Szolnok Megyei Néplap, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-19 / 92. szám

1986. ÁPRILIS 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Vendégfaggató öregdiákok A Tatárjárást próbálják a Szigligetiben A jövőhéten, pénteken es­te mutatja be a Szigligeti Színház Kálmán Imre Tatár­járás című operettjét. A háromfelvonásos zenés játé­kot először 1908-ban vitték színre a Vígszínházban, majd a premiert egy év múlva követték a bécsi előadások, Herbstmanöver címmel, de legalább olyan forró siker­rel, mint a hazai. Pedig a szerző ezen első műve bi­zony nem indult ilyen ferge­tegesnek. A primadonna pél­dául visszadobta a szerepét, mert nem volt benne bravúr­ária, amellyel csilloghatott volna. A többi színész is ki­fogásolta a zenét, a szöveget. A bemutató után azonban minden képzeletet felülmúló sikere volt a Tatárjárásnak. Azóta itthon és külföldön egyaránt több száz előadást ért meg, és most Szolnokon is színpadra állítja Horvai István meghívott rendező. A főbb szerepekben Kátay End­re Jászai-díjast, Roczkó Zsu­zsát, Pusztay Pétert, Nagy Sándor Tamást, Tóth Tamást láthatjuk majd. Riza bárónőt Csonka Zsu­zsa, az Operaház tagja ala­kítja. A fiatal, mindig mo­solygós művésznő nevét ke­vésbé ismeri a közönség, bár nem Szolnokon fog először bemutatkozni, s a színpaddal sem tegnap került közelebbi kapcsolatba, de külföldi sze­replései bőven „igazolják” hosszabb-rövidebb idejű tá­volmaradását a haza komoly zenei életből. — A közönség engem nem nagyon ismer — mondja sze­rényen —, hiszen jószerével eddig vidéken, Miskolcon, Győrben játszottam, és mint vendég jártam fel az Operá­ba, ahová minden álmom volt egyszer bejutni. Most már két éve tagja vagyok. Vidé­ken egyébként nem voltam teljesen ismeretlen, de a fő­városban szinte a nulláról kellett indulnom. — Külföldön merre járt? — Bécsben tanultam egy Csonka JErana ideig az ottani Zeneakadé­mián, de különféle szerepe­ket kaptam Badenban, Innsb­ruckban, Klagenfurtban is, mígnem három éve a buda­pesti Zeneakadémián egy Er- kel-verseny alkalmával felfi­gyelt rám Mihály András, az Operaház igazgatója. — Szolnokra mi csábítot­ta? — Horvai István hívott, és én igent mondtam. Élt ben­nem a vágy, hogy próbára tegyem az operett műfajá­ban is képességeimet. Mogyorósi huszárönkéntest Hűvösvölgyi Ildikó formálja meg. Ezt a szerepet már játszotta a Kálmán Imre éle­téről szóló filmben is. — Érdekes módon csak a napokban tudtam megnézni ezt a két évvel ezelőtt ké­szült filmet — mondja ne­vetve. — Egyszerűen nem volt alkalmam. — A prózai szerepek mel­lett sokszor látjuk énekelni. — Ennek az az oka, hogy zenész családból származom, gyerekkoromban zongoráz­tam, énekelni pedig óvodás­korom óta szeretek. — Gyakran jár vidékre? — Négy évvel ezelőtt Ka­posváron a János vitézben játszottam. Tíz éve a Madách Színház tagja vagyok, iga­Hűvösvölgyi Ildikó zán jót tesz, ha kimozdu­lok valamerre. — Miért éppen Szolnokra? — Bevallom, én Horvai István miatt jöttem le. Va­lamikor az ő osztályába jár­tam, s ennek a legendás osz­tálynak majd’ mindegyik tagja megfordult már Szol­nokon. — Férfi szerepet játszik a darabban. Miért? — Engem mindig vonzott a nadrágszerep. Egyébként a huszárönkéntest kezdettől fogva nők játsszák. Most iz­gulok a szerepem miatt, már lassan azt sem tudom, hogy fiú vagyok-e vagy lány ... Ott jártunkkor szerettünk volna Horvai Istvánnal is be­szélgetni, de a rendezőt ez­úttal nem érhettük el, ugyan­is egy izgalmas jelenetet kö­vetett árgus szemekkel. Az epizód lényege: bejön-e a színpadra vonakodás nélkül a kordé elé fogott szamár, vagy pedig ragaszkodik ősi ter­mészetéhez. Nos, a csökö­nyös jószág nem nagyon cá­folt rá önmagára, így a kér­dés továbbra is nyitott: va­jon a premieren hogyan vi­selkedik Gyurka, a szamár? — jurkovics — Fotó: Hargitai Szépen magyarul — szépen emberül Több száz diák — vidéki és fővárosi általános iskolák tanulói — között talált köve­tőkre a XV. kerületi Árendás Közi Általános Iskola kezde­ményezése: a szép magyar beszéd ápolására indított mozgalma. Az újpalotai iskolában im­már harmadik esztendeje tartanak évente egy alka­lommal Szépen magyarul — szépen emberül elnevezéssel olyan napot, amelyen külön­leges figyelmet fordítanak mondanivalójuk egyszerű, pontos és világos kifejezés- módjára, kiejtésük tisztasá­gára és a hangok helyes kép­zésére. Az újpalotai iskola példá­jára egyebek között Szege­den, Miskolcon, Székesfehér­váron, Hódmezővásárhelyen rendezték: meg a diákok tag­nap a magyar nyelv napját. Alkalmazott grafikai biennálé Ötödik alkalommal rende­zik meg a közeljövőben Bé- késcsaBán az Országos Alkal­mazott Grafikai Biennálét. A május 1-én nyíló tárlaton — amelynek a Munkácsy Mi­hály Múzeum ad otthont — 71 művész 246 munkáját tár­ják a közönség elé. J\' tfrtf . 1" mm « I r h^mm' w- tipr 1 * c ja , A j | 1 A Bartók Béla Zeneiskola aulájában tegnapelőtt rendezték meg az idei évad ötödik hang­versenyét, amelyen az intézmény növendékei Bartók-műveket adtak elő. A nagy zeneszer­ző születésének 105. évfordulója alkalmából a nevelők műsort is állítottak össze, melyben részletek hangzottak el Bartókról szóló versekből. A koncert díszvendége ifjabb Bartók Béla Tolt Fotó: Hargitai A mozgó Föld tudósa Beszélgetős Kádár László egyetem! tanárraI Háromszékből indult, ahonnan Körösi Csorna Sán­dor, bár Ösóvén született, a Bácskáiban. Apja állami ta­nító. anyja óvónő volt. A gimnázium első osztályát Karánsébesen végezte, majd a kisújszállási gimnáziumba járt. Tanárai szinte egytől egyig olyan emberek voltak, akiknek nerve nemcsak a ta­nítványok emlékezetében, de művelt tudományuk történe­tében is megmaradt. — Ha kérhetem, profesz- szor úr, kezdjük az elején... — Tanáraim közül először Fodor Ferencről emlékezem szívesen. A karámsebesi gim­náziumiban tanított, érdeklő­désemet alapvetően felkel­tette a földrajz, a természet­rajz iránt. S milyen szeren­csém volt: a következő isko­lámban, Kisújszálláson is nagyszerű, a természettudo­mányokat magas szinten mű­velő és tanító nevelőim vol­tak. Szász Károly, aki ké­sőbb Kisújszállás flóráját írta le könyvében; Szu- nyoghy János a rajztanárom volt, sokat köszönhetek ne­ki rajzkészségem fejleszté­sében ; Csöreg László görög nyelvre és irodalomra taní­tott. Ma is tudok görögül ír­ni olvasni. Móricz iskolájá­nak tanára volt Jausz Béla is. a későbbi debreceni egye­temi tanár, a hazai pedagó­gia egyik kiválósága. Tiszte­lettel és hálóval gondolok vissza rájuk, nagyszerű em­berek, kitűnő pedagógusok voltak. A kettő egymástól alapvetően elválaszthatatlan. — Talán folytassuk az egyetemi éveivel. — Amikor Üjpestre kerül­tem — apám az „Arany is­kola” után ott tanított — Fo­dor Ferenc, egykori tanárom, már neves tudós, Teleki Pál adjunktusa. Szerényen talán megjegyezhetem: végig emi­nens voltam, így Fodor be­juttathatott az Eötvös Kollé­giumba. Teleki egyébként ez időben a kollégium kurá­tora volt. Az egyetemen Cholnoky Jenőt hallgattam, majd Teleki Pálnál szak­vizsgáztam, s miután leszol­gáltam a katonaidőmet, 1931- ben — ugyancsak Fodor Fe­renc biztatására és javasla­tára — Teleki Pál famulusa lettem a Közgazdaságtudo­mányi Egyetem földrajzi tanszékén. 