Szolnok Megyei Néplap, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-09 / 83. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. ÁPRILIS 9. Hívatlan vendégek az éterből Magyar kökörcsin és társai Lehet-e rossz ember, aki a virágot szereti? Mocsaras Vidékek egyik közismert védett növénye a sárga nőszirom A reggeli rádiózás semmivel sem pótolható ajándéka korunknak. Az agy az információhálózat e hajszálerén kapja az első dózist az ébredéshez. A hírek amolyan mintát adnak a napi életből: az ember már az ágyban rá- készülhet. mi várja odakinn. Mostanában az éteri szolgáltatás újabb programmal bővült. A Múzeumi híradó hallgatása közben egy távoli hangra leszek figyelmes. Tompa, szordínós, mintha a befalazott Kőmíves Kelemenné perelne az urával, mégis agresszív. „Mariskám, megkaptátok az IBUSZ-prog- ramfüzetet? Mondd, milyen utat választottatok?” A válasz tétova: „Még nem is tudom ..Később ugyanitt egy határozott férfibasszus kér számon valakit: „Kovács kartárs. elküldte a bizonylatokat?” Hát persze, a CB-sek! Elmondom felfedezésemet munkahelyemen, mire lekicsinylő mosolyok közepette sorjáznak az enyémnél jóval érdekesebb történetek. A tévéről. amelyik lassan csak CB-ül tud. a lemezjátszóról, amelyik a zeneszám alatt hifi minőségben közvetíti egy bájgúnár dürrögését, a Dr. Soós István, az ÁEV nyugalmazott igazgatója egy történelmi miniatűrnek volt főszereplője a második világháborúban. A „darab” tragédiának indult, de a sors furfangosan csavart rajta egyet, (így hepienddel ért véget. Sárgult, töredezett papírokból áll össze az a több mint 40 éves eset, amely nem történhetett máskor, mint 1945 táján. A túr kévéi fiatalember olyan gyanútlan jóhiszeműséggel őgyelgett a háború végének zűrzavarában, hol a front egyik, hol a másik oldalán, hogy csoda lett volna, ha nem esik hadifogságba. Ám csodák csak ritkán esnek meg, így a Tápióság- ban ért számára véget a háború, amint épp szülővárosa felé ' tartott. Aztán Aradra került fogolytáborba. Innen vitték tífuszgyanúval a kórházba. amiről egyik jóhiszemű földije levélben küldött értesítést Túrkevén élő szüleinek. Érdemes követni a postai küldemény nem mindennapi útját. A postás 1945 március 13-án tette táskájába a Vigh Istvánnak szóló kopertát, ám nem találta otthon, a címzettet, így a szomszéd- asszonynak, Soós Istvánné- nak adta oda; ugyan juttassa el a gazdájához, ha találviUanyborotváról.1 'amelyikkel taxit lehet hívni. Első nekibuzdulásomban meg sem álltam a szolnoki postáig. Molnár Lászlót, a Rádió és Tv Zavarvizsgáló Üzem vezetőjét arról kérdeztem: vajon együtt kell-e élnünk a betolakodó rádióhullámokkal — arról a gyötrő kérdésről már nem is szólva, hogy Kovács kartárs vajon elküldte-e a bizonylatokat? Kiderült, hogy nem. Azaz, hogy nem feltétlenül. íme a válasz: — A CB-rádiók 27 megaherzen forgalmaznak a napi rádiózásunk a közép- hullámú sávban túlontúl távol esik ettől, így frekvenciakiosztásból származó zavar nem keletkezhet. — Tehát akkor halluciná- lunk? — Erről szó sincs, hiszen hozzánk is egyre gyakrabban érkeznek hasonló bejelentések. Előfordulhat, hogy a közelben van egy nagy teljesítményű telepített CB-adó, ilyenkor az erős csatolás révén beleszólhat a rádiózásomba. Elképzelhető, hogy a CB-készülék a hibás. Ez annál is inkább megeshet, mivel kevés a szakember, aki javítással foglalkozik, és az alkatrészellátás sem kifogáskózjik vele. Nem akadtak össze a tanyán napokon keresztül a szomszédok. Mivel március 15-én a Magyar Kommunista Párt túrkevei városi szervezete birkavacsorával egybekötött bált rendezett, úgy gondolta, hát Eszti néni, az összejövetelen majd együtt bontják fel a levelet a címzettel. De Vigh Pista bácsi a 15-i vigasságra sem ment el, így a fiáról is hírt váró Soósné bocsánatos bűnnek vélte a levéltitok megsértését. Felbontotta — de inkább ne tette volna, mert a levélben ez állt: „Tudatom magukkal, hogy mondják meg Soóséknak, eddig még nem jött kis Pista a kórházból és most meg az a hír járja, hogy tán már meg is halt”. A bál — halotti torrá vált. A levél alapján állította ki Kapás Rezső, a város polgármestere az alábbi igazolást: „Hatósági igazolvány. Túrkeve megyei város polgármestere hivatalos hitelességgel igazolja, hogy Szilágyi Istvánné (volt Soós Istvánné) szül. K. Nagy Eszter túrkevei lakos (Baty- tyányi u. 6. sz.) Túrkevéről Aradra utazik az Aradon elhalt Soós István nevű gyermekének a temetése ügyében, miért is felkérem a polgári és katonai hatóságokat, hogy nevezettet utazásában tálán. A leggyakoribb probléma azonban az, hogy egyes rádióit, lemezjátszók felveszik a CB jeleit: ez nem műsorszórási hiba. hiszen a rádiók végkimenete reagál a CB-re. Ezért is nem lehet sem megerősíteni, sem lehalkítani a zavart készüléken a CB-s beszélgetést. — Nincs olyan gond, hogy túlontúl sok a CB-készülék? — Semmiképp: Szolnokon 6—700 rádióra adtunk ki engedélyt, ebből 150 van magántulajdonban. Negyven csatornán forgalmazhatnak, el kell férniök, különösen úgy, ha a munkához használják a készüléket, és gyorsan, szabatosan beszélik meg a teendőiket. — Ha mégis betör az életünkbe a CB, mit tegyünk? — A 11-200-as telefonszámon kell hibabejelentést tenni, mi díjtalanul kiszállunk, ugyanis ez a szolgáltatás benne van az előfizetési díjban. Teszünk róla, hogy a rádió a 'tévé vagy a lemezjátszó kellően védett legyen idegen jelekkel szemben. Bejelentéssel élek. Am előbb megvárom, Mariskáék melyik IBUSZ-utat válasz-, bottá k. támogatni szíveskedjenek. Túrkeve 1945. március 16.” Reménytelen vállalkozás lenne leírni az örömöt, amit Eszti néni érzett, amikor fiát életben találta. A kórházba került öt beteg közül négy a saját lábán vonult be, Soós Istvánt azonban hordágyon vitték. Másnap reggelre meghalt közülük egy gyomai ember, ám a katonatársak érthetően azt pa- rentálták el, aki már járni sem bírt. Így keltették tehát halálhírét egy életben maradottnak. A hazatérést még ma is megkönnyebbült mosollyal meséli dr. Soós István. ■— 1945 október 1-én tértem haza a fogságból. A rokonságom már tudta, hogy élek, de a városiak már „leA tél utolsó hófoltjai még el sem olvadtak, amikor a virágárusok pultjain megjelent a tavasz első hírnöke, a hóvirág. A hosszú tél után ébredő természet azonban nem ilyen szűkmarkú. A fagyos, havas, borongás téli napok után. a nyíló idő langyos melegére számos virág tarka szirma nyújtózkodik az enyhe napsütésben, vagy rázkódik fázósan a csípős korai szélben. A jószágé tavaszi levegő kirándulásra csábítja a természetbe vágyókat. Sajnos, a természetjárók és a természet találkozása nem mindig konfliktusmentes. Alig van kiránduló, aki a szabadban eltöltött kellemes órák emlékeként ne vinne haza kisebb-nagyobb csokrot a kikelet első virágaiból. Teszik is bátran, mert hisz’ aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. E régi igazság azonban napjainkban már nem ilyen egyértelmű. A természet hajdani gazdagsága már a múlté. A civilizációs ártalmak nem kímélték a növényvilágot sem; az ősgyepek feltörése, a műtrágyázás, a gyomirtószerek, a turizmussal együttjáró taposás, a melioráció, s nem utolsósorban a virágot „szerető” emberek tevékenysége számos növényfajt sodort a kipusztulás szélére. A további pusztulás megakadályozására természetvédelmi törvényünk 340 növényfajt helyezett védelem alá, 500 Ft-tói 5000 Ft- ig terjedő eszmei értékkel. Büntetlenül tehát már nem lehet ritka és védett növényeinket károsítani. De; le- het-e minden kiránduló mellé egy természetvédelmi őrt állítani? Hiába segíti a hivatásos természetvédők munkáját a Társadalmi Természetvédelmi Szolgálat sok száz fős tagsága, még mindig elenyésző kisebbségben vannak az alkalmi és szervezett bel- és külföldi turisták tízezreivel szemben. Csak a felvilágosító szó, s a természet igazi ismeretére nevelés hozhatja meg a kívánt eredményt. Ha netán mégsem tudtam volna az olvasók közül mindenkit meggyőzni hogy lehet teljes értékű a kirándulás bokréta nélkül is, akkor hadd nyújtsak én át eey csokorra valót azokból a tá- gabb környékünkön előforírtaik”. Ülök a „kevi Jul- csán”, — a vonaton, amely azóta valóban „elhunyt” — amikor a mellettem ülő menyecske érdeklődni kezd: — Mondja, maga nem a K. Nagy Eszti néni fia? — De igen. — De hiszen maga meghalt! — mondta szinte szá- monkérően. — Ha hisz a szemének, láthatja, hogy élek, — válaszoltam. A fiatalasszony végignézett, aztán — duzzogva elült mellőlem. Akinek halálhírét keltik, az hosszú életű lesz e földön, tartja a mondás. Dr. Soós Istvánnak a matuzsálemi korra írásos garanciája van. — palágyi — dúló védett fajokból, melyeket nem lenne jó megtalálni egyetlen kiránduló kezében sem. Az alföldi tölgyesek ritka bennszülött faja a magyar- zergevirág. A kirándulók zöme valamiféle „sárga margarétának” gondolva szedi csokorba. Eszmei értéke szálanként 2000 Ft. A kerti sáfrányokat mindenki jól ismeri. Nőnap táján ezrével árulják a piacon, virágboltokban, apró cserepekbe ültetve. Számos ritka, védett növényünk hasonlít ehhez a virághoz. A Tiszántúl homoki tölgyeseiben virít rózsaszín szirmaival egyik fokozottan védett növényünk az egyhajúvirág (eszmei értéke 5000 Ft.. Száraz tölgyeseinkben, akácosokban vagy erdőt szegélyező homoki gyeoen nvílik fehéren feketével cirmos szirmú tarka sáfrány (eszmei értéke 3000 Ft.). Szatmár-Bereg gyertyános-tölgyes ligeterdőiben találkozhatunk a lila virágú kárpáti sáfránnyal (eszmei értéke 3000 Ft). Az Alföld folyóparti kemény faligetben él a kétle- velű csillagvirág, melyet apró termetéről, kék, csillagalakú virágokból álló virágfürtjéről s a tövén található két hosszúkás leveléről lehet felismerni (eszmei értéke 500 Ft.). A sakktábla mintájú kockás liliom az egyik legcsábítóbb zsákmány a virágszedők számára. Szomorú történet, hogy egyszer közölte az újság, hogy hol és mikor virít — a következő hétvégén az autós kirándulók egy szálig letarolták. Az Alföldön egyébként csak az északi részeken, nedves ligeterdőkben található (eszmei értéke 2000 Ft). A hatalmas sárga virágú tavaszi hérics igazi sztyeppnövény. Az Alföldön szórványosan még sok helyütt előfordul (eszmei értéke 500 Ft). A kiskunsági homokpuszták féltett növénye az aprótermetű, sárga virágú homoki nőszirom (eszmei értéke 2000 Ft). Egyébként a hazai nőszirmok minden faja kivétel nélkül védelem alatt áll. Hasonló a helyzet a harang alakú, lilás virágú és szöszös szárú kökörcsinekkel Ezek közül különösen féltett a belül szennyes-sárga, vagy szürkés ibolya, kívül lila színű magyar kökörcsin (eszmei értéke 5000 Ft). E képzeletbeli csokrot lehetne még számos védett koratavaszi ékes virággal bővíteni, de e helyütt nem lehet célul tűzni, hogy botanikai tanfolyamot indítsunk a jószándékú olvasóknak. Bízom azonban abban, hogyha a jószándék megvan, akkor az a már idézett mondás sem veszti el régi értelmét. Lőrincz István SZOLNOK MEGYEI VÍZ ÉS CSATORNAMŰ VÄLLALAT, felvesz műszerautomatika műhely vezetői munkakörbe VILLAMOSMÉRNÖKÖT FELADATA: az irányítástechnikai berendezéseket szerelő és karbantartó műhely munkájának megszervezése és irányítása. BÉRKATEGÓRIA: termelésirányító III/IV. JELENTKEZÉS: a vállalat személyzeti osztályán Szolnok, Vízmű u. 1. (2705) — pb iMm A Textilfeldolgozó Vállalat hajdúnánási üzemében az országban elsőként kezdték meg az egyre népszerűbb vízlsport — a szörfözés — speciális ruházatának gyártását. Az újszerű, gumírozott és vízhatlan anyagból öt féle ruhamodellt gyártanak. Az idén 4 ezer szörföltözéket készítenek egy ausztriai cég számára (Fotó: Oláh T.) írásos garancia a matuzsálemi korra , / ■ rfi v/V &/‘aa /«futZ fen S'fwtte / Jf . u/f //tf: <// MíH’M & te ’ , felQy * Cíf átütő. htiju.! etui** jiu. m/iis íeu./uiiv ■i' ■ ft,