Szolnok Megyei Néplap, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-19 / 42. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. FEBRUÁR 19. Tanácsi gazdálkodás Nőtt az önállóság, de a felelősség is nagyobb Beszélgetés Misurák Dénessel, a megyei tanács osztályvezetőjével Január elsejétől módosították a tanácsi gazdaság- irányítás rerdszerét. A megyei és a városi, községi tanácsok már ennek értelmében készítették el idei pénzügyi, gazdálkodási terveiket. A helyi tanácsok ilyenkor egy-egy település valamennyi lakosát érintő kérdésekben döntenek. Már csak ezért is időszerűnek látszik, ha szólunk azokról a leglényegesebb változásokról, amelyek — nem túlzás — új mérföldkövet jelntenek a tanácsi gazdálkodás történetében. A témáról Misurák Dénessel, a Szolnak Megyei Tanács V. B. pénzügyi osztályának vezetőjével beszélgetünk. A legizgalmasabb kérdés — Mi a változás célja, miben lehet a lényegét meghatározni? — A cél egy szóval is megfogalmazható: decentralizáció. Valamivel bővebben: a tanácsi gazdaságirányítás rendszerének módosításával megnőtt a helyi tanácsok önállósága. A megyei tanácsok ugyan változatlanul felelősek a népgazdasági tervekben és az állami költségvetésben meghatározott célok érvényesítéséért, csakhogy feladatukat a korábbi közvetlen elosztási módszerek helyett közvetett módon látják el. Irányító tevékenységükben előtérbe lépett a gazdasági szabályozás, és lényegesen csökkent a beavatkozó jelleg. Lényégében a kereteket szabjuk meg, ezen belül viszont minden helyi tanács önállóbban gazdálkodhat. — A változás mennyiben érinti magát a tervező- munkát? — A középtávú tervezés új elemeként vezették be a kétlépcsős jóváhagyási rendet. A korábbiaktól eltérően a tervezés egy úgynevezett koncepcionális szakasszal kezdődik. A tanácsi testületek a leglényegesebb kérdésekben már az elképzelések kidolgozásakor döntenek. A tanácsülés elé kerülő középtávú tervezet a működtetés, a fenntartás és a fejlesztés teljes egészét felöleli. Űjszerű továbbá, hogy Szolnok megyében a tervezet legfontosabb pontjaira két javaslat készül, ezáltal alternatív döntési lehetőségre is mód nyílik. Csak ezt követően — a második lépcsőben hagyják jóvá a részletes tervet. A helyi tanácsok a feltételek pontosabb ismeretében hozzák meg végleges döntéseiket. A középtávú és az éves tervekben nemcsak a meglévő, hanem a tervidőszakban megvalósuló új létesítmények működési, fenntartási költségeivel is számolni kell. — A tanácsi gazdálkodás új gazdasági-pénzügyi elemekkel bővült. A normatív fejleMztési lehetőségre, a biztonságos gazdálkodás lehetőségére, a céltámogatási rendszerre és a tervezési tartalékra gondolok, de talán az egységes pénzalap megteremtése hozta pénzügyi szempontból a leglényegesebb változást. Ezek az új fogalmak hogyan illeszkednek a tanácsi gazdálkodás egészébe? — A helyi tanácsok számára a legizgalmasabb kérdés, miután újszerű gazdálkodási lehetőségeket tartalmaz, az egységes pénzalap. Korábban a már említett működtetésnek és fenntartásnak, illetve a fejlesztésnek külön-külön pénzügyi alapja volt. Most. az egységesítés után a tanácsok a helyi adottságoknak, érdekeknek megfelelően önállóan dönthetnek pénzforrásaik felhasználásáról. Természetesen ez nem jelenthet korlátlan szabadságot, nem idézhet elő megalapozatlan döntésekét, hiszen a meglévő intézmények működtetésének biztosítása továbbra is a]'apkövetelmé.iy. A múlt sok mindent meghatároz, csak a jövő, a fejlesztés nyitott. A biztonságos gazdálkodási szint egyfelől ezeket a várható kiadásokat, másfelől a döntően fejlesztési célokat szolgáló úgynevezett normatív fejlesztési lehetőséget — tehát a település népességszáma