Szolnok Megyei Néplap, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-26 / 98. szám

1986. ÁPRILIS 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 flz érdemi képviselet alapja a kellő tájékozottság Az ój vállalatirányítás tapasztalatai a Héki állami Gazdaságban Országosan is, megyénkben is az állami gazdaságokban került sor legelébb a vállalatirányítási rendszer korszerű­sítésére, egy éve ilyenkor. A hét megyei állami mezőgazda- sági nagyüzem közül egyben küldöttgyűlés, a többiben pe­dig vállalati tanács tölti be az irányító testület szerepét. Az utóbbiakhoz tartozó Héki Állami Cazdaságban négy mező- gazdasági kerület és négy önelszámoló egység ezerhárom- százötven dolgozóját képviseli a tavaly áprilisban megvá­lasztott 24 tagú tanács. Az újszerű irányítás tapasztalatairól beszélgettünk a kerületek és önelszámoló egységek dolgozói által választott tanácstagokkal. Ha többen gondoskodnak együtt A kollektíva választása a tanács elnöki tisztére az igaz­gató által delegált három személy egyikére, Gyuricza Béla igazgatóhelyettesre esett. Az eddig tartott ta­nácsülések tapasztalatai alap­ján így értékeli a testület működését: — Egy esztendő és három testületi ülés van mögöt­tünk. Működésürk úgymond tanuló évének és a korábbi vállalatvezetési formával va­ló összehasonlításnak a ta­pasztalatai kedvezőek (gaz­daságunkban, jól segítik a testületi munka fejlesztését, finomítását. A nem csupán a mi nagyüzemünkre jellem­ző szűkösebb fejlesztési lehe­tőségek közepette, az eltelt egy év során nem kellett stratégiális döntést előkészí­teni. megvitatni és elfogad­nia tanácsunknak. Divatosan szólva: az alulról jövő és a testület tagjainak közvetíté­sével a szakvezetéshez ide­jében eljutó észrevételek, kedvezményezések segítették a gazdálkodást. Syuricza Béla a tanács el­nökeként és igazgatóhelyet­tesként is vallja és Mészáros Mátyás igazgató, a gazdálko­dás eredményességéért fele­lős első számú vezetőként megerősíti: a héki tavalyi munkasikereiben része van a vállalati demokratizmus korszerűsítésének. ' — A több szem többet lát, a több gondolkodó fejben több jó elképzelés születik elv igazsága érvényesül a gazdálkodásunk hatékonysá­gát javító, a költség- és energiatakarékosabb munkát segítő intézkedésekben. Az eredménye? A gazdaság éle­tében mélypontnak számító nyolcvanhármas, és a mind­össze hétmilliós eredmény­nyel zárt nyolcvannégyes esztendő után tavaly 24 és és félmilliós vállalati nyere­séget értünk el. Jelentős eredménynek tartjuk, hogy a két éven át veszteséges, a volt Szolnoki Állami Gazda­ság területén lévő kerületünk dolgozói is túlteljesítették 1985-ös terveiket. Iliiről is nagyobb rálátás Két önelszámoló egység — a sörpalackozó és -szállító részleg valamint a szakszol­gálati állomás — mintegy százhúsz dolgozójának bi­zalmát élvezi a tanács tag­jaként Bíró Antal karban­tartó műszerész. A testületi munkában szerzett tapaszta­latai alapján arról beszélge­tünk, melyek a feltételei an­nak, hogy a dolgozók által választott tanácstagok meg­felelően képviselhessék kol­lektívájukat és érdemben se­gítsék a gazdaság szakveze­tését is. — Az. hogy kellő határo­zottsággal, megfelelően kép­viseljük a munkahelyeken dolgozók érdekeit — nem föl­vállalva vagy sértve termé­szetesen a szakszervezet sze­repét —. elsősorban a ráter­mettségen, a meggyőzőkész­ségen múlik. Lényeges, hogy a vállalat egészét érintő dön­tésekben érdemben partne­rei lehessünk a gazdaság ve­zetésének, s ehhez nagyon fontos feltétel a kellő tájé­kozottság. Nem elég szűkebb környezetünk műszaki fej­lesztéssel, szociális körülmé­nyek javításával vagy éppen a bérfejlesztéssel kapcsolatos problémáinak ismerete. Át kell látnunk az egész gazda­ság lehetőségeit. — A gazdaságvezetés, jól­lehet érdeke is, igyekszik gondoskodni a kellő tájéko­zottságunkról — bizonygatja Kovács Ferenc gépszerelő, a Piroskai kerület gépesítési ágazatában dolgozók küldöt­te. — Jóval a tanácsülés előtt kézhez kapunk minden érté­kelést, beszámolót, tervet. Egyrészt, hogy tisztábban lássunk mi magunk is a vállalati kérdésekben, más­részt azért, hogy szűkebb kollektívánkban megbeszél­hessük azokat. Az egymástól nagy távolságra — Héken, Kunszentmártonban, Alcsi- szigeten és Piroskán — lévő munkahelyek közötti infor­mációcserét is jól segíti, hogy a kerületek, az önelszámoló egységek beszámoltatására meghívják a tanács tagjait is. Korábban, a termelési ta­nácskozásokon nem biztos, hogy szívesen fölszólalt egy traktoros vagy egy műhely­beli dolgozó. Nekünk, a vá­lasztott képviselőiknek, a ta­nács tagjainak bátrabban el­mondják a segítő szándékú vagy éppen bíráló észrevéte­leiket. Zsebbe vagy az egyszámlára? — Amiknek a továbbítása a tanácsülésre a megbízatá­sunkból adódó megtisztelő kötelességünk — veszi visz- sza a szót Bíró Antal. — Az viszont már a népszerűtlen jelzővel illethető feladat, amikor az egyéni és a vál­lalati érdekek ütközését kell tompítanunk. Legutóbb pél­dául azzal bíztak meg a sörpalackozóban és a szak- szolgálati állomáson dolgo­zók, hogy tolmácsoljam a vállalati tanács üésén a bé­rezéssel kapcsolatos gondju­kat Jogos a fölvetésük: nyereségtermelő képességük meghaladja a vállalati átla­got. az átlagkeresetük vi­szont alatta marad annak, így nem vonzó számukra a három műszakos munkahely, és a gazdaság sem verseny­képes a nasvobb kereset- szinttel rendelkező környék­beli ipari üzemekkel. A kérdésre, hogy a válla­lati tanács az eltelt egy év során a tizenegy ezer hektá­ros nagyüzem szakmai irá- nyíltásában megfelelő part­nernek bizonyult-e, egyértel­mű Mészáros Mátyás igaz­gató válasza: — A vezetésben, az intéz­kedések foganatosításában egyfajta biztonságot jelent, hogy a tanács tagjainak egyetértő vagy bíráló észre­vételei az egész vállalat vé­leményét, hangulatát tükrö­zik. Éppen ezért a tanácsülé­sen elhangzott fölvetések je­lentősége más, és nagyobb mint egy-egy termelési ta­nácskozáson hallott fölszóla- lásé. El kell azonban monda­ni azt is, hogy az eddigi há­rom tanácskozás tapaszta­latai szerint javítani kell még — és ebben meg van a maga feladata a pártszerve­zetünknek és a gazdaságve­zetésnek egyaránt — a dol­gozók által választott küldöt­tek aktivitását. T. F. Szolnokon, a Liget utcában lévő Tanácsi Költségelszámolás! Hivatal irodaházának bő­vítését végzi a Szolnok Megyei Tanács Építőipari Vállalata. Nyár végére végeznek a munkálatokkal (Fotó; Mészáros) Kérdések a gyártóhoz és a forgalmazóhoz 1984 végétől a Szlovákiá­ból importált sör palacko­zása után közel egy éve kez­dődött meg a sörfőzés Mart­fűn az Első Magyar Szövet­kezeti Sörgyárban. A gyár vezetőjétől, Bajka Zoltán igazgatótól, illetve a mart­fűi termelés 90 százalékát forgalmazó nagykereskedel­mi vállalat, a Kunság Fü- szért igazgatójától, Csikós Sándortól az első esztendő tapiasztalatairól érdeklőd­tünk. — A sörfőzés megkezdé­se után a Néplapban meg­jelent cikkben néhány ne­hézségünkről is beszámol­tunk. önmaguk sem voltak