Szolnok Megyei Néplap, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-04 / 79. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. ÁPRILIS 4. Toroczkaiék még a hetvenes esztendők végén költöztek Kisújszálláson a Szabadság lakótelepre. Az 56 négyzetméternyi, két szoba, összkomfort a boldogság netovábbja volt hiszen ez lett az ifjú pár legelső, önálló otthona. Azóta jónéhányszor cserélni kellett a kalendáriumot, Toroczkaiéknál is többször kelepelt a gólya, a család két bűbájos kis- legénnyel gyarapodott. Ki is lehet nőni — Ezek a kezdeti, lakótelepi otthonok magukon viselik az útkeresés, a városiasodás minden buktatóját. Komfortosak, hiszen gáz biztosítja a meleget, éppen ezért télen teljes kényelmet nyújtanak. Nyáron viszont a fiúk kis híján kirúgják a falakat — sorolja Endre, a férj. — Igaz, mondják, az újabban készült lakótelepi otthonok belső elrendezése sokkal szerencsésebb, jobb lett ennél, mert például nálunk akkora a konyha, hogy négyen jószerével csak az étkezések előtt férünk el benne. Mindezt nem kötözkö- désképpen veszi számba a házaspár, hiszen ők — jó- néhány korábbi szomszédjukkal ellentétben — azóta sem változtattak otthont. Viszonylag szerencsésebb helyzetben vannak, mivel mindkét nagyszülő ugyanebben a városban él. Így azután jószerével csak aludni járnak haza: télen napi vendégek az asszony szüleinél, nyáron viszont Endréék kertes házában futkározhatnak az örökmozgó apróságok. A családban egyébként érdekes és sajátságos a munkamegosztás, mivel a közéleti, társadalmi feladatokból az asszonyka jóval többet vállal. Endre a termelőszövetkezetben mérnök, Gabi pedig városi úttörőelnök, a városi KISZ- bizottság tagja, a Népfront városi bizottságának alelnöke, pártalapszerve- zeti vezetőségi tag és országgyűlési pótképviselő. Igaz, az utóbbi megbízása eddig nem sok munkát igényelt vallja. — Mit szól mindehhez a férje, hiszen ön jóval többet van távol a családtól. — Mit szólhat? — nevet Gabi. — Tudomásul veszi, és sokat vállal a gyermeknevelésből. Nálunk egyébként is szinte napi téma a munkaidőn túli elfoglaltság, és olykor mondják is a fiaim: megint mégy, anyai Ugye, újabb frontgyűlés lesz valahol? A lakótelep érdekes keveréke különböző foglalkozású, életkorú embereknek. Közéjük tartozik Szabadi Magdolna is, aki nyugdíjas tanítónőként egy második emeleti garzon tulajdonosa. A 384 ezer forintos lakásba 130 ezer forintot fizetett, a többit pedig 35 évi részletre vállalta. — Harminckét évet tanítottam a megye különböző iskoláiban. Kdsúji vagyok, és az utolsó 14 évet itt dolgoztam. Tavaly, a fegyveres erők napján költöztem, így, nekem kétszeresen is nevezetes dátum a szeptember 29. — Korábban hol élt? — Egy olyan szolgálati lakásban, ahol ha fújt a' szél, enyhe túlzással bent is éreztem. Itt viszont ’ a fiamat, a menyemet, a két unokámat is kényelmesen tudom fogadni, ha Pestről hazalátogatnak. Aranyosak, kedvesek a szomszédaim is, ami pedig a lakások minőségét illeti, le a kalappal előtte. Nekem mindössze annyi panaszom volt, hogy a bojlerből nem elég meleg víz folyt, és az építőknek, a Vas- és Faipari Szövetkezet egyik művezetőjének odaadtam a lakásom kulcsát. Bármennyire hihetetlen: az emberek nem csak kijavították a hibát, de mivel akkor éppen nem tartózkodtam