Szolnok Megyei Néplap, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-15 / 63. szám
1986. MÁRCIUS 15. 5 SZOLNOK MEGYEI Elhagyott fékbódék Számíthat rájuk a város KISZ KB Vörös Vándorzászlaja az Erősárama Szakközépiskolának A vasút előnye az ami a hátránya. A MÁV tiszteletre méltóan őrzi hagyományait, s a szakma pesztízsét e makacs ragaszkodás tartja fenn. Ám a múlt konok őrzése azt a látszatot kelti, mintha a vaspályák fölött megállt volna az idő. Pedig dehogyis állt; ott is zajlanak mélyvízi áramlatok, új szakmákat hív életre a technika, és régi, egykor népszerű foglalatosságok kerülnek le a népszerűségi listáról. Valamikor jómagam is ettem a vasút kenyerét. 1957. április 8-án kerültem a sátoraljaújhelyi MÁV állomásfőnökséghez, havi 880 forint fizetésért vettek fel fékezőnek. Négyen voltunk új felvételisek, nekünk magyarázta hát az oktató tiszt a vasút ábécéjét. „Ez a jelző, ez a líravágány, amiből a többi kiágazik, ez a váltó, ez pedig a bakter." Könyvet kaptunk kézhez, az F-l- es és F-3-as utasítást, melyből komoly bizottság előtt vizsgázni kellett. Amikor megtörtént, elindultunk az első útra. Egy szakasz; a vonatvezető, az első, második, harmadik ember és a zárfékező. A felszerelés egy piros zászló, egy olajjal működő négyszögletes lámpa volt, no és hát a síp: a játékvezetők balilla fütyíilő- jét túlharsogó „hangszer”, amivel a masinisztának adta az ember a jelzést — érthetően, mert az elhalláson emberélet múlhatott. Paklikocsi és lakója A vonatvezető nagy úr volt: paklikocsiban utazott, ami átmenet volt a személy- kocsi és egy jobb kiadású tehervagon között. A féke- zők a fékbódékban kuporogtak, a kétajtós alkalmatosságok sajátossága legelébb is az volt, hogy az ajtók semmiképp nem akartak egyszerre bezáródni. Csapkodta őket a szél, a lendület, hol jobbról, hol balról jött a huzat, és ha mindehhez téli hóvihar társult — hát nem volt rózsás az élet. Robogott a szerelvény — jobbára az első állomásig: leadni vagy felvenni való kocsi szinte mindenütt akadt. Ilyenkor a fékező kimászott már-már bemelegített vackából, és a mozgó kocsik közt bujkálva akasztotta szét vagy össze a hatalmas horgokat és a nyolcas alakú csavarkapcsokat. Az utazó ember legfontosabb kelléke a Táska volt. így, nagy T-vel, hiszen az élelem volt benne. Idősebb házasemberek piros zsírba fagyott sült kolbászt piszkálgattak hegyes bicskával, mi legényemberek olvadozó szalonnát, fej hagymát, néhány szem krumplit, sót, paprikát „spejzoltunk”. Így érkezés után a laktanya konyhájának örökké izzó platóján először paprikás krumplit, jobb esetben lebbencslevest, lecsót kotyvasztottunk, és csak utána másztunk fel az emeletes vaságyra, melynek több rétegű izzadságszaga még félálomban is analízisre sarkallta az embert Ha egy szakasz hétfőn útra kelt, felkészülhetett arra, hogy csak csütörtökön érkezik haza. A fiatalabbak örültek a lustálkodásnak a laktanyában, és szerették a személyvonatokkal való hazaérkezést. Az idősebbek viszont keresték a munkát, ami a pénzt hozta, így a laktanyában az első útjuk a telefonhoz vezetett, ahol gazdátlan vonat után érdeklődtek. Legtöbbször eredménnyel: a szakasz csak „dobbantott” az állomáson, és már indult is tovább. Rádión a masinisztával Lassan 30 éve lesz, hogy vonaton csak megváltott jeggyel utazom, de a féke- zőkre azóta is gyakran gondolok. A napokban a Szolnoki Körzeti Üzemfőnökségen munkájukról érdeklődtem. — Nézze meg az újabb teherkocsikat, alig lát már rajtuk fékbódét — mondta Baritsa György igazgatóhelyettes. — Elfogytak a féke- zők; van olyan tehervonat, amelyet egyetlen mozdony- vezető visz a célállomásig. A biztonsági teendőket a pálya elektronikus berendezései