1933-ban Almásy László expedíciójával tanul­mányozhattam péhány hóna­pig a szaharai futóhomok jellemzőit, formáit. Tegyük hozzá: Kádár Lász­ló a szaharai kutatást meg­előzően a Duna-völgy Bu­dapest és Vád közötti sza­kaszán már végzett futóho- mok -morfológia i megfigye­léseket. majd később évtize­dekig tanulmányozta a fel­színfejlődés kérdéseit. Ennek során 1966-ban állította fel a futóhomok-formák geneti­kus rendszerezését. majd 1971-ben jelent meg az a szintézise, amely a folyóvíz és a szél áltaL létrehozott for­mák teljes genetikus rendsze­rét adta. — Professzor úr, több mint 10 évig dolgozott Teleki Pál mellett, nemcsak tudósként ismerhette, hiszen jó emberi kapcsolatban voltak... — Elmondok néhány na­gyon jellemző esetet, epizó­dot... Egyszer, miniszterelnök korában, felhívott magóhoz a Várba. „Le se tedd a ka­bátod. gvere kísérj el!” Ahogy kiléptünk a kaoun, egyenesen egy postaládához ment, bedobott egy levelet s megjegyezte: „Ha azt aka­rom. hogy a levelem elmen­jen, magamnak kell felad­nom!” Mentünk tovább a bástyán. Teleki így szólt: „Azt várom. hogy mikor lő le valaki!” Ez 1939 végén történt. Teleki életének utol­só óráját Tüdős Klára, Tele­ki államtitkárának a felesé­ge mondta el nekem, ö is ott volt a szanatóriumban Telekiné betegágyánál, ami­kor Teleki Pál meglátogat­ta a feleségét. Csengett a te­lefon: a kormányzó kereste a miniszterelnököt. Teleki ezt mondta a telefoniba: „Nem, Főméltóságú úr!” Majd ismét: „Nem és nem”. — S végül: „Nem. amíg én élek!”. Letette a kagylót, és elrohant. De. hogy viszatér- jek a saját emlékeimhez: Te­leki a halála előtt öt nappal bejött a tanszékre... ...Utó­lag éreztük meg, hogy ez búcsúlátogatás volt. Én az­nap délután ugyan még ta­lálkoztam vele egy öregcser- kész-összejövetelen. Kipa­rancsolt minden újságírót a teremből, s csak azután be­szélt. Amit mondott, az tu­lajdonképpen a politikai vég­rendelete volt: — .,Magyar- ország elvesztheti a világ közvéleményének megbecsü­lését”. Teleki Pál 1941. április 3- án öngyilkos lett. Búcsúle­vele félreérthetetlenül utal arra, hogy halála szorosan összefügg a magyar—jugosz­láv szerződés megszegésével. — A Györffy István Népi Kollégium emlékkönyvében sűrűn szerepel a professzor úr neve... — A kollégium első tanár­elnöke voltam, majd Újvi­déken a Keleti Kereskedelmi Főiskola tanára, s a főisko­la Körösi Csorna Sándor Di­ákotthonának igazgatója. 1945. decemberében nevezett ki Keresztury Dezső a deb­receni tudományegyetemre tanszékvezető tanárnak. Esv teherautó tetején utazva jöt­tem dermesztő hidegben Debrecenbe... Azóta, nyugállományba vo­nulásáig, csaknem ezer geog­ráfust nevelt, számos tanít­ványa vezető állást tölt be az ország különböző intézmé­nyeiben. Tudományos mun­kássága olyan jelentős és széles körű, hogy számba vételére aligha vállalkozhat­nánk. Közel félszáz könyv, tanulmány szerzője, több száz, itthoni és külföldi szakfolyóiratokban megje­lent tudományos értekezést írt. Tevékenyen részt vett a tudományos közéletben, 1956 —1973 között a Magyar Föld­rajzi Társaság négy ízben újraválasztott elnöke — ma tiszteletbeli elnöke a társa­ságnak — igen sokat fára­dozott a külföldi társaságiok­kal való jó munkakapcsola­tok érdekében is. A morfológiai kutatások mellett sok energiát fordí­tott a természeti földrajz egyéb ágazatainak vizsgála­tára. Tanulmányai egy ős- föld-modell (Archigea) meg­alkotását tették lehetővé. Számos bizonyítékot gyűjtött a Föld tágulásával kapcso­latban. és új szempontok sze­rint