Szolnok Megyei Néplap, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-13 / 61. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. MÁRCIUS 13. % Digitális rögzítés II barázda nélküli hanglemez Philips gyártmányú távirányítható CD-Iemezjáts zótípus IA tudomány világa I A közelmúltban a szóra- koztató elektronikai ipar egy újabb készülékfajtával lepte meg az igényes zenekedvelőket: a digitális lemezjátszóval. E készülék megvalósításán több világcég fejlesztő laboratóriumaiban is dolgoztak, és ennek megfelelően különböző rendszerek láttak napvilágot. Úgy tűnik, hogy ezek közül a Philips és a Sony cég együttműködésével kialakult CD- rendszer lett a győztes (CD =Compact Disc, azaz kompakt lemez). Analóg ós digitális A hanglemezek hangrögzítésében kezdettől a legutóbbi időkig az analóg módszert használták, ami abból állt, hogy a felvenni szándékozott hang erősségével és magasságával arányos barázdákat hoztak létre a lemezen, amelyeket visszajátszásnál ismét hangrezgésekké alakítottak át. Ez az elgondolás kiállta ugyan az idők próbáját, de mégis akadt vele szemben néhány kifogás. Mindenekelőtt az, hogy nem tett lehetővé teljesen vagy majdnem teljesen torzításmentes felvételt és lejátszást. Arról nem is szólva, hogy a lemez anyaga viszonylag puha, nem védett a különböző mechanikai behatásoktól ezért többszöri lejátszás után és tárolás közben a barázdák óhatatlanul megsérülnek, ami a jól ismert sercegést, kattogást idézi elő. A digitális hangrögzítési rendszer kiküszöböli az analóg módszer e hibáit, mivel egészen más alapokon nyugszik. A lemezre nem a hang- rezgés mechanikai képét, hanem annak pillanatnyi jellemzőit rögzítik kettes számrendszerben. Azért ebben. mert itt csak két állapot, az igen és a nem, vagyis a van jel és nincs jel esete fordulhat elő, amit a lemez felületén egy lyuk vagy annak hiánya jellemezhet. A digitális lemezen ennek megfelelően — a lemez közepétől kiinduló spirál alakban — lyuk, vagy úgy is mondhatjuk, pontsor van, mikroszkopikus kis vájatok sokasága. A digitális jelrögzítés a kompakt lemezen azzal az előnnyel jár, hogy az információ torzításmentesen konzerválható. A torzításmentességet már eleve az biztosítja, hogy a pontsor tömeggel, tehát tehetetlenséggel nem rendelkező lézersugárral „vágják” és ezzel is játsszák le. A lézersugár kiválóan fókuszálható. így az egyoldalas, 60 perces műsoridejű digitális lemezt sokkal kisebb átmérőjűre lehet készíteni (30 cm helyett 10— 12 cm-re). A szakemberek véleménye szerint azonban rövidebb hullámhosszúságú olvasósugárral, s némi technológiai ügyeskedéssel ez az időtartam akár 90 percre is növelhető. A CD-rendszerű lemezjátszóban tehát a lemezen levő információt — alulról — egy erősen nyalábolt lézersugár tapogatja le, amelyet egy félvezető lézer ^bocsát ki. Ezt a sugarat a kódolásnak megfelelő elrendezésű és hosszúságú vájatok visszaverik, modulálják. Ugyanis a sugarat csak a vájatok által szabaddá tett lemez alumíniumrétege veri vissza. A lemez egyéb felülete, a kisebb karcolások, ujjlenyomatok, szennyeződések stb. a lézersugarat nem reflektálják. A visszavert modulált sugarakat egy fotodióda érzékeli, és alakítja át elektromos jelekké. Ezek a jelek egy digitálisanalóg átalakítóra kerülnek, amelynek kimenetéről erősítés után a szokásos sztereó- jelek vezérlik a hangszórókat. A lézeres letapogatás nagy előnye, hogy a hangszedő és a lemez nem érintkezik, tehát nincs kopás és elhasználódás. Feltétel azonban, hogy a letapogatási sebesség állandó legyen mintegy 125 cm másodpercenként. Ehhez lejátszáskor biztosítani kell a lemez fordulatszámának fokozatos csökkenését percenként 500-ról 215-re. A mindenkori helyes fordulatszám vezérléséhez az információt a lemez tartalmazza. A kompakt lemez Az ezüstösen fénylő korong átmérője mindössze 115 milliméter, vastagsága 1,1—2,0 milliméter, súlya 10 —20 gramm. Egy-egy ilyen tiszta hangzású lemez 10— 14 milliárd hangjelet tartalmaz. A digitális lemez készítése sok rokonságot mutat az integrált áramkörök jól kiforrott fotomaratási technológiájával. A lemezt fényérzékeny lakkal vonják be, és erre lézersugár viszi fel azt a pontsort, amely a digitális egységekre felbontott zenei információt tartalmaz. E pontok helyén a fényérzékeny bevonat szabad utat enged a maratásnak, és létrejönnek a lemezen a parányi bemélyedések. Ezután a lemez sorsa már ismert a szokványos hanglemeztechnikából: a matricát galvani- kus eljárással készítik, és a lemezt sajtolással sokszorosítják (műanyagba préselve amelyet tükröző felületként alumíniumból gőzölt réteg borít). Ám a rendkívül kényes matricák mindegyikéről csupán 4—5 ezer lemez készíthető, ami megdrágítja a lemezgyártást. A gyártás egész folyamata csakis teljesen pormentes, tiszta levegőjű helyiségekben folyhat le: a mikroszkopikus méretű zenei információkat óvni kell. A kompakt lemezt vé- gülis vékony jfényáteresztő bevonattal látják el. Részben digitális lemezek Kompakt lemezek előállításával és forgalomba hozatalával egyelőre csak a technikailag legfejlettebb országokban foglalkoznak. Ám több országban — így hazánkban is — készülnek olyan digitális technikájúak- nak jelzett hanglemézek, amelyeknél csupán digitális felvételi technika alkalmazásáról van szó. Sajnos, itt éppen a hangbarázda vágását, és annak hangrezgéssé való visszaalakítását nem tudják digitalizálnál, meghagyván az analóg módon való gyártást. Ezzel a hangrögzítés egyik legnagyobb torzítási tényezőjét nem sikerült kiküszöbölni, és ugyancsak megmaradt az elhasználódással, sérüléssel stb. kapcsolatos többi hátrány is. Nem megvetendő viszont, hogy az eredeti hang felvételére digitális módszerrel működő készüléket használnak, s így legalább az analóg magnetofon használatából származó torzítások elmaradnak. Ezzel a 'módszerrel azonban nem digitális, hanem jobb minőségű analóg technikájú lemezek készíthetők, amelyek megszólaltatásához nem szükséges speciális lejátszó. A „negyedik" halmazállapot Plazma az iparban Képünkön nagyfrekvenciás plazmaégető látható Bizonyára nem gondolta az az amerikai mérnök, aki gázkisülések vizsgálatával foglalkozva először nevezte plazmának az ionizált gázt 1930 táján, hogy néhány évtized múlva egy sor ipari, technológiai eljárás névadója lesz. Az anyag „negyedik” halmaz- állapota, és az azit kutató tudomány rohamléptekkel hódította meg jó néhány anyag- megmunkálási területet a hegesztéstől a vágásig, a kohászattól a forgácsolásig. A plazma-technológia segítségével szelídültek megmunkáló ató- vá különlegesen kemény és makacs anyagok, elérhetővé váltak a korábban alig elérhető technológiai célok a speciális ötvözetek, szerkezeti anyagok kohászatában. A plazmapisztolyok, plazmatronok gyorsabbá, gazdaságosabbá tették a fémek megmunkálását, különösen az olyan fémekét és anyagokét, amelyeknél a hagyományos eljárások csődöt mondtak. A plazma különleges fizikai állapot amelynek lényege, hogy az anyag atomjait megfosztják elektronjaitól, vagy azok egy részétől, és ezzel egycsapásra megváltoztatják tulajdonságait. A pozitív ionokból, negatív elektronokból és nem ionizált atomokból álló keveréknek olyan érdekes tulajdonságai vannak, amelyekkel az eredeti gáz nem rendelkezett. így például különösen jól vezeti az elektromosságot. (A plazma vezetőképessége a fém vezetőképességének ezerszeresét is eléri). Ha mágneses téren halad át a plazmasugár, összeszűkül, fókuszólódik, és eközben hőmérséklete jelentősen megnő. Meghaladhatja a százezer Kelvin-fokot is, igaz, szerszámként használva a plazmasugarat ennél jóval alacsonyabb hőfokra szabályozzák, de még ez is sokkal magasabb érték, két- szerese-háromszorosa a kémiai láng hőmérsékletének. A plazmaláng nem égési jelenség. hőkoncentrációja hő- szabályozása a hagyományos lángokénál ezért lényegesen kedvezőbb. Az elmúlt néhány évtizedben több olyan készüléktípust alakítottak ki a kutatók és a tervezők, amelyek kicsiben és szelíd formában az ipar számára hasznosítják a plazmát. Plazma képzésére lehet használni magát a levegőt, de a keverék legtöbbször nemes gázokból áll (mint amilyen az argon, a hélium), mert ezeket viszonylag könnyű ionizálni. „Begyújtásuk” már viszonylag kis energiamennyiséggel elérhető. A berendezésekben közös, hogy a gázt valamilyen elék- Hxomos eljárás segítségével olyan hőmérsékletre hevítik, amelyen végbemegy az ionizáció, majd gondoskodnak arról, hogy a plazmaállapotba került anyag a mágneses téren áthaladva felvegye üzemi hőmérsékletét, hogy azután a fúvókén kilépve vágja, hegessze, lágyítsa, megolvassza a fémeket vagy a nemfémes anyagokat. Az indító magas hőmérséklet előállításához vagy villamos ívet, vagy nagyfrekvenciás tekercseket használnak A berendezés falait, fúvókéit, rendszerint intenzív vízhűtéssel védik a túlmelegedés- től. Technikatörténeti érdekességek Leideni palack Musschenbroek találmánya, a „leideni palack” 2 példánya a leideni Természettudományi Múzeumban Ellenanyag a fogamzás ellen A brit Mezőgazdasági Kutatótanács egyik laboratóriumában kimutatták, hogy ha a progeszteron terhességi hormon ellenanyagát nőstény egerek vénájába csak egyetlen alkalommal is befecskendezik, az állat terhessége elmarad. Az ellenanyagok ugyanis legalább 95 százalékkal csökkentik a progeszteron töménységét. Mivel pedig a progeszteron elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a megtermékenyített petesejt az anyaméhbe beágyazódjon, a progesz- (teron -lel 1 e na nya g meghiúsítja a terhességet. Az ilyen kísérletek céljára azonban csak nagyon tiszta ellenanyagok. és ezek is csak nagy töménységű adagokban felelnek meg. A kutatók máris hangsúlyozzák: ha sikerülne is emberi progeszteron-ellenanya- got készíteni, kérdéses, hogy vele meggátolható volna-e a nő megtermékenyülése. „Szimat”-robot Sok fejlett ipari robot „lát” és „hall”. Most egy olyant fejlesztettek ki, amelyik „szaglászik”, s jelzi is az észlelt szag helyét. Az oxfordi Austin autógyár nemrégiben két szaglászó robotot állított munkába: állapítsák meg, hogy jól zárnak-e a kocsik karosszériái. Eddig a vízzáróságról a bonyolult és időrabló „zá- porpróbá’-val igyekeztek meggyőződni. Az új rendszerben héliumgázt fecskendeznek a kocsikba, és ahogy azok a futószalagon tovagördülnek, a roboton lévő gázészlelő „végigszagolja” a karosszériát, elsősorban az ajtók és az ablakok mentén. A gázszagoló nem kerül érintkezésbe a kocsivál, mégis eléggé érzékeny ahhoz, hogy pontosan jelezze: hol és mennyi héliumgáz szivárog ki a kocsiból. Az első villamos kondenzátort (villamos energia sűrítésére szolgáló készülék) 240 évvel ezelőtt 1746-ban a leideni egyetemen kísérleti célokra Petrus van Musschenbroek holland természettudós készítette el. Ez lényegében egy üvegedény volt, amelynek a külső és belső oldalát fémbevonat borította és dielektrikumként maga az üveg szolgált. Működésibe helyezésekor a palackot kézben kellett tartani s egy belehelyezett fémcsövet valamilyen elektromos géppel kellett összekötni, amelyet aztán a villamos áram meghajtott. K. A. FELVÉTELRE KERES: — üzeKiszervező munkakörbe szervező üzemmérnököt, illetve szervezési gyakorlattal rendelkező, felsőfokú végzettségű szakembert, — vezető, továbbá termelésirányító munkakörbe faipari mérnököt, üzemmérnököt Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet a gyár személyzeti vezetőjénél, Jászberény, Lazovi Kálmán (1337)