látják el. Tolatós vonatok — amelyek kocsikat vesznek fel, vagy kocsikat adnak le — ma már ritkábban vannak. Megváltozott az áruszállítás struktúrája. Belépett a Volán, a MÁV-nak Is vannak konténeres tehergépkocsijai, meg aztán a termelők rövidebb távra saját autóikkal maguk viszik az árut. A mi számunkra jobbára a nagy darabok és az ömlesztett áruk maradnak. — Es a felszerelés: a lámpa, a zászló, no meg a paklikocsi? — A zárfékezőt — aki annak idején dögnehéz lámpákkal rohangált, amelyek a vonat végét jelezték — már nem is említi az F-3-as utasítás. A lámpaház helyett — ahol az olajat’töltötték a világítóeszközökbe — akkumulátortöltő van. Két elem kell mindössze a vonatkísérő kézi jelzőlámpájába is. A zászló megvan, csak citromsárga lett. Legalábbis új korában még annak látszik. A síp persze kell, de például a ceglédi vonalon kipróbáltuk a rádióirányítást. A mozdonyvezető, a forgalmista és a tolatást irányító vonatvezető ezzel tartja a kapcsolatot. Paklikocsi nincs, hiszen a mozdonyon általában a vezérálláson van helye a vonatvezetőnek és az egyetlen fékezőbői álló személyzetnek. Éppen szolgálatból érkezett a vasút egyik „régi bútordarabja”, Berencsi Pál, aki 1957-ben fékezőként kezdte a szakmát, aztán az onnan egy vizsgányira lévő vonatvezetői beosztást célozta meg. — Szerdán este 17.50-kor jelentkeztem szolgálatra a szolnoki állomáson — olvasta az adatokat mindentudó kis noteszából. — 18.11-kor indult az a személyvonat, amellyel Tápiószelére utaztunk. Ott várt bennünket egy tolató teher, melyet Rákosrendezőig kellett vinni; hárman voltunk rá: Raskó András mozdonyvezető, Be- reczki Sándor fékező és én. Tápiószeléről 20.40-kor kaptuk az engedélyt az indulásra és 4.34-kor érkertünk Rákosra, ahonnan személyvonattal csütörtökön 9.41-kor értünk haza. — Régen egy szakasz négy emberből állt, aztán a mozdonyvezető, a fűtő. Most összesen hárman vannak. Hogy boldogulnak a szerelvénnyel? — Egymásra vagyunk utalva. Régen a vonatvezető a paklikocsiban a papírjaival elfoglalta magát, és a tolatásra ki sem nézett. Most ő irányítja a tolatást, de maga is belép a kocsik közé és akaszt. De akaszt az állomás személyzete is. Nem ritka, hogy női forgalmisták is megfogják a csavarkapcsot, sőt némelyik jobb érzésű állomásfőnök sem idegenkedik a tolatómunkától. — Ha jól tudom, időközben megváltozott az utasítás. Csak álló kocsikat lehet összeakasztani, aztán munka közben használni kell a fejvédő sisakot. Berencsi Pál mosolyog. — Valóban ott van a kocsikat kitámasztó saru a gépen. de ha mi csak álló kocsikkal dolgoznánk, megnézhetnénk a tartózkodási időt. Ugyanígy vagyunk a sisakkal is. A legfontosabb az, hogy a vonatnak mennie kell! — Mennyi a fizetése? —Negyvenhét éves koromra 7 ezer forint. Nem túl sok, hiszen mink 12 óra szolgálat után 24 órát pihenünk, tehát 50 százalékkal többet dolgozunk egyvégté- ben, mint akinek 8 órás a munkaideje. A vonatnak menni kell! A feleségét kérdezem: — ,Mi kerül mostanában a táskába? — Általában kétszeri étkezést készítek az uramnak. Ma már ugye zsíros kenyeret nem vihet: szalámi, konzerv, olyan étel kerül a táskájába, ami nem romlandó. Nem könnyű most sem a vasutasnak: lehet, hogy az uram restelli elmondani, de a télen olyan lumbágót kapott, hogy másfél hónapig volt betegállományban. Lehajolt Nagykátán átdobni egy váltót, aztán nem bírt kiegyenesedni. A fürdőszobába is négykézláb mászott ki. Látom, hogy nem könnyű ez a szakma most sem. Biztos, hogy nem. Az idősebb vasutasok arra emlékeznek, hogy a szolnoki állomáson, úgy háromszáz fékező szolgált. Most vagy húszán vannak. Néhány fiatal, főleg ősszel csapódik a vasúthoz, aztán tavasszal vagy a katonaság letöltése után odébbáll. Elfogynak a fékezök, a vasút közkatonái. A tehervonatok pedig mennek. A Jászberényi Erősáramú Szakközépiskolában már hagyomány, hogy a forradalmi ifjúsági napok keretében rendezik meg az iskolanapjukat. Az ismétlődő események sorába minden évre jut valami meglepetés, az idei mégis egyedülálló az iskola történetében. A tegnap délelőtt rendezett ünnepségen Iváncsik Imre, a KISZ Szolnok Megyei Bizottságának első titkára átadta a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját, amelyet az iskolai KlSZ-szerve- zet nevében Űjszászi Zoltán, a KISZ-bizottság titkára vett ót és köszönt meg. Az ünnepségen részt vettek a város párt-, állami, tömegszerveinek. a szakközépiskolával . kapcsolatot tartó vállalatoknak, iskoláknak a képviselői is. Az első ízben elnyert vándorzászlót több éves kimagasló mozgalmi munka előzte meg, az utóbbi 10- évben hatszor kapták meg a Kiváló KISZ Szervezet címet. A szakközépiskolai képzés 1969-ben kezdődött, ezzel alapvetően megváltozott a KISZ-munka feltétele. A tanulók legnagyobb része nem helybeli, megfogyatkoztak, majd teljesen elmaradtak a lányok. Ezek nehezítették az eredményes, színes mozgalmi munkát, a kétszáz személyes kollégium azonban új lehetőségeket kínált. Már hosszú ideje példás együttműködés alakult ki az iskolai KISZ-bizottság és a kollégiumi diáktanács között. A szakközépiskolában a legfontosabb mozgalmi feladat a tanulás. Ebből a KISZ-szervezet tanulmányi versenyek szervezésével veszi ki a részét. Évek alatt kikristályosodott szabályok szerint mérik az alapszervezetek eredményeit a szakkörök. a felvételi előkészítők látoeatottsáeát. a bukások arányát. Tehát nemcsak a Szolnokiaknak is! Kirakatversenydijak Tegnap a Duna Intercontinental Szállodában kiosztot. ták a Budapesti Tavaszi Fesztivál alkalmából rendezett kirakatverseny díjait. Budapest belvárosában az elmúlt napokban magyar, szovjet, csehszlovák és osztrák szakemberek összesen 52 versenykirakatot komponáltak meg, hogy összemérjék tudásukat. Első díjat kaptak: Tarján József székesfehérvári dekoratőr a Haris köz 3. szám alatti Azur bolt kirakatáért, Koroknai Endréné debreceni kirakatrendező a Kossuth Lajos utca 10. szám alatti Azur üzlet kirakatáért valamint Vaskor Miklós és Dobók Tibor szolnoki versenyzők a Ruházati Bolt Rákóczi út 16. szám alatti üzletének kirakatáért. Szülttk bevonásával Képesség- vizsgálat A 10—18 éves diákok alapvető tanulási képességeinek felmérése céljából vizsgálat- sorozat kezdődik hétfőn az Országos Pedagógiai Intézet irányításával. A reprezentatív felmérés — amelyben négy korcsoportban összesen mintegy 15 ezer tanuló vesz részt — elsősorban az olvasási és a matematikai képesség megismerésére és a tudásszint mérésére irányul. A vizsgálatot, amelybe az Országos Pedagógiai Intézet kutatóin, a megyei pedagógiai intézetek munkatársain kívül gyakorló pedagógusok és szülők is bekapcsolódnak — a tervek szerint négy évenként megismétlik. tehetségek kibontakozását, hanem a gyengébbek felzárkózását is segítik, közösségi feladattá teszik az egyéni tanulmányi eredmények javítását. A szakközépiskolában elsődlegesen a munkára, a szakma tökéletes elsajátítására készítik fel a tanulókat. Ezért a kialakult házi versenyek rendje fontos szerepet játszik abban, hogy országos tanulmányi versenyeken rendszeres döntősök, és az érettségizettek 25—30 százaléka felvételt nyer egyetemre, főiskolára. A nagyfokú iskolai elfoglaltság ellenére társadalmi munkájukra bármikor számíthat a város. Iskolájuk környezetében és a Rákóczi úton parkgondozást, fásítást vállaltak, segédkeztek a Május 1. szigeten folyó munkákban. rendszeresen patronálják a szomszédos