Szolnok Megyei Néplap, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-31 / 127. szám
1986. MÁJUS 31. 6 Nemzetközi körkép Manila/ párhuzamok 7 A szöuli dominó Hevenyészve összehordott barrikádok. Égő gépkocsik és kőzápor alá vett épületek. Tömeges tüntetések, nagygyűlések összecsapások a rendfenntartó erőkkel... Az események lefolyása szánté azonos, csak a helyszín változik: az elmúlt hetekben menetrendszerűen érkeztek jelentések Dél-Korea számos nagyvárosából igen heves ellenzéki megmozdulásokról, s a karhatalmi egységek kemény fellépéséről. Aláírási kampány Az összetűzések annak a széleskörű aláírási kampánynak csúcsaiként robbantak ki, amelyet a Csőn Tu Hvan- rendszer ellen egyre határozottabban harcot hirdető ellenzéki pártok indítottak len, népszavazás jellegű elnökválasztást rendezzenek, s annak időpontját hozzák előre, megfosztva ezzel Csőn Tu Hvant a kényelmes, fennen hangoztatott érvtől, amely szerint 1988-ig, vagyis a következő nyári olimpia megrendezéséig mindenképpen biztosítani kell a „törvényes rendet”, nehogy „veszélybe kerüljön az ötkarikás játékok nyugodt lebonyolítása”. A kifogások nem sok eredménnyel jártak, sőt, a jelek szerint inkább fokozták a kormányellenes erők egyes rétegeiben (mindenekelőtt az egyetemista fiatalok körében) megfigyelhető radikalizmust. Bizonyos fokig növekszik az Amerika-el- lenes hangulat is, tekintve, hogy a közvélemény egy Kim De Dzsungnak, a másik ismert ellenzéki politikusnak lenne hát igaza, aki egyenes párhuzamot von a pillanatnyi dél-koreai fejlemények és a Marcos bukása előtti fülöpszigeteki szituáció között? Az ennyire automatikus hasonlat talán elsietett, de az kétségtelen, hogy mind több politikai elemző hívja fel a figyelmet a Szöul és Manila között megmutatkozó hasonlóságokra. Igaz, más szakértők figyelmeztetnek a különbségekre is: Dél-Ko- rea sem gazdasági helyzete, sem a hadsereg megbízható volta, sem a katolikus egyház csekélyebb szerepe miatt valószínűleg nem jutott még olyan közel a szakadékhoz, mint Ferdinand Marcos rendszere. Tiltakozó diákok a rohamrendőrök pajzsai előtt az ország alaptörvényének megváltoztatásáért. A politikai jogok kiszélesítése, az elnyomó rendszer felszámolása — általánosságban — mindig is szerepelt zászlajukon, az utóbbi hónapokban azonban a tiltakozások konkrét formát öltöttek, s most mindenekelőtt az alkotmányreform sürgetésében testesülnek meg. Csőn Tu Hvan ugyanis, aki 1980-ban, emlékezetesen véres körülmények között került hatalomra, elvileg 1988-ig őrizheti meg posztját. Egyelőre nem világos: átadja-e akkor tisztségét, vagy továbbra is marad, ráadásul ha a távozás mellett dönt, a jelenlegi előírások szerint egy szűkebb körű elektori testület fogja utódját kijelölni. Márpedig ennek létrehozása, összetétele érthetően eleve lefutottá tenne egy majdani elnökválasztást, alátámasztva az ellenzéki erők állítását, hogy a jelenlegi feltételek mellett nincs remény valódi, a rendszer alapjait érintő változásokra. Követelésük lényege így az, hogy a közvetett, elektori voksolás helyett közvetrésze a legnagyobb szövetséges, az Egyesült Államok hathatós közbelépését várná el a Csőn Tu Hvan- korszak mielőbbi lezárására. De még a polgári ellenzék soraiban is fokozódik a türelmetlenség. „A demokrácia elhalasztása annak tagadásával egyenértékű” — nyilatkozta például a Time magazinnak Kim Jung Szám, az egyik legnevesebb ellenzéki vezető, bírálva a délkoreai elnök manővereit, hogy az alkotmányreform halogatásával, s más kibúvó kísérletekkel igyekszik kifogni a szelet a tüntetők vitorláiból. Tiltakozó hullám Csőn Tu Hvan próbálkozása mellesleg egyelőre nem sok sikerrel kecsegtet. Hiába alkalmaztak kemény megtorlást, a tiltakozó hullámot mindeddig nem tudták visszaszorítani. Sőt, az elmúlt hetekben sok tízezres, nemegyszer százezres felvonulásokra került sor számos nagyvárosban, sőt a fővárosban is. Nyílt titok Az azonosságok és eltérések természetesen még számos szemszögből értékelhetőek. A legtúlzóbb vélemények már a „szöuli dominó” eldőlésének eshetőségéről szólnak, ám Dél-Korea esetében úgy tűnik, Csőn Tu Hvan jövőjét jórészt a külpolitikai, geopolitikai megfontolások szabják meg. Washington számára a távol-keleti államban állomásozó mintegy 40 ezernyi amerikai haderő éppúgy alapvető szempont, mint a Koreai-félszigeten kialakult törékeny, robbanással fenyegető feszültség. Csőn egyelőre eltökéltnek látszik. Engedményei legfeljebb odáig terjednek, hogy „hajlandó megfontolni” az 1988-as elnökválasztás előtt az alkotmány egyes rendelkezéseinek módosítását, amennyiben (s itt a ravasz, kompromisz- szumos ajánlat buktatója) azt a szöuli törvényhozás elfogadja. Csakhogy ellenzéki körökben emlékeztetnek: a parlamenti erőviszonyok nyilvánvalóan ellentmondanak egy ilyen lehetőségnek, hiszen ott a kormány- párti honatyák kényelmes többséget biztosítanak az államfőnek. Ezen az alapon tehát aligha várható gyors előrehaladás. Megegyezés hiányában viszont nő az elégedetlenség, tovább billeg a szöuli dominó. Az elkövetkező hónapokban derül ki, komolyan kell-e számolni eldőlésével... Szegő Gábor Orvosok a nukleáris háború ellen Együtt élni — nem együtt meghalni! „Együtt élni — nem együtt meghalni!” — ez a jelszava a Nemzetközi Orvosmozgalom a Nukleáris Háború megelőzéséért szervezet idei, immár hatodik kongresszusának, amelyet ezekben a napokban, május 29. és június 1. között rendeznek meg Kölnben. A tavaly Nolbel békedíjjal kitüntetett mozgalom jelszava egyben filozófiáját is tükrözi: erőfeszítésük mozgatórugója és üzenetük lényege azon a felismerésen alapszik, hogy a világnak nincs más alternatívája mint a békés egymás mellett élés. A nemzetközi szervezet tavaly hazánkban tartott kongresszusán olyan nagytekintélyű politikusok, a keletnyugati békés egymás mellet élés és együttműködés szószólói, mint Willy Brandt és Bruno Kreisky, valamint olyan világhírű szaktekintélyek, mint a szervezet szovjet és amerikai társelnökei — Jevgenyij Csazov akadémikus és Bernard Down professzor — szólítottak fel: „Mentsük meg az életet a Földön!” Az Egészségügyi Világszervezet és az ENSZ szakosított szervezete, az UNICEF meghívott személyiségei egy évvel ezelőtt Budapesten döbbenetes adatokkal bizonyították: Földünk három naponként átéli Hirosima katasztrófáját, csak éppen nem veszi észre. Nem vesszük tudomásul, hogy az alultápláltság és a nem megfelelő orvosi ellátottság következtében hetente kétszer annyian pusztulnak el, mint az első atombomba következtében. Tavaly ilyenkor Hollán Zsuzsa akadémikus, az orvosmozgalom magyar nemzeti bizottságának elnöke és az V. kongresszus házigazdája az orvosok Hippotkra- tész-esküjére hivatkozva hívta fel a figyelmet: egy esetleges atomháború után a világ orvosai tehetetlenek lesznek — egy nukleáris földégés következményei orvosolhatatlanok. Ennek a felismerésnek a megismertetése és megértetése, a politikusokkal és a nemzetközi közvéleménnyel való elfogadtatása az orvosi-tudományos eredmények közzététele segítségével — ez a mozgalom célja. A hat évvel ezelőtt három amerikai és három szovjet orvos párbeszédével elindult folyamat ma már világmozgalom. 45 ország több mint 150 ezer orvosa tagja a szervezetnek. A magyar arvosmozgalom 3500 tagját csaknem 30 fős küldöttség képviseli Kölnben, ahol egyebek között az élet megőrzésének politikai lehetőségeit, egy esetleges atomháború és a „nukleáris tél” valamint a fegyverkezési hajsza következményeit vitatja meg 2000 orvos. A mozgalom természetesen nem politikai fórum. Orvosi-szakmai elkötelezettséggel és felelősségtudattal azonban eddig is példát mutatott, ahogyan megtalálta a módját annak, hogy országhatárokon áttörve, nemzetközi összefogással harcoljon az emberiség létét fenyegető veszély ellen. Mindezt úgy teszi, hogy egyetlen ország nemzeti politikája ellen sem lép fel, nem avatkozik az országok belügyeibe, csupán a tudományos-orvosi tapasztalatok és ismeretek, tények terjesztésével, mint az emberiség élő lelkiismerete fejti ki tevékenységét. Berni konferencia Továbbhaladt a helsinki folyamat A svájci főváros volt a színhelye az utolsó úgynevezett utákonferenciának, amelyekben az európai biztonság és együttműködés kérdéseiről folyt 1983-as madridi ta- nácsikozáson állapodtak meg. A helsinki okmány aláírói: az európai országok valamint az Egyesült Államok és Kanada Ottawában az emberi jogokról, a budapesti fórumon a kulturális együttműködésről. Bemben pedig az emberi kapcsolatokról tanácskoztak. A diplomaták, szakértőik munkája — általános vélemény szerint — eredményes volt. A hathetes konferencia alkalmat adott arra, hogy a résztvevők részletesen megismerkedjenek a többi fél nézeteivel, elgondolásaival, s az emberi 'kapcsolatokat szabályozó törvényekkel, a hatósági gyakorlattal az egyes országokban. Amint Francis Pianca nagykövet, a svájci küldöttség vezetője emlékeztetett rám Svájci Államszövetség 700 év alatt alakult ki — hogyan várhatná tehát bárki, hogy a helsinki folyamatban részt vevő, oly különböző hagyományú, politikai és társadalmi rendszerű 35 ország, a Helsinki óta eltelt 11 évben megértésre jusson a kapcsolatok tengernyi kérdésében? A svájci küldött — akárcsak mások — egyfajta tanulási folyamatnak jellemezte a konferenciát. Maga a tény, hogy a megértés szellemében együtt keresték a közös nevezőt, hasznos előremutató, igen sok tanulsággal járó vállalkozás. Nem meglepő módon a nyugati küldöttségek az egyéni ki- és beutazás, a kivándorlás kérdéseit állították előtérbe. Szocialista országok, köztük a Szovjetunió részéről rámutattak: nem kívánják megengedni, hogy a NATO államok kétségbe vonják más országok törvényeit, alkotmányos előírásait, és nem vehetnek figyelembe olyan irreális javaslatokat (például a mindenfajta ki- és beutazási korlátozás feloldásáról), amelyek egyetlen országban sem léteznek, és amelyek, amint Jurij Kaslev, szovjet fődelegátus kifejtette, nem veszik figyelembe sem a jelenlegi helyzetet, sem a kelet-nyugati kapcsolatok szintjét. Visszatérő megállapítás volt egyébként a szocialista országok részéről, hogy az emberi 'kapcsolatok ügyét nem lehet elszigetelten vizsgálni; azok szélesebben kibontakozhatnak az enyhülés, a fegyverzetkorlátozás légkörében — míg a feszültség fordítottan hat. A szovjet küldöttség mindenesetre számokkal is igazolta, hogy országuk fokozottan törekszik az emberi kapcsolatok fejlesztésére, a családegyesítések könnyítésére is, egyúttal a bürokrácia további csökkentésének szándékával felülvizsgálva az idevonatkozó törvényeket és előírásokat. A szocialista államok a maguk részéről rámutattak, hogy az őket kioktatni kívánó nyugati országok gyakorlatában is bőven van még javítanivaló. A magyar turisták és hivatalos kiutazók által is jól ismert, hogy sok ország csak hosszú várakozás után, sőt különböző megkötöttségekkel ad vízumot, mások akadályozzák az országukba dolgozó külföldiek családtagjainak beutazását sttb. Sok még a javítanivaló a kispénzű fiatalok utazási lehetőségein, a turisztikai-, a sport-, a szervezetek, az intézmények közötti kapcsolatokban is. Általános vélemény szerint a magyar küldöttség tevékeny, sikeres szerepet játszott a berni tanácskozáson, ahol elismeréssel tekintettek vissza a budapesti kulturális fórum hasznos munkájára is. Az emberi kapcsolatok fejlesztésének magyar gyakorlatával, az utazások, a családegyesítések, a vegyesházasságok kérdésében ugyancsak megismerkedhetett a konferencia. A tény, hogy a berni tanácskozás végül zárónyilatkozat nélkül fejeződött be, aligha von le annak értékéből: az álláspontok közeledtek. a helsinki folyamat továbbhaladt. A munka novemberben, a bécsi euró- nai biztonsági és együttműködési konferencián folytatódik. Növekszik a szUlatósek száma Családvédelem az NDK-ban Az NDK-ban minden házasodó fiatal pár 5000 márka (mintegy 30 ezer forint) kamatmentes házassági hitelre jogosult. A legtöbb szülő bútorral és háztartási eszközökkel látja el a fiatalokat, így azok a hitelből tartós fogyasztási cikkeket, tévét, hűtőszekrényt, mosógépet vásárolhatnak. A hitel 8 évre szól. Az első gyermeknél 1000, a másodiknál további 1500, a harmadiknál pedig a hátralékos 2500 márkát elengedik. A fiatalok legfőbbb igénye természetesen az NDK- ban is a lakás. Az 1971- ben megindult lakásépítési program keretében 15 év alatt 2,4 millió Jakást építettek, illetve korszerűsítettek. Ez annyit jelent, hogy a lakosság több mint 40 százalékának javultak a lakásviszonyai. Minden ötödik új, és minden második korszerűsített lakást fiatal házaspárok kapták. Minden nő maga döntheti el, akar-e gyermeket világra hozni. A terhesség megelőzésére, orvosi receptre díjmentesen kaphat fogamzásgátló szert. A terhesség 12. hetéig a nő jogosult annak megszakítására. Nagy figyelmet fordítanak a terhesgondozásra. Ennek eredményeként a csecsemő- halandóság 1985-ben 9,4 ezrelék volt, ami nemzetközi viszonylatban is jő eredmény. Az 1970-es évek közepe óta ismét növekszik a születések száma. A szülési segély 1000 márka. Ebből beszerezhető mindaz amire a bébinek szüksége van. A dolgozó nők 26 hét szülési szabadság után is otthon maradhatnak. Az első gyermeknél ez fizetés nélküli szabadságot jelent, a második gyermeknél 12 hónapig, a harmadiknál 18 hónapig teljes fizetést kap az anya. A második és további gyermekszülés után napi háromnegyed óra munkaidő-rövidítés jár az édesanyának. Ma már minden gyermeknek jut óvodai hely, a bölcsődékben azonban 1985-ben minden ezerből csak 730 kisgyereket tudtak elhelyezni. Az NDK-ban 124 ezer háromgyermekes család van. A 80-as években ezekre is kiterjesztették azokat a kedvezményeket, amelyekben korábban csak a sokgyermekes családok részesültek. Az utóbbi családok száma egyre ritkább. Jelenleg mintegy 60.000 négy- és többgyermekes családot tartanak nyilván. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy minden 18. gyermek él a szociálpolitikailag ilymódon támogatott családban. Az állami gyermekgondozási segély az első és második gyermek után 20—20 márka (körülbelül 120 forint), a harmadiktól kezdve 100 márka. A többgyermekes családok előnyben részesülnek a lakáselosztásnál, lakbér-hozzájárulást kapnak, hosszúlejáratú kamatmentes hitelt házépítésre, anyagi támogatást ruházkodásra, tüzelőanyagra. Nem kell fizetniük az óvodai és iskolai étkezést, a gyermekek ingyen vehetnek részt a nyári táborozáson. A többgyermekes családok kedvezményes jegyeket kapnak a kulturális- és sport- rendezvényekre, a közlekedési eszközökre. A három- és többgyermekes családok az üdülési jegyek és az óvodai. bölcsődei férőhelyek elosztásánál előnyben részesülnek. A városi és községi tanácsok szociális bizottságainak kötelessége, hogy kapcsolatot tartsanak a sokgyermekes családokkal, és a törvényadta lehetőségeknek megfelelően támogassák őket kívánságaik teljesítésében. Ötezer márka kamatmentes hitelt kapnak K pr \f§ f £ IMiU. I
