Szolnok Megyei Néplap, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-21 / 93. szám

1986. ÁPRILIS 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tudományos ülés Kisújszálláson (Folytatás az 1. oldalról) iáikra települők közösséggé válásáról, a Nagykunságban maradók és az elmentek kapcsolatairól szólt — vol­taképpen generációkat átfo­góan. Gulyás Katalin, szolno­ki muzeológus a kirajzásban érintett egyetlen jászsági te­lepülés, Jászkisér XVIII. század végi viszonyait, ese­ményeit vázolta fel — a té­ma további kutatására ins­piráló módon. Kaposvári Gyula, a Damjanich Mú­zeum nyugalmazott igazga­tója — megrendítő, kunmada- rasi eredetű okmányok alap­ján — a ki-, majd visszate­lepülések gazdasági, politi­kai hátterét rajzolta meg. Kaposvári Gyöngyi, mu­zeológus, a kisújszállási földművelés szókincsét ve­tette össze a kisújszállásiak által benépesített Pacsér szókincsével, Pénovátz An­tal, pacséri tanár tanulmá­nyainak alapul vételével. Bagi Gábor muzeológus, a tiszamenti úrbéres községek mozgalmait adatokban, kö­vetkeztetésekben gazdag elő­adásban mutatta be. Dienes Erzsébet szolnoki tanár pe­dig kunhegyesi népi gyógyá­szati eljárásokra, hiedelmek­re vonatkozó gyűjtését tette közzé. Sok hozzászólás jelezte az érdeklődést. A hozzászólások — egyebek mellett — utal­tak a Bácskában folyó jász­sági, nagykunsági vonatko­zású kutatásokra, a XVIII. század végének megmozdu­lásaira (a bécsi udvar tele­pítési politikájával összefüg­gésben), és természetesen ki­tértek a Bácskában és a Nagykunságban, Jászságban élők mai kapcsolataira is. Benda Kálmán elnöki zár­szavában méltán fogalma­zott a következőiképp: az ülésen elhangzottak meggyő­ző erővel bizonyították a helytörténeti kutatások „fel­nőtté” válását, a további munkához a tanácskozás előadásai, a kérdésfölveté­sek biztos támpontot adnak. A tudományos ülés kezde­ményezéséért, kifogástalan, igényes megrendezéséért a Hazafias Népfront megyei és kisújszállási bizottságát, a helyi városi tanácsot, a Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatóságát, a TIT népraj­zi választmányát és megyei szervezetének néprajzi szak­osztályát illeti dicséret. Ide kívánkozik az esemény lét­rejöttében anyagi támoga­tással is szerepet vállaló vá­rosok, községek listája: Kis­újszállás, Karcag, Túrkeve, Kunmadaras, Kunhegyes, Jászkisér. Természetesen e települések párt-, tanácsi, népfrontvezetői, pedagógu­sai, honismereti, helytörté­neti kutatói ott voltak a tanácskozás hallgatóságának soraiban is. A szombati ta­nácskozást emlékezetes pil­lanatok, az otthont adó vá­ros gesztusai tették teljessé: a református templomban díszhangversenyt rendeztek, amelyen föllépett a kisúj­szállási Phoenix-kórus, Gu­lyás György (Liszt-díjas, ér­demes művész vezényletével) és Lőrincz Katalin orgona­művész; az ülés előadói pe­dig Papi Lajos szobrászmű­vész, erre az alkalomra ké­szített plakettjét vehették át Ponyokai Bálinttól, a Kis­újszállási Városi Tanács el­nökétől. A kitelepülés 200. évfordu­lója emlékére emléktáblát avattak vasárnap délelőtt. A Pacsérra készülők gyüleke­zési, elindulási helyén, az egykori Morgó csárda (ma: helytörténeti, néprajzi gyűj­temény) falán elhelyezett tábla avatása alkalmából Ducza Lajos, a Nagykun Tsz elnökhelyettese, helytörténe­ti kutató szólt a kétszáz év előtti eseményekről, az emlékezés jelentőségéről. Ugyancsak tegnap, Papi La­jos magángyűjteményét be­mutató kiállítás nyílt a kis­újszállási kisgalériában. A bicentenárium alkalmából rendezendő események sora a jövő héten Karcagon foly­tatódik: a Györffy István Múzeumban megnyitják A Nagykunság a XVIII. szá­zadban című kiállítást. Vágner János n 31. áldozat az országban A szlpózás csak következmény Lapunk szombati számában jelent meg a tragikus hír: „Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Köz­pont mellékhelyiségében holtan találták Ungvári István 19 éves, foglalkozás nélküli rákócziújfalusi lakost. A rendőrségi vizsgálat eddigi adatai szerint a fiatalember halálát ragasztószer inhalálása következtében beállt légző- és keringésközponti bénulás okozta.” Szóval ez a halál oka. Si­kertelen próbálkozás a föl­döntúlinak hitt mámorral, vagy talán a kábulat rabjá­vá vált fiatal élet utolsó pillanata? Megállók a rákóczifalusi művelődési ház bezárt kapu­ja előtt. Jószerével buszfor- dulónyi, kicsiny falu ez, vi­Két — nagyjából vele egy­korú — fiatalember ül álló motorja nyergében. Azt kér­dem tőlük: mi volt az első gondolatuk, amikor meghal­lották Ungvári István halál­hírét? Orlai Viktor autósze­relő tanuló a fiatalság sok­szor kegyetlenül egyszerű ítéletével csak annyit mond: — Megérdemelte. Aki hü­lye, haljon meg. Nem elő­ször csinálta. Egyszer Polgár Bélával szipós állapotban úgy tántorogtak a művelődé­si ház tetején, hogy majd­nem leestek. Az erdőben is szipóztak. Szóltunk a rend­őrnek dehát az sem foghatja mindig a kezüket. Betörésért és egyebekért elítélték. Egyik Hatvanon túli, törékeny termetű a mama, Varga Sán- dorné. Néhány hónapos ko­rától tizenegy évig ő nevel­te Ungvári Istvánt. Elvált lánya akkor férjhez ment, lakást kaptak a Széchenyi lakótelepen, magukhoz vet­ték a gyereket. A fiúnak azonban nem volt nyugová- sa. Állami gondozásba ad­ták. Amikor nagykorú lett, az édesapjához került Bu­dapestre. Mamája a megtes­tesült fájdalom. — Drága jó istenem, ezért felnevelhettük. Kit okoljak a történtekért? Mondtam a lányomnak: ezért adtátok intézetbe? Az édesapjánál alig volt néhány hétig. Való­szont jól gazdálkodó terme­lőszövetkezet övezi. A mart­fűi gyárak épületei talán két kilométerre sincsenek. Szol­nokra is tíz perc alatt eljut­hat innen az ember. Űj la­kóházak tucatja bizonyítja: itt boldogulhat, aki dolgozik. És miért nem boldogulha­tott Ungvári István? társát le is csukták, de ő csak felfüggesztettet kapott. — Elég baj az, hogy sok fiatal szipózik, — jegyzi meg a nyomdásznak készülő Bí­ró Pál. — Másokat is bajba sodorhatnak. Budapesten, a MEDICOR- ban dolgozó, a hétvégét itt­hon töltő Nyimecz István társul hozzánk. Osztálytársa volt Ungvári Istvánnak. — Milyen ember volt Ung­vári? — kérdem tőle. — Magányos. Nem járt senkivel. Nem volt komplett. Azt mondják, a hetedik emeletről lógatta ki mosto­hatestvérét, azért zavarták el. Az itt lakó mamájával viszont jól megvolt. Az min­dent megtett érte. színűleg ott is szipózott, mert az apja úgy összeverte, hogy a szeme is bedagadt. Nagyon fájt az neki, mert nagyon vágyódott az édesapjához. Azt hitte, valóban úgy sze­reti, ahogy mutatta. Azt írta az apja: a címét is fe­lejtsük el. Menjek én vele az elvonókúrára, meg a börtön­be, ha ilyennek neveltem. Arról egy szót sem ejt, hogy neki kellett volna felnevelni a gyerekét. Amikor intézetbe adták nem hozhattam ismét ide, mert a férjem már na­gyon beteg volt, tavaly meg is halt. Akkor adták intézet­be, amikor a legnagyobb szükség lett volna a nevelés­re. Ungvári István Üjszászon tavaly már túlesett egy elvo­nókúrán, de szenvedélye nem csitult. Mamája szavait meg-megtöri zokogása; — Mindig mondtam neki: gyerekem, legyél jó és he­lyezkedj el. Megyek veled munkát keresni. De ő elin­tézte azzal; hogy jön az ki mama, hogy egy nyolcvanöt kilós férfit a mamája kísér munkát keresni. Egy év alatt négy munkahelye volt. Talán ott is ezt csinálta, ezért nem tűrték? A másik lányom is elvált. Egyik gyereke nála van, a másik az apjánál. Pe­reskednek ők is. Mondtam annak is: kislányom, én úgy félek... Sok között a legkisebbnek — Amikor még gyermek­ként nálunk élt Pista, valaki megkérdezte a férjemtől: milyen helye van nálunk? Az meg azt felelte: mint sok között a legkisebbnek. Most is kitettem volna érte a lel- kemet. A mostohája azt mondta: bolondgomba, jó helye lett volna a mamájá­nál. Az lett volna, de a szü­leinél kellett volna, hogy jó helye legyen. Nem tudok mást tenni, csak sírni sírni. Nem bírtam a szülőt pótolni. Miért kellett eldobni az életét? Ha másként nem, hát megéltünk volna vala­hogy az özvegyi nyugdíjból. — Mennyi a nyugdíja? — Kettőezer-valamennyi. Ungvári István édesanyja pecsenyesütő kisiparos Szol­nokon. Elindulok bódéja fe­lé, hogy megkérdezzem: a történtekért érez-e felelős­séget. Néhány lépés után visszafordulok. Rájövök: el­késtem. A kérdést évekkel ezelőtt kellett volna feltenni neki. És az édesapának is. A Népszava tudósítása sze­rint Ungvári István halálá­val 31-re nőtt a szipózáskö- vetkezetében meghalt fiata­lok száma. Ki lesz a következő? És kik felelősek érte? Simon Béla A fiatalok szemével Kit okoljak? Fényszarui tervek Orvosi rendelő, útépítés, öregek otthona, szemétszállítás Jászfényszaru és társköz­ségei idén 49,4 millió forint­tal gazdálkodnak. A fejlesz­tésre szánt 7 milliót a közös tanács — a VII. ötéves ter­vi feladatok ismeretében, — a fontosságot és a pénzügyi lehetőségeket figyelembe vé­ve osztotta szét. Jászfényszarun a második félévben befejeződik a köz­ponti orvosi rendelő második ütemének építése. Kétmilli­ót költenek az öregek ottho­nának kialakítására, ahol szeptembertől tizennyolc be­járó idős ember ellátásán túl tizenkét rászorult állandó (ben t lakó sós) elh elyezésér ő 1 is gondoskodnak. A konténe­res szemétszállítás már az év elején megkezdődött, konté­nervásárlásra, helykialakítás­ra egymilliót fordítanak. Fényszarun és Jószfelsőszent- györgyön egy-egy kilométer út építése másfél millióba kerül. Pusztamonostoron pe­dig a tervidőszak második felében épülő iskola költsé­geire tartalékolnak. Másfél millió forintot for­dítanak a két társközségben felújításokra. Pusztamonos­toron új tetőszerkezetet kap a művelődési ház, Szentgyör- gyön felújítják az orvosi ren­delőt és a szolgálati lakást, valamint a tanácsházát. Ott kap helyet a júliusban meg­nyíló új fogorvosi rendelő is. A többi pénzt az intézmé­nyek fenntartására, működ­tetésére költik. Az átereszekhez, járdajaví­tásokhoz, a közérdekű beje­lentések teljesítéséhez szük­séges anyagot még a múlt évben megvásárolták. Az idén 25 millió forint értékű társadalmi munkára számít a közös tanács a lakosságtól, elsősorban az út és a rende­lő építésénél, az öregek ott­hona kialakításánál és más községfejlesztési célok meg­valósításánál. — IP — Eszperantisták tanácskozása Szombaton a SZOT szék­házában megkezdte munká­ját a Magyar Eszperantó Szövetség küldöttközgyűlé­se. A kétnapos tanácskozá­son az eszperantista csopor­tok képviselői értékelték a szervezetnek az elmúlt öt évben végzett tevékenységét, kijelölték az elkövetkezen­dő időszak feladatait, s meg­választották a szövetség ve­zető testületéit. KlSZ-küldöttgyíílés a Killián főiskolán Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter részt vett a tanácskozáson Szolnokon, a repülőtéri Helyőrségi Művelődési Ott­hon színháztermében ren­dezték meg a Killián György Repülő Műszaki Főiskola KISZ-küldöttgyűlését, ame­lyen részt vett Kárpáti Fe­renc vezérezredes, honvédel­mi miniszter és Argalász Kálmán alezredes, a KISZ KB Intéző Bizottságának tag­ja. A legutóbbi küldöttgyűlés óta végzett munkáról szóló beszámolót Risari Attila fő­hadnagy, a főiskolai KISZ- bizottság első titkára egészí­tette ki. Az elmúlt időszak fő fel­adatai között szerepelt a KISZ kommunista jellegének erősítése. — mondta Risari Attila főhadnagy — az, hogy minden KISZ-tagunk leg­jobb tudása és képessége sze­rint álljon helyt a tanulás­ban, a munkában, a haza védelmében, illetve a haza védelmére történő felkészü­lésben erősödjön hivatástu­data. Ismerje meg a párt eszméit, politikáját, álljon ki érte minden körülmények között, és aktívan vegyen részt annak megvalósításá­ból. Mozgalmi munkánk te­vékenyen járul hozzá hallga­tóink felkészítéséhez, elméle­ti. szakmai és módszertani ismereteiknek bővítéséhez, hogy az avatás után aleev- ségeiknél a mozgalmi munka szervezőivé, aktív végzőivé váljanak. A hozzászólásokban a si­kerek ellenére az útkeresés, a megújulás szorgalmazása, a továbblépés lehetőségének kiaknázása érződött. A meg­újulás alapját a felszólalók is a KISZ-tagokkal szembeni magasabb követelménytá­masztásban és az ifjúkom­munistákkal való fokozot­tabb törődésben jelölték meg. A KISZ-küldöttgyűlésen felszólalt Kárpáti Ferenc ve­zérezredes is. Többek között azt emelte ki: nemcsak az ifjúság ügye, hogy a KISZ egészében milyen határozato­kat hoz, milyen célokat tűz ki maga elé. Ez az egész nép. az egész társadalom ügye hi­szen a következő nemzedék­nek nem mindegy, hogy mi­lyen vezetői lesznek. Hang­súlyozta, hogy nagy figyelem irányul a hadseregre, hiszen az nagyrészt a fiatalok szer­vezete. Ezt követően elemez­te a hadseregifejlesztésiben a honvédelem további erősíté­sében az emberi tényezők szerepét. Felhívta a figyel­met a káderhelyzet javításá­ra. Hangsúlyozta; az ifjúság nevelésében minden parancs­nok alapvető kötelessége szorosan együttműködni a KIS'Z-szel, biztosítani az ér­demleges munka feltételeit, ugyanakkor joggal el lehet várni a KISZ-esektől. hogy a munkájukat végezzék el, le­gyenek erkölcsösek, érdeklő­dők. jellemben, felelősségér­zetben, a haza iránti szere- tetben igaz ifjúkommunis­ták. A kongresszusi dokumen­tum alsó szintű vitáinak ösz- szegzése, az állásfoglalás ki­alakítása után jutalmak, ki­tüntetések átadására került sor, majd a küldöttek meg­választották a főiskolai KISZ-bizottságot, melynek első titkára ismét Risari Attila főhadnagy, a titkára pedig Hegedűs Henrik had­nagy lett. Megválasztották a pénzügyi ellenőrző bizottsá­gon és a KISZ XI. kongresz- szusára a küldöttet Markó László hallgató személyében. Kiss Lajos Ki tud többet a Szovjetunióról? Szolnoki győzelem a döntőben Ebben az évben az ötödik alkalommal rendezték meg a középiskolák felnőttokta­tásában részt vevők számá­ra is a Ki tud többet a Szovjetunióról? vetélkedőso­rozatot. A szolnoki Vásárhe­lyi Pál Közgazdasági és Postaforgalmi Szakközépis­kola felnőtt diákjainak csa­pata minden eddigi verse­nyen elindult, nem is akár­milyen eredménnyel. Min­den alkalommal a döntőbe jutott, sőt 1983-ban az első helyezett. Az idei versenysorozat döntőjét szombaton bonyolí­tották le a gyulai SZOT- üdülőben, hat csapat rész­vételével. A szolnokiak négytagú, jól felkészült csa­pata sikeresen vette az aka­dályokat, s izgalmas küzde­lemben végül megismételte az 1983-as sikert. A csapat tagjai; Benda Bá­josáé, Berta Katalin, Pusz­tai Sándorné, Takács Kata­lin. Felkészítő tanár: Ferdi­nand Árpád, igazgatóhelyet­tes. Jutalmuk: utazás a Szovjetunióba. Szolnokon Fogynak a Klauber úti „hegyek” Szorgoskodnak az útépítők A VT Közterületfenntartó Intézménye egyre több utca lakóinak társadalmi munká­ját koordinálja Szolnokon, mivel az önkéntes útépítők — a kedvezőre fordult időjá­rás örömére — hangyaszor­galommal dolgoznak szabad hétvégeiken. A Rozmaring utcában elkészült 300 méter­nyi út szilárd burkolata. A Sarló utcában megkezdték 200 méter útalap kiemelését, a Rózsa utcában 400 méteres szakaszon kiásták a lakók az úttükröt. amelyet folyama­tosan töltenek fel zúzalék­kővel. Az alapok feltöltéséhez a Szajol—Mezőtúr vasútvonal felújításakor kitermelt töl- tésáavazati anyagot használ­ják fel. amelyet a MÁV a Közterületfenntartó Intéz­mény rendelkezésére bocsá­tott. Felhasználási 2 a Klau­ber úti óvoda előtti szabad területen tárolják, ami esős napokon nemegyszer okozott már problémát: bemosta a Víz a földdel kevert zúzalé­kot, kavicsot az óvoda udva­rára, s az ovibusz fordulását is akadályozta a szétúszó törmelékhalam. Igaz, az In­tézmény dolgozói gyorsan közbeavatkoztak, összetaka­rították a szétmosott anya­got. Szerencsére az útépítők szorgalmával egyenes arány­ban „apadnak” a Klauber úti „hegyek”... Fotó: rarpal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents