Szolnok Megyei Néplap, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-22 / 69. szám

I A tavaszi ülésszak második napján Önműködően összekapcsolódott a Progressz-25 és a Mir űrállomás (Folytatás az 1. oldalról) pet vetette össze Zala megye építőiparának helyzetévél. Bodonyi Csaba, az Észak­magyarországi Tervéző Vál­lalat vállalati főépítésze ja­vasolta, hogy a kormány mellett alakuljon egy a mi­nisztériumi funkcióktól füg­getlen szerv, amely tanács­adó szakmai testület lenne, e amelyet — a városszépítő egyesületek mintájára — mondjuk országszépítő egye­sületnek is nevezhetnének. Juhász Ferenc, az Építő­ipari Gépesítő Vállalat párt- bizottságának titkára rámu­tatott: a számok tanúsága szerint az utóbbi esztendők­ben az építőipari cégek ter­melékenysége növekedett, jövedelmezőségük viszont csökkent. Polgári István, a Kemikál Építőipari Vállalat Építési Műgyantagyárának üzemve­zetője kifejtette: a nagyipar mellett számos szervezet vé­gez építést szövetkezeti, kis­ipari és munkaközösségi for­mában, és sok lakás épül magánerőből is. Az egészsé­ges vállalkozói szemlélet és magatartás kialakulása ak­kor várható, ha ezek az épí­tők azonos értékrend szerint közelíthetnek a piachoz. Szűcs Gyula, a KISZ Vá- sárosnaményi Városi Bizott­ságának titkára többek kö­zött megállapította, hogy feltűnően alacsony az építő­iparban a fiatal munkások száma, s ez kétségtelenül összefügg azzal, hogy az ága­zatban csökkent a jövedel­mezőség. Dr. Mezei Károly, a kis- várdai városi tanács kórhá­zának osztályvezető főorvo­sa a miniszteri beszámoló­ban és a felszólalásokban az iparág teljesítményével kap­csolatos gondokról elhang­zottak nyomán kért szót. Mint mondotta, az építőipar­nak és általában a gazdaság egészének teliesítőképessése összefüggésben van a lakos- sáe egészségi állapotával is. A kénviselő indítvánvozta: a kormány fontolja meg egy alkoholizmus-ellenes tör­vénytervezet megalkotásá­nak lehetőségét. egységek túlnyomó többségé­nek jelenleg is magyar neve van. Ugyanakkor a vendég­látásban használatos néhány olyan megnevezés — büfé, bisztró, eszpresszó —, amely már a köznyelv részévé vált. Az idegenforgalomban is kí­vánatos, hogy a nemzetközi szállodákban, éttermi láncok­ban, idegenforgalmi közpon­tokban legyen néhány nem­zetközi jelzésű felirat. Az interpelláció jogosságát a miniszter a tekintetben nem vitatta, hogy a magán­kereskedelemben és az úgy­nevezett szerződéses üzletek­ben elszaporodott a nem ma­gyar elnevezések használata. Elmondta, hogy tervezik a belkereskedelmi törvény, va­lamint a magánkereskede­lemmel foglalkozó törvény- erejű rendelet módosítását. Ennek kapcsán lehetőség van arra, hogy rendeletileg is megteremtsék az alapot ah­hoz: a szakmai elnevezés és a nyelvi helyesség se szen­vedjen csorbát. Az interpelláló és az Or­szággyűlés Juhár Zoltán vá­laszát tudomásul vette. Farkas Lajos, az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat karbantartó-asztalosa az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökéhez interpel­lált két munkaszüneti nap, április 6-a és december 28-a munkanappá nyilvánításával kapcsolatban. Mint mondot­ta: választókörzetében azt tapasztalta, hogy a lakosság nagy része nem érti meg az intézkedés szükségességét. Rácz Albert államtitkár, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke elmondta: visszatérő tapasztalat, hogy az évi nyolc fizetett munka­szüneti nap gyakori torlódá­sa megnehezíti a termelés szervezését, esetenként zava­rokat okoz a szolgáltatásban és a lakosság ellátásában. Ezért alakult ki a munkanap­áthelyezések eddig is alkal­mazott gyakorlata. Idén azonban a hagyományos megoldás nem lenne kielégí­tő, mert a nyolc fizetett munkaszüneti