Szolnok Megyei Néplap, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-21 / 68. szám

Megkezdődött az Országgyűlés tavaszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) lampolgárok részére haszno­sak. E lényegretörő ismeret- közléstől is csak akkor vár­ható el azonban megfelelő eredmény, ha a tájékoztatás megbízható, kellően gyors és aktuális. Ez még tovább nö­veli a sajtó felelősségét, de azokét is, akiknek kötelessé­ge a sajtó információkkal' való ellátása. A szocialista demokráciá­nak emelldtt az is alapvető követelménye, hogy minden becsületes és jószándékú ál­lampolgár számára biztosít­sa a szabad véleménynyilvá­nítás lehetőségét politikánk­ról és politikai gyakorla­tunkról. Az állampolgár ugyanis így válhat csak a politika kialakításának is cselekvő részesévé. A párt, állami és társadalmi szervezetek által biztosított különböző lehetőségeken túl a tömegkommunikációs fó­rumoknak ebben is rendkívül fontos szerepük van. Fontos követelmény, hogy a szocialista sajtónak, igy a mi sajtónknak is politikailag elkötelezettnek kell lennie, és ezt az elkötelezettséget mindenkor nyíltan vállalnia kell. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy a sajtónak a szocialista eszmék terjedését, a szocialista viszonyok fej­lesztését, a szocialista érték­rend megszilárdítását kell szolgálnia. Reálisan, nyíltan Semmilyen körülmények között nem lehet ezért szó­szólója a szocializmustól ide­gen, a Magyar Népköztársa­ság alkotmányos rendjét sér­tő eszméknek és nézeteknek. A sajtószabadságon tehát mi az alkotmányos és törvényes lehetőségek olyan kihaszná­lását értjük, amely megfelel haladó társadalmi céljaink­nak, a nép érdekeit szolgáló progresszív törekvéseinknek és a szocialista társadalom felépítését szolgálja. A félreértések elkerülése végett hangsúlyozni kell azonban, hogy szocialista eszméink és politikánk szol­gálatán nemcsak a dicsérő szóit, eredményeink elisme­rését és reális méltatását ért­jük, hanem azt is, hogy a sajtó bátran és nyíltan, ugyanakkor azonban körül­tekintően és felelősségtelje­sen tárja fel mindazokat a problémákat és hiányosságo­kat, amelyek az élet legkü­lönbözőbb területein jelen vannak és amelyek megoldá­sa Vagy megsszüintetése előbbre viheti társadalmunk fejlődését. A sajtó végül is csak így válhat társadal­munk élő lelkiismeretévé, és csak így felelhet meg alkot­mányos hivatásának. — A törvényjavaslat eíőké- rán alapvetően ilyen elvi platformról indultunk ki, és úgy gondoltuk, ha sikerül e célokat jogi normákba ön­tenünk, ez feltétlenül hozzá­járulhat ahhoz, hogy a saj­tó minden eddiginél jobban szolgálja a szocialista ma­gyar társadalom előrehala­dását. Széles körű eszmecsere Markója Imre ezután el­mondta : — A törvényjavaslat előké­szítése több éves, nagy fi­gyelmét és körültekintést igénylő munkát jelentett. Ebben a munkában részt vették a sajtóval és a tájé­koktatással legközvetlíenébb kapcsolatban levő állami és társadalmi szervek képvise­lői, a munkálatok koordiná­lására pedig az Igazságügyi Minisztériumban — a Tájé- kozltatási Hivatal közremű­ködésével — kodifikációs .bi­zottság alakult. A közös munka eredményeképpen el­készült törvénytervezetet szakmai-társadalmi vitára bocsátották. Ennek kereté­ben a tervezetet megvitatták a tájékoztatással foglalkozó legfontosabb szervezetek és a tömegtájékoztatás munka­társai is. Külön is szeretném ki­emelni azt az értékes segít­séget, amelyet a Magyar Új­ságírók Országos Szövetségé­től kaptunk. A viták során számos figyelemre méltó — nemegyszer igen kritikus — észrevétel és javaslat hang­zott el. Úgy érzem, hogy mindent megtettünk a hasz­nosítható vélemények érvé­nyesítése érdekében. A miniszter a beterjesz­tett törvényjavaslat rendel­kezéseiről szólva kiemelte, hogy azok hűen tükrözik az előkészítő munka célkitű­zéseit; a törvény megalkotá­sa során megfogalmazott alapelvek megvalósulása nyomon követhető az egyes szabályokban is. A javaslat bevezető része tartalmazza a törvény hatályára, a sajtó feladatára, valamint a felvi­lágosításadási kötelezettség­re vonatkozó szabályokat. — A törvényjavaslat a sajtó feladatát az állampol­gároknak a tájékoztatáshoz való jogához kapcsolva ha­tározza meg. Az állampolgá­rok valósághoz hű, időben történő tájékoztatásáról ugyanis a sajtó köteles gon­doskodni. Dr. Markója Imre igazság­ügyminiszter expozéját tart­ja A sajtó azonban ne egy­szerűen ismereteket közve­títsen, hanem feltáró, elem­ző tevékenységével segítse elő a nemzetközi politikai, a hazai társadalmi összefüg­gések és folyamatok megér­tését, mozgósítson a cselek­vésre. A sajtó feladatai kö­zé tartozik az is, hogy a szo­cialista társadalom fejlődését gátló, nyugalmát zavaró, a szocialista törvényességet és erkölcsöt sértő jelenségekkel szemben határozottan fellép­jen. Az információ jelentősége E követelmények megvaló­sítása során a sajtónak tar­tózkodnia kell attól, hogy jogosítványait visszaéléssze­rűen gyakorolja. A javaslat ennek legkirívóbb példáit kategorikus tilalmak formá­jában fogalmazza meg. Így a sajtóban közölt tájékozta­tás nem sértheti a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendjét, nemzetközi érdekeit, az emberi jogokat, valamint az állampolgárok és a jogi személyek jogait és törvé­nyes érdekeit, illetőleg a közerkölcsöt. A javaslat kü­lön is megtiltja, hogy a tá­jékoztatás ürügyén a sajtó az emberiség ellen elkövetett bűncselekmények igazolását, a más népek elleni gyűlölet­keltést, a sovinizmust, a há­borús uszítást, a nemzeti­ségi, a faji, a felekezeti és a nemek közötti hátrányos megkülönböztetést propagál­ja. A tisztességes és objektív tájékoztatás követelményé­nek törvényi megfogalmazá­saként pedig rögzíti, hogy a reklámot a tájékoztatástól elkülönítve, e jellegét kife­jezve kell közölni. Nyilvánvaló azonban, hogy a sajtó csak akkor tud meg­felelni e törvényi hivatásá­nak, ha hozzájut a feladatai ellátásához szükséges infor­mációkhoz. Ezt biztosítják a javaslatnak azok a ren­delkezései, amelyek az álla­mi szervek, a gazdálkodó szervezetek, a társadalmi szervezetek és az egyesüle­tek felvilágosításadási köte­lezettségének szabályait tar­talmazzák, és amely elől e szervek csak akkor zárkóz­hatnak el, ha a felvilágosí­tás állami, szolgálati, üzemi vagy magántitkot sértene. Az állami, a szolgálati, az üzemi és a magántitok fo­galmát egyébként más, ma­gas szintű jogszabályok, köz­tük a Büntető Törvénykönyv és a Polgári Törvénykönyv határozzák meg. A felvilágo­sítás megtagadására tehát csak akkor kerülhet sor, ha e jogszabályok a kérdéses adatot, információt kifejezet­ten titoknak minősítik. Amennyiben az adatszol­gáltatásra illetékes személy a tájékoztatást alaptalanul megtagadná, vele szemben bírósági jogvédelem igénybe­vételére, illetve felelősségre vonásra kerülhet sor. Ezáltal megszűnik a lehetősége an­nak, hogy a tájékoztatásra kötelezette^... a közérdekre történő alaptalan hivatkozás­sal kizárhassak munkájukból a társadalmi nyilvánosságot és ellenőrzést, megkísérelve ezzel a hibák vagy esetleg a bűnös magatartások ellep- lezését. A javaslat a tájékoztatás hitelességét azzal is biztosí­tani kívánja, hogy előírja; a sajtó részére felvilágosítást adó személy a valóságnak megfelelő felvilágosítást kö­teles adni. A félrevezető vagy hamis tájékoztatást a jogszabályok szintén szank­cionálják: a jogsérelem jel­legétől és fokától függően büntetőjogi, polgári jogi vagy munkajogi jogkövetkez­mények alkalmazására ke­rülhet sor. Természetesen az is előfor­dulhat, hogy a felvilágosítást adó személy védelméről kell gondoskodni. Különösen ak­kor, ha a közérdekkel ellen­tétes tevékenységre vagy mulasztásra hívta fel a fi­gyelmet, és ennek következ­tében hátrányoktól tarthat. A javaslat ezért a közérdekű