Szolnok Megyei Néplap, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-19 / 42. szám
1986. FEBRUÁR 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Túrkevei Vegyesipari Szövetkezet erre az évre már 85 százalékban lekötötte ipari termelését. Egyik új termékük az inoxid-cső, amelyet kéményekbe béléscsőnek építenek be. Képünkön ereszcsatornák készülnek Nyíródon Vágathajtó gépóriás a bányában A hazai bányászatban egyedülálló, nagy teljesítményű vágathajtó berendezést állított munkába a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat. Az NSZK-ból importált berendezés 56 késsel vágja az utat a bauxitlencsék közötti rendkívül kemény kőzetben. A 12 méter hosszú óriásgép három műszakban dolgozik, és műszakonként 8—8 fő szolgálja ki. Munkáját korszerű elektronikai eszközök segítik. Érzékelő, értékelő rendszere folyamatosan informálja a felszínen lévő szakmai vezetőket, többek között a gép állapotáról, működésének gazdaságosságáról és esetleges műszaki hibáiról. E berendezés segítségével többszörösére növekszik a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat nyírádi üzemében a vágathajtás sebessége, s ezáltal megteremtődik a gyorsított érckitermelés alapfeltétele. A környezet vízháztartásának védelmében ugyanis gyorsított ütemű bauxitbányászatot valósítanak meg, így a rövi- debb idő alatt kevesebb kárt okoz a vízszintsüllyesztés. Mozgékony kisszövetkezetek Nem látványos, de érezhető javulás Beszélgetés a szolgáltatások helyzetéről Noha a Magyar nyelv értelmező szótára szerint a szolgáltatás fogalmához három pozitív értékű magyarázat is társul, ezt a szót hallva az átlagember mégis egy negyedikre gondol, miszerint azért a jelenleginél jobb is lehetne. Vajon mennyire találó ez a megállapítás, erről kérdeztük dr. Balázs And- rásnét, a megyei tanács ipari osztálya vezetőjét. — Az utóbbi két évben, ha nem is látványos, de a korábbi időszakhoz viszonyítva élénkebb, jelentősebb a megyei fejlődés. Tudom, erre a megállapításra árnyat vet az, hogy a szolgáltatások színvonalának a 'minőségét összevetve a 19 megye közül még így is a tizennegyedik-tizenötödik helyen állunk. — Tény, nem kevés kritika éri ezt az ágazatot. — A területet sok szabályozói módosítás érintette, amelyek következtében 1980- ban túlnyomórészt megszűnt a központi támogatás. Formailag az ágazat a verseny- szférába került., azonban az alacsony jövedelmezőség miatt a szövetkezeteknek, ipari vállalatoknak nem tűnt elég vonzónak szolgáltatást végezni. Ráadásul az országos irányítású nagy cégek egyre merevebbek, alkalmatlanabbak lettek feladatuk ellátására, így megszűnt a központi irányításuk. — Az ember azt gondolná, hogy mindezek után alapvetően javul a színvonal, de valahogyan nem így történt. — Így igaz. Mi a mélypontnak 1982—83-at tartjuk. Az útkeresés akkori buktatóinak akadt azért két külső objektív oka is: az energia- és alapanyagárak emelkedése miatt nőttek a költségek. A megoldást, a ráfizetés elkerülését egyre több szövetkezet, vállalat abban látta, hogy bizonyos szolgáltatásokat egyszerűen abbahagyott. Ekkortól az ágazatban érezhetően csökkent a vállalati, szövetkezeti szektor részaránya. — Mi lett a következmény? — Erre az időszakra esik a kisiparosok létszámnövekedése. Azok a tanácsi vezetők, akik felismerték az új helyzet lehetőségeit, segítették, támogatták őket. Ugyanerre az időpontra tehető a szolgáltatások szervezeti korszerűsítése. A szabályozók úgy módosultak, hogy kedvezőbb gazdasági elvonási feltételeket teremtettek a kisvállalatoknak, kisszövetkezeteknek, leányvállalatoknak. Így azután a megyében is egymás után alakultak ilyen kisebb egységek, amelyek rugalmasságukkal, gyorsaságukkal bizonyították életképességüket. Ilyen kisvállalat például a Jelszol Jászberényben,, a Turgesz Mezőtúron, vagy a fegyver- neki autójavító kisszövetkezet. — Mit éreznek ebből a kistelepülések lakói, hiszen az új formák általában városokban, nagyközségekben találhatók? — Ahol a vezetők készek voltak keresni a megoldás Tehetőségeit, találtak is. Például Tomajmonostorára Kunhegyesről járnak ki szakemberek, s Tiszaszent- imrén is akad olyan fodrász, aki naponta Kisújszállásról utazik. Dehát ehhez helyiséget kellett biztosítani. Ahol nem így történt, ott bizony elkezdődött a kontárvilág. Az viszont ma is tény, hogy a kisközségekben a szolgáltatások túlnyomó többsége a kisiparosokra hárul. Létszámuk növekedése sajnos lelassult, és ami még rosszabb, a magas társadalombiztosi- tási járulék miatt egyre kevesebb közöttük a főfoglalkozású. Ez egy nemkívánatos folyamat, hiszen munkaviszony mellett, vagy nyugdíjban a vállalások teljesítésének a gyorsaságával bizony másképpen lehet, és kell is számolni. — Melyek az idei új elképzelések? — A szolgáltatásokat végző vállalatok — egy-két kivételtől eltekintve — ez évre átlagosan négy-öt százalékos forgalomnövekedést terveznek. Ezt több helyen a tevékenységük bővülése útján szeretnék elérni. Kengyelen például a fodrászszövetkezet új férfi—női fodrászüzletet nyitott. A Törökszentmiklósi Városgazdálkodási Vállalat a szemétgyűjtést kiterjesztette a környékbéli községekre is. A Tiszafüredi Gépipari Szövetkezetben ez évtől színes televíziót is javítanak. A szolnoki Alfa Autójavító Vállalat pedig megkapta az engedélyt a 0—3 év közötti használt autók adásvételére. — Véleménye szerint hogyan léphetnénk előbbre a szolgáltatások terén a bevezetőben említett 14—15-ik helyről? — Olymódon, ha a helyi tanácsok az eddigieknél sokkal nagyobb bátorsággal, vállalkozószellemmel, önállósággal szerveznék, kutatnák a javulás, színvonal- emelés lehetőségeit. Szükséges, hogy májustól jól éljenek majd azzal az új jogkörükkel, hogy a szolgáltatási nyitvatartási időt a lakosság igényeihez, szokásaihoz igazítsák. D. Szabó Miklós Szovjet textilipari festékek bemutatója A szovjet áruk Kerepesi úti bemutatótermében február 25—28. között kiállítást rendeznek a szovjet vállalatok textilipari festékkínálatából. A színezőanyagokból a Szojuzhimexport Külkereskedelmi Vállalat az idén csaknem 800 ezer rubel értékben szállít magyar partnereinek. A bemutatón a már jól ismert textilipari festékek mellett felsorakoztatják az újdonságokat is. A szovjet színezékgyártók fejlesztéseiknél figyelembe vették, hogy Magyarországon is mind több szintetikus és vegyiszálat használnak fel a ruházkodási cikkek, a különféle textíliák előállításához. Sütőipari Vállalat Új termékek a Csemegében Tegnap 43 féle pékáruval, 11 féle kenyérrel mutatkozott be a vásárlóknak a Szolnok Megyei Sütőipari Vállalat a szolnoki Csemege ABC-ben. A keresetit rozskenyérből is már kétfélét készítenek. Munka és tulajdon Az állami és vállalati döntési rendszerek változásai A termelési eszközök társadalmi, szocialista köztulajdona azt jelentette majd négy évtizeddel ezelőtt, hogy megszűnik a kizsákmányolás; a munka minden gyümölcse a népet illeti. A társadalmi tulajdon tárgya egyformán mindenkié, de kü- lön-külön senkié. A társadalmi tulajdon nem tulajdonjog a szó jogi értelmében. A vállalat termelő kollektívája nincs közvetlen tulajdonosi kapcsolatban saját vállalata termelőeszközeivel: ezek nem képezik az adott kollektíva tulajdonát. A vállalat: ,jgondnok”, vagyonkezelő”. Hamar kiderült — főleg az államosítások során —, hogy mégis kell lenni jogi értelemben vett tulajdonosnak. Ez lett az állam. Az állam a dolgozó nép érdekében gyakorolja tulajdonjogát, tehát szocialista állami tulajdonról és közvetett társadalmi tulajdonról van sző. Rendelkezés és ellenőrzés De fennmaradtak — egyrészt mint tantételek, másrészt mint elérendő követelmények — azok az elvek, amelyek szerint a szocialista társadalmi tulajdon lényege a munkaerő és a termelési eszközök szocialista egyesítése, ahol a tulajdon és a munka egyesül, a mun«- kafunkció és az elsajátítási funkció nem válik szét; a társadalom minden tagja egy személyben lát el közvetlenül munkafunkciót és társadalmi elsajátítási funkciót. A csoportok és szervezetek koordináltan vesznek részt a gazdasági folyamatokban, tervszerűség uralkodik. A gazdasági tevékenység célja a társadalmi szükségletek mind teljesebb kielégítése, haladás az össznépi tulajdon létrejötte és az osztálynélküli társadalom felé. Az érdekek alapvetően azonosak; az egyének, csoportok közötti kapcsolatok egyenrangúak. Bár a régi, hagyományos felfogást sem a tudomány, sem az élet meg nem cáfolta, de a hangsúlyok meglehetősen eltolódtak. A társadalmi tulajdon hamar elhagyta az ideológia védett területét és kilépett a gyakorlatba. Kénytelen lett jogilag is konkrét formát ölteni. A vállalati kollektíva fokozatosan rendelkezési 10- gosultságokhoz jutott. A vállalat már nem csupán „vagyonkezelő”, hanem igazi tulajdonossá vált. Csak politikai értelmezésben igaz. hogy a társadalmi tulajdon a munkásság, majd a társadalom összes tagjának tulajdona. A gazdasági tevékenység célja lett a nemzeti jövedelem növelése, minél nagyobb nyereség elérése. Az érdekekről kiderült hogy csak végső soron azonosak, egyébként rendkívül eltérőek. Az egyének és a csoportok közötti kapcsolatok sem mondhatók egyenrangúaknak.A tulajdon ma már nem egyszerűen általános társadalmi-gazdasági viszony, hanem hatalom, rendelkezés, ellenőrzés és döntésrendszer is. Mire jogosultak a vállalatok? A három évtizeddel ezelőtti felfogás szerint a vállalat nem lehet tulajdonos, hiszen az állami tulajdon oszthatatlan: a vállalat — állami szervként — állami jellegű részfeladatokat teljesít; jogosultságait az államtól feltételesen és kötelezettségeihez igazodóan kapja, tehát saját alapú jogosultságai nincsenek. A vállalatok ebben a felfogásban nem tulajdonosai a realizált értéknek; döntési lehetőségük csak a terven belül van; te- (vékienyséigük alapvető irányába nincs beleszólásuk. Sokan voltak abban az időben, de később is azon az állásponton, hogy a gazdasági egységeknek szocializmusban nem is szabad vállalati formában szerveződniük, hiszen a vállalat kapitalista jellegű intézmény; az önállóan működő vállalat mind az, állam, mind a dolgozók tulajdonosi jogait korlátozza, a dolgozók tevékenységét a piac unalma alá veti. Azóta túlestünk néhány reformon. Általánossá letitek az áru- es pénz viszonyok. Utat engedtünk a szabályozott piacnak, a vállalati elkülönült érdeknek, a vállalkozásnak. Kiderült számos jogi megfogalmazásról, hogy első ránézésre igen jól érthető, de alkalmazáskor homályos. Mit jelent az, hogy a vállalat állami jellegű részfeladatokat lát el, jogosultságai feltételesek? A gazdálkodás, a termelés csak néhány nagyon alapvető tevékenységben „állami jellegű”, például a szénbányászatban, a villamosenergiaiparban, a hadiiparban, a kommunális, közüzemi ellátásban. Ma már a vállalatoknak vannak saját, közvetlen jogosultságaik; tulajdonosaik a termelési eszközöknek és a realizált értéknek. Döntési lehetőségeik széleskörűek; nem kapnak kötelező tervet. Az állam a vállalati vagyontárgyakat nem csoportosíthatja át. Kiderült a vállalatról, hogy nem kapitalista jellegű intézmény, hanem a gazdálkodó egységek természetes formája ott. ahol árutermelés van. Nem korlátozza hanem erősíti a dolgozók tulajdonosi jogait. Az, állam teret ad a társadalom önszerveződésének, önikorrekciós képessége^ erősödésének. Nő a jelentősége a vállalkozói tevékenységnek. A vállalatoknak az államigazgatási .szervektől való közvetlen függősége csökken; a döntéseket és az ezekért való felelősséget állami és pártszervek nem vállalják át. Kiderült, hosv túlzottak az állammal szembeni gazdasági követelmények. A Szovjetunióban. Kínában, és még coik országban előtérbe Kerülnek a gazdaságirányítás ..piaekomform” eszközei. A vállalatok irányítása egyre kevésbé közvetlen „kézi vezérléssel”, a részfolyamatok külön-külön szabályozásával történik, hanem főleg a kedvező közgazdasági feltételek biztosításával. A döntési és hatáskörök lejjebb kerülnek hogy kibontakozhasson a társadalom konfliktusmegoldó képessége, alkalmazkodási, igazodási hajlama. a közéleti, gazdasági, munkahelyi demokrácia. Világtendencia, hogy mindenütt keresik a tevékenységek jellegéhez, a termelőerők fejlettségéhez és koncentráltságához igazodó irányítási formákat és tulajdoni konstrukciókat. Nálunk is kialakult a három alapvető tulajdontípus: a ..közvetlen állami („az állam vállalata”), a közvetett állami („állami vállalat”) és a szövetkezeti tulajdon. Ehhez jönnek még a szocialista szektorokba integrált kisvállalkozások (háztáji és kisegítő gazdaságok, szakcsoportok, vgimk-k stb.) és a magán- szektor különböző formái (kis magántulajdon, vegyes vállalat, tőkés magánvállalat). A gazdaság túlnyomó részeit az állami vállalatok és a szövetkezetek teszik ki. A lényeg az, hogy a termelési eszközök zöme felett a vállalat rendelkezik, ő a tulajdonos. A vállalat persze az állam tulajdonában van. Ezért mondjuk itt az állami tulajdont „közvetett”- nek. A szövetkezeti tulajdon is átalakulóban van; a termelési eszközök immár nem a tagság közös tulajdonában vannak, hanem a szövetkezetnek a tulajdonában. A szövetkezet tulajdonosa a tagság. A közvetlen csoport- tulajdon így válik közvetetté. Pénz is kell hozzá Az állami vagy a szövetkezeti formában működő vállalat annál inkább tulajdonos minél nagyobb a rendelkezési jogköre, minél kisebb a megkötöttsége. Minél nagyobb a tulajdonosi biztonsága és minél kevesebb a hatósági beavatkozás. Minél nagyobb a tulajdonosi felelőssége és minél szorosabb. egyértelműbb a kapcsolat a vállalati tevékenység jövedelmezősége, valamint a béremelési és fejlesztési lehetőség mértéke között. Hiába önálló egy vállalat, ha — jó működése ellenére — nincs elegendő visszamaradt nyeresége, érdekeltségi alapja a dinamikus szinttartáshoz, a piachoz való rugalmas igazodáshoz. a teljesítményeket követő bérezéshez. A ..tulajdo- nossóg” nem deklaráció kérdésé. Nem elég ugyanis a rendelkezés elvont joga, pénz is kell hozzá no meg jogbiztonság, érdekeltségi és beszerzési bizottság, mérceegyenlőség, törvény előtti egyenlőség, esélyegyenlőség. Amit megteremteni — céljaik közé tartozik. Dr. Pirityi Ottó A Szolnoki Közúti Igazgatóság dolgozói Törökszent- mikiós és Mezőtúr közötti útszakaszon kivágják a veszélyessé vált akácfákat, melyek helyett tavasszal fiatal csemetéket ültetnek majd <T. Z.)
