Szolnok Megyei Néplap, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-25 / 97. szám
Kommentar A robbanás Az Oxford Streeten bekövetkezett detonációt a közelmúlt eseményeire gondolva legegyszetóbb lenne figyelmeztetésnek minősíteni. Nyugat-Európaiban és főleg az Egyesült Államokban már az első pillanatokban úgy is értékelték. Hiszen kézenfekvő. sőt a Líbia elleni amerikai bombázás óta sugiallt, hogy lehet számítani terrorakciókra jónéhány fejlett tőkés országban, de legfőképpen Angliában, hiszen a londoni kormány tevékenyen segítette Washingtont a Tripoli és Bengázi elleni támadáskor. Ha a mostani londoni merényletet egybevetjük Reagan amerikai elnök álig korábbi nyilatkozatával, amelyben Iránt és Szíriát is bombázással fenyegette, mondván „Líbia mellett ők a nemzetközi terrorizmus hátországai” hát rögtön látható, hogy ürügyként nem is jöhetett volna gyorsabban terrorakció. Még szerencse, hogy a pokolgépet csütörtök hajnalra időzítették, így a még néptelen londoni belvárosban senkiiben nem tett kárt. Mert ha esetleg emberéletet is kioltott volna a detonáció, akkor alighanem azon töprenghették volna a megfigyelők, hogy melyik pillanatban 'küldi újra az elszánt amerikai elnök gépeit a Közel-Keletre. Éppen ezért sokaknak gyanús ez a merénylet. Például maguknak a líbiaiaknak, akik pár napja kormányszinten figyelmeztettek: Nyugat- Európában bizony lehetségesek a közeljövőben terrorakciók, de azokat az amerikai és az izraeli titkosszolgálat emberei hajtják végre. Ezt a verziót is felvetették az újságírók londoni illetékeseknek. de azok elvetették ezt a lehetőséget. Pedig nagy a valószínűsége, hogy csütörtökön hajnalban valakik zavarbombát vetettek a világpolitikai színpadra. Ám a jelenlegi feszült helyzetben az ilyen zavarkeltés vagy bármilyen terrorakció beláthatatlan következményekkel járhat. Avar Károly Francia nemzetgyűlés Befejeződött az általános vita Tegnap befejeződött az általános vita a francia nemzetgyűlésben a kormány tervezett gazdasági és pénzügyi rendeletéinek kerettörvényéről. Az első nap heves szópárbaj után alábbhagyott az izagolm, főleg azért, mert Jacques Chirac miniszterelnök egy tévébeszélgetésben közölte, hogy a kormány rövidesen a bizalmi kérdés felvetésével végét vet a további parlamenti vitának és a módosító kísérleteknek. Az alkotmány értelmében a „kormány felelősségének” felvetésével, bizalmi jellegű szavazással azonnal el lehet dönteni egy vitatott törvényjavaslat sorsát. Jacques Chirac „az igazság órája” című tévébeszélgetésében arról igyekezett meggyőzni a közvéleményt, hogy ,,a kormány egyetlen gondja: a munkanélküliség csökkentésére, új állások teremtésére ösztönzi a vállalatokat”. A Líbia elleni amerikai légitámadás kapcsán támadt amerikai— francia feszültségről Chirac azt mondta, hogy senki sem vonhatja kétségbe Franciaország eltökéltségét, a terrorizmusellenes harcra, és a kormány máris intézkedett, hogy fokozza együttműködését ez ügyben tőkés partnereivel. Chirac arra 'utalt, hogy Líbia bombázása amerikai döntés volt, Franciaország ezért nem csatlakozott hozzá, de reményét fejezte ki, hogy a tokiói csúcson sikerül eloszlatni a pillanatnyi feszültséget. Amerikai vadászbombázók Líbia partjainak közelében Reagan Szíriát és Iránt is megfenyegette Reagan elnök szerdán Szíriát és Iránt is katonai akcióval fenyegette meg arra az esetre ha bebizonyosodnék, hogy részük van amerikaiak ellen elkövetett merényletekben. Egy amerikai újságírócsoportnak azt mondotta, hogy „amennyiben közvetlen bizonyíték lenne” a két ország közreműködésére ilyen akciókban, akkor elrendelné városaik bombázását. A Fehér Ház sürgősen igyekezett csökkenteni az elnök kijelentéseinek hatását: tisztségviselői azt mondották, hogy egyelőre nincs összefüggés a terrorcselekmények és Szíria, illetve Irán között, s ha találnának is erre bizonyítékokat, az Egyesült Államok „előbb más módszereket alkalmazna” így diplomáciai és gazdasági szankciókat s csak a legvégső esetben kerülhetne sor katonai intézkedésekre. Progressz-26 Irány a Mir űrállomás Szerdán, közép-európai idő szerint 21 óra 40 perckor a Szovjetunió területéről a Mir űrállomás felé útnak indították a Progressz—26 jelzésű teherűrhajót. Az indítást bejelentő közlemény szerint „a teherűrhajóval fogyóanyagokat és különböző terheket” kívánnak feljuttatni az űrállomásra. Elődjét, a Progressz—25-öt március 19-én bocsátották föl az űrbe, ahol 21-én kapcsolódott össze a Mirret Egy hónapig keringtek összekap- fcsolva, majd április 20-án éjjel megtörtént a leválasztás, s a teherűrhajó a Föld légkörébe érve a terveknek megfelelően megsemmisült Az új teherűrhajó pályajellemzői a következők: legnagyobb távolsága a Föld felszínétől: 274 km, a legkisebb. 190. Egy Föld körüli fordulat időtartama 88,8 perc. A pályasík az Egyenlítő síkjával 51,6 fokos szöget zár be. A távmérési adatok szerint a Progressz—26 fedélzeti rendszerei rendben működnek. A Kelet-magyarországi MÉH Vállalat értesíti a lakosságot, hogy április 26-án szombaton de. 8—13 óráig kitelepült hulladékgyűjtési akciót szervez az alábbi helységekben: Mezőtúr: Kossuth téri 2. sz. általános iskola udvarán, Tiszainoka: a főtéren, Jászapáti: Losonczi út 4. szám előtti közterületen (piactér) (4870) Az amerikai elnök lelkes dicséretben részesítette az interjúban Margaret Thatcher brit miniszterelnököt azért, hogy — a Líbia elleni bombázásban részt vett. brit támaszpontokról kiindult amerikai repülőgépek felhasználásának engedélyezésével — „ismét bebizonyította: Nagy-Britannia a legszilárdabb szövetséges a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemben”. Reagan sajnálkozásának adott hangot amiatt, hogy „ez a nagyon bátor politikai tett” most problémát okoz a brit miniszterelnöknek. Az elnök nyilatkozataiban utalt arra. hogy ázsiai útján, Tokióban fel kívánja vetni a „terrorizmus elleni harc” kérdését, de nem közölte részletesen, mit vár el az Egyesült Államok partnereitől e téren. Egy magas rangú kormányképviselő, aki korábban tájékoztatta az újságírókat a tokiói csúcstalálkozó terveiről azt mondotta, hogy „nagyobb együttműködésre” van szükség e téren, de Washington egyelőre nem számít arra. hoev eurónai oart- nerei gazdasási bojkott alá helyeznék Líbiát. Az amerikai vadászbombázók és felderítősépek továbbra is folytatják repüléseiket a líbiai partok közelében — jelenti a TASZSZ hírügynökség az amerikai AP hírszolgálati irodára hivatkozva. NDK—NSZK Első testvérvárosi kapcsolat Első ízben létesített testvérvárosi kapcsolatot az NDK és az NSZK egy-egy városa. Az NDK-beli Eisenhütten- stadt és az NSZK-beli Saar- louis vezetői szerdán írták alá az erről szóló megállapodást, amelyet a városok tanácsai szeptemberben hagy- nagy véglegesen jóvá. A két város polgármesterei Eisenhüttenstadtban tartott közös sajtóértekezletükön elmondták, hogy Erich Honcker és Oskar Lafontaine tavaly őszi berlini tárgyalásain fogalmazódott meg a javaslat. Az NDK — saar- vidéki születésű — vezetőjének és az NSZK Saar-vidék tartománya szociáldemokrata miniszterelnökének találkozója után a két város megbízottai széles körű tárgyalásokat folytattak. A megállapodás kiegészítéseként aláírt 1986-os jegyzőkönyv szerint még az idén sor kerül számos kulturális csoport és sportküldöttség kölcsönös vendégszereplésére, ifjúsági delegációk és különböző szakmai küldöttségeik cseréjére, valamint számos közös tanácskozásra. Osztrák választási kampány A köztársasági elnök beszéde igazolta, hogy nem a Szocialista Párt állt a Kurt Waldheim ellen folyó kampány mögött, hangoztatta tegnap a sajtó előtt Fred Sinowatz osztrák kancellár. Rudolf Kirchschläger államfő keddi televíziós beszéde a Szocialista Párt véleménye szerint mindenesetre megerősítette azt a vádat, hogy Waldheim, a Néppárt jelöltje a köztársasági elnök posztjára, „gondatlanul bánt az igazsággal”, s ezzel külföldön Ausztriával szemben bizalmatlanságot, az országban pedig bizonytalanságot keltett. Sinowatz szerint egyébként az államfő megerősítette, hogy Kurt Waldheim hitele továbbra is kétes. A lényeg mindenesetre az, hogy május 4-én nem Waldheim ellen, vagy mellette kell szavazni, hanem két jelölt között kell választani, Alois Mock, a Néppárt elnöke 'tegnapi sajtóértekezletén ugyancsak elismeréssel méltatta Kirchscläger államfő állásfoglalását a Waldheim-ügyben, de pártja nevében azt a tanulságot vonta le a beszédből, hogy jelöltjüket immár végérvényesen tisztázták a vádak alól. Megkezdődött a BVT ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) lami. politika rangjára emelt terrorizmus ellen. Romes Csandra, a BVT elnöke a délutáni teljes ülésen kiemelte: a Béke-világtanács megítélése szerint napjainkban, a fegyverkészletek nem szűnő felhalmozása következtében, megnövekedett a háborús veszély. E veszély elhárításához nem elegendőek egyes országok vagy országcsoportok erőfeszítései. a nukleáris háború ellen fellépő valamennyi erő összefogására, közös cselekvésére van szükség. A Béke-világtanács tevékenységét értékelve Romes Csandra megállapította: a Béke-világtanács a legutóbbi néhány évben erőfeszítéseket tett a nemzetközi békemozgalom tevékenységének új dimenziókkal való gazdagítása érdekében. Leszögezte, hogy a Béke-vtilágtanács vala menynyi békeszerető erő egységéért és közös akcióiért dolgozik. Romes Csandra a nemzetközi békemozgalom legfontosabb feladatai közé sorolta mindenekelőtt azt a küzdelmet. amelynek célja: a tömegpusztító fegyverek minden fajtájának megsemmisítése még az ezredforduló előtt. Kiemelte a világűr mi- litarizálásának megakadályozásáért vívott harc fontosságát. Síkraszállt a nukleáris fegyverkísérletek betiltásáért, egyik elsődleges feladatként jelölve meg ennek békemozgalmi támogatását Az ülésszakon részt vesz az Országos Béketanács küldöttsége. Sebestyén Nándornak. az OBT elnökének, a Béke-világtanács alelnöké- nek a vezetésével. Irak—Irán Heves harcok a front északi szakaszán Hadijelentéseiben mindkét szembenálló fél megerősitet- te. hogy szerdán heves harcok folytak az irak—iráni front északi szakaszán, a kurdisztáni hegyvidék területén. Az iráni csapatok négy jelentős iraki támadást vertek vissza ezen a területen — jelentette a Reuter brit hír- szolgálati iroda egy teherá- ni katonai közleményre hivatkozva. A közlemény szerint az iráni egységek jelentős veszteségeket okoztak az iraki támadóknak a Sajed Han mellett lezajlott több mint hat órás ütközetben. Az iraki bombázások következtében öt személy megsebesült. A bagdadi rádióban felolvasott közleményből viszont az derül ki, hogy az iraki csapatok szerdán, ugyanazon a frontszakaszon 17, eddig iráni kézen levő állást foglaltak vissza, szétzúztak két ellenséges dandárt, és jelentős számú foglyot ejtettek. Hamenei iráni miniszter- elnök szerdán szigorú takarékosságot követelt, hogy az ország csökkenő olajbevételei ellenére is biztosítani tudják az anyagi eszközöket a háború folytatásához. Jretexen I lérKexettl GENF Senifben csütörtökön véget ért a leszerelési konferencia idei ülésszakának első szakasza. A konferencián ezúttal sem sikerült lényegi előrehaladást elérni a leszerelési kérdések megoldása terén. A leszerelési értekezlet ülésszakát június 10- én folytatják. PEKING A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság felhívást intézett Dél-Koreához, hogy újítsák fel azokat a kétoldalú tárgyalásokat, amelyek a „Team Spirit 86” elnevezésű amerikai—dél-koreai közös hadgyakorlat miatt szakadtak félbe. WASHINGTON Reagan elnök ázsiai kőrútjának előestéjén az amerikai kormány bejelentette: jeflentős összegű rendkívüli segélyt szándékozik nyújtani a Fülöp-szigetek új kormányának. KAIRÓ A marokkói uralkodó tanácsadója csütörtökön Tuniszban — az Arab Liga székhelyén — arról adott tájékoztatást, hogy a jövő hét elején Marokkóban valószínűleg megrendezik az arab országok sürgősségi csúcsértekezletét. A konferencia összehívását Líbia kérte április 16-án, miután amerikai agresszió érte. Barátok között így szokás? Aki kíváncsi rá, milyen konzultációk előznék meg a harmadik —, Közép- Európa számára a végső — világháború kirobbantását, az most már tudja — írja keserűen a Der Spiegelben Rudolf Augstein. A kiváló publicista történelmi fejtegetése, a párhuzam régmúlt eseményekkel talán nem elég könnyed olvasmány ahhoz, hogy mindenki értse. A napi sajtó azonban mindenkihez eljutott, sokkolva a hírrel, hogy Reagan elnök éppen félórát szánt a nyugat-európai külügyminiszterek közös állásfoglalását tolmácsolni kívánó Genscher nyugatnémet külügyminiszterre. A félórából tíz perc jutott Líbiára — vajh az is minek: akkor már az Egyesült Államok órákkal túl volt a támadáson. Maga Genscher, a hűséges szövetséges, a kétoldalú barátságra oly sokat adó NSZK külügyminisztere az Atlanti-óceán felett még a repülőgépen elmélkedett, miért nem hallgatták meg tanácsát, vagy legalább miért nem tettek úgy, mintha kikérnék azt. Helmut Kohl kancellár sem volt jobb helyzetben: még csak azt az elégtételt se kapta meg, hogy — ha utólag is — legalább amerikai barátai értesítették volna a történtekről. A szokásos csatornákon, a tripoli nagykövetségtől, és a hírügynökségi jelentésekből kapta a hírt. Helmut Kohl nem tartozik azok közé az államférfiak közé, akik ne tudnának úrrá lenni érzelmeiken. Mégis, a hajnali támadás napján, egy amúgy teljesen érdektelen sajtóértekezleten első nyilatkozatából keserűség és bizonytalanság érződött. Meggondolatlan kijelentéseket ugyan nem tett, de nem is állt ki teljes mellszélességgel Reagan mellett, s igaz, általánosítva, de elítélte a katonai erőszakot. Ha nem is olyan határozottan, mint előző héten, amikor még csak elképzelhető volt egy amerikai akció. A hivatalos Bonn csak órák múlva jutott ismét szóhoz — írta szerdán a General-Anzeiger. Kohl aludt egyet a dologra, majd másnap, a Bundestagban közreadott kormánynyilatkozatában már magabiztosan sorakoztatta fel az érveket Líbia ellen, igazolva a bombázás jogosságát. Kohl tehát lenyelte sértődöttségét — ő már csak ilyen — legyintettek Bonnban. Igaz, az a kormánynyilatkozat, amelyben egyetlen szó nem esett a polgári áldozatok miatti megrendülésről, apróbb megfogalmazásokban mindenkinek tett egy kis engedményt — Straussnak is, Genschernek is. Csak éppen karakánnak nem volt mondható... Külügyminiszterét ez egyszer megint lehetetlen helyzetbe hozta — legalábbis Bonnban sokan vélekedtek így: miközben Genscher nem rejtette véka alá rosszallását, igyekezve eleget tenni a közös nyugat-európai állásfoglalásnak, kancellárja épp megtalálta a mentségeket. Nem biztos, hogy Amerika túl sokra tartja Kohl igyekezetét. Az viszont biztos, hogy otthon az emberek ame- rikaellensége nőttön nő — van aki politikai okokból rosszallotta az akciót, van aki „csak” fél, dühös a mintegy 250 ezer amerikai katona jelenlétére, ami az NSZK-t merényletek színterévé változtathatja. Az NSZK és az Egyesült Államok közötti viszony meglepően hamar lekerült a napirendről — a szociáldemokraták feszegették még a kormány- nyilatkozat vitájában. Helyette most inkább Nyugat-Európa és Amerika megtépázott kapcsolatrendszere a beszédtéma. A nyugatnémet belpolitikában pedig elmosta a dolgot egy másik visszásság: az a nyilvánvaló nézeteltérés, ami magát a koaliciót megosztja Líbia és az Egyesült Államok ügyében. Az FDP és a CSU szokásos marakodása most szinte féktelenné vált. Kohl láthatóan nem tudja a gyeplőt kézben tartani — és sokan úgy vélik, külpolitikája már saját párthíveinek támogatását is elvesztette. A jelek szerint az elégtétel az óceánon túlról se nagyon várható.