bejelentést, illetőleg javas­latot tevő személyeket megil­lető fokozott védelmet bizto­sítja a sajtó részére felvilá­gosítást adó személynek is. A továbbiakban a minisz­ter elmondta: az előkészítés során komoly viták folytak álról, hogy a sajtó által nyil­vánosságra hozott közérdekű bejelentésekre, javaslatokra az érintett szervek kötelesek legyenek-e intézkedni, a saj­tóban válaszolni. Voltak olyan vélemények, amelyek szerint a mai szabályozás, amely a válaszadást kötele­zően előírja, a gyakorlatban nem vált be. A válaszok rendszerint formálisak, köz­lésük a sajtószerveket rend­kívül nagy adminisztrációval terheli, így e jogintézmény társadalmi hasznossága meg­kérdőjelezhető. — Mi ezekkel a vélemé­nyekkel szemben arra a meg­győződésre jutottunk: köz­életünk demokratizmusa megkívánja, hogy a sajtóban megjelenő közérdekű észre­vételek ne maradjanak érde­mi válasz nélkül. A sajtó munkája csak akkor lehet hatásos, ha a hibák, a hiá­nyosságok feltárását az ér­dekelt szervek intézkedése követi, ha a társadalom fi­gyelmére, érdeklődésére szá- mottartó közérdekű bejelen­tések és javaslatok nem ma­radnak visszhang nélkül. A törvény ezért előírja, hogy ha a sajtó ezt igényli, az érintett szervek kötelesek a bejelentést megvizsgálni és megválaszolni. Természetesen ahhoz is fontos társadalmi érdekek fűződnek, hogy a válasz — szükség esetén — ugyanolyan nyilvánosságot kapjon, mint amilyet a közérdekű felve­tés kapott. Ezért, ha az érin­tett szerv kéri, a sajtó nem zárkózhat el a válasz nyil­vánosságra hozatala elől. A választ tartalmi változtatás nélkül kell nyilvánosságra hozni. Nem köteles tehát a sajtó a választ teljes terje­delmében közölni, de csak olyan rövidítést alkalmazhat, amely a válasz lényegét nem változtatja meg. Az újságírók jogai A sajtó megnövekedett szerepe és a sajtóra háruló fokozott felelősség kapcsán Markója Imre rámutatott: — A sajtóval szemben tá­masztott növekvő igények szükségessé tették, hogy a törvény rendezze a sajtó szervezetének és a sajtó munkatársainak alapvető jo­gait és kötelességeit. E kör­ben szabályoztuk az idősza­ki lap alapításának és ki­adásának feltételeit, a Ma­gyar Rádió, a Magyar Tele­vízió és a Magyar Távirati Iroda működésének legfon­tosabb szabályait, valamint az újságírók alapvető jogait és kötelességeit. A törvényjavaslat az idő­szaki lapok mellett nagy figyelmet szentel a tömegtá­jékoztatás másik három, alapvetőnek tekinthető intéz­ményének, a Magyar Rádió­nak, a Magyar Televíziónak és a Magyar Távirati Iro­dának is. E témakörben a javaslat az eddigieknél ru­galmasabb szabályozás kiala­kításával igyekezett megte­remteni a lehetőségét az elektronikus sajtó további fejlődésének, tömegessé válá­sának, az igények jobb és differenciáltabb kielégítésé­nek. A fő szabály változatla­nul az, hogy rádió- és televí­zióműsort a Magyar Rádió és a Magyar Televízió ké­szíthet. Az általuk közvetí­tendő országos és körzeti műsorokhoz a jövőben sem lesz szükség külön engedély­re. A Magyar Rádió és a Magyar Televízió mellett azonban ezentúl más szervek is alapíthatnak helyi műso­rokat készítő stúdiókat. — A sajtó munkatársai­nak régi kívánságát teljesí­ti a törvényjavaslat, amikor rögzíti az újságírói hivatás gyakorlásával összefüggő jo­gokat és kötelességeket. A jogok és kötelességek a ma­guk összességében kifejezik azt a különleges helyzetet, amelyet az újságíró társadal- .. munkban elfoglal. Ezek a ■ rendelkezések az információ megszerzésének és felhasz­nálásának, az újságíró és a felvilágosítást adó személy közötti kapcsolat kérdései­nek, végiül az újságírói tevé­kenység önállóságának és függetlenségének szabályai­val foglalkoznak. E szabá­lyozás kialakításánál is a jo­gok és a kötelezettségek összhangjának megteremté­sére törekedtünk. A javaslat ezért kinyilvánítja, hogy az újságíró bárkitől jogosult felvilágosítást kérni, a ka­pott felvilágosítást azonban csak kellő körültekintéssel, mindenoldalú alapos ellenőr­zés után használhatja fel. Végezetül arról a kérdés­körről szólt a miniszter, amelynek a jelentősége ép­pen azáltal növekedett meg, hogy a javaslat szabályai a sajtó mozgásterét, cselekvé­si szabadságát lényegesen megnövelték, ez pedig a saj­tószervek vezetőinek a fele­lőssége. A javaslat — a je­lenlegi szabályzással azonos módon — a sajtószerv ve- , zetőjét teszi felelőssé a saj­tópolitika elveinek érvényre juttatásáért és a vezetése alatt álló szerv tevékenysé­géért. Mindez nem érinti az egyes belső szervezeti egy­ségek vezetőinek — főszer­kesztők, műsorszerkesztők és így tovább — és az újságíróknak a felelőssé­gét. Az előbbieket az általuk szerkesztett műsorokra vo­natkozóan egyéni felelősség terheli, az újságírók felelős­sége pedig a már ismerte­tett szabályok szerint alakul. — Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Mun­káspárt XIII. kongresszusá­nak határozata értelmében nagy és felelősségteljes fel­adat hárul a sajtóra, a tö­megtájékoztatásra, a párt és a kormány politikájának meg­ismertetésében, a hiteles, pontos és gyors tájékoztatás­ban, a közvélemény formálá­sában, a közéleti magatartás és a társadalmi cselekvés ki­alakításában. A törvényjavaslat előter­jesztésekor a kormány nevé­ben is kijelenthetem, hogy a most ismertetett jogi szabá­lyozás a politikai, az állami szervek, a gazdálkodó szer­vezetek és az egész társada­lom tevékeny támogatása mellett alkalmas a sajtó munkájának a továbbfejlesz­tésére, és megfelelő kerete­ket ad szocialista társadal­munk által a sajtó elé kitű­zött feladatok teljesítéséhez. Befejezésül Markója Imre kiérte az Országgyűlést, hogy a sajtóról szóló törvényja­vaslatot — a kulturális bi­zottság beterjesztett módosí­tó javaslataival együtt — fogadja el és iktassa az or­szág törvényei közé. Tóth János (Budapest), az Országgyűlés Kulturális Bi­zottságának titkára, a tör­vényjavaslat bizottsági elő­adója, a MTESZ főtitkára hangsúlyozta: a sajtóról szó­ló törvénytervezet szelleme és annak minden mondata összhangban van az alkot­mánnyal, az alkotmányos rend erősítését szolgálja. Dr. Fodor László (Borsod- Abaúj-Zemplén megye, a Népszava főszerkesztője rá­mutatott: a törvényben a társadalom szolgálatának ta­laján találkozik a közérdek és az újságírás érdeke. Eb­ből a szempontból a különö­sen fontos elemek közé tar­tozik a sajtó tájékoztatási kötelezettsége. Kállai Ferenc (országos lista) Kossuth-díjas színmű­vész az alkotó véleménycse­re fontosságát hangsúlyozva demokráciánk egyik legfőbb biztosítékának nevezete a sajtó jogait és kötelezettsé­geit rögzítő törvényt. Dr. Südi Bertalan (Bács- Kiskun megye), a Jánoshal­mi Petőfi Tsz pártbizottsá­gának titkára helyesnek ítél­te, hogy a törvényjavaslat indoklása a sajtó feladatai közé sorolja a szocialista törvényességet sértő jelensé­gek feltárásában való aktív közreműködést, az ilyen je­lenségek megalapozott bírá­latát. Ezután Berecz János, az MSZMP KB titkára emelke­dett szólásra. A tájékoztatással teljesebb a szocialista demokrácia Berecz János felszólalása — Fontos törvény elfoga­dására készülünk: a sajtó­ról szóló törvény tervezete azt mutatja, hogy politikai rendszerünk demokratizá­lódásának, államéletünk fej­lődésének újabb állomásá­hoz érkeztünk. A szocialista társadalom építése, a szo­cialista demokrácia fejlesz­tése, a népi-nemzeti egység állandó erősítése magas színvonalú munkát kíván a sajtótól. Kötelességünk, hogy ehhez a jog eszközeivel is megfelelő támogatást nyújt­sunk. Mondhatjuk, hogy e törvényt társadalmunk fej­lődésének gazdag és sokféle tapasztalatai hívják életre, s így olyan közügyben alko­tunk jogszabályt, amely a szocializmust építő magyar társadalom egészének érté­keit őrzi és érdekeit szol­gálja — mondotta elöljáró­ban. Helyesek, beváltak a saj­tópolitika