óvodát. A KISZ-szervezet betakarításokból. építőtáborokból eredő saját bevételéből pénzt ajánlott fel általános iskola építésére, tavaly a földrengéskárok enyhítésére. A városi tanács több ezüst- és az utcán, s mert érdekel a világ, nézek jobbra-balra. Ha ismerős kerül látókörömbe, még a szám is nevetősre húzom, hiszen egymást köszönteni még akkor is jobb kedvesen, ha különben nem vagyok egy „csupamosoly” ember. Hanem mostanában gyakran elhervad nevetős kedvem: Nem létezik, hogy a látásom csalna, s minden harmadik, negyedik közeledő, ismerősnek vélt embert elnéznek. Igazítom a szám a köszönéshez, s akit köszönteni akarok, rám néz, majd rögtön, de azonnal erősen másfelé, hogy véletlenül se köszönhessen, vagy fogadhassa az én köszönésem. Nem mondhatják rólam, hogy az időskorú embereket nem tisztelem. Ezért lep meg az új módi, amit épp időskorú ismerőseim „hordanak”. A néhány éve nyugdíjba vonult vállalati igazgató éppúgy, mint az idős kora letagadására bármikor alkalmas tanítónő. A máig köztiszteletben álló közéleti személyiség, a hetvenes években fontos posztokon helytálló munkásember se tesz másképp. Vagy rám néz, s eloson mellettem, vagy forgatja a fejét, mintha nyaktornát javasolt volna orvosa. A napokban sikerült végre ráköszönnöm egy idős ismerősömre. Vonaton ültem, s ment volna el, sietve, bár volt üres hely mellettem, velem szemben is. aranyplakettel ismerte el a diákok lelkes segítőkészségét. melynek értéke meghaladta a 110 ezer forintot. Megoldották az iskola és a kollégium berendezési tárgyainak javítását, az oktatást segítő kísérleti eszközöket, szemléltető képeket készítettek. Építőtáborokba jártak, a bevételekből kempingfelszerelést vásároltak. Élen járnak a hazafias honvédelmi nevelésben, az MHSZ klub gépjárműbarát és rádiótávírász csoportja mellett most hozták létre a lövészklubot. A KISZ-bi- zottság a diáktanáccsal karöltve öntevékenyen dolgozik. Kiemelkedő az iskolában a párttaggá nevelés is. ami az előbbieken túl a diákok és a tanárok jó kapcsolatát is jelzi. Ezután Jovanov Sándor, a városi KISZ-bizottság titkára KISZ-kitüntetéseket adott át, majd március 15-re emlékeztek a fiatalok, s kezdetét vette az iskolanap késő estig tartó gazdag esemény- sorozata. Hogy köszöntöttem, megállt, üdvözölt, s helyet kért velem szemben. Mondtam neki legott, úgy örülök, hogy látom, s ő is észrevett. Elkomorodott. Sokáig hallgattuk a kerekek csattogását szótlanul, aztán csak elmondta komorsága okát. — Ügy vettem észre, olyanok se ismernek meg mióta nyugdíjas vagyok, akikkel napi munkában és majdnem baráti kapcsolatban éltem. Volt az életemben legalább tíz, tizenöt éves időszak, amikor nem tudtam embereket megelőzni köszönésben. Érdekes módon éppen az akkori köszöntők felejtettek el, vagy nem emlékszenek rám. Megyek az utcán, s időnként azt gondolom, valami nincs rendben körülöttem, mert minduntalan azt tapasztalom, hogy ismeretlen vagyok abban a városban, ahol életem javát leéltem. Elhiheti, ilyen tapasztalatok után meggondolom én is, kire köszönjek rá, kit üdvözöljek. Félek a visszautasító rideg biccentéstől, még inkább a fejforgatástól. Maradok magamnak, én is forgatom a fejem, teszem, hogy romlik a látásom. Aztán előfordul, hogy én is — épp ezzel — megsértsek valakit. Ugye elhiszi, hogy kellemetlen? Melegem lett egyszeriben. Hát így állunk? Nem csak nekem nem köszönnek, neki se köszönnek? Ki bánt meg kit? (sj) Palágyi Béla Tigzaszentimrfn a 11 millió forintos költséggel létesülő művelődési ház épitése télen sem szünetel. Jelenleg a belső szakipari munkákat végzik Lukácsi Pál A KISZ KB Vörös Vándor zászlaját fOjszászi Zoltán vette át Iváncsik Imrétől F: T. ZÚj módi?
