szolnok Megyei Néplap, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-10 / 109. szám

4

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1986. MÁJUS 10.

I Arcképvázlat I

Közélet a rendelőben

Tagadhatatlan, hogy az itt töltött második évtizedének küszöbéin rengeteg, addig ismeretlen nehézséggel kellett szembenéznie. Találóan úgy jellemzi azt az időt: tartását vesztette a falu. Akkor tapasztalta ezt, amikor egyesült három település termelőszövetkezete. közös nagyközségi tanács alakult, s a kis fogyasztási szövetkezetek is beolvadtak, nagy központokat hozva létre. Túlságosan elcsendesült a lakóhelye, Ti- szasas, s ugyanúgy Tiszaug is. Ennek a két, kedves virágos, gondozott községnek az orvosa dr. Szűcs Imre. Tizenhét éve, meglehetősen friss diplomával érkezett, s 'bár ki nem mondta, aligha vágyik el innen.

A két faluban háromezernél több ember egészségére vigyáz az orvos. Nem panaszkodik: nincs külön gyerekorvos, s a házasság előtti tanácsadás is éppúgy az ő dolga, mint a cukorbetegek gondozása, a terhes anyák rendszeres vizsgálata. Amikor ezt mondja, azért sóhajt, mert ezelőtt 15—17 évvel, az első sasi éveiben kétharmaddal több gyerek született mindkét településen. A gyerek kevesebb, a magányos, magatehetetlen öreg egyre több. Asszisztensét, a feleségét kéri, segítsen számolni, nem szeretne többet mondani. Ketten mondják aztán nagy bizonyossággal : csak Tiszasa- son száz házban magányos, egyedülélő öreg van. a másik száz ház meg olyan, ahol két öreg, egy emberpár él. Nem szegénységük miatt szánandák — errefelé a szőlős, gyümölcsös 'kertek hozama öregkorra szép gazdagodást jelent — hanem a magány miatt. A gyerekek ki- röppentek, a maradó, idős emberek megsínylik ezt.

Az orvos mindezt napjában tapasztalja. Azt gondolom, soha se csupán gyógyítás volt az életelve — Közélet színtere a rendelő — mondja a beszélgetés közben, s okolja az előbbiekkel. A falusi, kistelepülésen élő ember nem találkozhat olyan egyszerűen, helyben tanácselnökkel, téesz-vezetővel, szövetkezeti szakemberekkel.

mint korábban. Megmaradt az orvos és az iskola. Nos, az iskolába nem mehet be csak úgy a tanítási órákra beszélgetni. A rendelőben viszont, amíg kivárja a sorát, találkozik sorstársaival, s az orvossal — ha van hozzá bizalma — nem csak a testi, lelki bajairól is szót válthat.

Dr. Szűcs Imre rászolgált erre a bizalomra. Azt mondja, önös érdekből is tette, amit érzése, tapasztalata szerint tennie kellett az első éveiben. Akkoriban egy-egy rendelésen nem ritkán száz- nyolcvan beteg jelentkezett, s éjszakánként négyszer-ötször felkeltették. Pár évig fáradhatatlan volt az egészségügyi felvilágosításban. Egyszerűen meg kellett tanítani a betegápolást, a gyermekek gondozását, az öregkorral járó 'bajok kezelését, a gyógyszerek elővigyázatos alkalmazását, és ami máig a legnehezebb: az egészséges táplálkozásra buzdítani. — Sajnos — mondja, ez utóbbi csinálja a legtöbb bajt Errefelé a jómód birka- paprikással kezdődik, s kacsasülttel folytatódik. Két hetenként epekő-műtétre utal egy-egy beteget. A védőnők segítségével talán azt elérni már, hogy legalább a gyerekek ne így folytassák.

És a felvilágosító munkából el nem maradhat az alkohol káros, egészségromboló hatásának magyarázása. Sok bajt okoz. ugyanis mindkét faluiban az italozás. A szív-érrendszeri, emésztőszervi betegségek között főszereplő az alkohol. Sose gondoltam volna, hogy szőlős vidéken, jó boráról híres faluban is a tömény szesz hódíthat. Pedig így van, a presszók, italboltok forgalma bizonyítja.

Az orvos mindezt jól tudja, mert nemcsak két falu orvosa. Harmadszor kapott bizalmat, mint tanácstag. Pár utca „hivatalosan” a gondja. Amikor először mlegválasz- tották, az egészségügyi, kulturális és sportbizottság vezetésével is megbízták, tavaly a nagyközségi közös tanács végrehajtó bizottságának is tagja lett. Eljár Csápéra tanácsülésekre, vébére,

persze nem mindig oda, mert a csépai tanács megosztja rendezvényeit társközségeivel, Tiszasassal, Tiszauggal. örül, hogy az agilis tiszasa- si elöljáróval már „ketten” vannak, akik intézik a sasiak ügyeit. Most éppen nagy terv megvalósulásának küszöbén állnak. Van Tiszasa- son egy szép nagy üres, községi tulajdonban lévő ház. Az elöljáróval megnézték a közeli szomszédban, Tiszakécs- kén, az öregek hetes napközijét. Rászorulna sok beteges öregember Tiszasason is a gondoskodásra. Nincs annyi házi gondozó, aki ebédet vigyen, takarítson mindegyiknél. Vagy húszán jönnének szívesen a hetes napközibe. A megyei főorvos is támogatást ígért nekik.

Mit csinál még az orvos- tanácstag? Például lelkes sportköri elnök, s örül, ha a jó focicsapat meccsén százötven ember állja körül a pályát. Nem rest társadalmi munkát se szervezni. Most az Alpári uitca kövezése következik. Szabad idejében legszívesebben vízparton tartózkodik. Az úszás szeretete megmaradt szolnoki gyermekkorából. A Damjanich uszodáról majdnem olyan szeretettel beszél, mint egykori iskodéjárói, a Verseghy Gimnáziumról.

Az orvosi rendelő s az orvosi lakás Tiszasason, a falu közepén áll. Dr. Szűcs Imre hetenként három nap helyben, két nap Tiszaugon rendel. Havonta, pontosabban hathetenként 48 órát ügyeletben tölt hét végén Kun- szenímártonban. Környezete, a csendes falu, az otthon rendje azt sugallja: jól érzi magát. Lehet, megtalálta Tiszasason — és Tiszaugon és Csépán is — a helyét.

Sóskúti Júlia

Új kirándulóközpont Gemencen

A gemcnci erdő szélén. Szekszárdid! hat kilométerre új kirándulóközpont nyílt. A Tolna megyei Tourist kezelésében lévő épületegyütteshez 70 személyes étterem büté és információs iroda is tartozik. Az új létesítménytől indul majd a kisvasút a gemenci erdőbe (Gottvald Károly felvétele — KS)

lék mezében fehér galamb

Vélemények a bókóről 6a a háborúról

„Senki sem olyan esztelen, hogy a háborút válassza a béke helyett; ez utóbbiban ugyanis a gyerekek temetik eí az apákat, az előbbiben az ajiák a gyerekeket"

(Hérodotos)

„Ha meg >kellene festenem a béke jelképét, akkor festenék egy kiterjesztett szárnyú, fehér galambot, amely úszik a kékben. Ha pedig a háborút kellene kife- lyeznem, ugyanezt festeném, de a galambot egy fegyver célgömbje mögé tenném." (Tizenkét éves fiú)

j,Egy nyárvégi napon történt Budapesten, a régi Zsigmond utcában, a mai Frankel Leó utcában. Egy úgynevezett zöldvendéglőből jöttünk ki néhányon barátok, akkor, első éves egyetemi hallgatók. Este volt, felnéztünk a sötétlő égre és azt mondtuk egymásnak: nézzetek jól körül, nézzétek meg aa eget, a házakat, az utcákat, mert ma van a béke utolsó napja, holnap elkezdődik a második világháború. 1939. augusztus 31-e volt, másnap vonultak be a német hadsereg csapatai Danzigba, és valóban megkezdődött a második világháború." (Szabolcsi Miklós akadémikus)

Szabolcsi Miklós akadémikus és mindazok, akik átélték a háborút, megtanulták, hogy a békét akarni nem egyszerűen elhatározás kérdése; megtanulták, hogy a történelem kemény törvényei között nem valami emberen túli veszély ellen kell küzdeniük, hanem na- gyomis valós politikai erővonalak, elhatározások és fordulatok döntik el, sikerül-e megőrizni a békét.

De vajon mit tudnak minderről korunk tizenévesei? Kik és hogyan segíthetik elmélyíteni bennük a béke iránti vágyat? Menynyire érzik át, hogy számukra csak a háború” és fegyverek nélküli élet az egyetlen lehetőség a jövőre.

A következőkben még nagyon sok idézet lesz olvasható, amelyeket olyanoktól fcitál e sorok írója, akik a gyermekiek neveléséért felelősek, és persze maguk a gyerekek is megnyilatkoznak.

Elismerem, nem túl eredeti ötlettel, három különböző településen élő felső- tagozatos általános iskolásokat kértem meg, hogy írásban válaszoljanak néhány kérdésre, amelyek talán szintén kevéssé eredetiek, de a válaszok mindenképpen elgondolkodtatóak.

Az első

kérdés úgy hangzott,

hogy mikor féltél eddig életed során a legjobban?

„Amikor fizika dolgozatot írtunk” (nyolcadikos).

„Télen a sötétben a kocsma előtt a fűben feküdt egy részeg ember és mély hangon énekelt” (ötödikes).

„Én akkor féltem a legjobban, amikor Pesten voltunk az óriáskeréken” (ötödikes).

„Annikor utánam jött egy húsz év körüli srác. A barátnőmmel voltunk és belénk kötött” (hetedikes lány).

„Amikor megmondták, hogy felelek” (hetedikes).

„Amikor egyik nap később mentem haza mint ígértem, nagyon féltem, hogy apu mérges lesz” (hetedikes) .

„Mikor beleestem a mély medencébe és akkor még nem tudtam úszni” (hetedikes).

„ötéves koromban egy velem azonos magasságú kutya megkergetett” (hatodikos).

„Egyszer két-három méter magasból leestem egy élére állított deszkára, úgy, hogy azt hittem, eltört a gerincem. Akkor nagyon megijedtem” (nyolcadikos).

„Én még soha nem féltem életemben” (nyolcadikos).

A második

kérdésről úgy véltem, nagyon egyszerű, hiszen a gyerekek nézik a tévét, hallgatják a fádiót, olvassák az újságot, egyszóval rájuk is zúdulnak a világ- politika hírei. Ezért kissé meglepett, hogy akadt a felsőtagozatosok között, aki arra a kérdésre, hogy minek a rövidítése az ENSZ, egyszerűen egy vízszintes vonalat húzott.

„Minden osztályfőnöki órán téma a béke, történelemből pedig tantervi anyag az ENSZ” (pedagógus, osztályfőnök) .

A második kérdésre a hetedikesek és a nyolcadikosok válaszoltak csupán,

igaz, ők se mindanyian pontosan oldották fel a rövidítést:,

„Egyesült Nemzeti Szervezeték” (nyolcadikos);

„Egyesült Nemzeti Szövetség” (hetedikes);

„Egyesült Nemzetek Szövetsége” (hetedikes).

A harmadik kérdésre,

hogy mi történt 1939. szeptember elsején, nyilvánvalóan azok a gyerekek adtak helyes, vagy a helyes választ sejtető feleletet, akik irodalmi és történelmi tanulmányaik során már eljutottak a második világháború eseményeihez. A jó válaszok idézését ez esetben talán mellőzhetjük, helyettük néhány meggondolásra méltó zavaros mondat:

„Hitler lerohanta a Szovjetuniót” (hetedikes).

„Magyarország 'belépett a háborúba” (hetedikes).

.Aláírták az összefogási szerződést a nagyhatalmak Németország ellen” (nyolcadikos).

A következő kérdés is egyszerűnek látszott, hiszen május a béke és barátság hónapja, 1986-ot az ENSZ a béke évének nyilvánította, vagyis ha máskor nem hallattak volna a győzelem napjáról, az utóbbi hetekben, napokban alaposan megtanulhatták. A kérdés úgy hangzott, mit ünnepiünk május 9-én? A tényékhez tartozik, hogy a mintegy harminc iskolás többsége kapásból felírta a helyes választ a papírra. Akadt, aki lakonikus egyszerűséggel csupán annyit jegyzett fel, hogy „a békét” (nyolcadikos), de volt olyan is, aki vízszintes vonallal jelölte, hogy fogalma sincs.

„Minden évben megünnepeljük a győzelem napját, tavaly győzelem hetet rendeztünk” (pedagógus, úttörővezető).

Mieldtt

ama bizonyos

„felmérés” utolsó kérdéséhez, válaszaihoz elérnénk, pár mondat erejéig meg kell állnom. Semmiképpen sem lenne hasznos, ha pedagógusaink azzal a fanyar megjegyzéssel dobnák félre ezt az írást, hogy már megint ők vannak porondon, megint az ő vállaikra helyezik a gyerekek jövője iránti felelősség terheit. Szó sincs erről, hiszen „anyagfelvétel” közben alkalmam volt néhány felnőttel, szülővel beszélgetni a témáról, és megvallom: közülük sem tudta mindenki, hogy minek a rövidítése az ENSZ, illetve mit ünnepiünk május 9-én. Bizonyára, mert számukra, akik életük döntő hányadát békében élték le, még természetesebb a fogalom, mint gyermekeik számára. És ha belegondolunk, így van ez jól még akkor is, ha egy-két nevezetes történelmi dátummal, a nemzetközi politika jelentős szervezetének pontos nevével naponta találkoznak a televízióban, a rádióban és a sajtóban. (Az sincs kizárva persze, hogy elkerült az újságírói szerencse, és kevéssé tájékozott felnőttekkel váltottam szót.)

A gyerekek közül az utolsó kérdésre — Ha rajtad múlna, mát tennél, hogy a világon sose legyen háború?” — valamennyien válaszoltak, egyikük-másikuk kedves esetlenséggel, ám szeretetre méltó őszinteséggel.

„Betiltanám az atomfegyvereket, lehetőleg meg is semmisíteném, vagy jó cél- lokra használnám. Mindenki részéről megértést kérnék” (hetedikes).

„Legfontosabb szerintem a fegyverkezés megszüntetése. Szükség volna arra, hogy az emberek mind akarják a békét és összefogva lépjenek fel a háború ellen” (hetedikes).

„Egy nagy tábort szerveznék minden nép gyerekeinek, hogy megtudják: nincs okuk egymásra haragudni és egymás ellen háborúzni” (hetedikes).

„Meggyőzném az embereket, hogy szüntessenek be minden fegyveres mozgalmat és semmisítsenek még minden fegyvert. Ha ez megvalósulna, túl szép lenne” (nyolcadikos).

„Megszüntetném a fegyverek gyártását és mindenkivel barátságot próbálnék kötni” (hetedikes).

„Kitiltanám az összes fegyvert, ágyút, puskát stb. Csak az emberre ártalmatlan fegyvereket hagynám meg” (ötödikes).

„Tárgyalásokat kezdeményeznék az országokkal, az országok között baráti kapcsolatot létesítenék. Leszerelném a nukleáris fegyvereket” (nyolcadikos).

„Akkor lenne béke a világon, ha a gyerekek tanulnának, a felnőttek dolgoznának, a vezetők pedig tárgyalnának a béke ügyéért” (hetedikes).

„Béketüntetéseket szerveznék és bókefelhívásokat. Ha néhány ország háborúzik, az összes többi ország közvetítene a háborúzó országok közt, hogy ne háborúzzanak, kössenek békét” (ötödikes).

„Mindenki, minden ember egyenlő legyen. Megszüntetném az országok közötti különbségeket, tehát minden földrészen, az egész világon egy államforma uralkodna” (nyolcadikos).

„Befagyasztanám a fegyvereket, meggyőzném az ér- tetlenkedőket, minden embernek próbálnék munkát adni” (hetedikes).

„Beszüntetném az atombombák készítését, és az ellenfeleket kibékíteném, mert mindenkinek van hibája, ha csak kicsi is” (hatodikos).

„A gyerekek televízióból, könyvekből, híradásokból ismerik a háború borzalmait és félnek tőle. Gyakorló tanítási órákon már én is tapasztaltam, hogy egy-egy megnyilatkozásuk szorongást árul el” (főiskolás).

„Lehetetlen felmérni,

hogy sok-e vagy kevés a háborútól félő gyerekek száma. Meggyőződésem szerint már önmagában az is borzalmas, ha egy is akad köztük, aki ettől az egyébként reális rémtől fél. Sajnos, belátható időn belül nem oldhatjuk fel a háborútól való félelmüket, de talán fokozatosan 'ki tudjuk bennük alakítani azt a tudatot, hogy a béke fennmaradhat, tartós lehet, ha a népek következetesen harcolnak a megvédéséért” (pedagógus, osztályfőnök) .

„És érezzék egy kézfogásról rólad hogy jót akarsz és te is tiszta, jó vagy;

S egy tekintetük elhitesse véled:

— szép dolgokért élsz — és érdemes élned!"

(Váci Mihály)

Mindezeket összegyűjtötte: Bendó János