Szolnok Megyei Néplap, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-15 / 63. szám
Nemzetközi körkép 1986. MÁRCIUS 15. fl Szovjetunió béliéi akar Beszélgetés egy szovjet külpolitikai szakértővel Az Országos Béketanács vendége volt Alekszandr Konovalov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája mellett működő Egyesült Államok és Kanada Kutatóintézet főmunkatársa, a Szovjet Békevédelmi Bizottság elnökségének tagja. Bármerre járt, bárkivel találkozott hazánkban, mindenhol mindenki legelőször az SZKP XXVII. kongresszusáról kérdezte. Ez érthető is, hiszen e tanácskozás kapcsán világszerte fokozott érdeklődés nyilvánul meg a Szovjetunió iránt. Kézenfekvő volt tehát, hogy amikor ezt a beszélgetést elkezdtük, először a kongresszusról szólt Alekszandr Konovalov. — Soros kongresszusát tartotta február 25. és március <6Í. között a Szovjetunió Kommunista Pártja, de az már most látszik, hogy ez a tanácskozás különleges jelentőségre tesz szert. Nagy horderejű döntéseket hozott, amelyekre a szovjet emberek megítélése szerint már nagy szükség volt. Nekem is nagyon szívem szerint való, hogy őszintén, kendőzetlenül beszélünk a problémákról, hogy feltárjuk a hiányosságokat, hogy merész elhatározásokra szánjuk el magunkat. — önt a szakmája a külpolitikához köti. Mit tart fontosnak elmondani e területről a kongresszus kapcsán? — Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi kritikus világ- helyzetben egy sokkal ak- tívafbb. sokkal erőteljesebb külpolitikára van szükség. Napjaink szovjet külpolitikai irányvonalának a kialakítása már jóval a kongresszus előtt elkezdődött. Ennek megnyilvánulása volt Mihail Gorbacsov párizsi látogatása, a novemberi genfi szovjet—amerikai csúcstalálkozó, és az 1986. január 15-én ismertetett szovjet javaslat-komplexum a leszerelésre. Ezt a folvarpa- tot gazdagította pártunk kongresszusa a maga külpolitikai állásfoglalásaival. Ezekből egyértelműen kiderül, hogy a Szovjetunió békét akar, hogy merész tervei valóraváltásához a szovjet népnek békére van szüksége. Ha béke lesz. akkor bármilyen problémát meg tudunk oldani. — Sokakban felmerült a kérdés, hogy Gorbacsov főtitkár miért nem a kongresszus szónoki emelvényéről ismertette a Szovjetunió ezredfordulóig szóló leszerelési eleképzeléseit? Miért már január 15-én? — Tudja, a világhelyzet kritikusi a fegyverkezési hajsza olyan méreteket öltött, hogy az már esztelen- ség. Cselekedni kell! És ebben minden hét, minden nap számít. Minden ember, minden nép, minden ország kötelessége a cselekvés. A Szovjetunió többlépcsős indítványát ez a törekvés hatja át. — Sok minden függ persze a szovjet—amerikai viszony alakulásától... — Igen. Sokan kérdezték tőlem itt Magyarországon, hogy mikor lesz a következő szovjet—amerikai csúcs- találkozó, nyáron vagy őszszel? Szerintem nem az időpont a fontos, hanem hogy tudunk-e konkrét megállapodásokat kötni. Elvileg több területen is megvan a lehetőség a megállapodásra. Nem szeretnék túl optimistának látszani, hiszen tudom, a lehetőség még nem jelent megvalósítást, de szerintem a Szovjetunió és az Egyesült államok álláspontja jónéhány területen még soha nem közelítette meg ennyire egymást, mint napjainkban. Ami a konkrét megvalósítást illeti, kölcsönös akarat esetén megállapodásra juthatunk a közép-hatótávolságú rakéták, a stratégiai fegyverzet, a vegyifegyverek csökkentéséről. Hangsúlyozom, kölcsönös akarat esetén. A közép-hatótávolságú rakéták témakörében például már-már karnyújtásnyira voltunk a megegyezéstől, ám ekkor az Egyesült Államok újabb feltételeket támasztott. Azzal állt elő, hogy a Szovjetunió Ázsiában is számolja fel ezeket a rakétákat. A január 15-i leszerelési indítványunkban az ázsiai rakétákról, s azok eélbajuttató eszközeiről is szó van. Mert nemcsak a Szovjetuniónak vannak ilyen rakétái a térségben, hanem másoknak is. Gondoljunk csak a Csendes-óceán vizein tartózkodó amerikai repülő- gépanyahajókra, a Japánba telepített amerikai katonai bázisokra, ahonnan könnyen elérhetik a Szovjetunió területét. És nem is csupán a Szovjetunió és az Egyesült Államok rendelkezik Ázsiában ilyen fegyverekkel. Ezt a januári leszerelési javaslatunk is figyelembe veszi, amikor a megvalósítás következő szakaszában a többi atomhatalom csatlakozására is számít. — Komoly tehertétele a szovjet—amerikai kapcsolatoknak az SDI. — Így van. Az amerikai űrfegyverkezési program az egyik legfőbb akadálya az előrehaladásnak a kétoldalú kapcsolatokban. Reagan elnök azt ígéri, hogy a világűrben kiépítendő pajzzsal megvédi az amerikaiakat. A szakemberek azonban tudják, hogy sohasem lesz tökéletes ez a rendszer. Magam is tudom ezt, hiszen eredetileg mérnök és matematikus vagyok. Képzeljük el, hogy sikerül egy 95 százalékos biztonságú pajzs megvalósítása. Nagyon nehéz létrehozni ezt, de tételezzük fel, hogy lehetséges. A legegyszerűbb és a legolcsóbb válasz erre a másik fél részéről az, hogy any- nyival növeli meg robbanófejeinek számát, amennyivel az öt százalékos áttörést biztosítani tudja. Vagyis egyértelmű: ha az SDI megvalósul, akkor a földi fegyverek számát is növelni kell. Reagan állítása szerint ugyanakkor azt akarja, hogy a nukleáris fegyvereket leszereljék. Ha valóban ezt akarja, ükkor ennek a legkézenfekvőbb módja, hogy fel kell számolni ezeket a fegyvereket. Tehát nincs szükség az űrfegyverkezésre, az SDI-t alapkutatási szinten kell tartani. Nyilvánvaló, hogy az SDI teljességében egy új katonai rendszer létrehozására irányul. A fő célja az, hogy versenyre kényszerítsen bennünket és kifárassza a szovjet gazdaságot. Egyben próbálkozás arra, hogy az Egyesült Államok szolgálatára kényszerítse a nyugateurópai országokat és Japánt, amelyek ma nem egy területen az USA versenytársai. Az SDI gazdasági vonzereje sem elhanyagolható, hiszen a benne résztvevő vállalatok 25 évig a biztos profit tudatában tevékenykedhetnek. — Mondja, optimista vagy pesszimista a jövőt illetően? — Természetemnél fogva optimista vagyok. A mai világot értő, ismerő politikusaknak látniuk kell, hogy ugyanazon a bolygón élünk, egyre több a közös problémánk — ha a másik jövőjének aláaknázásán dolgozunk, azzal saját jövőnket is aláássuk. Az emberek ma már tudják, hogy a nukleáris háborút nem lehet megnyerni. Létkérdés, hogy elkerüljük. A világ stabilitását, jövőjét ma csak a fegyverzetek megengedhető legalacsonyabb szintjén lehet biztosítani. — Köszönöm a beszélgetést. Kocsi Margit Bulgáriai képeslapok Bulgária hegyvidéki üdülőhelyei az év minden szakában kitűnő feltételeket biztosítanak üdülésre, sportolásra, és a turizmusra. A tengerszint felett ezer méter magasságban a hótakaró itt novembertől április végéig tart. A Ro- dope-hegységben Pamporovón, a Rila-hegységben Borove- cen, a Vitosán Staszlivecen, és a Plrln-hegységben Bánsz- kón minden igényt kielégítő üdülési és sportolási lehetőségek várják az odalátogatókat. A képen: pamporovói üdülök. Bonn —vidéki szemmel Maga a hírmagyarázó is csodálkozott, amikor meglátta a legutóbbi nyugatnémet tartományi választások eredményeit. Igaz, számítani lehetett a jobboldal visz- szaesésére és a szociáldemokrata-zöld előretörésre, de nem ilyen mértékben, s nem ily országos visszhang kíséretében. Az ember azt gondolná, hogy a falvakban és a kisebb városokban (túlnyomórészt ilyen az NSZK legészakibb, mezőgazdasági- jellegű vidéke, Schleswig- Holstein) az embereket sokkal jobban érdekli a csatornázás vagy a közlekedés, mint az országos és a világ- politika. Ám mint utólag kiderült: helyesebb az is-is. Habozó szavazók Ezekben a hónapokban', és ez már így lesz 1987. januárjáig, minden menetet az egy esztendő múlva esedékes országos parlamenti választások próbájának tekintenek majd. Talán kissé fokozottabban, olykor hisz- térikusabban is, mint az indokolt lenne. De optikai-lélektani szabály: ha a sajtó azt harsogja, hogy egy tartományban elszenvedett helyi vereség a Bonnban irányító kereszténypárti-sza- bad demokrata kettős munkájának, három évi kormányzásának megítélése is, akkor mindenki elhiszi, függetlenül attól, hogy eredetileg valóban foglalkoztatja-e például a schleswig-holsteini szavazókat a főváros helyzete. Ezzel el is jutottunk Bonnhoz. Igaz-e hogy ha most tartanának országos választásokat, akkor a Kereszténydemokrata Unió és a Keresztényszociális Unió 43,5, a kisebbik koalíciós Kohl Iraaoollár A népszerűbb Johannes Rau társ Szabaddemokrata Párt mindössze négy, a szociáldemokraták az új fellendülést jelző 41,5, és a Zöldek a jó eredménynek számító 6,5 százalékot hoznák? Nem tudni. Hátra van még az idén három tartományi választás, bár lehet, még ezek sem nyújtanak majd biztos előtájékoztatást 1987. január 23_re. Meglehetősen hullámzó a közhangulat, vegyes képet mutatnak a felmérések, mintha a szavazók is bizonytalankodnának. Vannak feladatok (mint például a szociális gondoskodás), amelyek megoldására a többség a szociáldemokratákat tarja alkalmasabbnak; más témakörben (mint a gazdasági lehetőségek gyors felismerése) a kereszténypártiaknak tulajdonítanak jobb képességeket. Felbukkant azonban egy tényező, amely talán eldönti a mérkőzést, s ez — a kancellárról kialakult vélemény. Annyi bonyodalomba keveredett Helmut Kohi. annyi botrányszagú üigy kavarog körülötte, hogy tekintélye erősen megkopott. Először fordul elő az NSZK történetében, hogy egy a kormányfőt hamis tanúzássai vádolnak. De a személyes botladozásokon kívül is sok minden terheli a kormány számláját. A szakszervezetek felháborodottan tüntetnek a sztrájklehetőséget csökkentő törvénytervezet ellen; makacsul tartja magát a munka- nélküliség; rossz benyomást tesz a nyilvánvaló ellentétek sorozatos kirobbanása a koalíción belül. Igaz, van mit írni a másik oldalra is. Ami a külpolitikát illeti, a Kohl-kormány sikeresen ápolja viszonyát az NDK-val; igyekszik fenntartani a jó kapcsolatokat a szocialista világgal. Gazdasági eredményekkel is dicsekedhet: szinte megállt az áremelkedés, csökkent az államháztartás deficitje, rekordokat dönt az export. Rossznyelvek szerint Milyen tehát a mérleg? A jobboldal aggódik, a múlt három évben szinte minden választáson vesztett. Néhány hónappal ezelőtt még ezt mondták: nem lehet kétséges 1987. januári győzelmük. Ma már nem ilyen magabiztosak, s így izgalmas esztendőnek néz elébe az NSZK. A jelenleg ellenzékben levő szociáldemokraták már élesítik a kardot, kancellárjelöltjük, Johannes Rau maga népszerűbb, mint Helmut Kohl. Ez azonban önmagában még nem jelent győzelmet. Rossznyelvek szerint a Német Szociáldemokrata Pártnak egyelőre az a legnagyobb erőssége, hogy — a kereszténypártnak sok a gyengéje. Kérdés, hogy egy év múlva a gyengülő erős, vagy erősödő gyengébb fut majd be. — ár összeállította: Majnár József A sztrájkjog tervbe vett megnyirbálása ellen tiltakoznak Frankfurtban A Hemus autópálya Szófiát köti össze a Fekete-tenger partjával. Építésénél a legmodernebb technikát alkalmazták. A 125 méter magas Bebres-bíd összeszerelésénél például a vasbetongerendákat különleges, a bolgár szakemberek által e célra készített daruval emelték be. A szófiai Krasztyo Szarafov Színművészeti Főiskolán különböző szakokon 450 hallgató tanul — előadói, rendezői, színháztudományi, bábszínház rendezői és bábozó szakon. A Színművészeti Főiskolának saját tanszínháza van, ahol a leendő színészek és bábosok évfolyamai gyakorolnak. A végző bábosok érdekes előadásai élmény számba mennek a legfiatalabb nézők körében. A .képen: a főiskola bábosai. A szádovói növénynemesítő intézet feladata, hogy tanulmányozza és életben tartsa a vadon élő kultúrákat, magas hozamú mezőgazdasági hibrideket alakítson ki és vonjon be a nagyüzemi termelésbe. Az intézetben 40 ezer mintát tárolnak, számuk évente nyolcezerrel növekszik. A minták 80 országból és 650 cégtől érkeznek. A vizsgálatoknál kapott információkat számítógépek jegyzik és dolgozzák fel. Á képen: a vírusoktól megszabadított palánták melegháza.