Szolnok Megyei Néplap, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-15 / 63. szám
1986. MÁRCIUS 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Miből, mire, mennyit? Öt év alatt 12 milliós központi támogatás a közművelődésnek Az elmúlt 10—15 esztendőben korrekt rendszere alakult ki a különböző — anyagi természetű— közművelődési pályázatoknak. A tanácsi közművelődési intézményhálózat egységei számára — az állami támogatáson és a saját bevételen túl — elsősorban az Országos Közművelődési Tanács és a megyei tanács közművelődési alapjából elnyerhető összegek jelentettek komoly, szakmait tartalmi munka színvonalát befolyásoló segítséget. Központi intézmények tevékenysége Az 1985-tel lezárult tervidőszak esztendeiben az OKT-hoz benyújtott Szolnok mlegyed pályázatok jelentős összegeket eredményeztek. Az OKT kimondottan beruházási jellegű alapjából — amit a tervidőszak elején osztottak fel — a megyei intézmények mintegy 3 millió forinttal részesedtek. Egyebek között a jászkáséri művelődési ház és a jászapáti könyvtár kialakításához nyújtott ez hathatós támogatást. A tartalmi feladatok segítésére hivatott, úgynevezett céltámogatási keretből csaknem 9 millió forint jutott a megyei intézményeknek az elmúlt öt év alatt. Ennek az összegnek a különböző intézménytípusok közötti felosztása egyúttal azt is tükrözi, hogy elsősorban a központi szerepkörű intézmények élveztek bizonyos fokú elsőbbséget. Mindezt több szempont is indokolta: elsősorban az, hogy a kis települések létesítményeinek működése — sok esetben — szakmailag bizonytalan, másrészt a pályázat, feltételrendszerében a „fele-fele” elv érvényesül, vagyis csak akkor nyújtható be pályázat, ha a szükséges összeg féle helyi forrásokból már adott. Ugyanakkor az is tény, hogv a körzetközpontok álltai igényelt — és kapott — összegek jelentős részét területi, kistelepülések kulturális ellátását szolgáló programokra fordították. A célkeret összegének megoszlása számszerűen a következő volt: a városi intézmények összesen 6,2 millió forintot kan ak, ebből a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ 2,3 millió forintot, a teljes .összeg több, mint egynegyedét nyerte el. Az OKT-támogatásokat — tartalmi szempontból vizsgálva — a következőképp osztották fel a ’80-as évek első felében. Egy-egy millió forint jutott szabadidős, szórakoztató programokra, illetve ismeretterjesztési feladatokra. (Utóbbinál zöld utat kaptak a számítástechnikai ismeretek terjesztését szolgáló elképzelések). Jelentős összeg, 2,4 millió forint szolgálta a videotechnikára, audio-viziuálds eszközökre alapozott akciókat. Területi műsorellátásra 1,5 millió, gyermekfoglalkoztatásra 1,3 millió forintot fordítottak, művészeti célfeladatokra (néptánc, iskolaszínház, képzőművészeti kiállítások stb.) pedig egymillió forintot használtak fel. Beruházásra, tartalmi munkára A most kezdődő ötéves tervidőszak elején természetesen megkülönböztetett figyelem irányul a beruházási feladatokat szolgáló alapra. (Csak emlékeztetőül: az előző ötéves tervidőszakban 3 ■miiülliót kaptak .megyei intézmények). Egy közelmúltban készült megyei tanácsi felmérés szerint — s ezzel jellemezhetjük a művelődé- siotthon-hálózat működési nehézségeit is — a legszükségesebb rekonstrukciós, karbantartási munkálatok elvégzéséhez mintegy 200(1) millió forintra volna szükség. (A helvi forrásokból — több lépcsőben — cirka 30 milliót lehetne előteremteni). Nem csoda hát, hogy vastagon fogtak a tolláik, amikor a pályázatokat megfogalmazták. összesen 29 intézmény pályázott, együttesen 43 millió forintot igényelve. E pályázatokat a megyei művelődési. egészségügyi és társadalompolitikai bizottság — szakértők bevonásával — bírálta el. s tizennyolc pályázatot továbbított az országos szervhez. Az OKT céltámogatási keretére 21 intézmény pályázott, összesen 6,8 millió forint az igényelt összeg. Az OKT irányelvei alapján a következő szakmai célokafi részesítik előnyben: városok, városkörnyék és körzeti központok közművelődési tevékenységének bővítése; személyi számítógépek és a videotechnika művelődési otthoni hasznosítása. Ehhez képest meglehetősen furcsa — és hiányos tájékozottságra vall —, hogy érkezett pályázat asztal, szék, hálózsák, gumimatrac, színes tévé és etgyebek vásárlására is. A megyei közművelődési alap az elmúlt két évben megduplázódott — az idén 2 millió forintot osztanak fel. az OKT-pályázatok félév táján esedékes eredmény- hirdetésének figyelembevételével, az ott elutasított, ám fontosnak ítélt pályázatok rangsorolásával. (A megyei alapra egyébként 56 intézmény 10,3 millió forint erejéig pályázott). Elsősorban a körzetközpxmtok területi ellátó képiességét szeretnék ezzel a kétmillió forinttal fokozni. Visszatérő kérdés: az idegenforgalmi centrumok (Cserkeszőlő, Abádszalók, Tiszafüred. Berekfürdő) kulturális ellátására miért nem fordítható a közpxmti alapokból? A válasz nagyon egyszerű: az idegenforgalmi szervek nem áldoznak komoly tételeket kulturális célokra, s az első lépést kétségtelenül nekik kellene megtenniük. Csökkenő tendencia A központi kulturális alapokból elnyerhető összegek okos, célszerű, koncentrált fölhasználására a jövőben is nagy szükség lesz. A megyei művelődési otthon- hálózat 1985-ös költségvetési adatait vizsgálva az derül ki. hogy a teljes költségvetés 67 százalékát két>ezte az állami támogatás, 24 százalék volt a saját bevétel, s mindössze 9 százalék származott egyéb külső forrásokból (tsz-ek, áfészek, vállalatok támogatásálból). Ez utóbbi arány évek óta csökkenő tendenciát mutat, ami fektetőn-fehéren jelzi, hogy a gazdasági szervek nem tudnak olyan hathatós , támogatást adni a kulturális intézményeknek, mint tíz- tnzenkét évvel ezelőtt. Mindez természetesen tovább bonyolítja, szigorítja a köz- művelődés „gazdálkodj okosan.” játékszabályait. Vágner János Poézis rézben, fában Ágot ha Margit és Rékassy Csaba kiállítása a Szolnoki Galériában A szolnoki Galériában — a város két vendégművésze — Ágotha Margit és Rékassy Csaba kiállítása méltán jelentős eseménye napjainkban a megye képzőművészeti életének is. A pontosság érdekében tettük az előző mondat végére a kötőszót, hiszen a két grafikus tartalmában igen fajsúlyos, a mai ember számára nagyon fontos gondolatokat hordozó, méreteiben is jelentős tárlata természetesen /túlmutat mindenféle \ köz- igazgatási határon. Több mint kétszáz lapból álló gyűjteményt láthatnak az érdeklődők a művészházaspár közös tárlatán; Ágotha Margit linó- és fametszeteit állította ki, Rékassy Csaba pedig néhány, korábbi fa- és linómetszete, mo- notípiája mellett főleg rézmetszetei látványával ajándékozza meg a közönséget. Csaknem negyedszázad tevékeny alkotó munkájának eredménye a kiállítás: Ágotha Margit legkorábbi metszetei 1964-ből. Rékassy Csaba kiállított első munkái pedig 1963-ból származnak. Ágotha Margit és Rékassy Csaba szándékában, munkásságában közös, ahogy azt Németh Lajos egyetemi tanár a kiállítás Rékassy Csaba: Bábszínház (1985, rézmetszet) Ágotha Margit: Virágok (1983, linó) megnyitásakor elmondta, hogy tiszta, objektív hangú művészetet valósítanak meg, amelyben a mesterségbeli becsület már túlmutat önmagán: poézissé válik. A két kiállító művésznek megadatott, hogy megélje a magyar grafika legutóbbi nagyon is értékes korszakát, s jócskán vállaltak ők is a magyar valóság emberi, etikai problémáinak grafikai megjelenítéséből. Ágotha Margit és Rékassy Csaba munkásságát egyaránt jellemzi az értékőrzés és az értékteremtés szándéka. Minkét művész nagy szakmai hittel felel meg vállalt feladatának. Ágotha Margit — Munká- csy-díjas — ezen a tárlaton elsősorban fametszeteivel mutatja meg színes és gazdag érzelemvilágát. Fantáziadús lapjain jól érzékelhető a könnyed játékosság, az archaizálás szándéka, de a napjainkra jellemző élethelyzetek keresése és megtalálása is. Fametszeteinek sajátos díszítő elemei sohasem öncélúak, a tartalom hordozói vagy szerves kiegészítői. Egy-egy lapja, vagy azon belül a jól behatárolt részletek a parabolák ötlettesiségével láttatják az indító gondolatot, amelyek ugyan elvontnak tűnhetnek, de a kép egészének, „olvasottén” kiderül, hogy nagyon is meghatározó erejűek. A különböző, a má emberét foglalkoztató témák groteszk megfogalmazása Ágotha Margit művészetében a szorongató kérdő és felkiáltójelek gondolati megfogalmazását is jelentik. Rékassy Csaba — Munká- csy-díjas érdemes művész — műveiben mitológiai témák, asztrológiai tanok és saját korunk égető gondjai jelennek meg. Jól érzékelteti mindezt a Noé című lapja. A hármas gondolati tagolódás egyértelmű: a metszet fő alakjai — Noé és szűkebb környezete — menteni próbálják az (emberiség értékeit: a háttérfiguráit a pusztítás szándéka mozgatja; a közönyösök pedig tűnődve nézik az ellentétes emberi szándékokat. Rékassy metszeteinek többségén erőteljesen jelenig meg a fanyar, vagy groteszk humor. A Pálinkafőz- dében is „feje-tetejére” állt a világ, a művész az alkohol boszorkánykonyhájában az elkábultak révületével láttatja: mivé lehet az ember. A Tisztelettel M. C. Escher úrnak című két lap már másfajta látásmódot jelez, egyértelműbb a látvány drámaisága, a mű áttételei direktebbek, az emberiséget fenyegető esetleges tragédia szele szinte „kifú” a képből. Egyértelmű, hogy a művész a visz- szatartó erőt kívánta erősíteni, az emberiség józan humánumát, amikor az apokalipszis lehetőségének tényére utal. A Menyhért László rendezte, március végéig nyitva tartó nagyszerű tárlat frissessége is dicséretes, hiszen bemutatja a kiállító művészek alig néhány hónapja alkotott müveit is, így Ágotha Margit Keretjáték, Finale, avagy vége az előadásnak, Voltaire: Can- dide című linóit; Rékassy Csaba két, legújabb rézmetszetét, a Bábszínházát és, a Térképet. T. L. KI tud többet a Szovjetunióról? Kecskemétiek és mezőberényiek már az országos döntőben Területi vetélkedő Szolnokon A kecskemétiek szerezték a legtöbb pontot Izgalmas, bár meglehetősen hosszúra nyúlt vetélkedővel döntötték él tegnap Szolnokon öt megye középiskolásainak képviselői, hogy közülük ki tud többet a Szovjetunióról. A tavaly meghirdetett, és immáron több esztendős hagyományokra épülő vetélkedősorozatot a KISZ Központi Bizottsága, a Művelődési Minisztérium, a Magyar —Szovjet Baráti Társaság országos elnöksége, a Szovjetunió című folyóirat és a Lapkiadó Vállalat kezdeményezésére és az általuk ösz- szeállított tematika szerint bonyolítják le minden évben. Tegnap a szolnoki Helyőrségi Művelődési Házban tíz. egyenként négytagú nappali tagozatos középiskolás diákcsapat mérte össze tudását. Bács-Kiskun megyét a Kecskeméti Katona József Gimnázium és a Kiskunfélegyházi Közgazdasági Szak- középiskola Békés megyét a Békéscsabai Rózsa Ferenc é* a Mezőberényi Petőfi Sándor Gimnázium, Csongrád megyét a Szegedi Radnóti Gimnázium és a Kiss Ferenc Erdészeti Szakközépiskola, Pelt megyét a dabasi Táncsics és a váci Táncsics gimnázium illetve mezőgazdasági szakközépiskola, a házigazda megyét pedig a tiszafüredi Kossuth és a Szolnoki Verseghy Gimnázium „négyesfogata” képviselte. A területi döntő hat fordulóból állt, és talán mert a kérdések megfogalmazói kissé maximalisták voltak, túlságosan sok fordulóban kellett a versenyzőknek írásban válaszolniuk ahhoz, hogy a vetélkedő a többlettudást eredményező felkészültségen kívül a játékosságot is mint élményt, adhatta volna a résztvevőknek és az örvendetesen szép számú szurkoló közönségnek. Az első fordulóban egy vaktérképien kellett bejelölniük a csapatoknak nomád őseink vándordíjának állomásait egészen Nyugat-Szibériától az Uralon, Levédi- án és Etelközön át a Kárpát-medencéig. Miután a versenyzők megoldották a feladatot, a közönségben ülő társaik várták, hogy ők is megláthatják, hogyan kellett helyesen kitölteni a térképiét erre azonban nem gondoltak a vetélkedő lebonyolítói. Érdekes volt a második forduló, amelyben rádióamatőrökké váltak a csapiatok, és néhány információ hallatán jelenkeztek, ha a számukra „kiosztott” szovjet köztársaságot vagy valamelyik várost felismerték. Lenyűgözően feleltek meg a játék előírásainak, kivétel nélkül a „maguk” köztársaságára, városára ismertek, amelyről két-három piercben sokmindent el is tudtak mondani. És ekkor következett a leghosszabb forduló: a megyei döntők nyertesei az otthoni győzelmük után házi feladatot kaptak, amelyben az orosz és a szovjet irodalom legjelesebb képviselőinek valamelyikét kellett megismertetniük. Az ötpier- ces életrajz és életmű-bemutatások műfaja a riporttól az interjúig és a színpadi megjelenítésig váltakozott Alapos felkészültségről • és kutatómunkáról adtak számot a diákok. A következő fordulóban, amely Csak a fele igaz címet viselte, egy-egy kérdésre adott két különböző válasz közül jelölték ki a középiskolások a szerintük helyeset. A kérdések nem tartoztak a könnyűek közé, ezért joggal ismerhette el a zsűri a fiatalok tudását. Az ötödik forduló tizenkilenc kérdésből állt, és a rájuk adott helyes válaszok egyes betűiből egy újabb kérdés állt össze, amelyre ugyancsak feleletet vártak a bíráló bizottság tagjai. Ha valamelyik csapiat nem készült fel kellőképpen a szovjet irodalom, politikai élet. zene. sport és tudomány reprezentánsaiból. bizony nem volt képes megoldani a feladatot. Az utolsó forduló a szovjet színházi világban szerzett jártasságát tette próbára a csapiatoknak. Jeles drámaköltőket. zenés darabokat, híres színházakat, rendezőket kellett ismerni ahhoz, hogy valaki ezen a fordulón sikerrel szerepeljen. Anélkül, hogy a krónikás kötelező tárgyilagossága csorbát szenvedne, be kell vallanom, hogy igazán szűkebb pátriánk képviselőinek szorítottam. A fürediek, méltón régi jó hírükhöz, szépien szerepleltek, a Verseghy kis kollektívájának azonban kevésbé sikerült a bizonyítás. Az országos döntőbe végül is a Kecskeméti Katona József Gimnázium és a Mezőberényi Petőfi Sándor Gimnázium csapata jutott tovább. Az e .nényhirdetés utáni leik - ölelkezés közben nem s' »'esen álltak szóba a kíváncsiskodó hírlapíróval, annyit azért sikerült megtudni a mezőberényiekről. hogy a szabadidejük jórészét lekötötte a vetélkedőre való készülés. Egyikük mondata akár tanulságként is szolgálhat: „A vetélkedősorozat legnagyobb hasznát abban látom, hogy annyi mindent megtudtunk a Szovjetunió földrajzáról, művészetéről, gazdasági életéről, hogy még az unokáinknak is lesz bőven mesélnivalónk, és az se baj, ha nem mi nyerjük az országos döntőt, a szovjetunióbeli utazást, mert mindenképpien szeretnénk szemtől szemben látni a könyvekből, folyóiratokból olvasott értékeket akár . egyszerű” turistaként.- b —
