Szolnok Megyei Néplap, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-11 / 9. szám
6 Nemzetközi körkép 1986. JANUÁR 11. Szovjetunió — A kongresszusra készülve Termékeny, elemző eszmecsere Nincs már sok idő hátra az SZKP XXVII. kongresz- szusáig. Élénk mozgás, felfrissült szellem, messzeható változások jellemzik a szovjet közéletet, s a nyílt, érdekes, kritikus és önkritikus vitákban országszerte érződik a kongresszusi szellem. A szovjet kommunisták a leghatározottabban síkra szállnak az ország előtt álló feladatok halogatásának felszámolásáért, a Szovjetunió gazdasági, társadalmi fejlődésének meggyorsításáért. Az erről szóló új koncepciót az; SZKP tavaly áprilisi plénumán munkálták ki. A plénum határozatai alapján jött létre az a három dokumentum, amelyről a döntő szót a kongresszus fogja kimondani. Az új szerkesztésű pártprogramról, a módosított szervezeti szabályzatról, valamint a XII. ötéves tervről, és a 2000-ig szóló gazdasági-társadalmi fejlesztés fő irányairól van szó. Ez a három okmány a legszorosabb kölcsönhatásban van egymással. A program kitűzi a távlati célt: a szocialista társadalom tökéletesítését azon az úton, amely a kommunizmus felé vezet. A gazdasági, társadalmi fejlesztés irányai ezt a programot lefordítják a konkrét tennivalók nyelvére: megszabják a számokat, a határidőket és a feladatok sorrendjét. A módosított szervezeti szabályzat pedig lehetővé teszi, hogy a szovjet kommunisták az SZKP megnovekedett vezető szerepével, és egyben nagyobb felelősséggel vegyenek részt a gigászi munkában. Mi kell ahhoz, hogy a Szovjetunióban felgyorsuljon a gazdasági, társadalmi fejlődés? Az országos vitában, a különböző pártfórumokon és értekezleteken a felszólalók mindenekelőtt azt szögezték le, mi az, ami nem kell, s azt hangsúlyozták, hogy a lényeg: meg kell teremteni azokat a feltételeket, amelyek közepette valóban felgyorsulhat a fejlődés. Az ütemváltást elsősorban a gazdasági életben kell véghezvinni. Mihail Gorbacsov a szovjet parlamenti képviselők előtt mondott beszédében úgy fogalmazott, hogy e téren gyökeres fordulatra van szükség. Az SZKP főtitkára által említett gyökeres fordulatot maga a kitűzött, grandiózus cél követeli meg: az ezredfordulóig, vagyis másfél évtized alatt csaknem megkétszerezni a szovjet nemzeti jövedelmet, a munkatermelékenységet pedig 2,3—2,5- szörösére emelni. A cél elérése annál is bonyolultabb, mivel a rendelkezésre álló eirőfornáisok nem bővülnek, hanem szűkülnek, azaz a gazdaság hatékonyságát kell növelni. Az SZKP tehát azt a feladatot tűzi az ország elé, hogy az eddigi extenzív fejlődésről az intenzív fejlesztésre álljon át. Arról van szó, hogy a szükséges eredményt nem a mind nagyobb számú anyagi eszköz latba vetésével, hanem a tudás mozgósításával érjék el. A tudást a legtágabb értelemben kell felfogni: a munkakultúra növelésétől a tudományos-műszaki vívmányok mielőbbi meghonosításáig. Az egész folyamatban különösen nagy szerep hárul a tudományos-műszaki haladásra. Ez a fogalom kettős tartalmú: egyrészt jelenti a meglévő technikák fejlődését, másrészt magában foglalja azt is, hogy a Szovjetunióban forradalmi módon rátérnek elvileg egészen új technológiai rendszerek. a legnagyobb hatékonysággal dolgozó berendezések legújabb nemzedékeinek alkalmazására. Nem titok, hogy mindezideig a műszaki haladás jórészt meglehetősen lassan ment végbe. A helyzetet jól érzékeltette Vitaiij Vorotnyikov- nak, az SZKP Politikai Bizottsága tagjának, az Orosz- országi Föderáció miniszter- elnökének a tulai pártértekezleten elhangzott megállapítása: amíg egy műszaki ötlet a termelésben megvalósul, addig a Szovjetunióban 6—9 év telik el. de néha még több. Vorotnyikov kiemelte, hogy ezt az időtartamot két évre kell lecsökkenteni. A robotizálás és az automatizálás azonban nem öncél: szolgálja az életszínvonal emelését. A felszabaduló munkaerőt pedig más területeken helyezik el. Az új technika új, magasan képzett dolgozót követel meg A Szovjetunióban teljesen világosan látják az emberi tényező szerepét, azt, hogy a legragyogőbb terv semmitmondó papírhalmaz. a legkorszerűbb gép használhatatlan ócskavas a tervet valóra váltó, a gépen dolgozni tudó ember nélkül. A szakmai képzettség hallatlanul fontos, ám nem minden. Mert nemcsak arról van szó, hogy valaki tudjon dolgozni, hanem arról is, hogy érdeke fűződjék a kiváló teljesítményhez. Ez viszont átvezet a vitáknak ahhoz a gondolatához, hogy a gazdasági mechanizmus miképpen ösztönzi a dolgozókat a jó munkára. Viktor Afanaszjev, a Pravda főszerkesztője rámutatott: sok szó esik a gazdasági mechanizmus szüntelen tökéletesítéséről, ám ez tökéletesnek nem nevezhető. Mindenesetre az erőfeszítések arra irányulnak, hogy a vállalat és személy szerint minden egyes dolgozó a saját zsebén mérhesse le, hogy érdemes új módon, hatékonyan gazdálkodnia. Ez feltételezi, hogy a központi tervezés tovább erősödik, miközben kibontakozik a vállalati önállóság és kezdeményezőkészség, ami viszont a korábbinál nagyobb felelősséget ró a vállalatvezetőkre. Mindez egyúttal azt is jelenti, hogy a feladatok nagyságával összhangban kell kialakítani a káderpolitikát. Arról meggyőződni, hogy ez folyamatban van, elegendő elolvasni az újságokat. Alig van nap, hogy valamilyen személyi változásról ne közölnének hírt, új miniszterek, új megyei és járási párttitkárok nevét látjuk a lapok hasábjain, n kongresszus előtti vita még tart. Bizonyos tanulságok azonban már le- szűrhetők. A közélet mozgásba lendülése azt mutatja, hogy az SZKP felhívására a párttagok, az ország népe termékeny, elemző eszmecserével válaszol. Ennek során a megoldatlan kérdésekre összpontosul a figyelem, és nyíltan beszélnek fogyatékosságokról, hibákról, megértve, hogy a nyíltság, az egyenes beszéd pártkövetelmény : a hibák kijavításának módszere. A vita már eddig is azt tanúsítja, hogy a Szovjetunióban egyetértenek a fejlődés meggyorsításával, és tenni is készek érte. Hável József A Bhagwan-botrány hullámai Egy szektavezór tündöklése és bukása Litvánia fővárosa, a 65o éves Vilniusz napról-napra fiatalodik. A felújított, csodaszép óváros mellett modern, sokemeletes házak, egész lakótelepek épültek az utóbbi években. Turisták ezrei keresik fel a Szovjetunió különböző városaiból és külföldről is. Az óváros hangulatos kis utcái örök élményt nyújtanak az idelátogatóknak. A város központi része védett övezet, ahol gondosan őriznek a múlttal kapcsolatos minden építészeti alkotást, minden egyes házat. Vilniusz új lakótelepei is sikeres építészeti megoldások, kényelmes, tágas otthonokkal, parkokkal, terekkel, sok zöldnövényzettel. Bhagwan Shree Rajnash és a hívők ben terjeszkedő éttermiszállodai és diszkőlánc révén éveken át dollármilliókat söpörjön be. Ügy tűnik azonban. hogy mindez a múlté! Az 53 éves. ősz szakállú Bhagwan Shree Rajnash eredetileg az indiai Poonában hozta létre kommunáját, s csak a hatóságok ismétlődő fellépése, valamint az egyre súlyoFöldi gondok gyötrik a Mestert sabb adócsalási vádak miatt tette át székhelyét az Egyesült Államokba. Aztán ott is égni kezdett a lába alatt a talaj. Hiszen — bármilyen megalázó legyen is ez egy földi szentre nézve — az amerikai hatóságok nem kevesebb mint 175 évi börtönbüntetést szabtak ki rá, s 400 ezer dolláros bírsággal is sújtották. Igaz, a szektavezór mégsem került fogházba, mivel az ítélet ötnapos határidőt hagyott arra, hogy elhagyja az Egyesült Államokat. se. a szeretet hatalmának hangsúlyozása, a meditációk és a transzállapotig juttató szeánszok sora éppúgy, mint a közös ceremóniákat gyakorta követő heves orgiák szokása. (Ellenfelei sokszor egyszerűen szex-gurunak nevezték Bhagwant, azt állítva, hogy az „agymosás”, az önálló akarat kioltása mellett leginkább a szabad szerelem engedélyezésével toborozza a csalódottan távozók helyébe lépő friss utánpótlást.) Mert azért kiábrándultak mindig akadtak — még a legrózsásabb, legzavartalanabb periódusban is. Sokan lelki terrorra panaszkodtak, mások pedig hosszabb távon azt nem viselték el, hogy keresetük, méghozzá nemegyszer verejtékes munkával kiérdemelt keresetül; zömét a „Mesternek” kellett felajánlani. Fokozódd visszatetszést keltett a guru tékozló életmódja, nyakle nélküli költekezése. Az elmúlt években állítólag mái kéthetente vásárolt egy-egj vadonatúj Rolls-Royce luxuskocsit, csak selyembe öltözött és töménytelen ék szert halmozott fel. Mindez azonban még kevés lett volna. A vég kezde tét az jelentette, hogy őszszel faképnél hagyta titká ra, helyettese. Fő bizalmasa, aki