Szolnok Megyei Néplap, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-15 / 39. szám

MEGKEZDŐDÖTT A SZAKSZERVEZETEK KONGRESSZUSA A szakszervezetek nélkülözhetetlen szerepet töltenek be szocialista társadalmunkban Németh Károly beszéde — Tisztelettel kö­szöntőm a magyar szakszervezetek XXV. kongresszu­sának küldötteit, valamennyi részt­vevőjét. Megtisz­telő kötelességem, hogy átadjam a kongresszusnak és az önök által kép­viselt szervezett dolgozóknak a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi. Bizott­sága szívélyes üd­vözletét és jókí­vánságait; kifeje­(Folytatás a 2. oldalról) állandóan erősítik a közös célok, a közös tapasztalatok, a testvéri összetartozás érzé­sei. A szakszervezetek az egész világon bonyolult körülmé­nyek között dolgoznak. Egy­re nagyobb figyelmet fordí­tanak a globális világprob­lémákra, a világbéke meg­őrzésére, a gazdasági fejlő­désre, az új gazdasági vi­lágrendre, a környezetvéde­lemre. A szakszervezeti világ- szövetség legfőbb törekvése ma is — mint megalakulása óta mindenkor — a nemzet­közi szakszervezeti mozga­lom akcióegységének erősí­tése. A magyar szakszerve­zetek — amikor részt vesz­nek az SZVSZ munkájában — abból indulnak ki, hogy a hivatásukból adódó felada­tokat osztálytestvéreikkel,' a haladó erőkkel szorosan ösz- szefogva, együttműködve oldhatják meg. Békében élünk, de nem fe­lejthetjük el egy pillanatra sem, hogy ez a világ fe­szültségekkel, fenyegeté­sekkel terhes. A dolgozók alapvető joga az éléthez fű­ződő jog. A szakszervezetek számára nem lehet fonto­sabb feladat, mint harcolni a fegyverkezési hajsza meg­szüntetéséért, egy biztonsá­gosabb világért. Ezt az évet a világ békeévként tartja számon. Ezért megkülön­Gáspár Sándor nagy taps­sal fogadott beszéde után Biszku Béla, a számvizsgáló bizottság elnöke terjesztette elő a Szakszervezetek Számviasgáló Bizottságának beszámolóját, szóbeli kiegé­szítést fűzve a küldöttekhez korábban eljuttatott írásos anyaghoz. A többi között el­mondotta : — A szakszervezeti moz­galom az elmúlt öt évben mintegy tízmilliárd forint­tal gazdálkodott. Ezen belül a SZOT és a szervei költ­ségvetése — az üdültetés nélkül — több mint két és íélmilliárd forint volt. A SZOT anyagi helyzete az el­múlt öt évben az ország egészéhez hasonlóan nehe­zebbé vált. A romló körülmények el­lenére a rendelkezésre álló pénzeszközök elégségesek voltak a feladatok ellátásá­ra, a gazdálkodásban nem keletkezett zavar. A felhasz­nálás a tagság, a mozgalom érdekeinek megfelelően tör­tént. — Az elmúlt öt évben ar­ra törekedtünk, hogy a gaz­dálkodás megfeleljen a szer­vezett dolgozók érdekeinek, hogy a SZOT testületéivel együtt jól bánjunk a dolgo­zók forintjaival — fejezte be szóbeli kiegészítését a számvizsgáló bizottság el­nöke. A küldöttek ezután meg­kezdték a vitát a SZOT és a számVizsgáló bizottság je­lentése, a szóbeli kiegészíté­sek, a határozattervezet, va­lamint a szakszervezetek a határozattervezet, vala­mint a szakszervezetek alap­szabályának módosítására előterjesztett javaslat felett. böztetett örömmel fogadják a magyar szakszervezetek is a Szovjetunió új, átfogó bé- kekeszdeményezéseit. Alapvető érdekeink arra kell, hogy késztessenek ben­nünket, hogy fejlesszük kap­csolatainkat nemcsak a szo­cialista vagy szocialista orientáltságú országok szakszervezeteivel, nem­csak a kommunista befo­lyású, hanem a szociálde­mokrata, a szocialista és a keresztény irányítású szak- szervezetekkel is. Különösen fontos számunk­ra, a szovjet szakszervezetek tapasztalata. A Szovjetunió­ban olyan nagy jelentősé­gű változások vannak fo­lyamatban a társadalmi, gazdasági fejlődés gyorsítá­sa érdekében, amelyek bizo­nyára a szakszervezeti mun­kamódszereket is érintik. Nagy érdeklődéssel figyeljük ezeket a törekvéseket és a szovjet szakszervezetek sze­repét a fejlődés gyorsítá­sában. A SZOT elnöke végül ösz- szefoglalta a szakszerveze­tek legfőbb tennivalóit, s be­szédét e szavakkal fejez­te be: — Az elmúlt öt év tapasz­talatai hozzásegítenek ben­nünket ahhoz hogy minden erőt összefogva megvalósítsuk céljainkat, amelyeket a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa fogalma­zott meg. Az első felszólaló, Bischof Antal, a Mecseki Szénbá­nyák csoportvezető vájára kiemelte, hogy a dolgozók hiányolják a vezetőkkel va­ló munkahelyi találkozáso­kat, s a gondok közé sorol­ta, hogy a szervezett, jó munkához sok esetben hiá­nyoznak a feltételek. Petrikovics Istvánná, a Nyíregyházi Konzervgyár raktárvezetője szerint külö­nösen fontos, hogy a szak- szervezetek az eddiginél szé­lesebb fórumot kapjanak munkájuk megismertetésé­re, a vitákban kialakuló vé­lemények, állásfoglalások hátterének bemutatására. Herczeg Károly, a vasas­szakszervezet főtitkára 3l- mondotta: a szakszervezetek a nagyipari dolgozók számá­ra nem kérnek és nem is várnak indokolatlan előnyö­ket. Ugyanakkor vannak és lesznek is olyan helyzetek, amikor a népgazdaság szá­mára fontos termelőegysé­gek fenntartása csak köz­ponti segítséggel lehetséges. Gömöry Zsuzsa, a Fog­technikái Vállalat fogtechni­kusa az egészségügyben te­vékenykedő százezer fizikai munkás nevében kérte, hogy a szakszervezet is támogas­sa a VII. ötéves terv idősza­kában az egészségügy fej­lesztését, segítse az ott dol­gozók munkáját. Szatmáry Zoltán, a KFKI Atomenergia-kutató Intéze­tének igazga tóhelyet te-e -á- mutatott. hogy az elmúlt idő­szak kedvezőtlen tendenciái miatt hazánkban csökkent a tudományos és a műszaki pályák presztízse. Erre utal, hogy a műszaki egyetemek egyes szakjaira mind nehe­zebb feladat megfelelő szá­mú jelentkezőt találni, pe­dig az egyik legfontosabb kérdés most az, hogy milyen gyorsan sikerül felzárkózni a technológiailag fejlett or­szágokhoz. Medveczky Antal, az Épí­tők Baranya megyei bizott­ságának titkára arról szólt, hogy a tagság jogos türel­metlenséggel bírálja a szak- szervezeti irányító munka hiányosságait. Arra kell tö­rekedni, hogy a mozgalmi tevékenységet minél keve­sebb felesleges elem formá­lis vonás terhelje. Kun László né, a XVII. sz. Autójavító Vállalat szb-tit- kára egyebek mellett arról szólt, hogy a művelődési otthonok, klubok, munkahe­lyi könyvtárak fenntartási költségei egyre növekednek, ám az állami kulturális tá­mogatás összege nem emel­kedik, s a könyvek drágulá­sa miatt a könyvtárak állo­mányának megfelelő gyara­pítására sincs lehetőség. Dr. Kovács Ferenc, az Ál­latorvostudományi Egyetem rektora rámutatott. hogy hazánkban az aktív kere­sőknek mintegy 4 százaléka csaknem 200 ezer felsőfokú végzettségű szakember hasz­nosítja tudását a termelés szolgálatában. Szakismerete­ik eredményesebb kamatoz­tatásához azonban arra van szükség, hogy a vezetők az eddiginél jobban gazdálkod­janak ezzel a szellemi tőké­vel. Puer Gézáné, a Centrum Áruházak szakszervezeti in­téző bizottságának titkára arról szólt, hogy a tisztség- viselők egyre nehezebb kö­rülmények között végzik a gazdálkodást segítő tevé­kenységüket. Ám nekik is köszönhető, hogy a lakosság ellátásának színvonalát az elmúlt öt évben sikerült szinten tartani, néhány terü­leten javítani. Antal Géza, a Bonyhádi Cipőgyár szakszervezeti bi­zottságának titkára szerint elsőként a munka értékmé­rő szerepét szükséges össz­társadalmi szinten erősíteni az emberek megítélésének alapjává tenni. A mandátumvizsgáló bi­zottság jelentését Simó Ti­bor elnök terjesztette elő. Bejelentette, hogy a megvá­lasztott küldöttből 774-en je­lentek meg. 29-en betegség miatt maradtak távol. Mivel a küldöttek 96,4 százaléka jelen van, a kongresszus ha­tározatképes. Varga Miklósné, a Kispes­ti Textilgyár szakszervezeti bizottságának titkára el­mondotta, hogy a textilipari ágazát vállalatai a verseny- képesség fokozására jelen­tős erőfeszítéseket tettek, csökkentve az anyag- és energiafelhasználást, gyor­sítva a termékszerkezetvál­tást. E programok megvaló­sításában fontos szerepet vállaltak a szakszervezeti testületek. Zsurzs Éva, a Magyar Tele­vízió Kossuth-díjas rendező­je arról beszélt, hogy mind­inkább nő a lakosság infor­mációigénye, amelynek ki­elégítésében ma már nélkü­lözhetetlen szerepet tölt be a tévé. Gondot okoz, hogy a műsorkészítés és -közlés technikai feltételei nem tar­tanak lépést a fejlődéssel. zem köszönetünket politi­kánk támogatásáért. Pár­tunk nagyra értékeli a szak­szervezetek tevékenységét, a választott testületek, a tiszt­ségviselők, a bizalmiak, az aktivisták sok százezres tá­borának odaadó munkáját, szocializmus iránti elkötele­zettségét. A több mint egy évszáza­dos múltra visszatekintő ma­gyar szakszervezeti mozga­lom mindig a társadalmi ha­ladás ügyét szolgálta, azért küzdött. Tisztelettel és meg­becsüléssel emlékezünk az elődökre, akik az elnyoma­tás, az üldöztetés nehéz év­tizedeiben is bátran kiáll­tak a munkásosztály jogai­ért, védték érdekeit, küzdöt­tek a kizsákmányolás fel­számolásáért. A felszabadu­lást követően, amikor né­pünk elindulhatott a társa­dalmi felemelkedés útján, a szakszervezetek nagy részt vállaltak az elpusztított, ki­fosztott ország talpra állítá­sából, az élet megindításá­ból. A nemzeti haladást szol­gálva a szocializmus építé­sének programja mellé áll­tak, jelentős mértékben hoz­zájárultak annak sikeres va­lóra váltásához. Az elmúlt öt esztendő nehezebb viszo­nyai között is sokat tettek az ország előrehaladásáért. Felelősséggel teljesítették a riép, a szervezett dolgozók iránti kötelességüket. — A szakszervezetek nél­külözhetetlen szerepet tölte­nek be szocialista társadal­munkban. A párt elvi-poli­tikai irányításával önállóan, a politikai hatalom része­seihez illő felelősséggel lát­ják el feladataikat. Nem kí­vülálló szemlélői, hanem te­vékeny alakítói a társadal­mi, gazdasági folyamatok­nak. Közreműködnek a poli­tika formálásában, aktívan segítik valóra válását. külpolitikai törekvéseinket is. A világ ismét meggyőződhe­tett arról, hogy a Szovjet­unió, a Varsói Szerződés or­szágai nem akarnak diktálni senkinek, együttműködésre törekszenek a békéért, az egyenlő biztonságért, a köl­csönös bizalom erősítéséért. Nem akarnak erőfölényre szert tenni, de azt mások­nak sem engedik meg. Hazánk függetlenségének, népünk biztonságának leg­főbb nemzetközi támasza, hogy a közös eszmék, célok és érdekek elszakíthatatlanul összefűznek bennünket a Szovjetunióval, a szocialista Országokkal. A béke ügyé­nek is szolgálatot teszünk, amikor nemzeti érdekeink­kel összhangban szorosabbra fűzzük szövetségesi kapcso­latainkat, és magasabb szín­vonalra emeljük a KGST keretében a gazdasági, mű­szaki, tudományos együttmű­ködést. Hazánknak jó híre van a világban. A Magyar Népköz- társaság tekintélyét, szavá­nak súlyát, mint eddig, úgy a jövőben is rendszerünk szilárdsága, népünk gazdasá­gi, kulturális teljesítménye alapozhatja meg. — A mostani időszak, amely az előző ötéves terv zárása és az új ötéves terv kezdete, a visszapillantás mellett teendőink kijelölésé­nek ideje is. Nagyon is fon­tos, hogy a végzett munkát reálisan értékeljük. Eredmé­nyeinket és gyengeségeinket — azt is, ami jó, és azt is, ami rossz — a maguk való­ságában lássuk, s a valóságot ne tévesszük össze vágya­inkkal. A felelős állampol­gári gondolkodásnak és cse­lekvésnek csakis az ered­mények és a problémák reá­lis számbavétele lehet az alapja. Az önök számvetése — és a vita is — ilyen szemléletet tükröz. Ezen a fórumon is elisme­réssel gondolhatunk arra, hogy a magyar nép bonyo­lult viszonyok között nagy politikai érettséget, áldozat- készséget és megértést tanú­sított. Kifejezésre juttatta, hogy támogatja a párt po­litikáját, magáénak tekinti, félti eredményeinket, kész újabb erőfeszítésekre értel­mes célok megvalósításáért; ugyanakkor igényli a hatá­rozott fellépést a visszássá­gok ellen. Megőriztük népgazdaságunk stabilitását Népünk helytállásának kö­szönhetően olyan világgaz­dasági helyzetben, amikor országok egész sorában visz- szaesett a termelés, mi — ha szerény mértékben is — elő­rehaladtunk. Anyagiakban és szellemiekben is gyara­podott az ország. Sikerült megőriznünk vívmányain­kat, népgazdaságunk stabili­tását, javítani külső és belső egyensúlyát. Hazánkban lét- biztonság van, az életszín­vonal, a szociális ellátás, az árukínálat — a tapasztalha­tó gondok ellenére — kibír­ja az egybevetést a hasonló gazdasági fejlettségű orszá­gok viszonyaival. Az ered­mények és a mögöttük álló erőfeszítések megérdemlik az elismerést. Azt is látnunk kell, hogy társadalmunkban gondok, feszültségek is vannak, ezek­nek egy része saját hibáink­ból, munkánk fogyatékos iá- gaiból ered. Jelentős réte­geknek romlottak a megél­hetési lehetőségei. A fo­gyasztói árak az eredetileg tervezettnél gyorsabban emelkedtek. A nyugdíjak és egyes szociális juttatások re­álértékét nem sikerült tel- jeskörűen megőrizni. Nehe­(Folytatás a 4. oldalon) Kiaknázni a mozgalom minden lehetőséget A szocializmus építésének hazai tapasztalatai bizonyít­ják, hogy a dolgozók élet- és munkakörülményeit befolyá­soló kérdésekben, feladatok­ban sem országosan, sem a munkahelyeken nem lehet megalapozottan dönteni a dolgozók és az őket képvi­selő szakszervezetek vélemé­nye nélkül. Ennek az elv­nek gyakorlati érvényesítése politikai rendszerünk zavar­talan működésének egyik alapfeltétele. Az egész tár­sadalom számára fontos: ho­gyan fejlődik a magyar szak- szervezetek tevékenysége, ér­zékelhető-e társadalmi je­lenlétük, van-e megfelelő te­kintélyük a dolgozók előtt. A mögöttünk levő nehéz öt év bizonyítja, hogy a szak- szervezetek nagy és eredmé­nyes erőfeszítésekre képesek, de arra is figyelmeztet, hogy még nagyobb megújulási készségre, munkájuk tovább­fejlesztésére van szükség, önelégültség lenne azt hin­ni, hogy a szakszervezeti mozgalom már minden le­hetőségét kihasználta. Jo­gosnak kell tartanunk például azt a válasz­tások során is megfogal­mazott igényt, hogy növe­kedjen a szakszervezetek sze­repe a különböző érdekek feltárásában, képviseletében, egyeztetésében, és erősödjön munkájuk nyilvánossága, de­mokratizmusa, társadalmi, mozgalmi jellege. Hazánkban megvannak a társadalmi, politikai és tör­vényi feltételei annak, hogy a magyar szakszervezetek még magasabb színvonalon töltsék be hivatásukat: kö­vetkezetesen védjék, képvi­seljék tagságuk érdekeit; mozgósítsanak az építőmun­Szoros szövetségben a Szovjetunióval Üdvözlünk minden olyan lépést, amely a tárgyalásokat előmozdítja, a fegyverkezési versenyt visszafogja. Meg­győződéssel támogatjuk a Gorbacsov elvtárs, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának fő­ka soron levő feladataira, le­gyenek még aktívabb része­sei a közéletnek. Nagy vívmányaink sorában tarthatjuk számon, hogy a szakszervezeti mozgalom tár­sadalmunk elismert tényező­je, s határainkon túl is te­kintélynek örvend. Biztosít­hatom önöket arról, hogy fel­adataik megoldásához a párt ezután is megadja a szüksé­ges támogatást, a szakszer­vezetekben dolgozó kommu­nisták tisztességgel teljesítik megbízatásukat. Tisztelt Kongresszus! A világban zajló esemé­nyek és folyamatok hatással vannak a mi belső viszonya­inkra, javítják vagy rontják az építőmunka feltételeit. A legfontosabb kérdés az, hogy meg tudjuk-e védeni a bé­két, országépítő terveink megvalósításának elengedhe­tetlen feltételét. Ami raj­tunk múlik, megtesszük érte. Mindenkivel készek vagyunk együttműködni, összefogni, aki jó szándékkal azért dol­gozik, hogy erősödjön a köl­csönös bizalom a nemzetközi kapcsolatokban, útját áll­hassuk a szélsőséges imperia­lista körök által szított fegyverkezési versenynek, ami nagy terheket ró az em­beriségre, pusztulással fe­nyegeti a világot. Szövetségeseinkkel, a Var­sói Szerződés országaival együtt arra hívunk fel, azt javasoljuk, hogy ne fegyver­kezzünk, hanem tárgyaljunk, mégpedig olyan megállapo­dásról, amely minden or­szág egyenlő biztonságát ga­rantálja a fegyverzet minél alacsonyabb szintjén, és nem engedi meg a világűrnek be­láthatatlan következmények­kel járó militarizálását. titkára által legutóbb elő­terjesztett nagy jelentőségű leszerelési javaslatokat, ame­lyek éppen úgy, mint a genfi csúcstalálkozón képviselt szovjet álláspont, teljes mér­tékben egybeesnek nemzeti érdekeinkkel, kifejezik saját A számvizsgáló bizottság jelentése - vita Németb 'Károly felszólalását tartja Gáspár Sándor, Marosán György és Havasi Ferenc találkozása a szünetben

Next

/
Thumbnails
Contents