Szolnok Megyei Néplap, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-26 / 98. szám

Nemzetközi körkép 1986. ÁPRILIS 26 EURÓPA Reagan ázsiai útja Atomfegyvermentes övezetek Hosszú előzménye van a Varsói Szerződés tagállamai atomfegyvermentes övezetek létrehozására szóló felhívás­nak. A Szovjetunió már 1957 márciusában javasolta az ENSZ-ben ilyen zónák lét­rehozását. majd ugyanez év októberében Rapacki len­gyel külügyminiszter tett konkrét javaslatot egy kö­zép-európai atomfegyver­mentes övezet létrehozására. A „Rapacki-tervet” a nyu­gati hatalmak akkor elutasí­tották. 1961-ben az akkori svéd külügyminiszter Osten Unden észak-európai klub létrehozását javasolta, amely­ben résztvevő országok köte­lezik magukat, hogy nem vesznek részt az atomfegy­verkezésben, és nem enge­dik meg, hogy területükön nukleáris fegyvereket tárol­janak. 1963-iban Urho Kek- konen finn államelnök dol­gozta ki az észak-európai atommentes övezet tervét. A Balkán atomiegyvermen- tesítésére 1981-ben a bol­gár kormány tett elsőként javaslatot. Ahol már megvalósult Csak emlékeztetőül: a vi­lág számos térségében már vannak érvényes szerződé­sek. A világűr atomfegyver­mentesítéséről 1967-ben lé­pett életbe a nemzetközi ok­mány, amelyhez 86 állam csatlakozott. 30 további or­szág aláírta ugyan a szerző­dést, de még nem ratifikálta. (Az amerikai űrfegyvenkezé­szocialista országok „minden korábbinál határozottabb cselekvést, konkrét intézke­déseket tartanak szükséges­nek a fegyverkezési verseny — mindenekelőtt a nukle­áris fegyverkezés — megfé­kezése, a világűrre történő kiterjesztésének megakadá­lyozása” érdekében. És hogy miért éppen Európában? Mert itt állnak egymással szemben a NATO és a Var­sói Szerződés erői, itt a leg­nagyobb a fegyveres erők és fegyverzetek koncentrációja, nagyobb a nukleáris háború kirobbantásának kockázata, mint másutt. A Vasói Szerződés tagál­lamainak meggyőződése, hogy az európai atomfegy- vermentes övezetek létreho­ENSZ is nagy jelentőséget tulajdonít az ilyen övezetek kialakításának. Garanciák Az atomfegyvermentes övezetek megvalósításához az érdekelt országok hozzájáru­lása, de mindenekelőtt a nuk­leáris fegyverekkel rendelke­ző országok támogatása szükséges. Ezeknek kötele­zettséget kellene vállalniuk az atomfegyver mentes öve­zetek jogállásának szigorú tiszteletben tartására. A Szovjetunió kész az ilyen garanciák megadására, a Varsói Szerződés tagállamai elvárják ugyanezt az Egye­sült Államoktól. Nagy-Bri- tanniától és Franciaországtól is. Az atomfegyver,mentes övezetek létrehozásáról szó­ló megállapodásoknak meg kell felelniöik a nemzetközi jog előírásainak, és megfelelő ellenőrzést kell biztosítaniok. Az észak-európai övezet létrehozásáról az érdekelt országok már évek óta tár­gyalnak, eddig azonban a két NATO-ország, Dánia és Norvégia vonakodása miatt nem jött létre a megállapo­dás. A balkáni övezetet a szocialista országok. Görög­ország és Törökország rész­vételével kívánják létrehoz­ni, de az utóbbi különféle kifogásokkal késlelteti a megegyezést. A Varsói Szerződés tagál­lamai támogatják Svédor­szág 1982-ben előterjesztett javaslatát, hogy létesítsenek Nukleáris fegyverektől men­tes folyosót a Varsói Szer­ződés és a NATO tagálla- miat elválasztó vonal men­tén. A svédek a vonal mind­két oldalán 150—150 km szé­lességű övezetet javasoltak, a Varsói szerződés tagálla­Közép-Európa si tervek végrehajtása egyéb­ként ennek az egyezmény­nek megsértését jelentené.) 1971-ben aláírták azt a szer­ződést, amely megtiltja, hogy a tengerfenéken atomfegy­vereket tároljanak. A meg­állapodást 76 ország írta alá, 25 további aláírta ugyan, de még nem ratifikálta. Har­minc ország csatlakozott az 1961 óta érvényes Antark- tisz-szerződéshez, amely elő­írja, hogy a hatodik föld­részt csak békés célokra sza­bad felhasználni. A szerző­dés 5. pontja kifejezetten megtiltja az atomkísérlete­ket és a radioaktív hulladé­kok tárolását az Antarkti- szon. 1969 óta érvényes 25 latin-amerikai állam meg­állapodása az atomfegyver­mentes övezetről, 1985. au­gusztusában pedig 8 dél-óce­áni állam írt alá hasonló ér­telmű szerződést, 4 további szigetállam pedig felségvi­zeit zárta el az atommeghaj- tású hajók, vagy atomfegy­vereket tároló hajók elől. Földrészünk biztonságáért Miért éppen most, és mi­ért éppen Európa meghatá­rozott területeinek atom­fegyvermentesítésére vonat­kozik a Varsói Szerződés tagállamainak felhívása? A zásáa erősítené az övezetek államainak, ezen túlmenően egész .Európának Ibiátontsá- gát. Számos más európai ál­lam kormánya ugyancsak támogatja az atomfegyver­mentes övezetek létrehozásá­nak gondolatát. Támogatják ezt parlamentek, pártok, és a közvélemény jelentős ré­sze. Fontos bizalomerősítő intézkedés javaslatként me­rült fel a gondolat a stock­holmi konferencián, és más nemzetközi fórumokon. Az mai 250—300 km-es folyosót tartanának a legmegfelelőbb­nek. A Varsói Szerződés tagál­lamainak meggyőződése, hogy a nukleáris veszélyt el kell és el lehet hárítani. Az európai atomfegyvermentes övezetek létrehozása fontos lépés lehet azon az úton, amely megszabadítaná föld­részünket a nukleáris fegy­verektől. Gáti István Megálló Báliban, Tokió a fő állomás Két hetet tölt az ázsiai kontinensen Reagan ameri­kai elnök: útjának fő célja, Tokió előtt megáll Báliban, hogy Szuharto indonéz ál­lamfővel a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége tagál­lamainak külügyminiszterei­vel találkozzék. A térség ugyanis egyre növekvő sze­repet tölt be az Egyesült Ál­lamok globális terveiben. Egy magasrangú amerikai kormánytisztviselő azt mon­dotta, hogy az ASEAN tag­jaival az Egyesült Államok „nagyon jó, sőt kitűnő” y\\- szonyt tart fenn. Washing­ton ezektől az országoktól nem vár formális katonai együttműködést — megelég­szik azzal, ha politikájukat szorosan összehangolják az amerikai érdekekkel és első­sorban az Egyesült Államok vietnami politikájával. Ugyanakkor a gazdaságban ASEAN mind fontosabb sze­rep jut: együttesen lebonyo­lított forgalmukkal az ötödik helyen állnak az Egyesült Államok külkereskedelmi mérlegében, s míg a hatva­nas évek második felében a forgalom még alig haladta meg a 900 millió dollárt, ma már jóval túlnőtt a két és fél milliárdon. A gazdasági kaDcsolat per­sze korántsem mentes a gondoktól: az olcsó munká­val készült ázsiai áruk im­portja — a japán importtal együtt — fejfájást okoz az amerikai iparnak; vannak területek, ahol az ASEAN- ors'zágok az amerikai expor­tőrök sikeres versenytársa­ként jelentkeznek a nemzet­közi piacon. A politika te­rén viszont általában elége­dett Washington. (Azért ki­siklások itt is akadnak: a Fehér Ház igen ingerülten reagált arra, hogy Thaiföld küldötte megszavazta a Lí­bia elleni amerikai bomba- támdást elítélő határozatter­vezetet a Biztonsági Tanács­ban.) Tokióban, a tőkés csúcs- értekezleten is téma lesz a fülöp-szigetekei politika ösz- szehangolása, de a találkozó nemhivatalos részében meg­tartandó politikai tárgyalá­sok ennél sokkal fontosabb kérdésekre is kiterjednek majd, mindenekelőtt a ter­rorizmus elleni közös harc kérdésére. Az „ötök” nem mindegyi­ke tett eleget Washington követeléseinek a Líbia elle­ni amerikai katonai akcióval kapcsolatban, s ha azóta ja­vítottak is bizonyítványukon, számíthatnak a kioktatásra. Washington „szolidaritást,” akár — így például Líbia el­leni gazdasági szankciókat. Igaz. az Egyesült Államok öt nagv kőolajipari vállalata nyugodtan folytatja — eltil­tott, de határidő nélkül — tevékenységét Líbiában. A másik fontos politikai téma Tokióban a kelet-nyu­gati kapcsolatok kérdése lesz, mert ebben korántsem harmonikus az „ötök” állás­pontja. Míg például Mitter­rand és Craxi javában ké­szül találkozójára Mihail Gorbacsowal, addig Was­hington csak szavakban van egy újabb szovjet—amerikai csúcs mellett, gyakorlati lé­péseivel viszont megnehezíti az eszmecsere megtartását. A gazdasági csúcson te­hát kérdések nem feltétlenül játszanak majd elsőrendű szerepet, noha e téren is van miről beszélni s talán éppen itt van a legtöbb pozi- - tívuirn is Washington számá­ra az „ötök” együttműködésé­nek mérlegében. A tervezett napirenden még tucatnyi gazdasági kér­dés szerepel — a fejlődő országok adósság-gondjaira vonatkozó amerikai elképze­léstől kezdve a Szovjetunió­val szemben tanúsítandó kö- tos döntések. A tanácskozás Nem tudni, mire jut ezekből igazán idő, születnek-e fon­tos döntések. A tanácskozást washingtoni előkészítői szá­mára az az igazán fontos, hogy az elnök nem térhet vissza üres kézzel Tokióból, ígv hát győzelmi nyilatkozat bzitosan lesz. Pakisztán ü következő dominó? Benazir hívei körében Szokatlan, hosszú évek óta példátlan eseményekről érkeznek jelentések Pakisz­tánból : rendszerellenes tün­tetések, a kormány lemon­dását követelő nagygyűlé­sek tízezres tömegmegmoz­dulások szerepelnek a tudó­sításokban. Felgyorsult erjedés A meglepő események alapvetően két tényezőre ve­zethetők vissza. Egyrészt — bármennyire is változatlan maradt alapvonásaiban a politikai berendezkedés — a katonai kormányzás meg­szüntetése óhatatlanul elin­dított egy „lazulási” folya­matot. Emlékezetes, hogy hatalomra kerülése után nyolc évvel Ziaul Hak elnök január 1-től vezette be is­mét a polgári irányítást; igaz, egyúttal számos óvin­tézkedéssel csökkentette a lépés súlyát. Megtartotta például ma­gának a főparancsnoki cí­met, ő nevezi ki a minisz­terelnököt, a kabinéit tag­jait, a tartományi kormány­zókat és a főtiszteket, rá­adásul adott esetben bár­mikor újra a rendkívüli ál­lapot bevezetése mellett dönthet. Mindezzel együtt kétségtelen, hogy a hadse­reg visszatérése a kaszár­nyákba valamelyest oldot- tabbá tette a belső viszo­nyokat — ha sokkal szaba­dabbá nem is. Hiszen a parlamenti erőviszonyok egyértelműen Ziaul Haknak kedveznek, a pártok műkö­dése -továbbra is akadályo­zott, s az alkotmányreform szintén a tábornok-elnök kívánalmai szerint lett ki­dolgozva. A lassú erjedést a közel­múltban egy másik, méltán vízválasztónak tekinthető fejlemény gyorsította fel: két • éves nyugat-európai tar­tózkodás után visszatért ha­zájába Benazir Bhutto. (Ap­jának, Zulfikar Ali Bhuttó- nak hatalmát Hak tábornok 1977-ben döntötte meg, majd két évvel később ki is vé­geztette elődjét.) Az egyko­ri elnök lánya nem csupán családtagként, egy mártír- politikus utódaként szerepel, hanem maga is politikai ba­bérokra pályázik. Célja, hogy az ellenzék legfőbb vezető­je, s ezzel Hak közvetlen vetélytársa legyen, olyan személy, aki egyesíteni tud­ja a mindeddig meglehető­sen szétforgácsoltán fellépő erőket. Manila! párhuzamok A jelek szerint erre min­den esélye megvan. A Ka- rachiban háziőrizetben töl­tött öt esztendő, majd a száműzetés ideje, az elnök­atya emléke jelentős presz­tízst biztosít számára. S ami még fontosabb: a lakos­ság tekintélyes részében a belső gazdasági és társa­dalmi gondok olyan serken­tő erővel hatnak, amely szinte automatikusan Bena­zir híveinek táborát növeli. A polgári jogok biztosítása, demokratikus választások megrendezése — a Bhutto- lány e jelszavakkal tért ha­za áprilisban — kezdettől hatalmas visszhangot vál­tott ki. Sok megfigyelő épp ezért teszi fel a kérdést: meddig viselheti el az iszlamabadi vezetés az ellene irányuló nyílt támadásokat? A Fü- löp-szigetek figyelmeztető példáját, a sűrűn emlegetett manilai párhuzamokat is­merve nem tart-e Ziaul Hak attól, hogy Marcos után ő lehet a következő dominó, amelyik a népi megmozdu­lások egyre kiterjedtebb vi­harában előbb-utóbb felbo­rul? S ha így értékeli, mi­lyen ellenintézkedéseket tesz? Az elnök egyelőre fölé­nyes nyilatkozatban utasí­totta el Benazir, s a mögöt­te felsorakozó csoportok fő követelését: szó sem lehet a választások előbbre hoza­taláról — mondotta —, azokra csak a „normális időben”, 1989—1990 táján le­het számítani. Dzsunedzso miniszterelnök pedig célza­tosan emlékeztetett rá, hogy Bhutto lányának azzal a feltétellel engedélyezték a hazatérést, ha tevékenysé­gével nem sérti meg az állam törvényeit. Benazir azonban szemlátomást nem zavartatja magát: ismétel­ten állást foglalt ugyan a hatalomváltás békés mód­szerei mellett, elutasítja te­hát az erőszak hirdetését, de azt sem titkolja, hogy min­denképp folytatni kfvánja apja „befejezetlenül maradt küldetését”. Hak taktikája A békés eszközök hangsú­lyozása korántsem véletlen. Benazir tisztában van vele, hogy az erőviszonyok (egy­előre) nem neki kedveznek, Benazir robbanás helyett inkább a nyomás fokozatos, „kézben tartott”, de állandó növelésére törekszik. Tudja, Hak és hívei abban re­ménykednek, hogy az ellen­zék belharcai miatt nem tudja majd maga mögé fel­sorakoztatni a kormányelle­nes erőket. Bizonytalan persze, meny­nyire megalapozott a tábor­nokelnök taktikája, s nem haladták-e túl időközben az események ezt az értéke­lést. Ebben az esetben ugyanis könnyen meglehet, hogy Ali Bhutto lánya va­lóban ugyanazt a szerepet fogja betölteni, amit a- Fü- löp-szigeteken Corazon Aquino asszony vállalt. OiszeAUította: Majnár Jöttef

Next

/
Thumbnails
Contents