magyarázta a hegység­képződést, valamint a jég­korszakol . Kérdését is, ame­lyek szeri "t a földön mindig voltak, csak mindig máshol. A föi'’tágulós elvén alapuló pateo geográfiai vizsgálatai­ban új oldalról világította meg a harmad- és negyed­időszak éghajlatáról vallott korábbi felfogásokat. — A közelmúltban megje­lentetett ön egy könyvet, a földijéről Körösi Csorna Sán­dorról. Megállapította, hogy Csorna 1789-ben született. Ér­dekes, sokatmondó összefüg­gést tár fel a pólusvándor­lás és Csorna őshazakeresése között. — Amikor ilyeneket ol­vastam, hogy „Szegény Cso­rna Sándor, hiszen tudjuk, hogy rossz nyomon járt!’ ak­kor Galilei elkeseredett, de eltökélt szavai jutottak eszembe: „Eppour si muove! — És mégis mozog a Föld ” Nemcsak forog a tengelye •körül és nemcsak a tavasz­pont hátrál az égen — amit Hipparchos már i. e. 150 kö­rül fölismert — hanem itt a földön is vándorolnak a sarkok is a precesszió 26 ezer éves periódusával Ez annyit jelent, hogy vannak olyan tájai a Földnek, ame­lyek földrajzi szélessége 13 ezer év alatt akár kétszer 23,5 fokkal is megváltozha­tott, azaz éghajlatuk trópu­siról sivatagira, szubtrópu­siból mérsékeltre, mérsé­keltből szubpolárisra, vagy éppen polárisra változott... tehát Körösi Csorna Sándor, aki népének emlékezete alap­ján indult el délnek és dél­keletnek, nagyon is jó nyo­mon járt. mert ahogy lapp és finn rokonaink a tundra-, illetve a tajgaövet követve húzódtak északnyugatnak, úgy vándoroltak a mérsé­keltövi sztyeppék nyomában a magyarok is észak és nyu­gat felé. Körösi Csorna Sán­dor intelmét követve dr. Aradi Évával sikerült ki­mutatnunk, hogy hazai fo­lyóneveink túlnyomó része szanszkrit eredetű — pl. Kö­rös (dühös), a Tisza (szom­jas) a Túr (sebes), stb. — s hogy számos helység- és táj­nevünk is az. A napokban jutott el hozzám annak a hí­re, hogy egy Hawaiiban élő magyar ember, Vámos Tóth Bátor 1979-ben társaival ki­mutatni vélte, hogy a Kár­pát-medence jellegzetes hely­neveinek csaknem mindeni- ke megtalálható a Csendes­óceáni szigeteken. Kéziratát a Széchényi Könyvtár őrzi. Erről eddig nem tudtam. Vá­mos Tóth a helynevek korát 6—8 ezer évesnek tartja. — Professzor úr, mennyi­ben fogadta el ezeket a for­rásokat? — Félreértés ne essék! Ezek a helynevek távolról sem mind magyarok. A hely­neveket annak idején egysze­rűen átvették az egymást váltó népek. Mozog a Földi és változik rajta a világ. Ezért kereste ugyanolyan joggal Csorna Sándor az ős­hazánkat a messze délkele­ten, mint Reguly Antal észa­kon a rokonainkat. Mi kény­telen-kelletlen mindannyi­an elvándoroltunk az ősha­zából, de magunkkal vittük az emlékét. Ez vonzotta le­győzhetetlen erővel Csornát Tibetbe és Indiába. Ennek érdekében vállalkozott arra, hogy 16. és 17. nyelvként megtanulja a tibeti és szanszkrit nyelvet, remélve, azt, hogy a Iá makolos torok könyvtáraiban találhat vala­mi olyan adatot, amely őse­inkre vonatkozik. Ezzel a reménnyel indult el 1842 márciusában végre Lhassa felé... — Az előzőek végiggondo­lására — ahogy könyvében írja — a darjeelingi látoga­tása ösztönözte, ön is világ­utazó, ahogy nagy elődje volt. Maradt-e ideje. hogy néha a kisújszállási alma materhez is vissza-visszatér- jen? — Tagja vagyok az öreg­diákok Körének, — de apám emléke is köt a városhoz. Említettem volt, abban az iskolában tanított, amelyik­ben Arany János. Természe­tesen ott voltam Kisújszállá­son a Móricz-évfordulón ren­dezett igen szép ünnepségso­rozaton is. — Köszönöm a beszélge­tést. Tiszai Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents