Szolnok Megyei Néplap, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-22 / 69. szám
1986. MÁRCIUS 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Megyei főiskolai találkozó '86 Fiatalos szenvedélyességgel a káros szenvedélyek ellen Az egészségnevelési pályázat nagy sikert aratott Ma pályakezdők fórumával zárul a rendezvény Egy a főiskolai napok számos alkalmi, közösségi kínálatából: a teaházban finom nedűk várták a szomjúhozókat Ahogy tegnapi lapszámunkban ígértük, ma visz- szatérünk a jászberényi főiskolai napok csütörtöki eseményeinek — elsősorban az egészségnevelési pályázat bemutatóinak — részleteire. A pályázati kiírás feltételeinek mind a négy főiskola programja megfelelt, s külön öröm, hogy a direkt agitáció látszólag hatásos (valójában semmitmondó) eszközével egyik csoport sem élt, sokkal inkább törekedtek arra, hogy bemutatott, előadott műsoraik az érzelmekre is hassanak. Érdemes idézni a zsűri értékelő összegzéséből: .. az amatőrök java mindig is előszeretettel nyúlt időszerűen izgalmas, mondhatni napi problémákhoz. Ezt tették most a megye főiskolásai is, ki szenvedéllyel és fiatalos hangvétellel (lásd a mezőtúriak hatásos, színvonalas és már-már ka- thartikus erejű diaporáma- műsorát); ki szociografikus ihletéssel vaskos látleletet készítve, magáról a jelenségről és a róla alkotott véleményekről — ez volt a jászberényiek diaporáma-ripor- tázsa; ki humorban pácolva — a killiánosok igen szellemes, sok-sok eredeti ötlettel előbdoltt játékain Déva-vár- építés alkoholra „aktualizált” változatával; míg a kereskedelmi és vendéglátóipari főiskolások a költőiség el- vontabb síkján, a rossz és a jó sarkított játszmájának formájában fejezték ki érzelmeiket, gondolataikat.. A fönti — meglehet hosz- szadalmas — idézet nem pusztán a zsűri ügybuzgalmát, jószándékát tükrözi: a műsorokat látva-hallva, a telt házat kitevő közönség is hasonlóképp érzett — tapssal, feszült figyelemmel, élénk reagálással fejezve ki mindezt. Voltak, persze, hogy voltak bakik, végiggondolatlan ötletek, felszínességre utaló hibák, belemagyarázó didaktikusság vitatható megoldások, de az összképet, a végeredményt nem ezek határozták meg. Mindent ösz- szevetve: szerencsés elképzelés volt az egészségnevelést Ilyen formában a főiskolai napok programjába iktatni, az ily módon látottakat, hallottakat, tapasztaltakat a leendő értelmiségiek — pe- dajgógusok, hivatásos katonák, kereskedelmi és vendéglátóipari szakemberek, mezőgazdászok — minden bizonnyal alkotó módon fogják továbbgondolni. A zsűri döntése alapján a 10 ezer forinttal járó első díjat a szolnoki kereskedelmisek, a 8 ezer forinttal járó másodikat a killiánosok csoportja vehette át, míg a harmadik díjat (6—6 ezer forinttal) a mezőtúri DATE és a házigazda intézmény produkciója kapta. A mezőtúriak diaporámája kü- löndíjra érdemesült, s az alkoholizmus elleni küzdelem hivatalos szervei országos forgalmazásra is megvásárolták. A két első helyezett máris meghívást kapott a jó módszerek terjesztésére, cseréjére hivatott nyári, nyíregyházi tanácskozásra. Mindehhez talán csak annyit lehet még hozzátenni: társadalmi érdek, hogy ennek a jó kezdeményezésnek legyen folytatása. Annak ellenére, hogy a találkozó első napi programjának szórakoztató eseményei a második nap hajnalán értek véget, péntek délelőtt nagy figyelem kísérte Széchenyi Ágnesnek, az MSZMP Központi Bnzotttsága Tudományos, Kulturális, Közoktatási Osztálya munkatársának előadását, amelyben az előadó vázolta mindazt, ami a magyar értelmiség közérzetét ez idő tájt meghatározza, befolyásolja. Ugyancsak a délelőtti órákban találkoztak a Szolnok megyei főiskolák párt-, állami, és KISZ-vezetői Nagy Imrével, a KISZ KB titkárával, — egyebek között — szólt az ifjúsági szöveltséig hamarosan megrendezésre kerülő kongresszusának előkészületeiről, a kongresszus feladatairól. A Szolnok megyei főiskolák találkozójának mai, záró napján rendezik meg azt a fórumot, amelyre nemcsak az idén végző, pályakezdés előtt álló diákokat hívták meg, hanem azoknak a Szolnok megyei — és a szomszédos megyékben működő — vállalatoknak, hivataloknak, intézményeknek, szerveknek a felelős képviselőit is, akik illetékesek (lehetnek) a tanulmányaikat hamarosan befejezők elhelyezkedésében, pályakezdésében. A szolnoki kereskedelmi és vendéglátóipari főiskolások az oratórikus formát választották, a jó ‘és a rossz küzdelmét állítva a középpontba A Killián Repülő Műszaki Főiskola diákszínpada igazi diákos humorral adta elő a Komi vés Kelemen „antialkoholistásított” változatát ÉNEKLŐ IFJÚSÁG Kétezer diák a pódiumon Kodály Zoltán örökérvényű gondolatát mottóul felhasználva: „A zene és élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza” — tegnap délelőtt a megyeszékhely négy alsó- és középfokú tanintézetében egyszerre kezdődött meg az Éneklő Ifjúság kórusmozgalom újabb nagyszabású hangversenysorozata. A forradalmi ifjúsági napok e jeles ünnepén a Pálfy János Vegyipari és Műszeripari Szakközépiskola és a Tiszaparti Gimnázium,, valamint a Ság- vári körúti és a Kodály általános iskola rendezvényén mintegy hatvan kórus, hozzávetőlegesen kétezer éneklő diák állt dobogóra. A dalok az idén Liszt Ferenc születésének 175. és halálának 100., illetve a Magyar Úttörők Szövetsége megalakulásának 40. évfordulója tiszteletére csendültek feL A Pálfy János Szakközép- iskolában a megye szakmunkástanuló intézeteinek és szakközépiskoláinak KlSZf- kprusai adtak hangversenyt. A műsor nyitásaként elhangzott Balázs Árpád és Bara- nyi Ferenc Hódolat Liszt Ferencnek című szerzeménye, majd ezt követően a résztvevő kórusok mutatkoztak be a neves zsűri előtt, melynek elnöke Maros Gábor érdemes művész, Liszt-díjas karnagy volt. A mindvégig magas színvonalú találkozón „Az év kórusa” megtisztelő címet a Kisújszállási 625. Sz. Ipari Szakmunkás- képző Intézet, a szolnoki közgazdasági szakközépiskola és Szamuely gépipari szakközépiskola énekkara nyerte el. (Ez utóbbi KISZ- díjat is kapott). A zsűri mindhárom kórusnak aranyfokozatot ítélt oda. Ugyanezt a kitüntetést kapta a Karcagi Mezőgazdasági Szak- középiskola, illetve — nívódíjjal kiegészítve — a szolnoki kereskedelmi szakmunkásképző iskola. Ezüst minősítésben részesült a karcagi 629. sz. és a jászberényi 606. sz. szakmunkásképző intézet, a Szolnoki Egészségügyi Szakiskola, valamint — nívódíjjal együtt — a jászberényi kereskedelmi szakmunkásképző intézet kórusa. Bronzfokozatot a szolnoki 633. sz. szakmunkásképző intézet énekkara kapott. A gimnáziumi kórusok hangversenyén a zsűri „Az év kórusa” címmel a Tiszaparti Gimnázium Kodály kórusát, a tiszaföldvári Hajnóczy, a mezőtúri Teleki Blanka, a jászberényi Lehel Vezér és a szolnoki Verseghy gimnázium énekkarát tüntette ki. Mindannyian aranyfokozatot értek el. A megye általános iskolai ikórusainak a szolnoki Kodály és a Ságvári körúti iskola adott otthont. A zsűri arany minősítést adott a Nagykörűi Általános Iskola, a Szolnoki Kodály Zoltán Ének-Zene Tagozatos Általános Iskola „Tücsök” névre hallgató kórusának és nagykórusának. Ezüstöt kapott a besenyszögi, a szolnoki Áchim úti, a zagyvarékasi és a szolnoki Kodály Zoltán általános iskola fiúkórusa és „Margaréta” kara. (Bronzfokozatban részesült a tiszaföldvári belterületi, és a tószegi általános iskola kórusa. Három énekkar nem kért minősítést. A Ságvári körúti iskolában tizenhárom kórus mutatkozott be. A zsűri arany minősítést ítélt oda a szolnoki Abonyi úti, Beloiannisz úti, dr. Csanádi körúti, szan- daszőlősi, dr. Münnich Ferenc úti iskolák kórusainak, ez utóbbi kisdobos énekkarának, valamint a Ságvári körúti általános iskola nagykórusának. Ezüst minősítéssel a tarsolyában tért haza a szolnoki K. Bozsó Károly úti, Kassai úti, a Délibáb úti Mátyás király úti. a dr. Münnich Ferenc körúti ál- t"Iános frkolák ikamarakó- rusa és a Tallinn körzeti iskola énekkara. Bizalom az emberekhez — hűség a pályához Felismert igazság, hogy korunk divatos eszköze, a számítógelp sem pótolhatja az embert, aki örömeit, bá- naltait, vívódásait integrálja saját sorsába. Mert hányán és hányán indulnak, s valójában milyen kevesen jutnak el a végső célhoz: az ismertséghez, sőt az elismertséghez. Nem a véletlen, sokkal inkább valami más, valami megfoghatatlan belső erő az, ami továbblöki az embert előre eltervezett útján. így éreztem én is, amikor Patkós Gyulával beszélgettem, hiszen életútját át- meg átfonja a gyermekekért, az emberekért való aggódás, a velük való törődés, a szebbet, jobbat akarás érzése. Mindenkivel vitába szállna, aki azt állítja: mindegy honnan indul el az ember. Hatvankét évvel ezélőtt Mezőtúron, egy repedt hom- lokú, nádfödeles öreg parasztházban a Paitkós család kilencedik gyermekeként látta meg a napvilágot. — Nálunk nagy volt az összetartás — peregnek szeme előtt az emlékképek. — A rokonság is egy csomóban lakott, hiszen egymás mellett vettek házat a testvérek, így, ha valahol, valamilyen baj volt, mindenki egy emberként segített. Szóval, nagy család volt a miénk s elkelt a segítség, hiszen apánk eleinte kubikosként, később vasutasként kereste meg a család kenyerét. Nekünk gyerekeknek is dolgozni kellett: nyáron markot szedtünk meg építkezéseknél segédkeztünk, megkeresve ezzel az iskolára valót... de a ház körüli munkákból is kivettük a részünket. Nagyon : szerettem iskolába járni, ma is könyvekkel vagyok körülvéve, istenigazából azonban a család nevelt. Még a vezetői alapismereteket is otthon tanultam meg, hiszen szüléink távollétében feileljősek voltunk a testvérek közötti munkamegosztásért, a bé- kességes, de szigorú felügyeletért. Hát innen Gyula bácsi megszállottsága. A mezőtúri református gimnázium elvégzése után 19461-ban, a polgármesteri hivatal szociális titkára lett, majd Kunhegyesen dolgozott hasonló beosztásban. Hozzátartozott a „gyermek- és felnőttvédelem”. E munkának a kor adoitt nyomatékot: hiszen közvetlenül a háború után hány meg hány árva gyermek, hadiözvegy és rokkant ember küszködött az élettel. Érezte, tudta, hogy rajtuk segíteni kötelessége. így nem véletlen, hogy nevéhez fűződik a megye első szociális otthonának megszervezése Kenderesen. S hogy munkasikerei túljutottak a szű- kebb haza határán is, bizonyítja; elhívták Szombathelyre megyei szociális felügyelőnek. Bölcsődéket, óvodákat, szociális és napközi otthonokat szervezett, de felesége — alföldi lány lévén — visszavágyott erre a tájra. így 1953 májusában már a Szolnok Megyei Gyermekvédő Otthon vezetői székében találjuk Patkós Gyulát. Azóta is ott dolgozik, csupán az intézménynév változott — Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetre. No, persze a feladatok sem a régiek már. Tengernyi munkájának megvan az eredménye, hiszen országosan is kimagasló sikereket ért el a nevelőszülői hálózat fejlesztése, az örökbefogadás és a családok gondozása terén. Több mint negyedszázada eredményesen szervezi az állami gondozott gyermekek üdültetését, s az ő kezdeményezésére először az országban, tavaly sikerült megrendezni a nevelőszülők és családjukban élő állami gondozott gyermekek közös táborát. Továbbra is azt tartja legfontosabbnak, hogy nőjön, erősödjön a nevelőszülői hálózat, hiszen vallja, hogy a gyermeknek a családokban és nem az intézetekben van a helyük. — Mi a titka örökös tenni- akarásának? — Nagyon egyszerű — válaszolja. — Szeretem az embereket, ennyi az egész. A gyerekeket úgy, mintha a sajátjaim, az idősebbeket pedig úgy, mintha a szüleim lennének. Nemcsak három saját gyermeke, hanem több ezer állami gondozott is apjaként tiszteli. Bíznak benne, s ez jó közérzetet teremt, ami aranyalapja az eredményes munkának. Miként a tisztes egyszerűség is, ami ezien az emberen rögvest szembetűnik. Pontosan kiszabott mondatai alatt nem érezni, hogy nyugtalanság, gyötrődés örvénylene, noha az élet — rangos közhely, de igaz — gondok gyűrűjében, örömök ölelésében gyakran próbára teszi. S az sem vitatható, hogy Patkós Gyula hűséges „közkatonája” ennek a munkának. S hogy mégsem tekintették névtelen hősnek, bizonyítja számtalan kitüntetése is. Többször megkapta az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést, tarsolyában van a Munka Érdemrend arany és bronz fokozata, a Megyei Tanács Nagydíja, s még sorolhatnánk ... S hamarosan — május 25-én egy újabb elismerés — az Ifjúsági Díj — is odakerül a többi mellé. Most, a nyugdíj küszöbén sem tétlenkedik, állandóan megy, szervez, intézkedik. Igen, a mindennapi feladatok becsületes elvégzése ... valóban csak ezek biztosíthatják a jellem tisztaságát. Hiszen lehetnek nagy terveink, magas céljaink, lehet tisztességünk, lelkesedésünk, tehetségünk, hogy bevégezzük aat, amit altarunk. Ám mindez, mit sem ér, ha nincsenek dolgos napi teendők, amelyek megóvnak bennünket a füstbe ment tervéktől, a széthullásoktól... Nagy Tibor