elvei, gazdagok a tapasztalataink, s megérett a helyzet arra, hogy törvény­ben is rögzítődjenek. Közis­mert, hogy nálunk a sajtó irányítását az önállóság, a felelősségvállalás és a köz szolgálatának követelményei határozzák meg. Ideológiai ellenfeleink öncenzúrának nevezik ezt az állapotot, rá­juk jellemzően, mert csak a cenzúra burzsoá alkalmazású, ban képesek gondolkodni. Nagyon szeretnék, ha az általunk régen elvetett cen­zúra elemeit azért itt fel­lelhetnék. De erre nincs semmi reményük. Hiszen a mi irányító gyakorlatunk az öntudatra, a magyar nem­zet szolgálatának elvére és a felelősség felemelő válla­lására épül. Ezt rögzíti az elfogadásra ajánlott sajtó- törvény. Ezután a politikai közvé­lemény szerepéről beszélt Berecz János hangsúlyozva, hogy a sajtónak kiemelke­dően fontos szerepe van egyszerre a közvélemény tükrözésében és a formálá­sában. Hosszú esztendők , tapasz­talatai tanúsítják, hogy' a közvélemény nálunk is bo­nyolult, összetett társadalmi tényező, hiszen sokfélekép­pen rétegezett társadalom­ban élünk. A szocialista fej­lődés eredményeként tartós folyamat lett az osztályok közeledése: megszűnőben vannak az osztályeredetű, az osztályjellegű társadalmi különbségek. Helyükbe Berecz János, az MSZMP KB titkára hozzászól azonban — hosszabb-rövi- debb időre — más eredetű és más jellegű egyenlőtlen­ségek lépnek: azok. ame­lyek a nem egyforma mun­kafeltételekből, az eltérő jö­vedelmekből és életmódból, a lakás- és lakóterületi vi­szonyok különbözőségeiből keletkeznek, hogy csak né­hányat említsek. Minden döntés meghozá­sakor fontos szempont, hogy társadalmunkban különböző érdekek léteznek, és minden elhatározás rétegek, csopor­tok érdekeit érinti. Ezzel már a közvéleményről, mint' a közmegegyezés meg­testesítőjéről beszélek. A közmegegyezés nem feltéte­lezi a teljes körű egyetér­tést. Hanem a nép megha­tározóan nagyobb hányadá­nak egyetértését jelenti. A döntő kérdésekben azonban megkívánja az azonos állás­pontot. A sajtó feladata és felelőssége rendkívül nagy a sokféle érdek pontos ismer­tetésében, a közmegegyezést alkotó nézetek elfogadtatá­sában és abban, hogy a többség számára elfogadha­tatlan réteg- vagy csoport- érdekek ne kapjanak elvte­len támogatást. Nehezen be­szélhetünk közmegegyezés­ről jól tájékozott, jól tájé­koztatott közvélemény nél­kül. A közvélemény infor­málásában, nézeteinek ala­kításában részt vesz a tö­megtájékoztatás, de a sajtó még nem azonos a közvéle­ménnyel. A közvélemény politikai súlyát, tekintélyét nem sajátíthatja ki, azzal nem azonosíthatja önmagát sem sajtószerv, sem az új­ságíró személye. Berecz János ezután a törvényjavaslat első sorait idézte: „A Magyar Népköz- társaság Alkotmánya bizto­sítja a sajtószabadságot. Mindenkinek joga van a sajtó útján közölni nézete­it, alkotásait, amennyiben azok nem sértik a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendjét.” Ezek a mondatok azt fe­jezik ki, hogy hazánkban gondolat- és véleménynyil­vánítási szabadság van. Ezek a szavak a magyar nemzet évszázados küzdel­meinek egyik fontos célját, a sajtószabadság biztosítá­sát rögzítik. A sajtószabad­ság egyaránt tükrözi és szolgálja a társadalom fej­lődését. Nem lehet gondja e szabadságjog megfogalma­zásával, megértésével an­nak, aki tisztán látja né­pünk érdekeit. A gondolat- és vélemény­nyilvánítási szabadság mi­nél gazdagabb kiteljesedése gazdasági, társadalmi és szellemi-kulturális feltéte­lek megteremtését, azok fej­lesztését igényli. Állandó kölcsönhatás van a nemzet anyagi és szellemi fejlődé­se, valamint a szabadságjo­gok, elsősorban a gondolat- és véleménynyilvánítási sza­badság egyre kiteljesedőbb érvényesítése között. Ez is bizonyítja, hogy politikánk középpontjában a dolgozó ember szolgálata áll, hiszen a nép minden jog forrása és megvalósítója. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents