Szolnok Megyei Néplap, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-09 / 7. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. JANUÁR 9 IA tudomány világa : I A legtökéletesebb mértan! forma Kör ihlette épületek A rovarvilág csodája Miből lesz a méhanya? A rovarvilág talán legér­dekesebb tagjai a társas éle­tet élő rovarok, például a hangyák, a termeszek és a már szinte háziállatnak szá­mító mézelő méh. A méh­család tagjai: az anya (ki­rálynő), a dolgozók és a he­rék. Egy-egy átlagos család­iban egy anya 25 000—70 000 munkásméh és néhány száz vagy néhány ezer here éL Az anya a legnagyobb ter­metű, potroha hosszúkás és szárnya nem éri el a potroh végét. A munkásméhek a legkisebb termetűek szár­nyuk éppen potrohúk végé­ig ér. A dolgozók éppúgy nőneműek, mint az anyák, de petefészkük fejletlen. Pe­téket ezért csak az anyák képesek lerakni, naponta 2000—3000-et. A herék hím­érték, de igazán értékessé csak sikeres párzás után vá­lik. Az anya a levegőben repülés közben párzik. En­nek élettani okára az elmúlt évtizedek szaporodásbioló­giai vizsgálatai, a feromo- noknak (ivari csalogatóanya­goknak) a felfedezése vetett fényt. A párzás előtt lévő anya feromont termel, s az a idvegőbén terjedve jelzi az anya párzási szándékát. A nászrepülésre kirepült anyát a herék szinte felhő­ként követik, közülük a leg­életképesebb végzi el a meg­termékenyítést. A here a párzás során életét veszti. Képünkön középen egy méhanyát láthatunk dolgo­zó méhekkel körülvéve. Pillantás az ízületbe A bécsi állatorvosi klini­kán bevezették az artrosz- kópiát. Az állatok némely ízületi megbetegedését és sérülését állapítják meg és gyógyítják vele oly módon, hogy az orvos az ízületekbe a saját szemével — műtét nélkül — betekint, egyszers­mind többnyire a szükséges kezelést is elvégzi. Ez az el­járás különösen akkor fon­tos, ha valamelyik ízületi szalag szakadt el vagy porc­elváltozás történt, mert ezek röntgenátvilágítással nem vizsgálhatók, mivel a por­coknak és a szalagoknak nincs árnyékuk a röntgen­képen. A baj megállapítást szolgáló műtéteket azért is célszerű elkerülni, mert ezek nem mindig gyógyulnak tö­kéletesen. Az új eljárás abban áll, hogy az elaltatott állaton egy kis bőrsebet ejtve meg­felelő méretű fémcsövön ke­resztül juttatják be az en­doszkópot, s azon át az or­vos a vizsgált területről szí­nes képet kap. Ugyanezen a fémcsövön keresztül megfe­lelő eszközökkel porcszilán­kokat és idegen testeket is eltávolíthatnak vagy szövet­mintát vehetnek. Mivel ez a beavatkozás kíméli az állatot, vele sok­szor még a sebesült verseny- és sportlovaknak a mozgás- képessége is helyreállítható, ami tényleges műtétek után csak ritkán sikerül. Az art- roszkópiát ma már szarvas- marhákon, juhokon, kutyá­kon és macskákon is alkal­mazzák. Tel Avlvbmn épült henger alakú toronyhftaak makettjét láthatjuk Világszerte kezdik meg­bontani a „derékszögű rend­szer” nagy uralmát az építé­szetben. De miért győzte le ilyen fölényesen a négyszö­gű rendszer a legtökélete­sebb mértani formát, a kört? Éppen ennek tökéle­tessége miatt: túlságosan zárt, nagyon is „kerek egész”; mind a henger, mind a gömb vagy félgömb túlsá­gosan önálló egység, annyi­ra az, hogy csatlakozásra, társulásra képtelen. Ezzel szemben a kocka könnyen, készségesen, s ami a leg­fontosabb, szervesen társul más kockákkal. (Minden gyermek az első kirakókoc­kával felfedezi: építeni lehet vele.) Az sem lenne tehát csoda, ha a kör egyáltalán nem fordulna elő az építészet­ben, legfeljebb néhány kü­lönleges esetben. De nem így van, sőt, bizonyos épít­ményfajták — tornyok, si­lók, stb. — esetében nagyon is gyakori, s a legcélszerűbb és legtermészetesebb forma. A „kocka-tengeren” fel-fel- bukkanó ilyen jellegű épü­letek esetében mindig bizo­nyítható, hogy a körforma alkalmazása célszerűbb, gazdaságosabb a derékszö­gűnél, vagyis vannak esetek, amikor a kör zártsága ép­pen nem hátrány, hanem előny. Az építészet feladata (KS) felismerni ezeket az esete­ket, s azok határát. Szaporodik a száma az olyan épületeknek is, ame­lyeknek ha nem is zárt kör­forma, hanem a körformába való szervezés a lényege. Ilyenek akár kockákból is építhetők, s mégis a körhöz állnak közelebb. A jövő épí­tészeti elképzelései között feltehetően gyakrabban sze­repel majd a köralak; kör alakú piramisházak, pillére­ken kör alakban felfüggesz­tett lakóegységek, tengerre épített kör vagy gyűrű ala­kú úszó városok, stb. E ter­vek persze már mind a tér­beli építőelemes rendszer nagyfokú fejlettségével szá­molnak. neműek, s egyetlen felada­tuk a pár zás, az anya meg­termékenyítése A család különböző egye- del nem egészen egyformán fejlődnek. Egyaránt petéből kelnek ki az anyák, a mun­kások és a herék. Az anya és a munkásméh megtermé­kenyített petéből, a here pe­dig megitermékenyí tétlenből. Az előbbi tehát két szülőtől, az utóbbi egy szülőtől, szűz­nemzés útján származik. Ho­gyan lesz az egyik petéből anya, a másikból munkás? Legfőbb okát tudjuk, bár a folyamat minden részlete még ma sem ismeretes. An­nak, hogy a fejlődés szétvá­lik, több más tényezőn kí­vül az eltérő összetételű táp­lálék az okozója. A petéből kikelő álcákat az úgyneve­zett dajkaméhek garatmirí- gyüknek a váladékával, köz­ismert néven a pempővel etetik. Az álcakori fejlődés 85. órájáig az anya- és munkásálcák megközelítő­leg azonos mennyiségű és minőségű pempőt kapnak. Ettől az időponttól a mun­kásálcák mézzel, virágpor­ral kevert pempőt kapnak, az anyaálca pedig továbbra is tiszta pempőben részesül. Ezért a három és fél napos­nál idősebb álcából már ak­kor sem lehet anyát nevelni, ha tiszta pempővel etetik. A frissen kelt anya már kikelése pillanatában erő­teljes, fürge mozgású, nem tűri a vetélytársakat. Ha több anyabölcső van a csa­ládban, azokat igyekszik le­rombolni, vagy a belőlük ki­kelő anyákat megölni. Egy új anya a méhész számára Az augsburgi glóbuszóra Szuper­számítógép Másodpercenként néhány százmillió számítási művele­tet végző szuper-számítógé­pet építenek Japánban. A nagy számítási sebesség el­éréséhez galliumarzenid ele­meket alkalmaznak — ezek gyorsabban működnek, mint a szilíciumból készültek vagy szupravezető Joseph- son-elemeket. A jelenlegi legnagyobb teljesítményű számítógép, a Cray—I. má­sodpercenként 80 millió szá­mítási műveletet végezhet. Reinhold és Roll glóbuszórája a drezdai Staatlicher Mathematisch-Physikalischer Salon-ban I. Reinhold és G. Roll augsburgi polgárok 400 év­vel ezelőtt 1586-ban szer­kesztették meg az első gló­buszórát. Ez a cizellált re­mekmű lényegében egy föld­gömbből állott, amely a vi­lág akkor ismert részeit áb­rázolta. A földrajzi hosszú­ságok és szélességek rögzíté­sére körös-körül körívek szolgáltak, melyek segítsé­gével meg lehetett állapíta­ni, hogy a világ adott ré­szén a megadott időben hány óra van. Ha rátekin­tünk erre a mesterműre, láthatjuk, hogy az óraszer­kesztés ebben az időben a legműveltebb mesterek fog­lalkozása volt, ami az ügyes­ség, a pontosság és a finom- mechanikai precizitás leg­magasabb mértékét követel­te meg. K. A. Pontos statisztika termé­szetesen nincs, de a becslé­sek szerint a fejlett orszá­gok Üiakosságának legaljább tíz százaléka használ szem­üveget Tulajdonképpen máig nincs eldöntve, hogy ki találta fel a szemüveget. Az biztos, hogy az irodalom­ban Plinius az első, aki le­írta, hogy Nero császár a színházi viadalokat smarag­don át szemlélte, de ez a smaragd aligha lehetett szemüveg. Mások szerint Szent Jeromos lett volna a szemüveg feltalálója, de ezt lsem sikerült bebizonyítani. Ma a legáltalánosabban azt fogadják el, hogy a szemüve­A szemüveg útja cia forradalom idején is. A magyar pápaszem elnevezés eredete ismeretlen, az 1590- es Calepinus-féle szótárban szerepel először. Az idők folyamán — leg­inkább a divat szerint — sokféle formája alakult ki a szemüvegnek; volt az üvegje kisebb vagy nagyobb, kerek vagy ovális, használa­ta szerint készítettek homo­rú, sőt hengeres és hasábos (prizma) lencséket. Megje­lentek a bifokális (sőt újab­ban a trifokális lencsék is azok számára, akiknek kö­zeire és távolra más-más szemüvegre van szükségük. Egyre jobban terjednek a szemre közvetlenül ráhe­lyezhető kontaktlencsék is. Szintén néhány évtizedes újítás, hogy a nagyobb sú­lyú üveglencsét egyre in­kább felváltják a könnyebb, kevésbé törékeny műanyag­lencsék. A szemüveg újfajta válto­zatát állították elő a nyugat­német Zeiss-gyárban. Egy szemüvegre különleges el­járással „előtétlencsét” ra­gasztottak. A finom mun­kákhoz használják ezt az ún. lupe-szemüveget, melynek előnye, hogy használat köz­ben nem kell tartani, nem veszi igénybe az egyik kezet, munka közben lehet jegyze­telni, szerszámot cserélni. További előnye, hogy védi a szemet, például a fogor­vosi munka közben a nagy forgásszámú turbinás fú­rók használatánál. (KS) get Salvino d’Armato degli Armati találta fel 1285 és 1290 között. Az első szem­üveglencséket Európában a muranoi üveggyárban ké­szítették 1300 körül. Tény ugyanakkor az is, hogy na­gyító üvegek köszörülésével korábban már az arabok is foglalkoztak. Valószínűleg a kínaiak is készítettek szem­üveget, korábban mint az európaiak, bár az ő szem­üvegük nem az orrnyergen ült, hanem a homlokukra támaszkodott. Képi ábrázo­lása közül az első az 1414— 1418-ig tartott konstanzi zsi­natot ismertető verses kéz­irat egyik képén látható orrcsiptető. A 17. században a spanyol divat felkapta a szemüveg használatát, de di- vatszerűen viselték a fran­Technikatörténeti érdekességek A lakosság tíz százaléka használja

Next

/
Thumbnails
Contents