állítólag kétszer is megkísérelte eltenni Iái alól a guru háziorvosát, néhány társával az NSZK-be távozott. Ott vette őrizetbe a nyugatnémet rendőrség — méghozzá ugyanazon a napon, amikor Bhagwant is letartóztatták Észak-Karolinában. A „Mester” megérezte, hogy a sűrűsödő felhők ezúttal nem apró nehézségeket, hanem komoly válságot jeleznek szektája és saját jövője szempontjából. Ezért hívéinél legszűkebb csoportjával sietve útnak indult, miután ügyvédje hiába próbálta meg előzetes óvadék kifizetésével elkerülni a várható letartóztatást. Ám a végállomás a Bermu- da-szigetek helyett (ahol biztos lehetett volna a kiadatási kérelem elutasításában) Charlotte városka börtöne lett: csuklóján könyörtelenül kattant a bilincs (Később azt is nyilvánosságra hozták, hogy a menekülő szektavezér több millic dollárt érő ékszerhalommai és tekintélyes összegű készpénzzel érkezett — volna — kiszemelt új lakóhelyére.) Bhagwan ellen, aki Poona után az Oregon állambeli Rajneeshpuramban hozta létre vallási központját, hivatalosan a bevándorlási törvények 35 ízben történt megszegése miatt emeltek vádat. Egyrészt átköltözésekor maga is valótlant állított, hogy csak klinikai kezelésre (egy gerincműtét elvégzéséire) érkezik az Egyesült Államokba. Másrészt azóta előszeretettel hozott tető alá álházasságokat, hogy tehetősebb külföldi rajongóinak szintén lehetővé tegye a féllegális bevándorlást az USA-ba. A hívők zöme azonban amerikai volt, többnyire a fogyasztói társadalom életformájától elforduló, érték- zavarba került, családjától, korábbi kötelékeitől elszakadt vagy szabadulni igyekvő fiatal. Vonzó volt számukra az „önmegvalósítás”, az „önkiteljesítés” hirdetéBhagwan személyes sorsa az ötnapos haladékkal, úgy látszik, megoldódott: sikerült megúsznia a büntetés tényleges letöltését. Más kérdés, hogy mi lesz híveivel, illetve kiterjedt birodalmával, amelyen mostanra természetesen a bomlás ezernyi jele mutatkozik. A „Mester” őrizetbe vétele nyomán meginogtak a szekta pénzügyi alapjai, tömegesen pártolnak el a megrettent szektatagok, s mái egyes vállalkozásokat is kénytelenek voltak pénzzé tenni. Bhagwan kósza hírek szerint azt is fontolgatta, hogy visszatér szülőhazájába, s egy kommunát ho2 létre a Himalája térségében de ez valószínűleg hírlapi kacsa csupán, hiszen egykori adóhátralékai, lezáratlan bírósági ügyei ismeretéber aligha fogadnák ott tárt károkkal. Ám, ha a botrányhistória nyomán netán végképp lealkonyul is Bhagwar szerencsecsillaga, önjelöH prófétákban és világmegváltó tanokat hirdető szentekben, várhatólag, a közeljövőben sem lesz hiány. Nehéz dolog manapság akár csak egy órácskát úgy sétálni a nyugati metropoliszok központjában, hogy ne találkoznánk furcsa öltözetű, éneklő, rendszerint rövidre nyírt hajú fiatalokkal, akik a járókelőket megmegállítva, vagy csupán irományaikat kínálva hirdetik szektájuk dicsőségét. Legtöbbször a „Hare Krishna” követői zengik monoton himnuszukat London, Amszterdam vagy New York terein, parkjaiban, de sokszor lehet látni a Moon-féle „Világegyház”, „Isten gyermekei” vagy más transzcendentális eszmerendszer követőit is. Földünk tarka vallási összképében mindig is sajátos színfoltot jelentettek a különféle „mesterek” és guruk kultuszát terjesztő, nemegyszer zűrzavaros ideológiájú ki- sebb-nagyobb szekták. Igazán azonban csak az a borzalmas, tömegméretű ön- gyilkosság hívta fel rájuk a közvélemény figyelmét, amely 1978-ban a guyanai őserdőben történt: Jones szektavezér parancsára akkor csaknem ezer híve vett be mérget, engedelmesen követve csodált szellemi vezetőjét a másvilágra is. Az a botrány — helyesebben botránysorozat —, amelynek hullámai az elmúlt hetekben a híres-hírhedt Bhagwan-szekta alapjait rengették meg. nem volt ennyire véres, tragikus. Ám a nyomában járó szenzáció semmivel sem kisebb, hiszen nem egy kislétszámú. saját soraiba visszahúzódó gyülekezetről van szó. hanem egy olyan csoportról, amelynek népszerűsége — legalább is fénykorában — három kontinensre, s állítólag csaknem fél millió lelkesen adakozó, elszánt hívőre terjedt ki. Sőt, a Bhagwan-szekta nem lebecsülhető anyagi ereiét arra is felhasználta, hogy fokozatosan behatoljon egyes, jól jövedelmező „polgári” ágazatokba, s a gyors ütemSéta Yilniuszban
