Szolnok Megyei Néplap, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-17 / 115. szám
6 Nem z et kö zi kö rké D 1986. MÁJUS 17. L ___________ Tőkés csúcs A világ az Akaszaka ablakából Nyugatnémet fiatalok Rockzene Az elegáns találkozó résztvevői (Fotó: MTI KAlföldi Képszolgálat — KS) Kenyér helyett is rakéták Fegyverkezés a harmadik világban Kellemetlen közjátéka volt a tokiói tőkés csúcsnak. A Hetek tanácskozásának helyéül szolgáló Akaszaka palotát egy szélsőséges csoport házilag készített rakétával célozta meg, a tanácskozás előtt pedig a japán főváros több helyén robbantottak bombát. Áldozatok ez alkalommal nem voltak, ám kiderült: a sokszorosan biztosított terroristaelhárítási rendszer bizonyos akciók ellen nem jelent védelmét Shultz elégedett [Mindez már azért is elgondolkoztató, mivel a tanácskozást domináló amerikai küldöttség épp a terrorizmus-ellenes állásfoglalást tartotta a Hetek találkozója fő eredményének. Ez a dokumentum nem csupán elvi állásfoglalást tartalmazott, amiben elítélték az általuk igen széleskörűen értelmezett terror jelenségét, hanem intézkedési csomagtervet is, amiben az aláírók kötelezettségeket vállaltak. Washington a fő eredménynek éppen azt állította be, hogy ebben megszorító intézkedéseket írnak elő a terrorizmust támogató államokkal szemben, s Líbiát meg is nevezik. Shultz amerikai külügyminiszter éppen ezért mondotta Tokióban: „El sem mondhatom, milyen elégedettséggel tölt el a nyilatkozat erélyes hangvétele.” Ugyanakkor az amerikai delegációnak tudomásul kellett vennie: partnerei nem csatlakoztak a gazdasági szankció követelményéhez. A tokiói tanácskozás — ahogy arról a napi sajtó már beszámolt — külön nyilatkozatot adott ki a csernobili atomerőműszerencsétlenség ürügyén. Meglehetősen ellentmondásos ez az írás. Egyrészt a Szovjetunió szemére hányják, hogy késedelmesen tájékoztatott, másrészt viszont üdvözlik a tényt, hogy Moszkva konzultációt kezdett az ügyről, bevonva a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséget. Kétarcúság jellemzi ezt az állásfoglalást, mivel úgy tünteti fel, mintha az atomenergia felhasználása során az első ilyen katasztrófa esett volna meg. Nyilvánvaló: az ukrajnai atomerőműben történt szerencsétlenségnek vannak nem lebecsülhető nemzetközi követelményed is, de az esetből politikai showt csinálni aligha nevezhető fair playnek. A háromnapos csúcsértekezleten tényleges eszmecserével másfél munkanapot töltöttek a résztvevők. Ennek eredménye lenne az általános politikai nyilatkozat, de ez egy sor alapkérdésre még csak meg sem kísérli a válaszadást. Mert igaz ugyan az, hogy a Hetek stabilabb és konstruktívabb kelet-nyugatd együttműködést szorgalmaztak, ám a „meglévő' szövetségi rendszer” és a megbízható elrettentő erő fenntartását állítják követelményül. A genfi csúcsra emlékeztetve az amerikai álláspontot részesítették egyértelmű támogatásban, s azt a Szovjetuniót szólították fel a tárgyalások „pozitív folytatására”, amely az elmúlt hónapokban radikális és kölcsönösen előnyös leszerelési javaslatok sorát tárta a Nyugat elé. Megválaszslatlan kérdések A Hetek elismerték a fejlődő világgal fenntartott kapcsolatok fontosságát, ám nem született világos határozat oly fontos kérdésben, mint például az adósságválság. A tokiói elegáns