alapján megállapított összeget tartalmazza. A helyi tanácsok gazdálkodásának megalapozottsága érdekében vezették be-a biztonságos gazdálkodási szint fogalmát. Lényegében arról van sző, hogy a tanácsoknak egyaránt rendelkezniük kell az intézmények folyamatos működését, és a fejlesztést biztosító pénzügyi feltételekkel. A tartalékképzés — lényegéből adódóan — ugyancsak a gazdasági biztonságot növeli. A helyi tanácsok a nem tervezhető esetleges változások kivédésére, a bizonytalansági tényezők kiegyensúlyozására pénzügyi kereteik két százalékát tartalékolják erre a célra. Végül a céltámogatásról kell szólni. Nos, ez nem más, mint a megyei, illetve a helyi tanácsok érdek- egyeztetésének eszköze. A megyei szempontból elsődlegesen fontos fejlesztéseket támogatjuk. A helyi tanácsok megpályázhatják ezt a lehetőséget, s amennyiben elképzelésük egybevág nép- gazdasági, megyei célok megvalósításával, és a kiírt feltételeket biztosítják, részesülhetnek ebből a forrásból is. Megyénkben ez az összeg várhatóan 1,2— 1,5 milliárd forint között alakul. Három bevételi forrás — Eddig többnyire kiadásokról beszélgettünk. Ezek szintjét természetszerűleg határozzák meg a bevételek. Ez az a takaró, amely a nyújtózkodás mértékét szabja meg. Milyen forrásokból meríthetnek a helyi tanácsok? — Három bevételi forrás a fedezet: a szabályozott, az érdekeltségi forrásra és az állami támogatásra számíthatnak a testületek. Ez utóbbi mértéke azonban csökken, fórrá íjkiegés z í t ő szerepet tölt be, összefüggésben azzal, hogy a helyi források aránya nő. A szabályozott szabályzók által biztosított források bevételi többlete a helyi tanácsokat illdti meg. Az érdekeltségi bevételeké szintén. Az elnevezés pontosan utal a lényegre. Az egyes települések vállalatai, szövetkezetei s maga a lakosság is egyaránt érdekelt a közhasznú feladatok megvalósításában. Ha az adott város vagy község tanácsa számukra is vonzó célt tűz ki, a kölcsönös érdekek révén megnyerheti a támogatósukat is. A településfejlesztési, az önkéntes lakossági, az. ütés közműfejlesztési hozzájárulás, a vállalatoktól átvett összegek mellett — hogy csak néhányat említsek az érdekeltségi bevételek közül — szerepet kaphat a későbbiekben a bankhitel, a kötvénykibocsátás. Is. Mindez pedig a rugalmas, hatékonyabb gazdálkodás lehetőségeit jelenti. — Az elmondottakat lefordíthatjuk a pénzügy, tehát a számok nyelvére? Ezek miként tükrözik a változásokat? — A számok még egyértelműbben igazolják a helyi tanácsok önállóságát. A VI. ötéves tervben az ösz- szes pénzalapok 64,2 százaléka volt a helyi tanácsoknál, a VII. ötéves tervben előrtel áthatóan 711,8 százalék fölött rendelkeznek. Vagy egy másik adatpár: korábban évi 200 millió forintos fejlesztés volt a megyei tanács hatáskörében, ez a ielenlegi számítások szerint 70—80 millióra csökkeni. A különbség megi/nt a helyi tanácsok önállóságának növekedésére utal. A túlköltekezés veszélye — Az eltelt rövid időszak általánosítható tapasztalatok szerzésére talán még nem volt elegendő. Mire hívná fel a tanácsi gazdálkodás érintett szakembereinek figyelmét? — A nagyobb önállóságot mindenütt kedvezően fogadják. Ennek kapcsán azonban utalnék az ezzel járó fokozottabb felelősségre is. Bár a régi beidegződés még ma is kísért, a túlköltekezés veszélyére gondolok, s arra a mentalitásra, hogy a megyei tanács majd kihúz a bajból. A fenti számok azonban egyértelműen mutatják, hogy a helyi tanácsoknak minden kérdésben önállóan ugyan, de felelősen kell dönteniük. A tanácsi gazdálkodás továbbfejlesztése révén a helyi tanácsoknak most már valóban gazdálkodó testületekké kell válniuk, önállóan és magabiztosan kell megállniuk a saját lábukon. Ehhez pedig a rendeleitek, a változások ismerete csak kiindulási alap. A változás szellemét kell megérteni és a gyakorlatban alkalmazni. Szőke György A MÁV Jáazklséri Építő Gépjavító üzemében helyben oldják meg az étkeztetést. A korszerű ebédlőben közel nyolcszáz dolgozó szá mára biztosítanak kulturált étkezési lehetőséget T. Z. Egymillió a volánnál Évekkel méri a távolságot Mikor Molnár József 1953- ban megszerezte a gépjármű- vezetői jogosítványt, el se tudta képzelni, hogy mennyi is egymillió kilométer. Így utólag összeszámolva, bizony 32 év. A honvédségnél ült először a volánhoz, és az autó kedvéért otthagyta a választott szakmáját. A Vörös Csillag Traktorgyárban töltötte inaséveit, felszabadult géplakatosként is ott dolgozott, de a vezetés egészen más volt, mint a perchez, műhelyhez kötött munka. Ahogy leszerelt, már nem ment oda visz- sza, sőt Pestről is leköltözött Jászberénybe, ahol a Tefu Vállalatnál kapott munkát. Egy évig teherautót vezetett, azóta személykocsin ül. Kevés autó futott még akkor, az országutak pedig hepehupásak, kátyúsak voltak. Egy szolnoki út másfél óráig tartott, Pestre két és felet kellett szánni, mert 60 kilométeres sebességnél nemigen lehetett többet kihozni az autókból. Kivált a kemény rugózású Renault, Molnár József első autója, — amit ezért csak hintalónak neveztek —, az embernek még a lelkét is kirázta a néhai ma- kadámutakon. Az utak pedig megviselték nemcsak az utasokat, hanem az autókat is. Alkatrésznél csak gumit volt nehezebb szerezni. Persze akkoriban a sofőrök maguk javították a kerekeket, s ha kirepedt, kilyukadt a köpeny, megfoldták egy másik darabbal. Igaz, hogy ütött, rángatott a többszörös betét miatt, de az autó gurult, s akkor annyi elég volt. Egyszer a Neszűrben járt éppen, mikor az egyik első gumi végképp felmondta a szolgálatot. Semmilyen mesterkedésre nem maradt meg benne a levegő. Erre Molnár József homokkal töltötte meg a külsőt, s bár lapult a kerék, húzta a kormányt, szerencsésen hazaért! Tíz évig taxis volt, majd a járási tanácsnál dolgozott egészen a települések körzetesítéséig. Az az időszak volt a legzsúfoltabb, akkor pörgött leggyorsabban a kilométer- óra számlálója. Még mindig jobb volt azonban havonként 4 és fél ezer kilométert vezetni, mint napokig tétlenül várakozni. Olyankor csak bosszankodik az ember, de vezetés közben megnyugszik. A figyelmet leköti a forgalom, vagy a hosszú, unalmas szakaszokon nyugodtan elkalandozhatnak a gondolatok. Mennyi az az egymillió? Most se tud mást mondani: forintban bizonyosan sok, távolságban is az, mégis milyen gyorsan lefutott. Közben megváltoztak az autók, az utak — már nemigen fordul elő, hogy lovakkal vontatnák ki a sárból — és a messze sem olyan messze. Ennyi év alatt megtanult mások, a szabálytalanul közlekedők fejével is gondolkodni. így nem érheti váratlan esemény egy hirtelen kanyarodó kerékpáros, figyelmetlen gyalogos részéről. Mégis előfordult azonban nemrégiben, hogy Hátulról nekirohant valaki. öt éve van még a nyugdíjig. A városi tanácsnál ugyan kevesebbet vezet, de úgy számolja, hogy addig még megjár 200 ezret. Természetesen azt is baleset- mentesen. Lukácsi Pál A taxisofőr jó ideje dudorászás- sal űzi el a „távolsági út" unalmát. Az egyhangúságot feledteti azzal is, hogy minden nótából csak egy- két sort dúdol el, de amelyik jobban fekszik hangulatához, megismétli. A kedvére való szövegrészeknél — volánt markoló kezén — meg-meg- emelkedik a mutatóujj. Kék szemű, ibékés arcú ember. Szikár, de széles válliú, vastag csuklójú. — Hány éve csinálja? — Taxival hat éve... összesen tizenhét esztendeje. Azelőtt teherkocsival jártam. De egyik ujjam miatt — mutatja, milyen merev — már nem ment a nagy gumik szerelése. — Melyik jobb? — Taxival könnyebb ... „Úribb”. Somolyog. Én is. Ám én azon, hogy a felőlem eső füle akár egy préselt füge. — Birkózott valaha? — A fülemről sejti? — kapja el pillantásomat. — Alaposan meg- mángorolták az ellenfeleim. De hát nem adták ingyen a „Vidék bajnoka” címet — nevet szerényen. — Utólag is gratulálok. — Hol van az már? — Legyint, rápaskol a volánra. — Gondolom, nem is akadt afférja utassal? — mérem fel elismerően ültében is. — Dehogynem. Valóságos krimi... Egy jóikötésű fiatalember vitette haza magáit — 'külterületre, kertek, szőlőik közé. Éjfél körül ült be a megyeházánál. Mikor megérkeztünk, azt mondja, mindjárt jön. Csak beugrik a haverjáért, s vigyem őket tovább a szomszéd faluba. Van ott szélen egy fáin bögrecsárda. Rendesen öltözött volt, nem gyanítottam semmit. Megszoktam, hogy respektálnak az utasaim... De őt ugyan várhattam... Elindultam keresni. A tanyák közt nyomára is bukkantam. Hó volt, nem tűnhetett el előlem. Kétszer került a szemem elé, ahogy sompölygott az árnyékos részeken. — Nem félt ott az ismeretlenben? — Egy szőlőkarót kaptam magamTaxikrimi hoz. Gondoltam ha megtámad, nem maradok adósa... Egyik fanyabokor- ínái véget értek a nyomok. Nézge- lődtem, füleltem, lestem, hova bújhatott. Egyszercsak a disznóól mellől osont elő. Ahogy meglátott, isz- kiri! — csörtetett neki a pusztának. Kiabáltam: „Állj meg csirkefogó! Hiába futsz, előlem nem szöksz meg, utolérlek...” — meg ilyeneket. Azért is, hogy jöjjön ki valaki a tanyából. Ki is kullogott egy parasztember. „Mit óbégat itt?” — morgott rám fenyegetően. Mondom neki, mi van. Kérdem, nem ismeri-e azt a fiút; ilyen meg ilyen? „Ha csaik az nem, aki már máskor is jött haza taxival — morfondírozott —, arra lakik a bátyja” — intett a sötét világba. ötven forintot kínáltam fel neki, hogy segítsen elcsípni az ipsét, ö nem avatkozik bele. Visszament. Én a legény után. Messzire beláttam a terepet, szép fehér volt a hó... Követtem a nyomot. Észrevettem, hogy nagy vargabetűt csinál. Addig- addig, hogy az előbbi tanyába kanyarodtak vissza a lábnyomok. Hát így vagyunk, ezért nem akart segíteni ez a gazda. Most már végére járok azért is! Feldörömböltem. Jött is sebesen. Ne lármázzak, mert felverem az asszonyt meg a gyerekeket. Mondom, engedjen be. Előbb nem akart, aztán mégis ráállt. A konyhában csak alvók voltak, de ébredeztek. Kértem a parasztot, vezessen a szobába. Közben hajtogattam, hogy ő is megjárja, ha félrevezet, bűntársa lesz a fattyának... Bent csak a bútorok. A szekrényajtó kissé nyitva. No, ez ide búj.t! Nem találtam. Mit gondol, hol volt? Lent a földön feküdt, úgy kabátostul, mindenestül... Na, gyerünk csak kifelé, mozgás! — emeltem rá a karót, de le is eresztettem menten, nehogy letámadjanak. A konyhában már lámpavilágnál kezdtem vallatni, hajlandó-e kiegyenlíteni a taxiszámlát?- Még most megteheti, de ha nem, többel köti be! „Majd a karóval!” — pök- hendiskedett, s adta volna az erős fiút, míg meg nem markolásztam a gamancával őt is. — Ha neked így is jó, öcskös, hát legyen. Hogy hívnak, hadd halljam?! Mondott egy nevet, mire a tanyasi ember kisfia ártatlanul megszólalt. — Nem is igaz, mert ő ... bácsi! — és megmondta. Ezt már nem tudták letagadni. Otthagytam az egész bagázst. Hazahajtottam, egyenesen a rendőrségre. Kértem egy embert, vele mentünk vissza a helyszínre... Bírósági ügy lett. Fizetett a pasas, s ha jól emlékszem. még egy kis javító-nevelő munkára is ítélték.. Nem ez volt az első esete. Ügy történt akkor minden, kérem, mintha filmben rendezték volna... Tóth István