nap mindegyi­ke munkanapra esik. Így néhány hónapban jelentősen összetorlódnának a munka­szüneti napok, s ez a már említett feszültségekhez ve­zetne. Ezért — más orszá­gok gyakorlatához hasonlóan — munkanappá nyilvánítot­ták április 6-át és december 28-át. Ez a megoldás két nap­pal megnöveli a társadalmi munkaidőalapot — tehát vég­ső sorban hozzájárul a nem­zeti jövedelem növeléséhez —, erre pedig jelenlegi hely­zetünkben nagy szükség van. Ugyanakkor a dolgozók joga­it tiszteletben tartja, mivel két szabadnap kötelező ki­adásával jár együtt. Rácz Albert államtitkár válaszát az interpelláló kép­viselő és az Országgyűlés tu­domásul vette. Szalai Istvánné, a LATEX Fonó- és Szövőgyár műveze­tője az Országos Anyag- és Árhivatal elnökéhez inter­pellált a magyar ipar védel­me ügyében az importtermé­kek belföldi forgalmazásával kapcsolatban. Mint mondot­ta, egy korábban kiadott ár­hivatali rendelet hátrányos helyzetbe hozza a hazai piart. A rendelet lényege, hogy az importtermékek forgalmazá­sánál a kereskedelmi válla­latok a hazai eredetű áruk­kal szemben nagyobb árrés­sel dolgozhatnak: a különb­ség két-háromszoros. Ezért a kereskedelem természetesen az importot szorgalmazza. Szikszai Béla államtitkár, az Országos Anyag- és Árhi­vatal elnöke elmondta, hogy a kifogásolt rendelkezés csu- páh a fogyasztásicikk-nagy- kereskedelem néhány válla­latára tartalmaz az általános­tól eltérő árképzési előíráso­kat. Az áruforgalomban ugyanis még vannak olyan termékcsoportok, ahol nem megfelelő a választék és az árszínvonal. A rendelet ilyen területeken írja elő, hogy a nagykereskedelem csak ak­kor juthat a kalkulálhatónál nagyobb jövedelemhez, ha kedvezőbb beszerzési forrá­sokra tesz szert, például ár­alku révén csökkenti a 'ko­rábbi beszerzési árat, vagy szocialista importból szárma­zó termékeket értékesít. A többletjövedelem egy részét viszont más cikkek árának mérséklésére kell fordítania. A jogszabály tehát előnyben részesíti a jobb kereskedelmi munkát, s a fogyasztót, a vásárlókat védi. Az olcsóbb, választékot növelő importtal nem a hazai termelőket akar­ják hátrányos helyzetbe hoz­ni, hanem a verseny révén a fogyasztók számára előnyös vállalati magatartást és áru- összetételt kívánnak elérni. Lényegi megoldást ugyanis nem a verseny korlátozása, hanem a hazai termékszer­kezet felülvizsgálata és mó­dosítása, valamint a belföldi igényeknek jobban megfele­lő hazai áruösszetétel jelent. Az államtitkár válaszát a képviselő nem fogadta el, mert megítélése szerint az nem érintette a konkrét kér­dés lényegét. Mint mondotta, véleménye szerint sem az im­port leállítására, vagy annak hatósági korlátozására volna szükség, sokkal inkább arra, hogy ne működjék olyan ér­dekeltségi rendszer, amely hátrányos a hazai ipar szá­mára. Az interpellációra adott választ az Országgyűlés sem fogadta el. Így az ügyrend­nek megfelelően az Ország- gyűlés elnöke a kérdést to­vábbítja a kereskedelmi ál­landó bizottságnak, hogy az alaposan vizsgálja meg. A testület az Országgyűlés leg­közelebbi ülésszakán számol be munkájáról. Ezzel az Országgyűlés ta­vaszi ülésszaka, amelyen fel­váltva elnökölt Sarlós Ist­ván, Cservenka Ferencné és Péter János, befejezte mun­káját. Tegnap, közép-európai idő szerint 12 óra 16 perckor a Progressz—25 jelzésű, sze­mélyzet nélküli teherűrhajó önműködő rendszerek segít­ségével összekapcsolódott a Mir űrállomással. A földkörüli pályán ke­ringő űrállomáshoz az el­múlt szombat óta hozzákap­csolódik a Szojuz—T—15 jel­zésű űrhajó is, amely Leo- nyid Kizim és Vlagyimir Szolovjov űrhajósokat vitte fel a világűrbe március 13- án. A Szojuz—T—15 sorozatá­nak utolsó darabját még a Szaljut űrállomáshoz fej­lesztették ki. Az új