Szolnok Megyei Néplap, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-09 / 7. szám

1986. JANUÁR 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Öntöttfalas Peva-technológiával elkészült a Jászberényi Tanítóképző Főiskola kollégiumi épületének szerkezete. A 65 millió forintos beruházás kivitelezője, a Szolnok Megyei Ál­lami Építőipari Vállalat a munkát télen sem szünetelteti, hogy a vállalt határidőre, ez év augusztus végére az építést befejezze. A főiskola szomszédságában, a Lehel-pálya Rákó­czi út felőli részén készülő kollégiumban 216 ágy szolgál majd a diákok és továbbképzés­ben résztvevő pedagógusok elhelyezésére (T. K. L.) Miből telik? Kiszámítható jövedelmek, kiszámíthatatlan különbségek Nincs nagy jövedelembeli különbség a jól és a rosszul nVűködő vállalatok, szövet­kezetek között. A dolgozók keresete szintén nivellált, nem ösztönöz eléggé a telje­sítmény növelésére. Mégis a lakosság fogyasztása, vagyo­ni helyzete erőteljesen diffe­renciált. Egyesek jól élnek, A hátrányos helyzet, csak­úgy, mint a tehetősek eseté­ben az ingó és ingatlan va­gyon, öröklődik. Közismert például, hogy azok a fiatal házasok, akik nem kapnak otthonról támogatást, nehe­zen indulnak, különösen a lakásvásárláshoz kevés a pályakezdő jövedelem. A családi segítség, az örökség viszont ugyancsak hosszabb távon meghatározó lehet egyesek életvitelében. Az anyagilag hátrányos helyzet tehát indokolható az alacsony nyugdíjjal, az el­tartottak nagy számával. De mi a jómód forrása, ha a jövedelmek többnyire nivel­láltak? Az örökség, a segít­ség maga is felhalmozott jövedelem. A kérdés tehát nem megkerülhető: miből telik egyeseknek lényegesen többre mint másoknak? Va­lahogy a jövedelmek mégis Létezik a személyi jöve­delmeknek a végzett munka mennyiségével és minőségé­vel arányos olyan differen­ciálása — méghozzá töme­ges méretekben — amelyet a felszínes szemlélődök nem vesznek figyelembe a fo­gyasztás, az életszínvonal alakulásának vizsgálata so­rán. Még akkor is ügyeske­désre, munkával nem ará­nyos jövedelemszerzésre gondolnak, amikor nem ar­ról van szó. Mindez egyér- teíműen és meggyőző mó­don bizonyítható. mások szegényesen, vagy rosszul. Mi okozza az elosz­tás és a fogyasztás ellent­mondását? Több dolog is közrejátszik ebben. Sokan anyagilag eleve hát­rányos helyzetűek. A régi nyugdíjasok és a több gyer­mekes családok egy főre ju­tó átlagjövedelme például közismerten alacsony. csak differenciálódnak. Ha csupán kivételekről lenne szó, könnyen meg tudnánk magyarázni a dolgot. Űjítás, találmány, a vezető beosztás lehet például a többletjöve­delem forrása, és lehet a bu­tik, a virágüzlet, az orvosi hálapénz is. De a jó mód — szerencsére — nem annyira elszigetelt jelenség, mint a jól jövedelmező munka, az átlagot jelentősen meghala­dó fizetés. Akkor pedig mi­ből futja autóra, hétvégi házra és még sok másra? A felületes szemlélő végképp nem érti a dolgot. A szélső­ség önmagában is feszültség- forrás. A tájékozatlanság és a kicsinyes irigység pedig indulatokat, társadalmi fe­szültségeket szül. Eltúlozzák az ügyeskedéssel, a munka nélkül szerzett jövedelmek körét és mértékét, s terjesz­tik a gyanakvás, a bizalmat­lanság légkörét. A havi átlagbér 1984-ben 5163 forint volt, a havi át­lagkereset pedig 5441 fo­rint. A havi átlagnyugdíj- szimt 1984-ben 3266 forintot tett ki. Ne csináljunk pontos kasszát! Elég, ha ehhez még hozzágondoljuk a gyermek- gondozási segély, a családi pótlék, a táppénz, a járulé­kok, illetve a szociális segé­lyek összegét, akkor együtt van mindaz, amit a főállá­sú munkatevékenységért a szocialista szektorban, illet­ve a szociális ellátás kereté­ben kifizetnek. Ezek az úgy­nevezett fix családi bevéte­lek, vagy legalábbis kiszá­mítható jövedelmek. A jelzett összegekből nem lehet „nagy lábon” élni. Mégis csupán a felsorolt for­rások igénybevételével is esetenként igen eltérő a fo­gyasztás. Nemcsak az átlag­tól való eltérések miatt, ha­nem attól függően is, hogy például hány kereső jut egy családra. Az a többgyerme­kes család, amelynek már minden tagja dolgozik, nem tekinthető anyagilag hátrá­nyos helyzetűnek. Vagy a régi nyugdíjasok sem egy­formán élnek. Az a leghát­rányosabb helyzetű, aki egyedül él, és egyedül vise­li a lakás, a háztartás min­den kiadását. Mert a terme­léshez hasonlóan a családok­nak is vannak olyan fix költségei, amelyek a kere­sők és az eltartottak számá­tól többé-kevésbé függetle­nek. Ilyen például a lakbér, a fűtés, a tv-edőfizetés, ja­vítási költségek. Előtérben a „mellékes” Hogyan reagál a lakosság a családi költségvetés eset­leges hiányaira? A kérdés nem mondva csinált. Az or­szág nehéz gazdasági hely­zetét a termelő és a fogyasz­tó ember egyaránt érzékel­hette. Az utóbbi években a fogyasztói árak gyorsabban emelkedtek, mint a 'bérek. Az átlagon felüli nyugdíjak reálértéke csökkent. Az el­ért fogyasztási színvonal csökkentését, vagy a kitűzött célok módosítását a családok csak végső soron vállalják. Ezért mindenekelőtt a jöve­delmek növelésére töreked­nek. Miután a fő források gyengébben buzognak, a „mellékes” került előtérbe. Kovács József (Következik: Döntő szerepet a főmunkaidőnek!) Tájékozatlanság, gyanakvással Átlag alatt és felett Energiatakarékos Gázbeton - ragasztóhabarcs A tavaly üzembe helyezett Mátra Gázbetongyár az idén már elérd teljes kapacitását, s több mint kétszeresére bő­víti a kiváló hőszigetelő ké­pességű gázbeton falazóele­mek kínálatát. Ezekből éven­te mintegy 25 ezer családi házat lehet felépíteni. A gáz­beton termékekből készített falazat hőszigetelő képessé­gét azonban erősen rontaná, ha a szokványos habarcsba ágyaznák ezeket az eleme­ket. A hagyományos habarcs szigetelőképessége ugyanis sokkal kisebb, mint a gáz­betoné, s így páralecsapó­dás keletkeznék a habarcs­réteg mentén átnedvesítve a falat Ezért a Kemikál Építő­anyagipari Vállalat meg­kezdte a gázbeton-ragasztó- habarcs gyártását, amelyből mindössze 2—4 milliméter vastag réteget kell felkenni az elemek felületére, s így készíthető el az egyenletes hőszigetelésű. energiataka­rékos szilárd falazat. Edződnek az új növényfajták A hirtelen jött kemény hidegben kitűnően edződ­nek az új növényfajta-jelöl­tek a Mátra tetején elhelyez­kedő kísérleti parcellákon. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Kutatóintézetének mátraszentlászlói fagyki- sérleti állomásán az új szán­tóföldi növényfajták, első­sorban az őszi vetésű búza- valami nt árpafélék fagy ál­lóságát vizsgálják. Nemzeti összefogással közös céljainkért Beazálgetós Molnár Bálával, a HNF OT titkárával 1985 a magyar közélet tör­ténetében igen jelentős he­lyet foglal el: tavasszal tar­tották meg a Magyar Szo­cialista Munkáspárt XIII. kongresszusát, a nyár elején rendezték a képviselő- és a tanácsválasztásokat, ősszel kezdődtek az ágazati szak- szervezeti kongresszusok, amelyek a közelgő szakszer­vezeti kongresszust hivatot­tak előkészíteni, és decem­berben ült össze a Hazafias Népfront országos kongresz- szusa, amelyen értékelték az utóbbi öt évben végzett munkát, s kijelölték a moz­galom előtt álló feladatokat. A kongresszus tapasztala­tairól, a következő évek fel­adatairól beszélgettünk Mol­nár Bélával, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának titkárával. — Alig néhány héttel a tanácskozás után lehet-e valamiféle értékelést adni a fnépfrovitkongresszusról? — Kétségtelen, hogy túl rövid idő telt el az alapos mérlegeléshez. Mégis az ed­digi reagálások, a közvéle­mény figyelme, a mozga­lomba tömörült szervezetek vezető testületéinek vélemé­nye, és a saját értékelésünk alapján is elmondhatom, hasznos politikai tanácsko­zás volt. A kongresszus a valóságnak megfelelő képet adott a magyar társadalom jelenlegi helyzetéről. Ta­pasztalataink igazolják, hogy ezt várta a közvéle­mény a kongresszustól. Amint Pozsgay Imre, a népfront OT főtitkára vita­összefoglalójában említette, a VIII. kongresszus valóban országos népgyűlés is volt egyben, ahol mindenki meg­győződése szerint kialakított véleményét mondhatta el, és mondta is el. Jelzik ezt az adatok is: 54 felszólalás hangzott el, hatvanan pedig írásban adták be hozzászó­lásukat. Mód volt arra, hogy a társadalom minden rétegé­nek képviselői hallassák szavukat: miként látják sa­ját életüket és az ország helyzetét, mit várnak a po­litikától, és hogyan vesznek részt a közös gondok meg­oldásában. Ebből következik a kongresszus hasznosságá­nak további bizonyítéka: a tanácskozás nem ragadt meg a helyzet értékelésénél, hanem képes volt még a nagyon súlyos gondokat is úgy elemezni, hogy a cse­lekvés, a közös munka ke­rüljön előtérbe. — A politikai haszon azonban tninden bizonnyal csak a következő években válik jmajd igazán kézzel­foghatóvá. — Igen, ez így van. Ha azt mondom, hogy hasznos volt a kongresszus, akkor hozzá kell tennem, hogy valójában csak a jövő mutatja majd meg, milyen eredményeket hozott. Vagyis azt: mi való­sul meg mindabból, ami a kongresszuson szóba került, min igény, akarat, terv. Hogy az állampolgárok mi­lyen mértékben fognak a hétköznapi munkában, ma­gatartásban, ítéletalkotás­ban érvényt szerezni mind­annak, amit egyetértéssel fogadtak a kongresszuson. Ehhez a tanácskozás jó le­hetőségeket adott, s ez mar önmagában is értékes dolog, de befejezetlen. Befejezetté a hozzá kapcsolódó nemzeti méretű közös cselekvés te­heti csak, amelynek viszont megvannak a feltételei. —Az eddig elmondottak jelzik ú kongresszus politi­kai légkörét. Ezen túl, mi­lyen konkrét kérdéseket emelne ki a szóba kerültek közül? — Prózai, de nagyon is fontos kérdéseket emelnék ki. Hiszen nagyon fontos, hogy kivétel nélkül minden felszólaló a békéről úgy be­szélt, mint első számú köz­ügyről, mint a legsajátabb személyes ügyről. Ez mérhe­tetlen nagy erőforrása a Ma­gyar Népköztársaság külpo­litikájának. Sok szó esett a család társadalmi szerepé­ről, tiszteletének megerősí­téséről, a népességcsökkenés figyelmeztető folyamatának megállításáról. Ugyancsak sokan foglalkoztak a szocia­lista demokrácia mindenol­dalú fejlesztésének szüksé­gességével. S ez a téma jog­gal nevezhető a kongresszus központi gondolatának is. Amit erről elmondtak, az egyértelműen bizonyítja, hogy a mai magyar társada­lom nem csak érett a de­mokráciára, hanem annak fejlesztése nélkül elképzel­hetetlennek tartja az ország további fejlődését. A felszólalások bizonyítot­ták: az állampolgárok nem csak akarnak, de tudnak is felelősséggel élni a demok­ratikus lehetőségekkel. Ezt bizonyítja, ahogyan a tele­püléspolitikáról szóltak, elis­merően vagy kritikusan, vagy az ellátás gondjait és egyenlőtlenségeit kifogásol­ták. Amikor kifejezték hoz­zájárulási, részvételi készsé­güket a helyi gondok megol­dásához. Konkrét példaként említhetem ezzel kapcsolat­ban az anyagilag is jelentős, de erkölcsi-politikai vonat­kozásban túl nem becsülhe­tő településfejlesztő társa­dalmi munkát. S még egy fontos jellemzője volt a fel­szólalásoknak: a magasfokú erkölcsi igényesség. És nem csak általában, hanem na­gyon is konkrétan a munká­ban, a közéletben, az embe­ri kapcsolatok minden terü­letén. Éz pedig megfelel a mai magyar társadalom nagy többsége igényének, a közmegítélésnek. — Említette: kritikus hangvételű volt a kong­resszus. — Igen, és a hasznosság­jelentőség körében az js lé­nyeges, hogy a népfront VIII. kongresszusa a XIII. pártkongresszuson _ megfo­galmazott politika' megvaló­sítását mozdította elő. A realitásokból kiindulva tu­domásul vette a kényszerű­ségből hozott intézkedése­ket, de egyúttal felhívta a figyelmet a jövőbe mutató, az előrehaladást biztosító célkitűzésekre. — A Hazafias Népfront tömöríti mindazon erőket, amelyek világnézettől füg­getlenül készek a szocia­lista társadalom közösség­gyarapító munkájához hoz­zájárulni. Nyitott-e kellően a .népfront, vagy esetleg nem túl nyitott-e? — A kongresszus bizonyí­totta a mozgalom, és az alapját képező szövetségi politika elvi következetessé­gét és nyitottságát is. Erre az utóbbi években nagyon sok igazolást lehet találni. Ugyanakkor a kongresszus egyértelművé tette azt is, hogy ezt a nyitottságot foly­tatva lehet és kell is az egy­ség társadalmi hatókörét bő­víteni. Ha valaki figyelme­sen elemzi a megválasztott testületek személyi összeté­telét, az megfigyelheti a még teljesebb nyitottságra való törekvést. A mozga­lomban, a szocialista nem­zeti egységben mindönki megtalálhatja, s egyre job­ban meg is találja a helyét, aki a közmegegyezés né­hány alapvető elvét elfogad­va, esetenként akár fontos kérdésekben is az úgyneve­zett hivatalos álláspontoktól eltérő nézeteket vall. Ezzel kapcsolatban alapvetően fontosnak tartjuk a szocia­lista berendezkedés, a mun­kásosztály és a párt vezető szerepének, és a Magyar Népköztársaság külpoliti­kájának elfogadását. Az adott történelmi szituáció­ban ez az egyetértés mércé­je. A népfront kész integ­rálni az ennek megfelelő áramlatokat, ebbe az egy­ségbe bevenni az ország minden tisztességesen gon­dolkodó, dolgozó állampol­gárát. A nyitottság ugyan­akkor azt jelenti, hogy a mozgalomban felerősödik a konstruktív vita. S meggyő­ződésünk, hogy az ország boldogulása csak ilyen konstruktív vitákkal lehet­séges. — Befejezésül kérem, is­mertessen néhány adatot az újonnan megválasztott nép­fronttestületekről. — A megválasztásuk óta ötezer népfrontbizottság működik az országban. Ezeknek a bizottságoknak százezer választott tagja van. Közülük 60,7 százalék pártonkívüli, 15,5 százalék harminc éven aluli. A nők aránya 38,6 százalék, az iparban, a mezőgazdaság­ban, a szolgáltatásban dol­gozóké pedig 37 százalék, az értelmiségé 26 százalék. Nem feledkezhetünk meg az egyházak aktív részvételéről sem: 836 egyházi személyi­ség foglal helyet a bizottsá­gokban, az Országos Tanács­ban 17-en vannak. Mindez igazolja: tömegeket egyesítő mozgalom a népfront. Friss Róbert Másodszorra ■zűrik a borokat a Jászszentand- rási Haladás Termelőszövet­kezet pincészetében, ahonnan Buda­pestre és kilenc környékbeli Italboltba szállítják eladásra. A tavalyi fagykár miatt nem lett tele a pince valamennyi tárolója, a borok minőségére azonban az idén sem lebet kifogás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents