Szolnok Megyei Néplap, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-12 / 86. szám
1986. ÁPRILIS 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Vers és pedagógia Kiss Anna költeményei szolnoki kisdiákok rajzaival Nyugodtan bevallhatom, mert hogy nem vagyok ezzel egyedül: nem szeretem a versillusztrációkat (tisztelet a ritka kivételnek). A verses könyvek fölösleges sallangjainak érzem őket, amelyek sokszor túlharsogják a művekben foglalt gondolatokat, nem szólva arról, hogy attól térítik el a figyelmet, ami azért egy verseskönyvben mégis csak a legfontosabb. Természetesen egészen más a helyzet azokkal a rajzokkal, metszetekkel, karcokkal, amelyek létrejöttét egy- egy irodalmi mű, vagy akár csak azoknak egy-egy sora, szófordulata, kifejezése, szelleme inspirálta, olymódon, hogy a végeredmény nemcsak új asszociációs pályákat nyitogat, hanem visszautal magára az indíttatást adó műre is. Valószínűleg ezért is kedvesek a szolnoki Dr. Mün- nich Ferenc Üti Általános Iskola (Széchenyi lakótelepi piros iskola) vizuális körének műhelyében készülő munkák. A Szávai István rajztanár vezetésével dolgozó csoport tagjai — egy jól körvonalazható pedagógiai program keretében — a rendszeres stúdiumok mellett behatóan foglalkoznak a költészet és a látvány, a lélek vetítővásznán látható kép és annak megjeleníthetősége kérdéseivel is. így fedezték fel — s ez esetben a felfedezés nem zsurnalisztikái közhely — Kiss Anna költészetét. Azét a költőét, aki nemcsak kötetei fülszövegeiben fogalmazza meg, hogy „csak” vers van, s nincs külön felnőtteknek és külön gyerekeknek szóló, hanem műveivel is ezt igyekszik bizonyítani. Sikerrel, hisz — amúgy egy csöppet sem lírakedvelő korunkban — a felnőtt és gyermekolvasók táborának „jobbik fele” szívesen olvassa egyéni világít, szép, magyar nyelvezetű verseit, melyeknek egy része mesének, prózának „álcázza” magát. A Széchenyi lakótelep szakkörös kisdiákjai hosszú időn át ismerkedtek Rebeka néném, Kristóf bátyám, Be- ke suszter, a Kék lovag, a hős és a többiek eseteivel, a sárkányok, kukkmanók, viráglepkék. banyák és boKék lovag (Oláh Sándor) sorok írója fölkereste Budapesten — szóhoz sem tudott jutni, amikor a posta kézbesítette a nagy csomagot, majd a „mi az ördög lehet ez?” önkéntelen kérdése után, megismerkedvén a gyerekek munkáival, a következő levelet írta: „Kedves Gyerekek! A szívverésem majd elállt, mikor megláttam, mit hozott a postás. Elég sok karácsonyt megértem már, de ilyen szép karácsonyi ajándékot még nem kaptam. Azon leszek, hogy viszonozzam a szépet széppel. Addig is minden tiszteletem a szakköré! Vezetőtöket szívből üdvözli, ölel mindannyiótokat Kiss Anna.” Hős (Olasz Andrea) Nappal és az éjszaka (Kovács László) Madár (Demeter Adrienn) szorkák cseppet sem veszélytelen világával. S e közben nőtt a vonalak, foltok, kontúrok, színek által való fogalmazási készségük. (Bárki, aki megnézi a megyei tanács folyosóin látható színes, több dúcról készült linómetszeteiket, vagy két házzal arrébb, a városi tanács első emeletét díszítő rézkarcaikat, meggyőződhet a gyerekek technikai fölkészültségéről.) Tavaly karácsony előtt elküldték egy csomag linómetszetet Kiss Annának, ajándékul is, no meg kicsit önellenőrzés végett is. Kiss Anna — ahogy néhány nappal ezelőtt mesélte, mikor e Élőszóban sem fogalmazott másként: — Érzékeny látású, őszinte, tehetséges gyerekek müvei ezek. Félreértés ne essék: nem udvarias közhelyeket mondott — a látást az érzékelés legfontosabbikának, az őszinteséget a legjobb emberi tulajdonságnak tartja. Az idei Szép versek antológiában nem szerepel, s új kötettel is meglehetősen régen jelentkezett. Természetes hát, hogy egy kérdés erre is vonatkozott, már- csak azért is, mert a Kritika márciusi számában olvasható vele készült interjú korántsem sejtet „terméketlen időket”. A válasz egy dedikált új kötet: az idei ünnepi könyvhéten jelenik majd meg a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában Az idő címmel. Külön keletkezéstörténete van, erről a kötet fülén ez olvasható: „Antikváriumban összebogarásztam egy családra való fényképet — köztük a magamét is —egy akkor még kialakulatlan, vázlatos történethez. Negyven éven túl már elég sokat tudunk életről, karakterről, az ismeretlen arcok köré amúgy is regényt képzelünk. És ez együttvéve elég egy igazi nagy kalandhoz. Csak vitorlánk, meg jó szelünk legyen.” Vágner János (A képek a szakkör 5—6—7. osztályos tanulói Kiss Anna versei nyomán készített metszeteinek reprodukciói.) Április 18-án Nemze tközi műemléki nap Az UNESCO kezdeményezésére április 18-án világszerte nemzetközi műemléki napot tartanak. A szakemberek kiállításokon, ünnepi találkozókon számolnak be az építészeti emlékek helyreállításában, ápolásában elért eredményekről és az újabb tervekről. A nemzetközi műemléki naphoz kapcsolódó hazai programot tegnap sajtótájékoztatón ismertették az Országos Műemléki Felügyelőség vezetői. Bejelentették, hogy az eseménysorozat április 17-én kezdődik Budapesten a Műemlékek és Történeti Együttesek Nemzetközi Tanácsa — ICOMOS — kiállításának megnyitásával. A bemutató a nemzetközi szervezet által ajánlott korszerű helyreállú tási módszerek eredményeiről ad áttekintést. Ezenkívül Budapesten a hazai szakértők vitaülésen értékelik a magyar műemlékvédelemben alkalmazott helyreállítási elvek és módszerek tapasztalatait és megfogalmazzák a további feladatokat, követelményeket. Jászberényben, Simontornyán és Debrecenben is megemlékeznek építészeti örökségünk megőrzésének eredményeiről és tennivalóiról. Elhangzott az is. hogy eredménnyel járt az egy évvel ezelőtti nemzetközi műemléki napon meghirdetett „Egy üzem — egy műemlék” akció. Székesfehérváron például a kezdeményező Ikarus-gyáriakon kívül 9 más vállalat dolgozói és több kisiparos is bekapcsolódott a népi építészeti emlékként őrzött 9 lakóház helyreállításába. Irodalom a rádióban Holnap este: nyilvános felvétel a Technika Házában Szolnok és Szabolcs-Szat- már megyében élő, oda kötődő írók, költők művei adják a gerincét annak az irodalmi műsornak, amelynek nyilvános rádiófelvétele vasárnap este 19 órakor kezdődik a szolnoki Technika Házában. A szolnoki és a nyíregyházi rádióstúdió kezdeményezés számba menő rendezvényén néhány alkotó — Ratkó József, Dienes Eszter — is a mikrofon elé lép, a közreműködő szolnoki színészek (Vallai Péter. Győry Franciska. Nagy Sándor Tamás) és zenészek, énekesek (Szabó Viola, s a Csider István vezette Szivárvány citeraegyüt- tes) mellett. A költésről napién — Nagy Ivánban József flttila-szobrot avattak Este zenés iát ók: Tiszta szívvel Tegnap délelőtt a költészet napján rendezett ünnepség keretében a nagyiváni művelődési ház előtt felavatták a költő érc-mellszobrát, Rieger Tibor szobrászművész alkotását. Bordás Imre, a tiszaörsi nagyközségi közös tanács elnöke köszöntötte a megjelenteket — köztük Ürmössy Ildikót, a megyei tanács elnökhelyettesét, Dobrosi Györgyöt, a tiszafüredi városi pártbizottság titkárát — majd elmondta, hogy Nagy- ivánnak az avatásra kerülő József Attila-portré az első köztéri szobra, és köszönetét mondott a Képző- és Ipar- művészeti Lektorátusnak, a szobor ajándékozójának. Ezt követően Levendel Júlia irodalomtörténész tartott avatóbeszédet. A legnagyobb öröm, hogy József Attilá születésnapját új műalkotás fogadásával ünnepelhetjük, mondotta, majd a költő példamutatásáról beszélt: bármilyen mostohák az ember egyéni körülményei, az öntudatát nem szabad kiárusítania. Ez az ember eredendő szabadsága, s ezt a XX. században József Attila versei fejezték ki legjobban. Hangsúlyozta, hogy az igazi József Attila-kép érdekében még ma is sok a tennivalónk, de a költő életműve egészének megismerésében helyes úton járunk. A várakozás örömtelién izgalmas pillanatait feloldotta a szobor leleplezése, s az egybegyűlt szép számú ünneplő közönség nagy tapssal fogadta a költő egyéniségét, gondolatait sugalló pompás mellszobor látványát. Nagy Attila színművész mondta el ezek után nagyszerű értelmezésben József Attila A Város peremén című költeményét, majd Fekete Tamás szobrászművész megnyitotta Rieger Tibor ez alkalomra, a művelődési ház nagytermében rendezett kiállítását. Az esti órákban a költé- szetnapi események folytatódtak Nagyivánon: a Magyar Néphadsereg Művész- együttese bemutatta a Tiszta szívvel című, a költőt idéző zenés játékát. Jászapátiban Rácz Aladárra emlékeztek szülőfalujában Yvonne Barblan, Rács Aladár özvegye Csütörtökön este a jászapáti könyvtárban emlékünnepséget tartottak a község világhírű fia, Rácz Aladár Kossuth-díjas cimbalomművész, zenepedagógus születésének 100. évfordulója alkalmából. A megjelenteket — köztük a művész özvegyét, Yvonne Barblant — Török Sándor, a nagyközségi tanács elnöke köszöntötte, majd leleplezte Muhari László fafaragóművész remekbe készült, a könyvtár nagytermének falán elhelyezett Rácz Aladár-portréját. Az emlékest keretében dr. Bónis Ferenc Erkel-dijas egyetemi tanár, Rácz Aladár életpályájának, munkásságának legjobb hazai ismerője beszélt a község nagy szülöttéről. A professzor 1948-tól már nemcsak tisztelője Rácz Aladárnak, hanem kedvesen fogadott barátja is, így számos, eddig kevésbé ismert adalékkal gazdagította a művész emberi arcképét, biográfiáját. Különösen értékes és érdekes volt a jelenlévők számára dr. Bónis Ferenc előadásának az a része, amikor Bartók és Rácz Aladár kapcsolatáról beszélt. „Amit Bartók mondott, azt mindig szó szerint kellett érteni. Ha valakinek hálás köszönettel dedikálta művét, akit megtisztelt ezzel, biztos lehetett az elismerésben. De Bartók .% L, ír *viv P'Tém. 14*r ::v?ó •>:;- v íj. ** I 'fvf Rácz Aladár-portré a könyvtár talán csak két embernek írta le, hogy hálás köszönettel... az egyik Rácz Aladár volt” — idéztünk az előadásból. Tóth Elek cimbalomművész — a világhírű mester egyik legkedvesebb tanítványa — adott ezután koncertet, felesége zongorakíséretével. A nagy művészi átéléssel. szakmai virtuozitással előadott Couperin-, Scarlatti-, Bach-, Debussy- és Rácz Aladár-műveket a közönség nagy tetszéssel fogadta. A Rácz Aladár emlékéhez méltó rendezvény, amely a jelenlévők számára sokáig emlékezetes marad, Yvonne Barblan ünneplésével ért véget. A koncert: Tóth Elek és felesége