otthon, még ki is takarítottak, sőt mindent a helyére raktak. A nyugdíjas tanítónő szomszédságában egy fiatal pár, Lór István és felesége lakja a 64 négyzet- métert, akik már három gyerekkel: a négyéves Til- lával, a kétéves Milánnal és a ki'Lenchónapos Timurral is dicsekedhetnek. Lőrék eljárók, István naponta Túrkevére ingázik, míg felesége, Rozika Kenderesre, ahol bölcsődevezető.. Az Üdülés is fontos — Akár a balett koreográfiáját, olyan pontosan és tudatosan szervezzük a napjainkat — mondja Rozika. — Én afféle rossz alvóként általában négykor kelek, István pedig öt után1, bár neki korábban el kell indulnia, hogy beérjen, így az apróságokat reggelenként én „terítem”. Este viszont Pisti szedi össze őket, én meg összeütök valami vacsorát. — Mennyi a bevételük? — Havonta 11 ezer forint, és ebből ötezer a rezsi. Vagyont gyűjteni három gyerek miatt nem bírunk, de azért például arra vigyázunk, hogy évente kétszer üdülni mehessünk ä családdal. Azután a vendégséget is szeretjük. Mi is megyünk, ha hívnak, de a barátainkat is szívesen látjuk áz otthonunkban. Máson spórolunk. Gehet» hogy apróságnak hat, de nálunk egyszerre két helyen sohasem ég a villany. Azután az étrendet is úgy állítom össze, hogy nemcsak mindig hússal kezdődik vagy ér véget a nap. Bár sok mindenben segítenek a szüléink is, azért az óhajtott színes tévé nem lesz meg a foci vébére. Dehát ez legyen a legnagyobb bajunk! A lakáscserének, költözésnek néha prózaian egyszerű oka van. Oláh Miklós, a Vas- Fa- és Építőipari Szövetkezet műkövese — és nyugdíjas felesége — például azért cserélték el nagyobbra korábbi otthonukat, hogy az asz- szony idős szüleit magukhoz vehessék, gondozhassák. Két felnőtt fiuk már „kirepült” tőlük, családot alapítottak ugyanebben a városban. — Nem sajnálja a kertes házat? — Hogy még nosztalgiám se legyen: vettem tgy 165 négyszögöles portát a Bá- nom-kertben. Kis kunyhót is emeltem rá, sőt az ötéves unokámnak még apró medencét is építettem a kánikulai hetekre. Ráadásul lakásszövetkezeti elnök is vagyok, meg afféle örökmozgó, akinek akad munkája a pártban és a népfrontban is. — Elégedett? — Ha arra gondolok, hogy az édesanyám egyedül nevelt, és mosásból meg takarításból tartott el, amelynek a fizetsége sokszor csak arra volt elég, hogy telente egy-egy alkalommal öt kiló fát, meg 10 kiló szenet hozzak a kereskedőtől, akkor úgy hiszem, nagyon is elégedett lehetek. — Mire gyűjtenek? — A család szeretetére, megbecsülésére. Húsvét- kor például négy nemzedék ült ebben a szobában: a ' nagyszülők, mi, a gyerekek, meg a kis unokánk. Azt hiszem, az ilyen percek, találkozások ádják minden családszerető embernek az élet értelmét. Bégány Attiláék érdekes lakók, hiszen Attila siófoki, a neje Rita meg miskolci ; mégis úgy alakult az életük, hogy tavaly az augusztus 17-i esküvőjük utáh ebbe a városba, a lakótelepre kerültek. A férj a helyi tejipari üzem főművezető-helyettese, a felesége pedig óvónő. A lakásuk komoly szülői ösz- szefogás eredménye, no meg azé, hogy minden, fiataloknak adható, pénzbeli támogatást igénybe vettek. Miskolcról, Siófokról — Klsújra — Attila keresete kevés híján szinte teljes egészében az OTP-be megy, így az én havi 2400 forintos béremből élünk. — Ez kevésnek tűnik. — Elég sem lenne, ha a szülők nem segítenének. Sűrűn hazajárunk Miskolcra, ezért-azért. — Nem nehéz megszokni a kunsági környezetet? — Jaj, dehogynem! A férjem sokszor hajnaltól este kilencig dolgozik, és nincs akihez szóljak. Igaz, lakik mellettünk egy gyermektelen ifjú házaspár, néha át is nézek hozzájuk, dehát folyton rajtuk sem lóghatok. Szerencsére korábban kosaraztam, és most is tagja vagyok a helyi NB Il-es női csapatnak. Ez heti három edzést, a hétvégeken meg meccseket jelent. Majd ha gyerekeink lesznek, gondolom, jobban telik az idő, és munka is bővebben adódik otthon. Kisújszállás 16 éve épülő, bővülő legnagyobb lakótelepe, • amelyet Szabadságnak hívnak, már 384 otthont ad az itt élőknek. D. Szabó Miklós Életmód, egészség If51?pánim már mn7 dili a ho nv” ItuiLfiyUII Slid? IIIU4. UUI d „llc yy Ha valamely városi tanács végrehajtó bizottsága tárgyal egy témát, biztosak leheltünk abban, hogy az komoly és fontos téma. Karcagon a városi tanács végrehajtó bizottsága tárgyalta az egészséges életmódra nevelés valamint a lakosság egészségügyi kultúrájának helyzetét a városban. Részlet a vb elé terjesztett jelentésből: embereknek maguknak kell hozzátenniük: vigyázni az egészségükre. Hiszen sok esetben nálunk is ugyanazokat a gyógyszereket kapják a betegek, mint mondjuk , az USA-ban, az eredményeink mégsem olyan jók. A megelőzést ugyanis semmi — a legjobb műszer, orvosság, szakember — sem tudja pótolni. .. az egészségügyi kultúra hiánya a lakosság egészségi állapotában esetenként riasztó formában jelentkezik” Tapasztalataim szerint e témát, többnyire csak az egészségügyi dolgozók vitatják meg, s az eszmefuttatások, sürgetések és tépelődé- sek a szakmai berkekben maradnak. Miért foglalkozott most a karcagi városi tanács vb a témával, és milyen lépések várhatók ezután? Erről beszélgettem Veréb Józseffel, a városi tanács vb művelődési, egészségügyi és sportosztályának vezetőjével, dr. Zsembeli Józseffel, a városi tanács kórháza igazgató főorvosával, dr. Mohai Ferenccel, a kórház rendelő- intézete igazgató főorvosával, dr. Mikola Zoltánnéval, a Vöröskereszt városi vezetőségének titkárával. Veréb József; — Évek óta észlelik a szakemberek is, hogy sok a gond az emberek egészségével. Gyakran a helytelen életmódból adódnak a betegségek. A problémát maga ez élet „vetette föl.” Dr. Mikola Zoltánná: t — A Vöröskereszt városi vezetősége és a tanács vb egyébként is évek óta együttműködik az egészséges életmódra nevelésben. Dr. Zsembeli József: — Mielőtt a szakemberek által készített jelentést — a lakosság egészségi állapotáról, egészségügyi kultúrájáról — a végrehajtó bizottság elé terjesztettük, társadalmi vitát rendeztünk a témáról. A vitán két iskola nevelőtestülete vett részt. Huszonheten szólaltak fel. Az ő véleményük és később a vb tagjainak észrevételei szinte teljesen megegyeztek. „A fiatalok egy része az egészségügyi ismeretekről, szabályokról szépen tud beszélni, de ez a verbális jellegű műveltség nem jelentkezik az életmódban, a szokásokban.” Veréb József: — Az egyik, nagyon fontos feladat a helyes szokások kialakítása. Ez azonban nagyon nehéz. A rossz szokásokat — például a helytelen táplálkozást — csak úgy lehet kioltani, ha új, helyes szokásokat alakítunk ki. Itt nagyon fontos szerepük van a pozitív példáknak. Hiszen az észérvek előtt sokan meghajolnak, elismerik, hogy okosabban kellene élni, de a cselekvés sokszor elmarad. Dr. Mikola Zoltánná: — A Vöröskeresztes alapszervezetekben, a munkahelyeken gyakran . szervezünk előadásokat az embereket érdeklő témákból. A szokással ellentétben, az előadó többnyire valamelyik szak- főorvös. A nagyobb tudású szakemberek szavának ugyanis többnyire nagyobb a súlya. .. Dr. Zsembeli József: — Rájöttünk, hogy az egészségügyi főiskolát végzettek a mi „tartalékaink”. Az ő képzésükben ugyanis tantárgy az egészségnevelés. Mondhatom, hogy profi egészségnevelők. A jövőben jobban számítunk ennek a hat-nyolc szakembernek a tudására. Dr. Mohai Ferenc: — Harmincegy éve veszek részt az egészségnevelő munkában Karcagon. Az ötvenes években egyedül a Vöröskereszt vállalta ezt a feladatot. Ma már sokkal többen csinálják. Amíg 1955-ben Karcagon 25—30 előadást tartottunk, tavaly például nyolcszázat! Ha tőlem bárki megkérdezi előadás közben vagy után, hogy: „És a főorvos úr dohányzik?” — nyugodt lelkiismerettel megmutatom a zsebeimet. Igyekszünk olyan előadót küldeni, akinek élete, szokásai jó példaként szolgálnak. Vannak olyan országok — elsősorban a nyugat-európaiak — amelyek előttünk járnak az egészséges életmódra nevelésben. De a jólét bizonyos fokán ők is átélték, amit mi most. Túljutottak a „holtponton”, és az egészséges életmódnak ma már egyre több a híve. Amit az egészségügyben dolgozók tehetnek az emberekért, önmagában nem elég. Mondhatnám úgy is: ez az egészség 20—25 százaléka. A többi 75—80 százalékot az „Az óvodák igen eredményesen dolgoznak a szokások kialakításán” „az általános iskolában nincs megfelelő folytatása.” Veréb JlózseÉ: — Azt hiszem, az a legnagyobb baj, hogy az egészségügyi kultúrát nem tartjuk az átlagos műveltség részének. Pedig az egészséges életmód tekintélye csak a közvélemény, a társadalom megítélése által erősödhet. Mert amíg elnézőek vagyunk a túlzott alkoholfogyasztókkal, a ‘dohányzókkal. .. Dr. Mikola Zoltánná: — Amíg előfordulhat, hogy a középiskolában kijelölt helyen dohányozhat az a gyerek, akinek a szülei hozzájárulnak... Veréb József: — A társadalmi vita, a végrehajtó bizottsági ülés és saját, ».hangos” gondolkodásunk tanulságai így foglalhatók össze: nem lehet minden felelősséget a családok nyakába varrni. Hiszen, ahogy dr. Zsembeli József találóan mondta; a szülőknek gyakran csak a „hulladékidő” jut a gyermeknevelésre. De az egészséges életmódra nevelést a családban kell elkezdeni, s aztán a bölcsődében, óvódéban, iskolában, munkahelyen folytatni. Egyetlen „láncszem” sem eshet ki. Az egészségneveléssel foglalkozók munkáját — egészségügyi szakemberek, TIT, HNF, Vöröskereszt, Köjál, KISZ, közművelődési intézmények — még inkább differenciálni, koordinálni kell, erősíteni az együttműködést, mindenkit megnyerni az ügynek, hogy egyetlen „láncszem” se maradjon ki. A karcagiak jelentését olvasván rájöttem: helyzetük nem rosszabb az átlagosnál. Vagyis; másutt is mozdulni kellene. Mert célszerű tudomásul venni, hogy Mohamed — egyelőre — nem megy a hegyhez... Paulina Éva Nyugdíjasok részére garzonház épül Szolnok központjában, a Tófenék utcában. A négyemeletes házban 123 lakást alakítanak ki a kivitelező Szolnoki Cpszöv szakemberei.