elégedettek első termékeik minőségéveH, egy-két tech­nológiai probléma is szóba került. Történt-e változás az eltelt hónapok alatt? Megszerzett tapasztalat — Bár a sörfőzés valóban megkezdődött májusban — kezdte válaszát Bajka Zol­tán — az elmúlt év végéig azonban gyakorlatilag a pró­baüzem tartott. December­re jutottunk oda, hogy a gyárból technikailag, tech­nológiailag elvárható ma­ximumot ki tudjuk hozni. Nem túl hosszú idő ez, hi­szen a 80 műszaki szakem­berünk közül csak tíznek volt sörgyártási tapasztalata, a többieknek az alapvető technológiai ismereteket is termelés közben kellett el­sajátítaniuk. Ma már kellő tapasztalatot szereztek dol­gozóink, mint ahogy a kez­deti technológiai problémák jó része is megoldódott. Ma már az üzem „lelke” a hű­tési rendszer is kifogásta­lanul működik; a kezdeti hi­bák megszüntetéséhez, a beszabályozáshoz sok segít­séget kaptunk a Hűtőgép­gyártól. Végül is a hasonló változásoknak köszönhető, hogy a martfűi sörök — az Aranyhordó és az itt készü­lő Gold Fassl — minősége igen sökat javult, termé­keink igen kedveltté váltak. Szeretnénk azonban tovább javítani a minőséget, ennek érdekében igyekszünk jobb minőségű alapanyagokat — malátát és komlót — vásá­rolni ... Egy, még ma is gondot okozó, bár a termé­kek minőségét nem befolyá­soló problémáról azonban beszélnünk kell az üzem biológiai szennyvíztisztító rendszere nem mindig ké­pes a tervező és a gyártó garantálta teljesítményre. — Szezonban a sörgyár előtt hosszú kocsisorok vá­rakoznak, a forgalmazók a rakodás lassúságára panasz­kodnak, szóvá teszik, hogy a gyár nem mindig tudja biztosítani a teljes termék- választékot. — Tagadhatatlanul van­nak vitáink a forgalmazók­kal, így a legnagyobbal, a Kunság Füszérttel is." Én azonban ezt nem tartom ter­mészetellenesnek, együttmű­ködésünk még nem régi, valóban van mit javítanunk rajta — mindkét félnek. A várakozás p>éldául rövidít­hető lenne, ha a szállító jár­művek az előre egyeztetett időpontban érkeznének. A választókról mondottakban is van igazság. Eddig nem volt megfelelő nagyságú raktárunk, ahol több napi termelést tárolhattunk vol­na, sokszor csak az aznapi, épp>en palackozott sört ad­hattuk a vevőnek. Ez a gond azonban rövidesen megoldó­dik, hiszen már épül kész­termék-raktárunk, ahol minden sör félénkből 4—5 napra tarthatunk készletet. — Az első, nem teljes évet milyen gazdálkodási eredményekkel zárta a martfűi sörgyár, a gazdasá­gi társaság tagjai mit kap­tak a nyereségből vagyoni hozzájárulásuk fejében? Pilseni, üdítő, ásványvíz A tavalyi nyereségből a tagoknak fizetett visszatérí­tés az általuk felvett és a sörgyár építésére fordított hitelek kamatát sem fedezte. Ennek egyiik oka, hogy az üzem nem dolgozott egész évben. Az idén már kedve­zőbb lesz a helyzet, hiszen egy teljes évet zárunk majd. De nemlcsak ettől várjuk — és várják teljes joggal a társaság tagjai, — hogy 1986-ban a kamatnál több visszatérítést kapjanak: a termelési költségek csök­kentésére tervet dolgoztunk ki. Például a sörfelhaszná­lás ésszerűsítésével, a pa­lackozó üzem teljesítményé­nek növelésével kívánjuk ja­vítani a nyereséget. Ügy lát­juk, hogy a Mezőhéki Tán­csics Tsz-től vásárolt malá­ta elég jó minőségű ahhoz, hogy belőle — kevesebbet felhasználva is — kitűnő sört főzzünk, és így mérsé­keljük az anyagköltségeket... De vannak más terveink is a jövedelmezőség javítására. Szakembereink kidolgozták az új, komlózottabb, pilse­ni típusú sörünk gyártási