Szolnok Megyei Néplap, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-08 / 57. szám
6 Nemzetközi körkép 1986. MÁRCIUS 8. Spanyolország és a NA TO A madridi paradoxon A fővárosban százezrek tiltakoztak a NATO-tagság ellen A szocialisták bíznak Felipe González meggyőző készségében A spanyol NATO-tagság sorsát eldöntő népszavazás előtt az ibériai országban elemi erővel robbantak ki a viták. Madridban többszázezres — egyes források szerint egymilliós — tömeg tüntetett az atlanti szövetségből való távozás mellett. A március 12-re kitűzött referendumig tart a kéthetes hivatalos kampány, amelyben a politikai pártok kifejthetik a NATO-tagsággal kapcsolatos álláspontjukat. Se nem váltott ígérőt Felipe González szocialista párti kormányának azzal a nem könnyű feladattal kell szembenéznie, hogy meggyőzze a mind ellenségesebb közvéleményt a NATO-hoz tartozás előnyeiről. A kormányon lévő PSOE, a Spanyol Szocialista Munkáspárt helyzetét nehezíti, szavahihetőségét kockára teszi az a tény, hogy három éve, a parlamenti választásokon a párt radikálisan NATO-elle- nes programmal került hatalomra. Felipe González akkor azt ígérte — s ez élénken él hívei és ellenfelei emlékezetében —, hogy ha hatalomra kerül, felmondja a Calvo Sotelo-féle jobbközép kormány által kötött megállapodást. A spanyol parlamentben, a Cortesben február elején lefolytatott vita középpontjában is a három évvel ezelőtt tett kijelentésekre s az azóta bekövetkezett gyökeres fordulatra helyezte a hangsúlyt az ellenzék. Fraga Iribarne, a konzervatív jobboldal vezére — egyébként a NATO feltétlen híve — arra használta fel az alkalmat, hogy a kormányfő választási programja és politikai gyakorlata összehasonlítása réven járassa le a közvélemény előtt a szocialistákat. González a nyilvánosság előtt is elismeri a szocialista vezetés koncepciójában bekövetkezett változást, de ezt azzal indokolja, hogy a kormány élén eltöltött három év meggyőzte; a NATO- tagság nem csorbította a spanyol külpolitika önállóságát, az ország szuverenitását. A legnyomósabb érvként pedig azt hangoztatja: az esetleges kilépés negatívan befolyásolná Spanyolország és az Európai Gazdasági Közösség többi tagországa közötti még nagyon is friss kötelékeket. González érvelése szerint a nyugat-európai integráció nem merülhet ki azokban a könnyítésekben, amelyeket az EGK nyújt Spanyolországnak, hanem egyben közös kül- és biztonságpolitikai integrációt is jelent. Magyarán: közös piaci és NATO-tagság elválaszthatatlan egymástól. Amennyiben Spanyolország kilépne az Észak-Atl inti szövetségből — mondják a szocialisták — megrendülne a többi tagállam bizalma, rendkívül megnehezülnének a technológiai együttműködés feltételei. Clszigetolődött szocialisták Gonzáleznek az igenekért folytatott harcában saját pártján kívül nem akad egyetlen szövetségese sem a spanyol politikai színtéren. A baloldali ellenzék álláspontja — mindenekelőtt a kommunistáké — régtől változatlan és egyértelmű: ki a NATOból. Ezt az álláspontot, a PSOE legnagyobb aggodalmára osztják a szocialista befolyás alatt álló szakszervezeti szövetség, az UGT vezetői is, akik a NATO elleni állásfoglalásra szólítják fel a tagságot. Meglepőnek tűnhet a konzervatív jobboldal kampánya, amelynek élén Fraga Iribarne Népi Szövetsége áll. A meggyőződéses atlan- tisták a népszavazástól való tartózkodásra hívják fel szavazótáborukat. Fragaék gondolatmenete szerint bármi is lesz a népszavazás kimenetele, az ország úgyis tagja marad a katonai szövetségnek. A nagyarányú távolmaradás vagy a „nem” szavazatok győzelme viszont megpecsételi a González- kormány sorsát. A jobboldal li ellenzék a referendum eredményét máris az idén októberben esedékes parlamenti választások optikáján keresztül nézi. Madridi megfigyelők szerint nem kétséges, hogy ha González elveszíti a népszavazást, kénytelen lesz akár júniusra előrehozni a képviselőválasztásokat. A spanyol politikai paradoxont némi értetlenséggel figyelik a nyugati szövetségesek is. Lord Carrington, a NATO főtitkára, aki a közelmúltban Madridba látogatott, megjegyezte: nehezen felfogható. hogy a NATO hívének számító jobboldal a tartózkodásra szólít fel akkor, amikor a katonai tömböket hagyományosan elvető szocialista párt viszont az igenekért indul harcba. Az ogyetlen fegyver A hatalmas madridi tüntetés és azóta is tartó békés megmozdulások alátámasztják a szinte már naponta közzétett közvélerrfényk utatások eredményeit: a spanyol választók nagy többsége ef- lenzi a NATO-tagságot. A jelek szerint a választók a március 12-i népszavazásnak csak egyetlen vetületét, a tagság kérdését nézik és nem hajlandók mérlegelni a várható belpolitikai következményeket. González kijelentette, hogy tartja magát a szavazás eredményéhez, tehát vereség esetén a kormány bejelenti a kilépést. De a szocialista vezetés — mint egyetlen fegyverben — még mindig bízik Felipe González ügyességében, hagyományos szerencséjében és meggyőző készségében. ami már átsegítette hasonló viharokon. Kérdés, hogy ez most is elegendő lesz-e?. . . (major) Békemenet egy kontinensen át Szombat óta úton van a „nagy amerikai békémé net”, amelynek fő jelszava nyújtsuk ki kezünket a békéért. A program minden részlete teljsen kidolgozott. A menet résztvevői tudják, hogy május elsejére Colorado államban, Grand Junction városában fognak éjszakázni. Tudják, hogy az azt követő három hétben kemény hegymászás vár rájuk: Csaknem négyezer méteres magasságban kelnek át a Sziklás hegységen. Július 4-ét Omahában ünnepük, augusztus 15-én Cle- velandban vannak, s októberben már a hűvös időre kell felkészülniük: New Yorkban október 25-e körül rendszerint meglehetősen hidegek az éjszakák. Hogy milyen idő lesz november 14-én, azt persze nem tudni, de azt igen, hogy Washingtonban ekkor fejezik be majd a kontinensen átvezető, csaknem 5500 kilométeres útjukat A békemenet ötlete egy 39 éves, de a politikai akciókban már veteránnak számító ismert reklámszakembertől származik. David Mixner jószerével még gyerekfejjel vett részt a vietnami háború elleni tiltakozó megmozdulásokban, — de már akkor is voltak tapasztalatai: a polgárjogi mozgalomban kezdte él az ismerkedést a politikával. Eugene McCarthy elnökjelöltségét tálmogatta 1968-ban, egyik szervezője volt a háborúellenes demokrata párti politikus fiatalokból álló akcióbizottságnak. Később már a mindennapos politikába is bekapcsolódott, de csak olyanok oldalán, akiket méltónak tartott a támogatásra haladó nézeteikért: Los Angeles feketebőrű polgármestere, a jelenleg az állam kormányzóságáért harcoló Tom Bradley választási kampányának menedzsere volt 1977-ben, két évvel ezelőtt pedig Gary Hart szenátor elnökjelöltségéért küzdött, az ezt támogató bizottság társelnöke volt. Mixner azt mondja, hogy a békemenet ötletét egy kicsit a véletlen szülte. Hétéves unökabúgával beszélgetett arról, mi lesz a kislányból, ha felnő. „Nem csinálok terveket — mondta a kislány. — Ebben a nukle- áris korban lehet, hogy fel sem nőhetek”. Ez az epizód mozgatta meg ismét Mixnert. „Olyan hatalmas erkölcsi erőt kell kialakítanunk, amely rákényszeríti a politikai vezetőket, hogy tegyenek már végre valamit a nukleáris leszerelésért” — mondotta egy nyilatkozatában, a „pro-peace” mozgalom szervezésének céljaként. (Az elnevezés részben angol rövidítése: a pro szó a people reaching out szavak rövidítése: a békéért nyúló embereket jelentené szó szerinti fordításban, de a rövidítés önmagában is értelmes szó, jelentése: a békéért.) Reagan Amerikájáról azt szokták mondani neves kommentátorok is, hogy lakói természetesnek tartják az elnök politikáját, támogatják a fegyverkezést, részesei a „konzervativizmus újjászületésének” az országban. Ebben sok az igazság, de Mixner más tapasztalatokat szerzett. Előkészítő munkája során mindenütt sok támogatóra talált, amikor pedig meghirdette a menetet, 25 ezren jelentkeztek. Mivel ekkora felvonulás mozgatása nagy gondot okozna, vé- gülis ötezer önkéntes jelentkezését fogadták el, s általában egy-egy szakaszban nem lesznek 1500 főnél többen az úton. Igaz, sokan családostól jöttek el, a gyerekeket nem veszik bele a létszámba. Sokszázan közölték, hogy az egész útvonalon végigmennek, ideiglenesen feladják munkájukat, hogy részesei lehessenek a példátlan béketüntetésnek. Akik nem tudtak eljönni, anyagi támogatással segítették a menet szervezését — olyanok küldtek jelentős ösz- szegeket a békemnet számlájára, mint a két világhítű színművész, Paul Newman és Barbara Streisand. A szervezés hatalmas munkát igényelt. A felvonulókat mindenütt előkészített táborhelyek várják, felszerelésüket teherautó-karaván szállítja. Háromezer kétszemélyes sátor, hat mozgókonyha, két ivóvízszállító teherautó, hordozható zuhanyzók és mellékhelyiségek lesznek velük, de van a felszerelésben mozgó mosoda, rádióállomás, sőt egy mini-szupermarket és egy — valamennyi felekezeti számára használható — tábori templom is. A menetben sokféle meggyőződésű, gondolkodású ember vesz részt. Akadnak köztük olyanok, akik — Mixnerhez hasonlóan — veteránjai a békemozgalomnak, de legtöbbjük újonc. Vanak meggyőződéses pacifisták, vannak, akik részvételüket hitükkel magyarázzák, vannak, akik egy kicsit kalandot keresnek, s olyanok is, akik úgy vélik, így lehet a legnagyobb tömegekhez eljuttatni a béi- ke üzenetét az Egyesült Államokban. Mixner hisz abban hogy a nagy amerikai békemenet eredményes lesz. A történelmi példákra. Gandhira, Martin Luther Kingre hivatkozik. Ahogy röviddel az indulás előtt kijelentette: ,,Ök és a hozzájuk hasonlóak megmutatták nekünk, hogy a határozott és bátor emberek képesek az olyan légkör megteremtésére, amely lehetővé teszi, hogy a vezetők másként, a jelenlegitől eltérően cselekedjenek”. 9JUMJA libanoni helyzetet változatlanul a kiúttalanság jellemzi. A feszültség jeleként újabb és újabb pokolgépes merényleteket követnek el Bejrútban. A képen: ebben a gépkocsiban öt ember életét oltotta ki a bomba. (Fotó; Reuter — MTI — KS) Szeizmográf Holstein-módra Nem tudni, mit hoz a jövő Ahogy közeledik a parlamenti választások esztendeje, 1987, úgy lesz egyre izgalmasabb a Német Szövetségi Köztársaság minden helyi jellegű voksolása. Ilyen eseményből pedig — éppen az ország hangsúlyozottan szövetségi felépítéséből következően — meglehetősen sok van. Mivel a szövetségi jelleg komoly tartományi önállósággal jár (külön parlament, kormány stb.) és helyi szinten ugyanazok a pártok küzdenek a lakosság bizalmáért, mint az országos (bonni) porondon, minden komolyabb helyi történésre most a szokásosnál is jobban érdemes odafigyelni. Ezúttal az NSZK legészakibb — és minden szempontból az egyik legfontosabb — tartományában, Schleswig-Holsteinben járultak az urnákhoz a szavazók, hogy meg-, illetve újrarajzolják a tartomány politikai térképét és ezzel jelzést adjanak a pillanatnyi országos politikai térkép módosuló erővonalairól is. Schleswig-Holsteinben pontosan ez történt, méghozzá nagyjából a várható eredménnyel. Az ottani eredmény ugyanis megfelel a most érzékelhető országos trendnek, aminek lényege az, hogy földcsuszamlásról ugyan (még?) nem lehet beszélni, de a kereszténydemokrata-liberális unió gyengülése és — az érem másik oldalaként — a szociáldemokrata ellenzék, valamint a zöldek erősödése tapasztalható. A számok a politika közegében is önmagukért beszélnek. A CDU aránya a négy évvel ezelőtti 50,1 százalékról 44,6 százalékra esett vissza, a velük országosan szövetségben lévő szabaddemokratáké pedig 6,8 százalékról 4,4 százalékra csökkent. Ugyanakkor az SPD az akkori 34,6-ról most 40,3 százalékra tornászta fel voks- arányát, és a zöldek mostani 7,4 százaléka is lényeges előretörésnek számít a legutóbbi hat százalékkal szemben. Miért fontosak ezek a számok? Mert miközber az ország belpolitikai vizeit tovább korbácsolják a Flick-ügy hullámai (támadás érte Kohl kancellár után most Brandtot is), egyre világosabban kirajzolódnak egy olyan elméleti lehetőség körvonolai, hogy az SPD és a zöldek esetleges koalíciója megverheti a jelenlegi keresztényliberális koalíciót, persze csak akkor, ha létrejön egy ilyen szövetség, (egyelőre ez csupán Észak-Rajna Vesztfáliában jött létre, ott viszont győzött is.) A Schleswig-holsteini számok a már 1987-re figyelők számára ismét megerősítették a jelenlegi általános tendencia kettős vonulatát: egyrészt azt, hogy a kormányerők nem viharos, de egyértelmű eróziója figyelhető meg, másrészt pedig azt, hogy ezt a folyamatot matematikailag csak ott és akkor lehet kormányképes ellenzéki többséggé formálni, ahol és ha, bármilyen nyögvenyelősen is, megszületik a szociáldemokraták és a környezetvédők „különös házassága”. Nem tudni, mit hoz a jövő; most ezt mutatja az északi szeizmográf. Harmat Endre