űrállo­más ezentúl már az új nem­zedékhez tartozó személy- szállító űrhajókat fogad. Laurent Fabius, a leköszö­nő francia szocialista párti miniszterelnök búcsúnyilat­kozatában ismét hangoztatta büszkeségét az ötévi kor­mányzás eredményei felett. Kifejezte meggyőződését, hogy „a jövő nyitott és meg­győződésem, hogy visszaté­rünk”. Lionel Jospin, a Szo­cialista Párt első titkára rá­mutatott, hogy az elnök a választási eredmény aggá­lyos tiszteletben tartásával nevezte ki az új kormányt és azt kívánta, hogy a kormány is így tartsa tiszteletben az intézményeket. Az ellenzéki szerepben is támogatást ígért pártja nevében az elnöknek. Georges Marchais, az FKP főtitkára úgy vélekedett, hogy a hatalomra került jobboldal újabb csapásokat próbál majd mérni a bérből Űj miniszterelnököt nevez­tek ki a Bolgár Népköztár­saságban. A bolgár nemzet­gyűlés pénteken Todor Zsiv- kovnak, a BKP KB főtitká­rának, az Államtanács el­nökének javaslatára elfogad­ta a Minisztertanács szerve­zeti felépítésének és szemé­lyi összetételének megvál­toztatásáról kidolgozott ja­vaslatot. A Progressz—25, amelyet szerdán indítottak útjára, üzemanyagot szállított ma­gával az egységesített hajtó­mű számára, valamint élel­miszereket. vizet, műszere­ket és" berendezéséket. Mind­ezek szükségesek, hogy az űrállomás — bonyolult tudo­mányos-kutató űrkomplexum alapegységeként — huzamo­sabb ideig működhessék. Leonyid Kizim parancsnok és Vlagyimir Szolovjov fe­délzeti mérnök közérzete jó. A távmérési adatok, vala­mint az űrhajósok jelentése szerint a „Mir—Szojuz—T— 15—Progressz—25” földkörü­li pályán keringő űregyüttes fedélzeti berendezései rend­ben működnek. élőkre, a nyugdíjasokra, a munkanélküliekre és a kis­jövedelmű családokra. Az új kormány összeválo- gatása nem ment simán, el­végre ez volt a kettős hatal­mi rendszer, a politikai társ­bérlet első erőpróbája a szo­cialista párti Mitterrand el­nök és a gaulle-ista Chirac között. Mitterrand közölte Chirackal, hogy nem szól bele közvetlenül a kormány- alakításba, de olyan minisz­tereket kíván, akikkel tud együttműködni. ♦ * * Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke táviratban üdvözölte Jacques Chiracot, a Francia Köztársaság mi­niszterelnökévé történt kine­vezése alkalmából. Az országgyűlés Georgi Atanaszovot, a BKP KB Po­litikai Bizottságának tagját választotta meg a Miniszter- tanács új elnökévé. A tör­vényhozók elfogadták a Bol­gár Népköztársaság új mun­katörvénykönyvét; több mi­nisztériumot megszüntettek, számos minisztert felmentet­tek tisztségéből A miniszter válasza Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter válaszolt ezután a vitában elhangzottakra. Elöljáróban az építészeti kultúráról és a városfejlesztés kérdéseiről szólva elmondotta: az építő- és az építőanyagipar műkö­désének vezérfonala, a tele­pülésfejlesztés tavaly jóvá­hagyott általános és 2000-ig szóló koncepciója. A szavatossági problémák­kal, illetve a jótállás beve­zetésének — a vitában han­got kapott — szükséges­ségével kapcsolatban kifej­tette: a gazdasági bizottság irányításával megkezdődött ennek a kérdésnek a vizsgá­lata. Figyelmeztetett arra. hogy a szavatosság kötelező, a jótállás viszont vállalt kö­telezettség. Azok a vállala­tok, amelyek a jótállást el­vállalták, ezért jelentős té­rítést kapnak, hiszen a ter­mékek árába bekalkulálták ezt a költségnövelő tényezőt. Az építőipari árakba viszont jelenleg nincs beépítve ilyen költség. Somogyi László — a kép­viselői észrevételekre reagál­va — árkérdésekről szólva elkerülhetetlen tényezőként értékelte, hogy a telkek, a Interpellációk Ezután interpellációk kö­vetkeztek. Bánfffy György, a József Attila Színház művésze a bel­kereskedelmi miniszterhez