el­járását, az Aranyhordó Pils rövidesen a boltokba kerül. Az új, 11 százalékos, a vilá­gosnál drágább, a speciális­nál viszont olcsóbb ital — a szinte veszteséges Aranyhor­dó világosnál — nyeresége­sebben gyártható. De nem­csak az új sörrel bővítjük termékskálánkat: új pa­lackozó gépsor megvásárlá­sa után az év közepén az üdítők gyártását is megt- kezdjük; sőt, nem sokkal utána a kútjainkból nyert kitűnő ásványvíz p>alaoko- zásához is nekilátunk. Ezek­nek a feladatoknak a megol­dására a több nyereség re­ményében vállalkozunk, hi­szen a gyár infrastruktúrája a költségek jelentős növe­kedése nélkül szolgálja ki az új termékek készítésére ki­alakított kapacitásokat. Csikós Sándortól, a gaz­dasági társaság 8,8 százalé­kos tőkerészesedésével má­sodik legnagyobb tagjának, a Kunság Füszértnek az igazgatójától először azt kérdeztük, az első évben mennyire érte meg a mart­fűi sörgyár résztulajdono­sának lenni? — Több mint 83 millió forint hitelünkért tavaly 3,3 millió forint kamatot fizet­tünk nyerésé gvisszaítérítést azonban 1,6 millió forintot kaptunk. Mégis csak látszó­lag fizetünk rá a tagságra, mert a veszteséget pyótolta a martfűi sör forgalmazása során szerzett nyereség. Az idén várhatóan jobban já­runk, hiszen ha a gyár nye­reségtervét teljesíti, a ne­künk jutó nyereségrész fede­zi esedékes kamatainkat. Persze, másabb a helyzete azoknak a társasági tagok­nak, akik nem forgalmaznak martfűi sört: ők a kereske­delmi haszontól elesnek. — Mennyire volt nehéz megkedvelteim az Arany­hordó márkát, \ milyen a kapcsolatuk a gyárral? Mennyi olcsó sör kell ? A martfűi sör minősége fokozatosan javult, és ma már igen közkedvelt a ve­vők körében. Ennek ellenére én komoly szakmai sikernek tartom, hogy vállalatunknak sikerült „bevezetni” a pia­con. Fő működési területün­kön, Szolnok és Békés me­gyéiben a Kőbányai Sörgyár egy éve kiemelt figyelmet fordít akiskereskedelmi igé­nyek maradéktalan kielégí­tésére. így — ha a martfűi termelés 90 százalékát tényleg el akartuk adni — az egész országban kellett partnereket keresnünk. Ezt sikerült megoldani: az or­szág minden megyéjébe és Budap>estre is szállítunk sört, mégpedig a gyárból egyene­sen a boltba ... A mart­fűiekkel jó a kapcsolatunk, bár időnként vitázunk. Véle­ményünk szerint még min­dig kevés göngyölege (pa­lackja) van a gyárnak, így ránk nagyon szigorú gön­gyöleg visszagyűjtési kötele­zettséget rótt. Szeretnénk ha ezen közösen változtatnánk. A készülő raktár remléhető- leg lehetővé teszi, hogy egy- egy fuvarral a teljes mart­fűi választékot vigyük az üzletekbe és ez megkönnyí­ti a terítést. Mert nem min­den üzlet vesz át korlátlan mennyiségben p>éldául minő­ségi sört, olcsót is várnak. — Mi a véleménye a gyár vezetőinek jövedelmezőség­javító, választékbővítő tö­rekvéseiről? — Törekvéseik tiszteletre méltóak, a választott utat is helyesnek tartom. Ezt ml sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Kunság pénzzel is hozzájárul az új palacko­zó gépisor megvételéhez, hi­szen a martfűi üdítő és ás­ványvíz vállalatunk forgal­mának növelését segíti. Jő ötlet a sörválaszték bővítése is, ám ebben az esetben van egy igen alaposan megfon­tolandó kérdés: a kereskedői tapiasztalat azt mondatja ve­lem, hogy nem szabad túl­ságosan csökkenteni az ol­csó Aranyhordó világos ará­nyát. Ezt a problémát fel­tétlenül meg kell beszél­nünk a gyár vezetőségével. V. Seáss József flz első esztendő után1 a martfűi sörgyárban

Next

/
Thumbnails
Contents