Szolnok Megyei Néplap, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-19 / 66. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP T9SS. MÁRCIUS 19. Hozzájárulás - emberközelben A megye hatvanhat településén az állampolgárok megszavazták a településfejlesztési hozzájárulást, a megyeszékhelyen nem. Az összegzést követően felelős megyei testület értékelte a teho bevezetésének tapasztalatait. A megyeszékhelyi fiaskó okait kutatva elfogadható érvek egész csokrát kötötték egybe a testület tagjai. Volt, aki a rendelet megjelenése s a végrehajtás kezdete közötti igen rövid időre hivatkozott, mások arra emlékeztettek, hogy ugyanebben az időben zajlottak belpolitikai életünk kimagasló, mindenkit megmozgató eseményei, így a tehóra már nem futotta a lelkesedésből. Többen erre úgy érveltek. hogy az emberek pénze az, amiből nem futotta már, hiszen nagyon sok helyütt még ma is fizetik a közösségi összefogással megvalósított víz- és gázbekötések részleteit. Akadt persze erre is cáfolat: mert járdát, vízvezetéket, gázvezetéket éppen ott építettek eleddig lakossági hozzájárulással — a községekben — ahol a téhót nagy többségű igennel szavazták meg. De miért voksolt nemmel a megyeszékhely? Valakinek eszébe jutott, hogy valószínűleg azért, mert nem kapcsolták be elég aktívan az előkészítésbe a munkahelyi és területi politikai, társadalmi, mozgalmi szervezeteket. Egy újabb felszólaló a sajtón kérte számon a közvélemény megfelelő „felhangolásának” elmaradását. A testület most is talált helyreigazító tényeket: a megye lakosságának 80, a települések 90 százaléka igennel szavazott, az nem lehet, hogy ennyien nem olvassák a sajtót. Nos, a dolgok lényegét valószínűleg azzal együtt is másban kell keresni, hogy a felsorakoztatott érvek mindegyikét érdemes kisebb-nagyobb súllyal a kudarchozó tényezők között számításba venni — amiként ez a vitában meg is állapíttatott. E vitában azután arra is fény derült, hogy a megyeszékhelyen eredetileg négyszáz aktívára számítottak a lakosság véleményének kikérésekor, az ezt megelőző felkészítésen azonban már csak másfélszázan jelentek meg, akik közül végül a konkrét munkát negyvenen úgy végezték el, hogy a kérdőíveket bedobálták a postaládákba, majd — ahogy mondani szokták — angolosan távoztak. Ez azonban még mindig nem ad önmagában feleletet arra, hogy a községekben miért igen, a megyeszékhelyen meg miért nem? Pedig egyszerű. A községekben, minél kisebbek azok, az egyéni meg a közös érdek — például a járda, az iskola, a vízvezetéképítés — elég szorosan egybefonódik. Nagyobb településeken viszont nehezebb az embereket meggyőzni arról, hogy nekik is érdekük az, ha kerületüktől több kilométer távolságban egy másik kerületben új ABC-áruházat építenek. Mert nem érdekük. S hogy mi az érdekük, azt egy gyors kampánnyal aligha lghet pontosan megállapítani. Ehhez igen alaposan és kellő mélységben kell megismerni, ismerni a településre jellemző érdek-, sőt jövedelmi viszonyokat is. Ehhez a tanácsoknak „emberközelben” kell élniök és dolgozniok, leszámolva végképp azzal a gyakorlattal, amely hivatali aktusokkal vélte és .véli a dolgokat legegyszerűbben elintézhe- tőknek. Kőváry E. Péter Elődöntő Szolnokon Magyarország Szépe ’86 Főnyeremény egy autó Ha hagyományokról még nem is beszélhetünk, de idén újra megrendezik a Magyarország Szépe versenyt. Arról, hogy milyen változtatásokat terveznek a tavalyihoz képest, Szalma Lászlót, a Magyar Média Műsoriroda vezetőjét kérdeztük. — Okulva az első versenyből, az alsó korhatárt tizenhét évben állapítottuk meg. Fontos ez azért, mert nagyon körülményes jó helyezés, netán győzelem esetén úgy együtt dolgozni a lányokkal, hogy nem állhatunk velük jogi kapcsolatban; s a nemzetközi versenyeken sem indulhatnak tizennyolc évesnél fiatalabbak. Csilla, a tavalyi győztes éppen betöltötte a tizennyolcat, amikor a Miss Európa vetélkedőn indult, szerencsénk volt. A felső korhatár marad a huszonöt év. — Milyen újdonságra számíthat még a publüíum? # — Mondjuk arra, hogy most az ország választja meg a zsűrit. A Nők Lapján keresztül szavazhatnak arra az olvasók, érdeklődök, hogy kit küldenének maguk helyett a zsűribe. Egyébként a bírók számát is szűkítjük A döntőben úgy tizenketten- tizenhárman választják ki 1986 szépét. — A program? — Elődöntők április 19-én Szolnokon és június 7-én Kaposvárott. A középdöntők dátuma még nem tisztázott, az viszont biztos, hogy október 5-én este a Kongresszusi Központban kiderül, ki nyeri a főnyereményt, ami ez évben egy autó lesz. — menyhért — Fotózást, patkolást egyaránt békén tűri a pejkó A „műtét” kellékei A kétszoba összkon fortes lakásban minden a helyén. Erre mondják, hogy rend Van, tisztaság meg. hogy ilyen egy otthon. Ahány ajtó, benyíló, fölötte mind gyönyörű kézimunka, függöny. félfüggöny. Az előszobából nyíló étkezőben olyan otthonosan telepedek le Erzsi mellé, mintha esztendők óta hazajárnék ide. A nyolcadikos kislánya iskolában van, középső, 19 éves fia kis betegséggel táppénzen, a férje hajnal óta dolgozik munkahelyén, a papírgyári bálázók között. Erzsi jókedélyű volt világéletében, most mégis köny- nyes a szeme: a nagyfiáért, aki pár hete angyalbőrbe bújt. Dicséri nagyon. Jó gyerek, komoly fiatalember, vele mindig mindent meg lehetett beszélni. Még meg kell szokni, hogy nincs itthon. nem jön haza munka után, s nem kérdi, mit segítsen merre menjen. Erzsi nem panaszkodik egy szóval se. Inkább mondja. meséli az életét. Negyvennyolc éves, s ebből a negyvennyolcból huszonnégy évet töltött el a szolnoki munkáskerület gyáraiban, üzemeiben. Bútorgyári segédmunkásként kezdte, dolgozott jónéhány cukorgyári kampányban, kerek kilenc évig a papírgyárban, s legutoljára a szilikátipari vállalatnál. Két éve, hogy a Széchenyi lakótelepen kiMagas földszín t, erkély nélkül Erzsi szeretné látni a tavaszt utalták neki — nekik, a családnak is — ezt a lakást. Tulajdonképpen nagyon szereti a házat, s a földszintet, ahonnét az ő ajtajuk is nyílik. Ezt persze mondani se kellett volna, hiszen elég ránézni a hideg napsütésben szikrázó szobákra, hallgatni a pinty és a papagáj csivite- lését az étkezőben. Mondja, nagyon jó lakóközösségbe kerültek, a szomszédok, de még az emeletiek is sokszor bekopognak hozzá, érdeklődnek, .jól van-e, s ha boltba mennek, hozzanak-e valamit? Az külön szerencse, hogy a mellette lévő ajtó mögött nem lakás, orvosi rendelő van. Mindkét orvos ismeri, jószívvel vannak hozzá, s azt is tudja, ha a szíve rendetlenkedik. csak kopognia kell a közös falon, átjönnek, megnézik. Erzsi ugyanis állandóan otthon van, s a nappalokon igencsak egyedül. Elfoglalja magát ahogy tudja. Minden nap főz mire a legkisebb gyerek előkerül az iskolából, asztalon az ebéd. Étellel várja a férjét is a munkából, aki a bálázók nehéz fizikai munkáját bármikor megtoldja túlórával. Még szabad napon is beáll dolgozni, hiszen kell a pénz, tisztán akkor hoz haza hat és félezret, ha nem sajnálja a szabad idejét se a gyártól. Megcsinál hát Erzsi a családjáért, amit csak tud. Mos, vasal, takarít, főz — eltelik a fél nap, sokszor az egész is. Mégis bánatos, s ilyenkor, ha tavaszi szelek fújnak a Széchenyin, kiváltképp az. A lakáshoz nincs erkély, s a nagy nehéz ablakokkal se bír egyedül megbirkózni. Nem látja a tavaszt, csak ablakon át, nem érezheti a föld tavaszi jó szagát, s csak az ablakból gyönyörködhet a tavaszt élvező, hancúrozó lakótelepi gyerekekben is. — Jó lenne lemenni,-- kicsit körbejárni a telepet, megállni, beszélgetni, fölfedezni mi épült, mi szépült tavaly óta. Sokszor persze, amikor nagyon elkeseredett vagyok, egy parányi erkély- lyel is megbékélnék. Ehhez a lakáshoz azonban nincs erkély. Ráadásul a lift se megy az alagsorig, a pincéhez, pedig máshol, itt a telepen van olyan ház ahol a magasföldszintről a magamfajta lemegy a lifttel, s a liftből egyenest a napvilágra juthat. Hat, vagy hét lépcső vezet abban a tízemeletes házban — ahol Erzsiék laknak ' — a magasföldszintig. Okos lépcsősor, van rajta babakocsi le- és feltoló is. Erzsi mégse képes elhagyni a házat. Ha feltétlenül mennie kell, ketten kapják — cipelik kocsistól, s ember a talpán, aki elviszi a szabad ég alá. Ezért olvassa nap mint nap az újság apróhirdetéseit. Hátha cserélhetne olyannal, aki neki megfelelő házban lakik, vagy legalább egy erkéllyel több lenne a lakása. Azt már mondani se meri. hogy az lenne a legjobb, ha ő magamagának tudhatna egy szobát, ahol éjjel se zavarna senkit. — Szóval levegőt szeretnék. kicsit a szabad ég alá menni, s ezzel nem terhelni senkit. Dehát az énnekem nem megy. itt nem mehet! Pénzem nincs lakást cserélni, most háromezerháromszáz a nyugdíjam, s élni kell: családdal, állandó patikaköltséggel. És ki tudja, mit hoz még az élet? Erzsi nevetős kék szemmel néz rám. Nincs rossz kedve. Sánta Lászlónénak 1983 júniusában amputálták a második lábát is. Szív- és érrendszeri betegsége azóta egy kerekeskocsihoz köti, meg a lakás négy falához. Pedig ő is nagyon szeretné látni, érezni a tavaszt. Sóskúti Júlia A -lovakat megpatkolják, ugye? — mondta fotós kollégám, amikor megpillantottuk. az út mentén ácsorgó lovak körüli előkészületet. Bár utunk sietős volt, a ritka látvány kedvéért mégiscsak megálltunk. Az abádszalóki Schmidt József múzeumnak is beillő kovácsműhelye marasztalóan kötötte le figyelmünket. „De jó, hogy őrzöm, most is érzem gyermekkorom illatát” — fakadt fel egy Jeszenyin-vers részlete, amikor a műhely ismerős, füstös levegője megcsapott. Mint annak idején annyiszor, most is bámészkodó kíváncsisággal néztük végig a kovács minden mozdulatát. Aztán beültünk az autóba, patkolatlan lóerők vittek utunkon tovább. Nem beszéltünk róla, de valamiféle cinkos öröm miatt már egyáltalán nem sajnáltuk az „elvesztegetett” időt. Szőke György Fel a patákkal a bakra! Az utolsó patkószög is a helyére kerül Fotó: T. Katona László Néhány simítás a ráspollyal, és már kész is, jöhet a következő
