Szolnok Megyei Néplap, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-08 / 107. szám

1986. MÁJUS 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Küldöttközgyűlését tartotta a Mészöv (Folytatás az 1. oldalról) fejlődésében az elmúlt öt esztendő jelentős volt. A ta­karékszövetkezetek. már nem­csak a falu bankjai, helyük, szerepük van a megye min­den településén. Kiskovács Mihály né tiszafüredi 'küldött a Mészöv nőbizottsága nevé­ben azt mondta el, hogy bár az elmúlt években több nő kapott bizalmat vezetői posz­ton, a dolgozók arányához mérten számuk még mindig elenyésző. Kovács Miklós, az MSZMP Jászberényi Városi Bizottságának titkára a Jász­ság két fogyasztási szövetke­zetéről, azoknak az ellátás­ban betöltött helyéről, elért eredményeiről szólt elisme­rően. Elmondta azt is, hogy Jászberényben a kitűnő OTP- fiók mellett nagy népszerű­ségnek örvend a Jászfénysza- rui Takarékszövetkezetnek városra is kiterjedő szolgál­tatása. Némi csalódottsággal kért szót Halász Vince, a Tisza- földvár és Vidéke Áfész kül­dötte. Véleménye szerint a megye jónéhány fogyasztási szövetkezete, köztük a tisza- földvári is, kimagasló ered­ményeket ért el a VI. ötéves terv időszakában, mégsem bizonyultak alkalmasnak a legutóbbi értékelésnél a Ki­váló Szövetkezet cím elnye­résére. Tóth Aliz, a Tiszavi- dék Szövetkezeti Közös Vál­lalat küldötte, a Skála Áru­ház igazgatója azokról a le­hetőségekről beszélt, ame­lyek ez évben, a Skála-Coop révén nyíltak meg a nagy- és kiskereskedelemben egy­aránt. Szentendrei György- né, a KPVDSZ megyei bi­zottságának titkára azt han­goztatta többek között, hogy a kistelepülések boltjainak és áruházainak korszerűsíté­se sok javulást hozott az áfész-doligözók élet- és mun­kakörülményeiben. Raj,kíné, Szabó Katalin, a Tiszafüredi Városi Pártbi­zottság titkára az áfészek idegenforgalomban betöltött szerepéről, a színvonalas, vendégmarasztaló ellátásról fejtette ki véleményét, s mondta el javaslatait. Bugán Mihály, a megyei tanács elnökhelyettese a me­gyei pártbizottság, a megyei tanács és a Hazafias Nép­front megyei bizottságának üdvözletét tolmácsolta. Hang­súlyozta, hogy az áfészeknek minden technikai lehetősé­gük megvan, s a hálózatfej­lesztést most már gazdagabb áru- és árkínálat kövesse. Csepeli Lajos, a Kereske­delmi és Vendéglátóipari Fő­iskola szolnoki tagozatának adjunktusa érzékletesen mu­tatta be, mit jelent az 1979 óta működő intézmény a szö­vetkezetek szakemberellátá­sában. Míg 1977-ben a me­gye fogyasztási szövetkeze­teinél hatvanöt, addig jelen­leg már száznyolcvanöt fel­sőfokú végzettségű szakem­ber dolgozik. Kunné, Zsófi Izabella, a Karcag és Vidé­ke Áfész küldötte a koráb­ban sok nehézséggel, ered­ménytelenséggel birkózó szö­vetkezet magára találását, eredményeinek kibontakozá­sát ecsetelte. Szilvasán Pál, a Szövosz elnökhelyettese azt hangsú­lyozta, hogy a tisztújító kül­döttgyűlés nemcsak a X. kongresszusra készülő Szö- vosznak, hanem az egész szövetkezeti mozgalom jövő­jének is fontos. — A szövet­kezetiek — mondta — nehéz öt esztendőben álltak helyt, feleltek meg alapvető cél­jaiknak, az áruellátás szán­tén tartásának. E nehéz gaz­dasági helyzetben a falusi lakosság külön tiszteletét vívtuk ki programunkkal, amelyből már két év mögöt­tünk van, s amelynek során a megyében is több mint száz boltot, áruházat korszerűsí­tettünk a kistelepüléseken. A tagság bízik bennünk, s jo­gos önbizalommal kell a jövőt építenünk. A küldöttgyűlés Gazdag Sándor összefoglalója után választással folytatódott. A Mészöv elnöke ismét Gaz­dag Sándor elnökhelyettesei: Tigyi István és Tóth József. Az elnökség tagjai: Jánoki Lászlóné. a Tiszaföldvár és Vidéke Áfész elnöke. Bartus Pál, az Egyesült Jászsági Áfész elnöke, Sárosi Béla, a Szolnok és Vidéke Áfész el­nöke, Varga Jánosné, az Űj- szász és Vidéke Takarékszö­vetkezet elnöke, Kunné Zsó­fi Izabella, a Karcag és Vi­déke Áfész dolgozója, Deák Antal, a Szolnoki Gaearin lakásszövetkezet ügyveze­tője. Takács Eszter a Mező­túri Áfész dolgozója és Ga- rics Balázs, a Jászárokszál- lás és Vidéke Körzeti Taka­rékszövetkezet küldötte. A felügyelőbizottság elnöke Szentesi László. Nincs „csak” nőkérdés Korszerű családmodell, rugalmas munkaidő kellene Tanácskoztak a megyei szakszervezeti nöffelelösök Fiatalasszonyok, kisgyer­mekes anyák és középkorú nagymamák — „másodállás­ban” gyakorló háziasszo­nyok — között néhány férfi is ült tegnap az SZMT- székház színháztermében. Valamennyien szakszerve­zeti bizottságok nőfelelősel, akiket az SZMT hívott ta­lálkozóra, hogy a Magyar Szakszervezetek XXV. kong­resszusa határozatában meg­jelölt feladatok teljesítése érdekében megvitassák a nőpolitikái munka időszerű kérdéseit. Nagy várakozás­sal hallgatta velük együtt a téma iránt érdeklődő több szb-titkár is Radó György- nének, a SZOT nőbizottsága vezetőjének tájékoztatóját. Elöljáróban azt hangsú­lyozta az előadó, hogy nincs csak nőkérdés, hiszen a nők valamennyi gondja-baja ösz- szefügg gazdasági és társa­dalmi életünk kérdéseivel. — Sokan, helytelenül, mindennemű társadalom- politikai gond (a népesedés alakulása, a válások magas száma, a gyermeknevelési problémák) okaként a nőket hibáztatják, mert munkát vállaltak házon kívül. Az igaz, hogy foglalkoztatásunk egy sor problémát vetett föl, de nekünk nem a munka- vállalással vannak gond­jaink, hanem az azt biztosí­tó feltételek megteremtésé­vel, a szolgáltatások hiányá­val és drágaságával. E szol­gáltatások szinte elérhetet­lenek a nagycsaládosok szá­mára. Gond az is, hogy a megváltozott feltételekhez nem alkalmazkodtak a munkahelyek, és hogy még mindig hagyományos csalá­di munkamegosztásban dol­gozunk. A nehézségek kel­tette feszültségek egyaránt hatással vannak nőkre és férfiakra, hátráltatják a ha­tékony munkát, zavarokat okoznak a családi életben is. Említette Radó Györgyné, hogy nekünk elavult, „egy- keresős” családmodellünk van, és mivel mégis ketten keresnek, nehezebb, hajszol- tabb körülmények között él­nek és dolgoznak a csalá­dok. A nőknek egyetlen le­hetőséget kínáltunk, a teljes munkaidős foglalkoztatást. El kellene érnünk, hogy a különböző életciklusokban legyen lehetőségük többféle választásra, minden elítélés nélkül: megtehessék, hogy egy időre a háztartást, a gyermeknevelést, a szülő­gondozást vállalják, négy órát vagy hat órát dolgoz­hassanak. Nem akar min­denki visszamenni a háztar­tásba, de ha csak időszakok­ra is, adjuk meg a lehető­séget annak, aki kívánja. Elemezni kell a nőpolitikái tevékenységet az okok és okozatok feltárásával a szakszervezetben, a munka­helyeken. A jelenleginél jobb hatékonyságú munkát, harmonikusabb családi éle­tet, a népesedés növekedé­sét elősegítő párt-, kormány- és szakszervezeti intézkedé­sek minőségi változást hoz­hatnak. A vitaindító előadást kö­vetően három csoportban nyílt alkalmuk a résztve­vőknek kötetlen beszélge­tésre. Sok szó esett az elnőiese­dett szakmákról, a munka­helyeken bekövetkezett vál­tozásokról (termékváltás), egyes területek foglalkozta­tási lehetőségeinek hiányá­ról. A részfoglalkoztatás, a rugalmas munkaidő lehető­ségének gondolata többeket szóra bírt, mások közvetlen környezetükből említettek példákat az azonos munká­ért azonos bérezés elvének be nem tartására, a gyesről visszatérő anyák hátrányos helyzetére. Kifogásolták, hogy az idén pont az anyák napja lett vasárnapból mun­kanap. A tegnapi tanácskozás, kö­zös gondjaink nyílt fölve­tése megmozgatta a nőfelelő­sök fantáziáját, ötleteket adott, elmélyült vizsgálódás­ra ösztönzött. A SZOT Nő­bizottsága a legsürgetőbben a műszaki értelmiségi nők helyzetének vizsgálatához, a nők új szakképzési koncep­ciója kidolgozásához, vala­mint a káderképzés helyze­tének felméréséhez várja se- gitségüket. —rónai— Mellon — angol licenc alapfán Új Trinát-iizem a Bullalakknál Megkezdték a termelést a Budalakk Festék- és Mű­gyantagyár évi tízezer tonna kapacitású új Trinát- üzemében; munkába állítá­sával mintegy kétszeresére növelik e keresett festék gyártását. A Trinát festé­kek nemcsak a lakosság kö­rében kedveltek, hanem je­lentős mennyiségben hasz­nosítják az ipari és építő­ipari vállalatok is. Kétnapos nemzetközi szimpózium kezdődött teg­nap Nyergesújfalun, az or­szág legnagyobb vegyiszál- gyártó üzeme, a Magyar Viscosagyár és a Magyar Hidrológiai Társaság rende­zésében, „Netlon hálók a vízi építkezésekben” címmel. A tanácskozáson részt vevő több mint száz hazai, vala­mint angol és jugoszláv szakember először megte­kintette a Viscosagyár net­lonüzemét, ahol a vegyiszál mellett 1981 óta gyártanak netlon hálókat és rácsokat. A nyergesújfalui gyár a világviszonylatban is új­donságnak számító angol Netlon LTD cég szabadal­mának és gépeinek megvá­sárlása óta gyártja ezeket a műanyag termékeket, ame­lyek a mezőgazdaságban, a lakásokban, kiskertekben, valamint az út-, vasút- és a vízi építkezéseknél hasz­nálhatók. Ma: vöroskerosztes világnap A véradás életmentés Ötvenötezren az emberek szolgálatában Ipari szövetkezetek vezetőinek tanfolyama Tegnap háromnapos tan­folyam kezdődött Berekfür­dőn a megye ipari szövetke­zetei vezetőinek részvételé­vel, amelyen áttekintik az ipari szövetkezetek 1985-ös tervteljesítését, az 1986-os teendőket és az idei első negyedév termelési felada­tai teljesítésének alakulását. A tanfolyam megnyitóján részt vett és előadást tar­tott Majoros Károly, a me­gyei pártbizottság első tit­kára, időszerű gazdaságpoli­tikai kérdésekről. Nyári ruhák Sopronból Befejezték a nyári ruhák gyártását a Soproni Ruha­gyárban, belőlük az idei sze­zonra mintegy 300 ezer ké­szült. A vállalat modellezői többrészes összeállításo­kat, öltözékegyütteseket terveztek, melyeknek darab­jai sokféleképpen kombinál­hatok. Ilyenek a hazai tex­tilgyárak pamut, pamut- műszálas keverék, illetve vászon-jellegű kelméiből varrt nadrág-, szoknya-, blézeregyüttesek, amelye­ket kontrasztos színek me­rész kombinációjával díszí­tettek. A nyár slágerszínei: a sötétkék, a fehér, a fekete, a sárga, továbbá a rósza- szín, a smaragdzöld és az encián. A fazonok lazák, bővek, látszatra, jószerivel túlmére­tezettek. Divatos a válltö- més, a széles váll, a nagy­virágos könnyű nyári ruhák felsőrésze laza, húzott, a szoknyák a tavalyinál hosz- szabbak. Gyakori díszítő­elem a fehér gallér és a kéz­elő, illetve a ráncos, bő ru­hát a deréknál összefogó széles öv. Újdonságként megjelenik az üzletekben a tavalyi BNV-n nagydíjat nyert öl­tözékegyüttes, a Dominó. A kilenc darabból álló gyárt­mánycsaládot a Panyova tiszta pamut anyagából Fi- filina Józsefné, a gyár ipar­művésze tervezte. Domináns színei a fekete és a fehér, darabjai sokféleképpen va­riálhatók. Az egyszínű szok­nyákhoz, nadrágokhoz jól illenek a fehér alapon fe­kete pettyes, vagy csíkos, vagy csíkossal paszpolozott pettyes blúzok, amelyek újj nélkül, vagy bő denevérúj- jas változatban, nyakkendő­díszítéssel készültek. A di­vatos öltözékből nyolcezret állítottak elő az idei szezon­ra. A nyári ruhaszállítmányok nagyobb hányada már el­jutott a kereskedelmi vál­lalatokhoz. A még hátrama­radt tételeket május végéig útnak indítják a megrende­lőkhöz. Május 8-a — Henri Du­naiét, a vöröskereszt-mozga­lom elindítójának születés­napja — egy 1948-ban szüle­tett határozat értelmében vöröskeresztes világnap. Ezen a napon a világban sok-sok helyen megemlékez­nék a Vöröskeresztről és tagjainak, embertársaik ér­dekében végzett munkájá­ról. A világnap minden év­ben jelszóval fémjelzi e te­vékenységet. Az idei jelszó: „Véradás életmentés!” A Vöröskereszt egyike a legnagyobb tömegeket meg­mozgató szervezeteknek; százharminckét országban több mint kétszáharmincöt- millió tagja van. A Magyar Vöröskereszt létezését 1881-től számítják. Korábban közös osztrák— magyar szervezet volt, 1881 az önállósulás éve. Tevé­kenysége hazánk felszabadu­lásáig többnyire a háborúk időszakéra korlátozódott: had i k ór házakban, fronton segítettek a rászorulókon az önkéntes ápolónők. Az első világháború után egyik fő feladata a hadiözvegyek, ár­vák segítése volt, gyűjtések­kel, népkonyhával. Az 1920- as években részt vettek a legnagyobb magyar népbe­tegség, a tuberkulózis elleni küzdelemben. A Magyar Vöröskereszt tömegszervezetté válása az 1950-es évekre tehető. Mun­kájuk célja: a lakosság egészségügyi helyzetének, áL lapotának javítása, önálló alapszervezetek már a fel- szabadulás előtt is voltak az iskolákban; az ötvenes évek­ben sorra alakultak az alap- szervezetek az üzemekben, a lakóterületeken is. Mint Magyar Gyula, á Vö­röskereszt megyei vezetősé­gének titkára elmondta, Szolnok megyében ebben az időben több, mint huszon­háromezer tagot tartottak nyilván, száznyolcvan-két­száz alapszervezetben. Ma ötszáznyolcvanhat alapszer­vezetet számlál a megye, öt­venötezer-fhétszázhar- minchat taggal. Minden köz­ségben és jelentős üzemben, vállalatnál van vöröskereszt alapszervezet. A munkahe­lyeken négyszáznyolc alap­szervezet (harminchét és fél­ezer taggal), a lakóterülete­ken százharmincöt alapszer­vezet (tizennégy és fél ezer taggal), a középfokú isko­lákban negyvenhárom alap­szervezet (több, mint három és fél ezer taggal) dolgozik. Sikeres, eredményes munká­juk köszönhető annak a ti­zenhatezer aktivistának is, aki vállalja a folyamatos szervezést. A Magyar Vöröskereszt legutóbbi kongresszusán töb­bek között a következő fela­datokat határozták meg: differenciáltan, a helyi vi­szonyoknak megfelelően kell tervezni, végezni a munkát, javítani az egészségnevelést, és a szociális tevékenységet. Ennek szellemében dolgoz­nak az alapszervezetek me­gyénkben is. Fokozott figye­lemmel, aktivitással vesznek részt a helyi tisztasági moz­galmak szervezésében, hiszen ezek az egészségesebb, kel­lemesebb környezet kialakí­tásához is hozzájárulnak. Jelentős a családvédelmi munkájuk is. Csépán már létrehoztak egy családsegítő közösséget, amelyikhez im­már 2 éve fordulhatnak jogi, egészségügyi és más jellegű tanácsokért, s figyelemmel kísérik a családok életét is. A családvédelem egyik fon­tos jelen és jövőbeli felada­ta, hogy az ifjúságot jobban felkészítsék a családi életre. Régóta egybefonódik a Vöröskereszt nevével az idő­sek és a rászorulók segítése. Nem veszített fontosságából az elsősegélynyújtó tanfo­lyamok szervezése sem, szükségességét igazolják a (sajnos nem csökkenő szá­mú) balesetek. Nemcsak megelőzésükért tehetnek, hanem azért is, hogy a sé­rült szakszerű ellátást, el­sősegélyt kapjon. Megyénk­ben is megalakították az el­ső különleges vízből mentő elsősegélynyújtó egységet, Abódszalókon a helyi tanács támogatásával. A Vöröske­reszt segíti a polgári véde­lem munkáját is: a megyé­ben számos elsősegélynyújtó szakalegység működik, ame­lyeknek tevékenységét tá­mogatják. A Vöröskereszt szerveze­tében önkéntes munkát vál­lalók valamennyi feladata és célja az Embert; egészsé­günket, életünket szolgálja. Többszörösen igaz ez arra a tevékenységre, amelyet a véradó mozgalomban fejte­nek ki. Hogy a véradás va­lóban, a szó szoros értelmé­ben életet ment, nemcsak a véradással megmentettek példája igazolja, hanem az is, hogy harminckét gyógy­szerünk készül vérből. Szolnok megyében tavaly huszonnégy ezerhétszáZki - lencvemheten adtak kilenc­ezer-négyszáznyolcvanhat li­ter vért. Nagy részét azok­nak a Szolnok megyei bete­geknek megsegítésére küld­ték, akiket Szegeden gyógyí­tottak, műtötték, a többivel a főváros ellátásához járul­tak hozzá. A megyében több mint nyolcezer a kitüntetett véradó, és van már hetven- ötszörös véradónk is, a jász­berényi Krenter Ferenc. A szervezők célja, hogy a kö­zépkorúak megtartása mel­lett a 30 éven aluliak közül is minél többen bekapcso­lódjanak a véradó mozga­lomba. P. E. Fóliasátor a Szolnoki Patyolat Vállalat udvarán. A mintegy S40 négyzetméter alapterületen viszonylag kevés munkát igénylő asparagus plumozust termeszte­nek és értékesítenek. A fűtést a már felhasznált meleg víz új hasznosításával ol­dották meg —mészi— mm ÜK' •Mi* a « TW» mini

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents