Szolnok Megyei Néplap, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-13 / 61. szám
1986. MÁRCIUS 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 é A húsvéti ünnepek előtt sem less több Banánhegyek között az érlelőben Nagyobb a kereslet mint a kínálat A törökszentmiklósi vasútállomás szomszédságában hosszú épület kémleli a szemközti síneket. Benn a piciny kis irodában a bicegő lábú asztalt többen ülik körül. Reggelihez készülődnek az emberek. Amikor elmondjuk jövetelünk célját, magas jó kötésű fiatalember emelkedik fel az asztaltól. Látszik rajta, hogy feszes izomzatot rakott rá az itteni munka. Ezt szóvá is tesszük neki. — Bizony, gyakran kell itt emelgetni a 18—20 kilós, meg az ennél súlyosabb dobozokat is — válaszolja Nagy Imre, a Kunság Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat érlelőüzemének és raktárházának vezetője, miközben egy nagyobb helyiségbe tessékel. Odabenn tömény illatú banánhegyek vesznek körül bennünket. — Ezek Nicaraguában teremtek — bólint feléjük a főnök, — de az előző években Kolumbiából és Costa Ricából is jött banán. Az idén jóval kevesebbet kaptunk, mint tavaly. Jelenleg 320 mázsa van a raktárban. Négy érlelő kamrában egyszerre 2520 karton fér el. Ezekre szükségünk is van, hiszen hozzánk teljesen zölden érkezik az áru, ezért a kamrákat plusz 18 fokra felfűtjük, és etiléngázzal érleljük a gyümölcsöt. Ez a művelet három napot vesz igénybe, utána pedig kimérjük dobozokba az érett gyümölcsöt, s így szállítjuk ki a boltokba. — Lehet itt a helyszínen banánt vásárolni? — teszem fel a kérdést. — Nem — válaszolja Nagy Imre, majd így folytatja: — Persze, már jöttek ide venni, sőt akadt olyan is, aki meg akart környékezni bennünket. Csakhogy ezt nevezhetjük annak a bizonyos banánhéjnak, hiszen könnyen elcsúszhat rajta az ember. Miközben beszélgetünk lassan szállingóznak vissza az emberek. Befejeződött a reggeli. Nekilátnak a munkának. Mérlegre kerülnek a kartonok, s gyorsan gyűlik bennük az érett banán. — Egy-egy dobozba 18 kiló kerül — mondja Antal János, s közben a mérleg nyelvét figyeli. A raktárház elé IFA tehergépkocsi érkezik. Szusz- szán még egyet, aztán a sofőr leállítja a motort. — Száz karton banánt viszek most a szolnoki boltokba meg a különböző vállalati büfékbe —, magyarázza Farkas Zoltán, a Kunság Füszért gépkocsivezetője. Pontosan hét helyre — így többek között az Autójavító, a Víz- és Csatornamű Vállalat és a Vágóhíd büféjébe — jut el ez a meny- nyiség — pillant listájára a fiatalember. Gyorsan elintézik a papírmunkát, s pár perc múlva már kis targonca araszol a banánnal telt dobozokkal a kocsi felé. Kezdődik a rakodás. — Tavaly januárban 976 mázsa banán érkezett, az idei év első hónapjában csak 605 mázsa — sorolja a számokat Szigeti Károly, a Kunság Füszért áruforgalmi főosztályának vezetője. — Ebből is látszik, hogy sajnos, nem tudunk minden igényt kielégíteni. Hiszen a déligyümölcsök között elsőbbséget élvez a citrom, a narancs, a mandarin, s majd úgy következik a banán és a datolya. Így az elkövetkező időben sem érkezik hetente egy kamionnal több, s ráadásul nekünk ezt a mennyiséget is két megyében kell elosztanunk, hiszen Szolnok megye mellett Békésben is vannak boltjaink. — Ügy hogy a húsvéti ünnepek előtt sem lesz több banán a boltokban — szól közbe Andó Ferenc, áruforgalmi előadó. — Csupán annyi változás várható, hogy március közepétől már nem Nicaraguából. hanem Columbiából és Ecuadorból érkezik, az áru. Március utolsó napjaiban meg végleg leáll a szállítás, s majd október végén, november elején érkeznek újabb, banánnal megrakott kamionok. — Tudja, nehéz lenne megmondani, hogy valójában mennyi lenne a valós igény — összegzi a beszélgetést Szigeti Károly — mert annyi banán még sohasem érkezett, amennyit ne tudtunk volna eladni. N. T. A színvonalas vendéglátásért VédnökItáblát kapott a Tisza Szállé étterme Tíz évvel ezelőtt, 1976-ban ítélte oda a Gasztronómiai Újságírók Nemzetközi Szövetségének (Fiprega) magyar tagozata és a Magyar Szakácsok és Cukrászok Szövetsége az első védnöki táblákat a legszínvonalasabb szolgáltatásokat nyújtó hazai vendéglőknek; éttermeknek és cukrászdáknak. Mint lapunkban már hírül adtuk, kedd óta újabb tíz, a magyar vendéglátás színvonalának öregbítéséért sokat tévő vendéglátóhely tűzheti cégére mellé a táblát, amelyik jelzi, hogy a két szakmai szövetség az abban a vendéglőben kapott ételek és italok minőségét, a kiszolgálást a legjobbnak tartja. Garanciát jelent ez a védnökség, hiszen a színvonal romlása esetén az adományozók — hírneves vendéglők esetében is többször megtörtént ilyen a tíz év alatt — a táblát visszavonhatják. A tíz év alatt háromszáznál többen pályáztak a védnöki tábla elnyerésére, közülük 83-an érdemelték azt meg. A kedden este a Magyar Sajtó Házában megtartott ünnepségen szolnoki siker is született: a Tisza Szálló étterme^ is megkapta Csépe Mihály, a Tisza Szálló igazgatója linger Károlytól. a Magyar Szakácsok és Cukrászok Szövetségének elnökétől és Gyapai Dénestől, a Fiprega elnökétől átveszi a védnöki táblát a védnöki táblát. A Tisza szakácsai, cukrászai, felszolgálói igen erős mezőnyben kerültek a legjobbak közé. hiszen olyan, a határokon túl is jól ^csengő nevű „vetélytársakkal” együtt ismerték el munkájukat, mint a budapesti Kárpátia és a Gundel, a Gellért Szálló sörözője, illetve a budai Korona cukrászda. Munkaidő: alapkérdések 2m „Kis” településeken nagy üzem Martfű nagyközség, szerencsére mégis elég kis település ahhoz, hogy a faluban működő, az ott lakókat szolgáló intézmények a környék legfontosabb munkaadójának, az ötezernél több embert foglalkoztató Tisza Cipőgyárnak az „életritmusához” alkalmazkodva szervezzék munkájukat. Itt természetes, hogy az ABC-áruház A fegyelem alapja: következetesség — Természetesen, ha a megyeszékhelyre vagy másik településre kell utazniuk orvoshoz, ügyes-bajos dolgaik intézésére dolgozóiknak, illetve az ottani illetékesek már nem igen veszik figyelembe a „Tisza” munkarendjét, és az utazásra is rengeteg idő elmegy. Én azonban még mindig kedvezőbbnek tartom helyzetünket a munkaidőpazarlás jellemzésére ma szinte minden fórumon felsorakoztatott példákban szereplőknél — mondta Ko- vácsné Sulcz Anna. a Tisza Cipőgyár munkaügyi osztályának vezetője, és bizonyítékként a vállalat munkaidőmérlegeit lapozta fel. Kiderült az esztendő elején készült terveket szinte hajszálnyira közelítik az év vesén összesített tényszámok. Úgy számoltak, hogy a múlt esztendő 253 munkanapjából minden dolgozónál 36 teljes nap veszik el szabadság, betegség vagy igazolt távoliét miatt; a tényleges érték 35,1 nap lett. — 4400-zal, a fizikai dolgozók létszámával beszorozva a kieső napokat, persze igen tetemes összeg jön ki. a veszteség mérséklésére azonban én nem sok lehetőséget látok — értékelte a számokat az osztályvezető. — Dolgozóink többsége nő, kisgyermeket nevelő édesanya. Ha a gyerek megbetegszik, természetes, hogy az anya marad otthon vele táppénzen. Így talán már nem is tűnik olyan soknak az egy dolgozóra jutó évi 12,2 nap betegség. A dolgozónként két és fél napos igazolt távoliét látványos mérséklésére sem tudnék igazán jó ötletet mondani. Csak a Munka Törvénykönyvében rögzített A normák, a forintok és a létszám kommunista műszak idején, szombaton délután háromig, négyig tart nyitva. A helyben élő „úszásokat” a vállalat három üzemorvosa látja el korszerűen felszerelt rendelőben, amelyikben néhány (fizikotherápiai, bőrgyógyászati és nőgyógyászati) szakorvosi szolgáltatást is nyújtanak a rászorulóknak. esetekben engedjük el egy- egy napra — fizetéssel vagy fizetésnélkül — az embereket. — Ha nincsenek nyomós indokai — kapcsolódott a beszélgetésbe a vállalat „A” gyárának vezetője, Kiss Péter —. nem is igen próbálkozik senki az elkéredzke- déssel. Itt már évekkel ezelőtt meg kellett szokni az embereknek hogy kivételt nem teszünk s a munkahelyi vezető csak a hivatalos ügyintézéseket igazoló idézést látva, vagy rendkívüli családi ügyben írja alá a távol- maradási engedélyt. Ezt a következetesség a fegyelem alapja, márpedig fegyelem nélkül szalag mellett dolgozni képtelenség. A cipőgyárban kétezer-ötszázán szalagszerű termelési rendszerben dolgoznak. Ez fegyelmet követel, de segít is a fegyelmet megteremteni. Ha két-három ember hiányzik a körről, a munkát átszervezve. esetleg más műhelyekből embert „kérve”, még nagyobb zavarok nélkül folyta thatják a termelést. Kialakultak a megfelelő megoldások (felváltva több műveletet végez néhány dolgozó, az egyforma gépek mellett növelik a munka intenzitását) a váratlanul hiányzók munkájának pótlására, ám akinek feltűnően gyakran akad munkaidőben elintézni valója. nem sokáig marad meg a közösségben, kilép vagy megváltozik. És a „hiányzása hajlam” nagyon gyorsan szemet szúr ott, ahol mindenki munkája, keresete annyira függ az előtte dolgozóétól, mint a cipőipari műhelyben. — Nagyon sokat számít — beszélt a gazdasági vezető legfőbb támaszáról Kiss Péter —, hogy az új dolgozók itt egy olyan kollektívába kerülnek, amelyiknek magja évtizedekkel ezelőtt kialakította. megszokta a termelés eredményességét biztosító rendet. Az újonnan jöttéknek hozzájuk kell alkalmazkodni, és a türelmi idő véges, hosszát nem is a műhely- vagy üzemvezető szabja meg, hanem a munkatársak. A vállalat éves munkaidőmérlegét jónak tartják a Tisza Cipőgyár vezetői, a tavaly egy dolgozóra jutó 8,2 órás, úgynevezett törtnapi munkaidőkiesést sem tartják soknak. (Már csak azért sem, mert a munkaidő vége előtti eltávozásnak az oka legtöbbször a dolgozó vagy gyermekének betegsége). Az év elején kialakított munkaidőterv teljesítése azonban nem jelenti a munkaidő maradéktalan kihasználását. A munkaidő hasznot hozó eltöltésének egyik legfontosabb felelőse Martfűn Farkas Imre, üzem- és munkaszervezési főosztályvezető: — Három-négy évvel ezelőtt a vállalatnál — dolgozóink 70 százalékát fizetjük teljesítményük szerint — még nem volt ritka a 115— 120 százalékos teljesítmény sem. Ma a 110 százalékot megközelíteni csak a legjobbak tudják. A változás elsősorban a normák feszesebbé válását jelzi, ezt azonban nem szabad úey elképzelni, hogy a keresetek csökkentése érdekében húztunk egyet a „srófon". Természetesen munka nélkül nem akarunk fizetést adni. de nem a kereseteket tartottuk a leglényegesebbnek, hanem a termelés növelésére alkalmas megoldásokat kerestük. A technológia korszerűsítése az új berendezések munkába állítása alkalmat adott az úgynevezett műszakilag megalapozott, a munkaműveletek elemzésével kialakított normák körének bővítésére. De nemcsak a normarendszer segíthet. A Tisza Cipőgyárban a vállalatnál dolgozók számának apadását tapasztalva kezdték meg egy, a korábbinál ösztönzőbb teljesítménybér-rendszer bevezetését, Ma már a legtöbb üzemben nem úgynevezett „egyenes darabbért” fizet nek a dolgozóknak. A feladatokkal együtt meghatározzák, összesen mennyi bért fizethetnek ki a kért lábbelik elkészítése után az üzemek. Hogy a munkát hányán végzik el? — ez az üzemvezetőtől és a szalag mel’ett dolgozóktól függ. Azóta a műhelyekben elkezdték keresni, hogy a máskor mindig kevés munkáskéz hogyan lenne mégis elegendő? A „körön” dolgozó asz- szonyok érdemesnek találták több műveletet is megtanulni, felváltva több gépen is dolgozni. (A szalagon egymást követő műveletek idejét képtelenség teljesen ösz- szehangolni, a gyorsabban elkészíthető „cipőalkatrészekkel” foglalkozóknak a nyolc óra egy részében nem volt mit csinálniuk. De. mert nem tehettek a munkahiányról, a teljesítményük után járó bér mellé úgynevezett technológiai pótlékot kaptak). így amikor az egyik feladattal végeztek, a másikba kezdhetnek. A gyár is jól jár: nem kell munka nélkül b'ért fizetnie; a dolgozó is, hiszen a pótlékként kapottnál, dolgozva jobban kereshet. Ráadásul a változás révén is mérséklődték a „Tisza” munkaerő-gondjai. Csak órákat számolni kevés — Sokan úgy vélik, a futószalag-rendszert alkalmazó üzemekben csak megfelelően feszesre kell „állítani” a normákat, és már mindent meg is tettek a munkaidő jobb kihasználásáért. Azt hiszem. az ösztönzés martfűi változásának tapasztalatai bizonyítják, hogy ez tévedés — kezdett a vállalatnál még fellelhető tartalékokról beszélni Farkas Imre. — Az persze tagadhatatlan, hogy a „nem futószalagos” területeken sokkal több munkára fordítandó idő vész el. A munkanapfelvételek szerint a futószalagos műhelyekben a veszteségidő a munkanap 2,5—3,5 százalékát teszi ki, máshol viszont ennék dupláját is eléri... Igaz, ötezer embert számítva bármelyik százalékkal számolva is. több millió forintos veszteség jön ki, a veszteséget teljesen lefaraeni azonban képtelenség. (Például a karbantartóknál bőven van még tennivalónk, először azonban az ő feladataik munkaigényének felmérésére kellene jó módszert találnunk). Látványos javulás a veszteségidők mérséklődésétől a Tisza Cipőgyárban már nem is várható. A munkaidő jobb kihasználására módot adó tartalékokat nekünk máshol kell keresnünk. Számtalan eset van amikor a munkás dolgozik, de nem termel. A tavalyi év elején az akadozó anyagellátás miatt a szalagoknak a tervezettnél gyakrabban kellett egyik termék készítéséről a másikra átállni; minden esetben órák teltek el, amíg a termelés ismét „felfutott”. Időnként most is előfordul, hogy a gép mellett dolgozó rohangál anyagért. Az igazi előrelépéshez, a munkaidőalao hatékony kihasználásához azonban többet kell tenni ezeknek a valóban szembeötlő hibáknak a megszüntetésénél. Korszerűbb technológiát és technikát kell alkalmaznunk. és ezekhez méltó szervezési megoldásokat bevezetnünk, hogy növelhessük a munka hatékonyságát. A következő évekre ezért dolgozott ki a Tisza Cinőevár alaoos technikai fejlesztési programot. V. Szász József (Folytatjuk) Tájékoztatáspolitikái kérdések az országgyűlés külügyi bizottsága előtt Az Országgyűlés külügyi bizottsága szerdán a Parlamentben Szűrös Mátyás elnökletével ülést tartott. Az ülésen részt vett Péter János, az O. „zággyűlés alelnö- ke is. A testületet Horn Gyula, kül jgyminisztériumi államtitkai- időszerű külpolitikai kérdésekről, valamint a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVII. kongresszusának külpolitikai programjáról tájékoztatta. A külügyi bizottság ezt követően meghallgatta Bányász Rezső államtitkárnak a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala elnökének időszerű tájékoztatáspolitikái kérdésekről szóló beszámolóját.