interpellált a szolgáltató és üzlethálózatban gombamódra elszaporodott idegen nyelvű elnevezések miatt. Felkérte a minisztert, hozzon rendele­tet, amely a kiemelt idegen­közművesített területek fo­gyásával a lakásárak to­vábbra is növekedni fognak. A tárca lényeges feladatá­nak mondotta ugyanakkor az árak emelkedésének mérsék­lését. korlátok között tartá­sát. A jövő nagy feladatának nevezte a miniszter a pane­les lakóházak felújítását. Az első próbálkozások megkez­dődtek Budapesten és vidé­ken is, s a tapasztalatok alapján kívánják eldönteni, hogy különösen a gépészeti, hőtechnikai berendezések rekonstrukcióját miként le­het elvégezni. Határozathozatal követke­zett: az Országgyűlés az épí­tésügyi és városfejlesztési miniszter előterjesztését és a felszólalásra adott válaszát jóváhagyólag tudomásul vet­te. Ezt követően az elnöklő Sarlós István egy, a vitában elhangzott képviselői javas­latra reagálva elmondta: az alkoholizmusellenes törvény megalkotásának gondolatával a kormány foglalkozik, az ezzel kapcsolatos álláspont­ról várhatóan a következő ülésszakon tájékoztatják a képviselőket. forgalmi központok, intézmé­nyek többnyelvű feliratainak kivételével megtiltja a szol­gáltató és kereskedelmi há­lózatban a nem magyar el­nevezések használatát. Juhár Zoltán belkereske­delmi miniszter válaszában a helyzet pontosabb megvilágí­tása érdekében elmondta, a kereskedelmi és vendéglátó Megalakult a francia kormány Viták a miniszterek kinevezéséről Űj miniszterelnök Bulgáriában Vita az ülésteremben és a folyosón Szolnok megyei képviselők e sajtótörvényről A Parlament tanácstermé­nek peremén a boltívek alatti páholyokban foglal­nak helyet a hírközlő szer­vek munkatársai. A tavaszi ülésszak első napján kissé szokatlanul gyakran tekint- gettek a törvényhozók a sajtóhelyek felé, lévén szó a sajtótörvényről. Élénk hangulatban jutott el a tör­vény tárgyalásáig a Ház: az illetékvitában egy fővárosi képviselő, dr. Tallóssy Fri­gyes jogtanácsos olyan meg­győző érvekkel vívott a tör­vényjavaslat módosítása mellett, hogy szavazást kényszerített ki, sőt a több­ség mellette voksolt. A sajtótörvény-tervezet azonban minden ellenállás nélkül haladt az elfogadta­tás felé. Mondhatni a vára­kozásnak megfelelően, hi­szen a javaslat azokat az el­járásokat foglalta törvényes keretbe, amelyeknek eled­dig a napi gyakorlat szabott medret. Az alkalmazásuk közmegegyezésen múlott, így a törvénnyé szentesítés mégiscsak egyfajta meg­nyugvást adott. A jó egy órányi ebédidő az, amikor a honatyák ki­cserélhetik egymás között véleményüket. Ezalatt ke­restem meg a Szolnok me­gyei képviselők csoportját, hogy melegiben kikérjem véleményüket a sajtótör­vényről. Bugán Mihály, a megyei tanács elnökhelyet­tese éppen az igazságügyi miniszter expozéját tartotta a kezében, mikor beszélge­tésre kértem. — Meg is jegyeztem ma­gamnak azt, amit fontosnak tartok — kezdte a válasz­adást. Itt az áll — mutatott az aláhúzott sorokra, hogy „A sajtó ne egyszerűen is­mereteket közvetítsen, ha­nem feltáró, elemző tevé­kenységével segítse elő a nemzetközi politikai, a ha­zai társadalmi összefüggé­sek és folyamatok megérté­sét, mozgósítson cselekvés­re.” Én ezzel mélységesen egyet értek: tsz-vezető ko­romban is csak akkor tud­tam jószívvel dolgozni, ha szinte testközelben éreztem magamhoz azokat, akikért tevékenykedtem. A közéleti aktivitás egyik feltétele, hogy ismerjék meg egymást a vezetők és a dolgozók. Jelenlegi munkatársaim is úgy vélem naponta teszik a dolgukat elkötelezetten, szak­mai igényességgel. Lapunk a Szolnok Megyei Néplap ta­lán bővebben írhatna tevé­kenységünkről, s még köze­lebb vihetné szándékainkat, elképzeléseinket a lakosság­hoz. Ezzel úgy