Szolnok Megyei Néplap, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-22 / 69. szám
6 Nemzetközi körkép 1986. MÁRCIUS 22. a célegyenesben Stockholm Lassan A szerkesztés megkezdődött, még ha nem is százkilométeres, hanem csak ötkilométeres sebességgel — jelentette ki az amerikai küldöttségvezető Stockholmban a múlt hét végén, a kilencedik forduló végeztével: Szovjet kollégájának értékeléséből ennyi optimizmus sem csendült ki, de még fél év és három forduló van hátra szeptember 19-ig. Harminchárom európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada stockholmi konferenciájáról van szó, amely 1984 január 17-e óta tárgyal az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekről. Megbízatása, amelyet a 35 állam madridi találkozójától kapott, úgy szólt, hogy „szakaszosan megvalósuló, új, hatékony és konkrét lépéseket tegyen a további előrehaladásra a bizalom és a biztonság erősítésében és a leszerelés érdekében” — végrehajtva és kifejezésre juttatva az államoknak azt a kötelességét, hogy egymás közötti kapcsolataikban tartózkodnak az erőszaktól és az erőszakkal való fenyegetéstől. Madrid kimondta azt is, hogy á Stockholmban ősz-, szehangolandó intézkedések katonai szempontból jelentősek, politikailag kötelezőek lesznek és az ellenőrzés megfelelő, az intézkedések tartalmával összhangban álló formái mellett valósulnak meg. Végül megfogalmazták, hogy a helsinki folyamatban részt vevő államok következő találkozója, amelyre Bécsben kerül sor, 1986 november 4-vel kezdődően, felméri majd a stockholmi konferencián addig elért előrehaladást. Stockholmban elhatározták, hogy a konferencia tizenkettedik fordulójának végére, ezév szeptember 19- re kidolgoznak egy politikai és katonai—technikai rendelkezéseket tartalmazó okmányt, amely lehetővé teszi, hogy kontinensünkön csökkenjen a háború szándékos kirobbanásának veszélye, a katonai helyzet nagyobb mértékben előre * látható legyen, növekedjék a biztonsági stabilitás. A kiinduló javaslatokat már 1984-ben benyújtották, es 1985-ben érzékelhető volt mind a felek lemondása a másik fél számára eleve elfogadhatatlan elképzelések erőltetéséről, mind a másik fél bizonyos indítványainak feltételekhez kötött, részleges elfogadása. Ehhez járultak olyan eljárási előrelépések, mint a munkacsoportok megalakulása és a témák elosztása közöttük, valamint a koordinátorok kijelölése és munkába áll» sa. A kilencedik forduló végén öt munkacsoport tevékenykedett, élükön a semleges és el nem kötelezett államcsoportokból kijelölt, közvetítő szerepet is betöltő koordinátorokkal. Az A 1 munkacsoport foglalkozott — Wolfgang Loibl osztrák nagykövet közreműködésével — a nemzetközi erőszaktétel elvetésével. Az A 2 munkacsoport, amelyben Blaise Schenk svájci nagykövet töltötte be a koordinátori tisztséget, a katonai információ, ellenőrzés, konzultáció és hírközlés kérdéseit tárgyalta. A katonai tevékenységek korlátozása, valamint azok éves tervének témája szerepelt az A 3 csoport napirendjén. Ezt a témát ugyancsak 6vájci diplomata, Benőit Junod tanácsos koordinálta. A hadgyakorlatok előzetes bejelentésével foglalkozott a B 1 munkacsoport (koordinátor a svéd Curt Lidgard nagykövet) és a katonai megfigyelők meghívásával a B 2 munkacsoport (koordinátor: Matti Kahiluoto finn nagykövet). A kilencedik forduló elemzői felhívták a figyelmet arra, hogy a szocialista országok elfogadták a hadgyakorlatok és katonai erőátcsoportosítások korlátozására vonatkozó semleges javaslatokat. Egyetértés van abban, hogy a bejelentésköteles hadgyakorlatokra valamennyi résztvevő állam megfigyelői hivatalosak lesznek, a helyszínen állapíthatják, meg, hogy a szóban- forgó tevékenység nem veszélyeztető jellegű. A Varsói Szerződés tagállamai elálltak attól, hogy a haditengerészeti tevékenységeket a tárgyalások mostani szakaszában bejelentéskötelessé tegyék. Ez ösztönzést adott a NATO országoknak, hogy valamivel konkrétabban foglalkozzanak a nemzetközi erőszak elvetésével. Ugyancsak lendületet adott az egyezkedésnek a Szovjetunió hozzájárulása a katonai tevékenységek évi naptári tervének előzetes kicseréléséhez. Változatlanul problémát okoz, hogy Nyugat az erőszak kizárásának kérdéskörében nem hajlandó túllépni az ENSZ-Alapokmány és a Helsinki Záróokmány rendelkezésein. Az atlanti hatalmak olyan ellenőrzésifelügyeleti igényekkel lépnek fel, amelyek nem veszik tekintetbe a katonaföldrajzi aszimmetriákat, és egyoldalú katonai-felderítési előnyszerzést céloznak. A bejelentés- és ellenőrzés- köteles katonai tevékenységek paramétereinek kidolgozása kétségkívül még kemény összecsapásokat hoz a stockholmi konferencián. Ugyanez várható a megfigyelők mozgási és cselekvési szabadsága, technikai felszerelése vonatkozásában. Április 15-tót a stockholmi konferencia tizedik fordulójának kezdetétől hozzávetőleg tizenöt munkahét áll még a delegációk rendelkezésére. Ez elegendő a megállapodás kidolgozására, ha a NATO lemond arról a szokásáról, hogy az utolsó napokban jelentkező időzavarra spekuláljon. a nagyobb katonai tevékenységek bejelentésével és felügyeletével ösz- szefüggéSben tízéves tapasztalat áll immár rendelkezésre, Kelet és Nyugat szélesedő biztonsági koncepciókat hirdet, a megbízható ellenőrzéshez kölcsönös igények fűződnek — mindez kedvez a stockholmi megegyezésnek, az egyetlen és első olyan katonai-politikai tárgyalófórum sikerének, amelyen az összes európai állam, valamint az Egyesült Államok és Kanada képviselve van. Az ENSZ és a székhely államok Amerika nem írhatja elő a diplomaták létszámát A vita jog! ós politikai Összetevői * Felhatalmazza-e a nemzetközi jog az Egyesült Államokat arra, hogy egyoldalúan korlátozza a New York-i szovjet ENSZ-képvi- selet diplomatáinak létszámát? A helyes válasz érdekében viszonylag „messziről kell nekifutnunk” a témának. Jogforrásul nem egyetlen okmány, hanem számos nemzetközi jogi dokumentum szogál, illetve ezeknek az összevetéséből kell levonni a végkövetkeztetést. Az ENSZ alapokmánya semmiféle konkrét megállapítást nem tartalmaz arról, hogy az ENSZ nemzetközi jogalanynak tekintendő-e vagy sem. Ennek az óvatos-. Ságnak nyilvánvalóan az az oka, hogy az alapítók még a látszatát is kerülni akarták annak, hogy valamiféle, a szuverén államokkal egyenrangú vagy esetleg föléjük helyezett szervezetet hoztak volna létre. Ugyanakkor az alapokmány 105. cikke alapján a Közgyűlés 1946-ban elfogadta az ENSZ kiváltságairól és mentességeiről szóló megállapodást, mely szerint az ENSZ-et, annak javait és tulajdonát a helyi joghatóság minden megnyilvánulása alól mentesség illeti meg, helyiségei sérthetetlenek, futárait és csomagiait a diplomáciai futárok és csomagok számára biztosított kiváltságokban és mentességekben kell részesíteni. Ezt az egyezményt a tagállamok sorra beiktatták nemzeti törvény- hozásukba. Az ENSZ ezen kívül úgynevezett széhelyegyezménye- ket is kötött, hogy a világ különböző pontjain elhelyezett apparátusának zavartalan működését biztosítsa. Ebbe a kategóriába tartozik a New York-i központra vonatkozólag 1947. június 26- án az Egyesült Államokkal létesített egyezmény. Az eddig említett nemzetközi jogi szabályok az ENSZ és az egyes államok kapcsolatát — köztük a székhely rendelkezésre bocsátásából fakadó speciális kapcsolatokat — rendezik. Nem szólnak arról, hogy milyen jogviszony áll fönn az ENSZ egyes tagállamai, illetve az ENSZ-nek székhelyt adó állam között. Tartalmukból azonban egyértelműen kiviláglik, hogy az ENSZ a nemzetközi jog önálló alanyának minősül, még ha ezt nem is mondja, ki az alapokmány. Ha viszont az ENSZ önálló jogalany, akkor az ENSZ- képviseletet fenntartó államok — a képviselet létszámával, összetételével, működésével kapcsolatos kérdésekben — magával az ENSZ- szel kerülnek jogviszonyba, tekintet nélkül arra, hogy a képviselet melyik ország területén található. A területet adó országgal már az ENSZ. „mint olyan” lép külön jogviszonyra. Ebből következik, hogy ha a székhelyállamnak kifogásai vannak egy olyan állammal szemben, amely ENSZ-képviseletet tart fenn területén, akkor ez a kifogás nem érvényesíthető oly módon, ahogy az államok egymáshoz küldött diplomáciai képviseleteivel kapcsolatos kifogások érvényesíthetők. A nemzetközi szervezetek mellett működő diplomáciai képviseletek jogi helyzetét az 1975-ös bécsi diplomáciai konferencia által elfogadott egyezmény rendezi. Ez az okmány megemlíti azt, hogy a küldő állam köteles képviseletét ésszerű határon belül tartani. Ám leszögezi azt is, hogy az ilyen képviselet létsítéséhez nem szükséges sem a nemzetközi szervezetet vendégül látó állam, sem a szervezet beleegyezése. Ugyancsak a küldőállam dönti el a képviselet létszámát, és nevezi ki annak tagjait. Erről a szervezetnek küld értesítést, a szervezet pedig tájékoztatja a befogadó államot. Eljutottunk tehát oda, hogy a nemzetközi szervezetnek otthont adó állam nem szólhat bele a szervezethez akkreditált diplomáciai képviseletek létesítésébe, létszámába és összetételébe. Kárpáti János Képek Csehszlovákia életéből Csehszlovákiában 1948 és 1984 között 34,5-szeresére nőtt a gépgyártás. Részesedése az ipar össztermelésében 33 százalék. A gépgyártó vállalatoknál 1,46 millió személy dolgozik. Az utóbbi időben különösen az elektrotechnika fejlődött. Képünkön: PRAM- 02 ipari robot és manipulátor. A brónl Villamosgép Kutatóintézet fejlesztette ki. Hordereje 20 tizedmilli- méier pontosságú. A Liptószentmiklós és Liptó- várad között felépült új hid 1038 méter és ezzel Csehszlovákia leghosszabb hídja. Harmonikusan illeszkedik a festői környezetbe. Építésekor több figyelemreméltó műszaki újdonságot alkalmaztak. A Podturen nevű falucskát rejtő völgy fölött ível át. Csehszlovákiában ma 79 kórházi és szülészeti betegágy jut ezer lakosra. A fürdő és szakorvosi gyógyintézetek betegágyaival együtt 126 betegágy jut ezer lakosra. A képen: műtét Most város kórházának szemészeti osztályán. írók és harckocsik... n Vatikán szerencsejátékba kezd Libanonban A „politikus pápa”, ahogy Bejrútban a szentatyát nevezik, kemény fába vágta a fejszéjét. Libanoni „jószolgálati misszióra” szánta el magát, de világos, hogy kudarc esetén tekintélyén alapos csorba esik — a siker viszont alaposan felértékelné politikai szerepét. A kérdés az, hogy a pápa miért szánta el magát, hogy „toelelépjen a libanoni mocsárba” ? Bejrútban elvetik azt a magyarázatot, hogy a Vatikán egyszerűen a keresztények védelmében szánta el magát ilyen demonstratív lépésre. Sokkal valószínűbbnek tartják azt, hogy a keresztény egyházat egyre erőteljesebben nyugtalanítja a muzulmán integristák, a fanatikus síiták és szunniták mindinkább növekvő befolyása és népszerűsége. Egy bejrúti újságíró megkockáztatta azt a megjegyzést, hogy — Irán után — leginkább Libanon van kitéve az iránihoz hasonló változásnak. Ha Libanon is iszlám köztársaság lesz, akkor a muzulmán integristák megállíthatat- lanok — mondja, és Egyiptomra utal: a kairói hatóságok szerint a muzulmán fanatikusok „szivárogtak be” a belbiztonsági erőkbe — az államgépezetbe. A Vatikán mindenképpen szeretné elkerülni azt a látszatot, hogy a muzulmán fanatikusok befolyása ellen védekezik: „jószolgálatról” beszél. Angeloni pápai nuncius és Giatti, a Vatikán libanoni referense „nemzeti megbékélésről” tárgyalt Dzsemajel elnökkel — márpedig egyértelmű, hogy a muzulmán erők — és Damaszkusz számára — ez csak a háromoldalú egyezmény alapján lehetséges. A Vatikán tehát szerencse- játékot játszik, — de a siker reménye nélkül nem küldte volna el Bejrútba Silvestri- nit, a pápa „külügyminiszterét”. Vajon harckocsin kell-e Miodrag Bulatovicsnak, a szerb írószövetség elnökének Szlovéniába, pontosabban Mariborba bevonulnia? A kérdés több, mint furtosa, de teljesen indokolt. A jugoszláv írószövetség áprilisban esedékes évi tisztújító küldöttgyűlésére készül. A színhely a festői szépségű szlovén város lesz. Az előkészületek mind a hat köztársasági, mind pedig a két tartományi íróegyesületben befejező szakaszukhoz érkeztek, s a „lélek mérnökeinek” politikai, irodalmi és személyes vitái fenyegető hullámokat vernek. A jugoszláv irodalmi életet már évek óta a viharos összejövetelek, konferenciák, heves egyéni kirohanások jellemzik. Ezek részint a köztársasági és a tartományi íróegyesületeken belül, részint az egyesületek közötti viszonyban jelentkeznek. A makedón íróegyesület egész vezetősége lemondott. A koszovói íróegyesületből kilépett 40 szerb és cmogorac nemzetiségű író és költő. A bosznia—hercegovinál íróegyesület legutóbbi tanácskozásán többen élesen szóvá tették „egyesek” önzését, klikkezését, s az ügy folytatásaként a kilépések sora következett, A szerb íróegyesület ez év februári értekezlete is két táborra osztotta a tagságot. Ezúttal az borzolta fel a kedélyeket, hogy a szerb íróegyesület saját elnökét, Miodrag Bulatovicsot jelölte a jugoszláv írószövetség elnöki tisztségére a következő egy éves időszakra. Minthogy a szövetség élén az egyes köztársaságok képviselői évenként váltják egymást, s a rögzített sorrend szerint most Szerbia következik, vitának és kétségnek nem lehetne helye. Bulatovics személye azonban az ország népes írótáborában sokakat irritál. Elsőként a szlovén köztársaság legtekintélyesebb napilapja hasábjain Janez Menart, a neves költő arra emlékeztetett, hogy Bulatovics becsmérlő kijelentéseket tett a koszovói albán írókról, s azt mondta, hogy „harckocsin fog bevonulni Koszovóra”. Ezután a szlovén íróegyesület elnöksége közölte, hogy az egyesület inkább kilép a jugoszláv írószövetségből, de Bulatovicsra nem szavaz. Márpedig az elnök beiktatásához konszenzus kell. Bulatovics személye ellen kikelt Jevrem Brkovics, az egyik legismertebb crnogo- rac író is: — Bulatovics Crna Gorát nem tökinti köztársaságnak, hanem — ahogy nyilatkozta — az ország délvidékének. Emlékezetesek a szavai: „Ha végzünk Koszo- vóval, akkor Crna Gora kerül terítékre” — írta Brkovics. Ugyancsak lényegében politikai okokból támadta a szerb jelöltet két ismert hor- vát író a zágrábi Vjesnikben. A vajdasági tartományi íróegyesület elnöksége a napokban nyilatkozatot adott ki, amelyben megbékélésre kéri a heveskedőket, mert — mutat rá — mostani magatartásuk a jugoszláv írószövetség egységét veszélyezteti. A szerb íróegyesület közben megerősítette, hogy fenntartja Miodrag Bulatovics elnökké jelölését. Az újságok többsége nehézmé- nyezi ezt. Felvetődik a kérdés, vajon a szerb íróegyesület miért jelölte a jugoszláv írószövetség elnöki tisztségére Bu- látovicsot? — teszi fel a kérdést a Tanjug hírügynökség. A választ — véli — valószínűleg a szerb, horvát, szlovén, cmagorac és a koszovói írók közötti kíméletlen vitákban kell keresni. Miodrag Bulatovicsnak most azokért a kijelentéseiért nem tudnak megbocsátani, amelyeket a szerb íróegyesület elnökeként a velük folytatott vitákban hangoztatott. Bázisának bizalmát mindenesetre változatlanul bírja. Ez valószínűleg így van, de nem ad feleletet arra, hogy sikerüLe feloldani a feszültséget, s a jugoszláv írószövetség élén felváltja-e április 21-én a nagy tapasz- talatú, diplomatikus szlovén írót, Ciril Zlobecet a szenvedélyes és szenvedélyeket kavaró Bulatovics?. Márkus Gyula