találkozó sok gazdasági vezetőnek is csalódást okozott. Továbbra is jelentősek az ellentétek a tőkés ipari államok között. Az NSZK és Japán nagy kereskedelmi többlettel rendelkezik. Partnerei mérsékletre akarják felszólítaná őket. Más oldalról viszont a tőkés valutarendszer bizonytalansága okoz gondokat. Az árfolyamok lebegését sok országban már tűrhetetlennek érzik — szerették volna elérni, hogy a Nyugat a korábbi évtizedek stabilabb rendszere felé forduljon. Tokióban — a gazdasági nyilatkozatok szerint — egyelőre csak a konzultációk kiszélesítéséről és pénzügyminiszteri megbeszélésekről állapodtak meg. Nyilván különbözőképpen értékelik az olajár mostani alakulását. Nyugat-Európa a lanyhuló konjunktúra felélénkítésének lehetőségét látja abban, ami már aggasztja a washingtoni vezetést. Washingtoni hegemónia Hogyan látták végül is a világot az Akaszaka-palo- tában tanácskozó politikusok? Nos, az bizonyos: új, átütő jelentőségű javaslatok nem születtek. A kiadott politikai nyilatkozat nem kínál megoldást egyetlen globális problémára sem. Az is kitűnt, hogy most még egyértelműbben érvényesül Washington hegemóniája a politikai hangnemet illetően. Reagan ezért tarthatta diadalának a tanácskozást — különösen. ami a terrorizmus ürügyén kiadott dokumentumot illeti. Az „igazságosabb, demokratikus, szabad világ” ígérete a következő nemzedékek számára — amint a politikai (nyilatkozat megfogalmazta — ködbe veszik, ha ugyanakkor nem tesznek lépéseket, valódi intézkedéseket a fegyverkezési verseny ellen, az atomfegyverek leszereléséért. A Tokióban kiadott fogalmazványból épp arra lehet következtetni, hogy a hat szövetséges elfogadta a Reagan-admi- nisztráció katonapolitikáját. Ez pedig a esillaghábo- rús terveket, feszített fegyverkezési ütemet jelent! Miklós Gábor Kezdetben voltak 1968-as lázadó diákok, Rudi Dutsch- ke és Peter Brandt, aztán jöttek a „Vörös Hadsereg Frakció” terroristái, Andreas Baader és Ulrike Meinhof, utánuk az új nyugatnémet gazdasági csoda. És közben szólt a rock: Klaus Voorman, az Amon Düül, az ELOY, majd később az elektronikus Tangerine Dream, az újhullámos Scorpions neve világhírűvé vált — de valamennyien angolul énekeltek. Alig néhány éve kezdtek a nyugatnémet együttesek németül énekelni: most már nem a mindent elsöprő hangerő, a kemény ritmus, a világsiker a lényeg, hanem azok a szövegek, amelyek a nyugatnémet ifjúság mai lelkiállapotáról, anarchikus nézeteiről és identitászavaráról tanúskodnak. Akkor, amikor az angolszász világban meglehetősen kevés napjainkban a politikus dal, a legnépszerűbb nyugatnémet együttesek nem a napfényes Bahamákról énekelnek. Természetesen nem a müncheni stúdió által gyártott tucat-discosztárok- ról van szó: a „Neue Deutche Welle” a „német új hullám” a „ki vagyok én” kérdését feszegeti. A legtöbb fiatal ma az NSZK-ban nem tud mit kezdeni a két német állam létével, sem a náci múlttal, amelyet egyre kevésbé éreznek magukénak, vagy pedig szégyenlősen befogják a fülüket — sokak szerint éppen ez az egyik oka annak, hogy a neonáci csoportokban rengeteg a fiatal — a gazdasági prosperitást üresnek, embertelennek érzik. Jellemző a „Német—Amerikai Barátság” nevet viselő zenekar, amely egy körbe vonja Hitlert és Mussolinit, Jézus Krisztust és a kommunizmust, mint „démonokat”. Egyesek a magas szőke, kékszemű „árja” típust magasztalják. A jólét dalai a mai NSZK-t olyan elgépiesedett társadalomnak mutatják be, amelytől még Fritz Lang, a „Metropolis” rendezője is megijedne. Washington és Bonn barátságát e dalokban a nevetségesség övezi: „B-kategó- riás hősök kormányozzák a világot” — játssza Fehlfar- den, nem is titkoltan Reagan elnökre utalva. A pesszimista dalokban egyre gyakoribb szereplő a terrorizmus és a nukleáris fenyegetés. Geier Sturzflug arra szólítja fel hallgatóit, hogy addig látogassák Európát, amíg létezik, amíg még nincsenek rakéták a Szent Péter téren és az Olümposzon is. Brazília kisméretű, szélvészgyors AMX vadászgépeket gyárt. Argentína már a falklandi háborúban bevetette Pucará típusú rakétáit. Egyiptom — francia licensz alapján — Gazelle és Puma helikoptereket állít elő. Tajvan saját vadászgépet, harckocsit és rakétát fejlesztett 'ki. Dél- Korea kiváló hazai naszádokkal, torpedórombolókkal szerelte fel flottáját. Izrael és a Dél-Afrilkai Köztársaság ma már „fegyvergyártó hatalomnak” számít. A fegyverkezési verseny napjainkban nemcsak a nagyhatalmak és a legfejlettebb államok kiváltsága, hanem bekapcsolódott ebbe a harmadik világ is. Thomas Ohlsson, a stockholmi SIPRI békekutató intézet munkatársa szerint 1950 óta a fejlődő országokban 600-szorosára nőtt a fegyvergyártás: 54 afrikai, latin-amerikai és ázsiai állam gyárt fegyvert, a világ termelésének 2 százalékát. A ,.nagyhatalmak” Izrael, India és Brazília, amelyek a fejlődők össztermelésének 58 százalékát mondhatják magukénak, de jelentős szerepet tölt be Argentína, Tajvan, Dél-Korea, Egyiptom. Az előrejelzések szerint a következő években „robbantásra készülnek” a magas technológiai szintre ért délkelet-ázsiai államok, Malaysia, Indonézia és Szingapúr is. Az önálló fegyvergyártás okai sokfélék: vannak olyan államok, mint Dél-Afrika vagy Chile, amelyek hivatalosan fegyverembargó alatt állnak. A gyakoribb azonban az, hogy ezek az országok fel akarják gyorsítani ipari fejlődésüket, mert nem akarnak a legfejlettebbektől függeni technológiai téren, a békés iparágakban sem. A fegyver pedik a legjobb üzlet a harmadik világban is. 1980 és 1984 között a fejlődők kétmilliárd dollár értékben adtak el fegyvert. A legnagyobb fegyverexportőr közülük Brazília: termelésének 80 százalékát adja el 28 országba, köztük az Egyesült Államokba és Nagy-Britan- niába is: például a brit légierő pilótáit brazil gépeken képezik ki. E fegyverek Jmi- nősége általában közepes, de — Ohlsson szerint — sokkal alkalmasabbak arra, hogy a kevésbé fejlett országok katonái kezeljék, mint a fejlett országokban készültek. A SIPRI tanulmányai rávilágítanak a fejlettek és fejlődők szoros együttműködésére. Az argentin repülő- gépipar atyja egy volt náci tiszt volt Malaysiában és Szingapúrban elsősorban olaszok lendítették fel az iparágat. A legnagyobb brazil rakétaüzem 500 alkalmazottjának 80 százalékát amerikai és nyugat-európai üzemekben képezik ki. Iránban angol, svéd, olasz és nyugatnémet szakemberek tették lehetővé, hogy az amerikai ihletésű fegyvergyártást az ország folytathassa a sah bukása után is. Tajvanon működik egy titkos katonai kutatási központ, ahol egymás mellett dolgoznak dél-afrikai, izraeli és tajvani szakemberek. Szigorúan tilos belépnie ide a „szövetséges” amerikaiaknak és japánoknak, mint potenciális konkurenseknek. Annyi azonban máris kiszivárgott, hogy a szigetország új „szupertechnikájú” légvédelmi rendszert tervez.* Ohlsson és munkatársai tanulmányából kiderül, hogy a nemzetközi fegyverüzletből olyan országok is részesülnek, amelyek néha sző szerint az éhhalái küszöbén állnak. Argentína légvédelmi rakétákat ad el a Közép- Afrikai Köztársaságnak, Brazília csapatszállító repülőgépeket a koldusszegény Burkina Köztársaságnak. Egyiptom legjobb vevői között ott találjuk Burundit, Szomáliát, Szudánt, Észak- Jement és Guineát. Izrael látja el gyakorlatilag az összes dél-amerikai államot a katonák felszerelésével, könnyű kézifegyverekkel, kisebb radarokkal és rakétákkal is. A Dél-Afrikai Köztársaság jó üzleteket kötött három olyan afrikai állammal, amelyek hivatalosan elítélik az apartheidet: Marokkóval, Zaire-ral és Ga- bonnal. A SIPRI kutatói arra a végkövetkeztetésre jutnak, hogy ezzel a világot behálózó fegyverkezéssel és fegyverkereskedelemmel állandóan növekszik a háborús összeütközések veszélye a harmadik világban, a hagyományos fegyverzetek ellenőrzése egyre nehezebb, és a helyi „operettháborúk” egyre inkább szélesebb konf- iliktusokkal fenyegetnek. Göbölyös László Csónakkikötő Bulgária Szoszopol, a múzsák városa Utcai kávézó Közeledik a nyár. Készülnek a tervek az üdülésre. A tenger szerelmesei közül sokan a bolgár tengerpartot választják. Szépségével és romantikájával az üdülők ezreit vonzza a bur- gaszi öbölben fekvő Szoszo- poL Csillogó tenger, sziklás öblök, pompás homokstrand, étvágygerjesztő illatok, tarka napernyők a régi kávéházak teraszán. Mindez Szoszopol. Június elejétől október végéig tízszeresére nő a négyezer lakosú városka népessége. Jönnek a világ minden tájáról. Szoszopol ,a szabadulás városa”, mert bár az i. u. 431. évben említik először, de az alapítók: az i. e. 010-ben találtak itt menedéket. A kisázsiai Milet városából jöttek. A régi tengerésznép jó kikötőt talált itt és letelepedett. A település gyorsan felvirágzott. Aztán jöttek a barbárok, és velük a pusztulás. Utánuk azonban újra megindult az élet. Szoszopol a halászok városa. Hálójuk itt mindig megtelik. A tenger vize planktonokban gazdag, és ez vonzza a halakat. A halászok útmutatói a játékos delfinek, a tengeri halak, a szardellák fő fogyasztói. Mindig ott tanyáznak, ahol legbővebb a zsákmány. A halászoknak csak őket kell követniük. A vidám víziakrobaták az utasok szórakoztatására szívesen követik a hajókat. Szoszopol a múzsák városa. -Először a festők jöttek, őket követték az írók. Zeneszerzők, színészek. Az ódon utcácskák varázsa, az évszázados repedező amforák mellett a modem plasztika, a hárfák susogása, a vonósnégyesek szelíd harmóniája, a régi táncok és a modern balettek kavalkád- ja -mindenkit megragad. A művészetet a város jó szellemének nevezik. E festői üdülőhelyen nincsenek szállodák. A szoszopoliak hűvös, fával borított, nem egyszer 15—200 éves halászházaikban fogadják vendégeiket. S ha esténként kígyóinak a kertek és udvarok lámpásai, a félsziget a tenger felől ünnepi díszben tündöklik. A csillagfényes ég alatt megtelnek az utcák, a vendéglők, a kávéházak, Szoszopol lakói és vendégei élvezik a nyár szépségeit.