gondolom, már mozgósítana is a cse­lekvésre. Az újságíró abban az előnyös helyzetben van, hogy munkája során bete­kinthet a kulisszák mögé. Tekintsen be: ha egy orszá­gos vezető látogat hozzánk, az elsősorban nem protokol­láris esemény. Ilyenkor na­gyon fontos dolgok dőlnek el. A lap munkatársát kész­ségesen avatjuk be ezekbe a tárgyalásokba, vegyen részt a döntéshozatal folya­matában, és írjon annyit az eseményről, amennyit az adott fázisban politikusnak talál. Hogy a megyei tanács mikor, mit tesz a lakossá­gért, mindig tudja a megye népe. A folyosón élénk disputa folyt arról, melyek azok a kizáró okok, amelyek indo­kolttá teszik egy-egy infor­máció megtagadását? A tör­vényjavaslat azt mondja, akkor háríthatja el a felvi­lágosítás megadását a kér­dezett, ha válaszával többek között állami, szolgálati, üzemi (üzleti) vagy magán­titkot sért. Ám hol kezdő­dik a „titkolódzás”? Mire mondhatják azt, hogy „nem publikus a téma”? A válaszadásra Czibulka Pétert, a Nagyalföldi Kő­olaj- és Földgáztermelő Vál­lalat vezérigazgatójának gazdasági helyettesét kér­tem. — Munkánk jellegénél fogva gyakran kerülünk az országos érdeklődés homlok­terébe, s ilyenkor hatványo- zódnak az információs érté­kek. Egy gázkitörés vagy a fábiánsebestyéni gázkilö­vellés érthetően azonnali tá­jékoztatást kívánt. Csak­hogy: ilyen nagy horderejű témában jóvátehetetlen bak­lövés, ha valaki a körülmé­nyek kellő ismerete híján valótlant állít. Az első köz­lemény értéke sokszorosa a többinek: a később követ­kező helyreigazítás már amolyan kimagyarázkodás­nak hat, tehát meg kell ér­teniük a türelmetlen ripor­tereknek, hogy nyilatkozni felelősséggel csak akkor tu­dunk, ha már valamennyi ismeretnek a birtokában va­gyunk. Ráadásul a „tény­anyag” a föld mélyében van. Ebben az esetben úgy gondolom, nem célszerű a törvény szankcióját emleget­ni a tájékoztatás megtaga­dása miatt. — Mi az, ami még nem tartozik t)n szerint a köz elé? — A mi üzemi titkaink egybeesnek az államtitkok­kal, így meglehetősen körül­határolhatok. Ám az a meg­győződésem, hogy miként az embereknek is vannak ma­gántitkaik, úgy kollektívák­nak is lehet „magánélete”, és ebben létezhet kívülállók­ra nem tartozó információ. Ki ezt, ki azt olvasta jól­eső érzéssel a törvényjavas­latból. Az újságírófülnek kifejezetten jól hangzott az a kitétel, hogy munkájában jogszabályokban meghatáro­zott védelem illeti meg. Lé- derné, dr. Faragó Margit ceruzája viszont ennél a cikkelynél állapodott meg: „Az újságíró köteles a nyil­vános közlésre készített nyi­latkozatot a nyilatkozatot adó személynek, — kérelmé­re — megmutatni.” — Azt hiszem, ennek a kitételnek nemcsak én örü­lök, de az újságírók is — kezdte az indoklást. Orvosi hivatásomból ' adódóan is. gyakran kértek nyilatkoza­tot tőlem. Szívesen álltam mindig kötélnek, ám meg­mondom őszintén, az újságot már szorongva vettem kéz­be. Előfordult, hogy a szak­mai kifejezéseket pontatla­nul láttam viszont a lap­ban, de az is megtörtént, hogy az újságíró nem azt tartotta hangsúlyosnak, amit én. Így a visszaolvasás, úgy gondolom, nem lehet bizal­matlanság vagy kellemet­lenkedés, sokkal inkább a cikk színvonalán való kö­zös munkálkodás. Az országgyűlés a sajtó- törvényt elfogadta és szep­tember elsején hatályba lép. Kállai Ferenc színművész felszólalásában azt mondta: „Aki nem 'tudja vagy inem akarja elmondani idehaza véleményét, az veszélybe hozhat bennünket.” fik. saj­tótörvény második mondata ez: „Mindenkinek joga van a sajtó útján közölni néze­teit, alkotásait, amennyiben azok nem sértik a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendjét." Hát akkor beszéljük ki magunkat. Akár az újságok hasábjain is. — »b —

Next

/
Thumbnails
Contents