Szolnok Megyei Néplap, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-02 / 1. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. JANUÁR 2. IA tudomány világa ) fl túlzott gyógyszerfogyasztás veszélyei Nyugalom - receptre Ne Idegeskedjen! Kerülje az izgató, nyugtalanító dolgokat, zárja ki életéből mindazt, ami szorongást, feszültséget idéz elő. Próbálja rendezni az életét... — s míg mindezt rezzenéstelen arccal, komoly hangon sorolja az orvos, tolla sebesen fut a vénylapon: Seduxen, Elenium, Eunochtin, gyengébb és erősebb nyugtatók, altatók között választva felírja a gyógyszeres kezeléshez szükséges receptet. Ezalatt a beteg, mint egy elakadt lemez, egyre csak ismételgeti : — Doktor úr, mindig fáradtan ébredek, este meg nehezen alszom el, néha úgy érzem, nem kapok levegőt, gombóc van a torkomban, nagyokat ugrik a szívem... (Mitől? Mi okozza a tüneteket? Az okok kutatására nincs idő a körzeti és a szakrendelőkbe)! a ; háromhat perc alatt (ennyi jut egy betegre), igaz ahhoz fél óra sem lenne elég, hogy kiderüljön: a férj naponta részegen jár haza, a családnak anyagi gondjai vannak; együtt laknak a férj vagy a feleség szüleivel, egymást érik a konfliktusok; esetleg munkahelyi problémák váltják ki az ideges tüneteket. Az orvos is jól tudja, hogy nem a nyugtató pirulák, az idegerősítő B12 vitaminkúrák jelentik a megoldást, ezek csak átmenetileg csökkentik, szüntetik meg az ideges állapotot. Tartós javulás, teljes gyógyulás csak a külső körülmények megváltozásával várható. S amíg ez nem jön létre, az ideges, kiborulás szélén járó beteg már szinte marokszám kapkodja a nyugtatókat, melyek szedéséhez egy idő után hozzászokik a szervezete és ezért csökken hatásuk. Emiatt egyre jobban növelni kell a dózisokat vagy erősebb szerre kell váltani. Veszélyes, gyakran eredménytelen kimenetelű ez az út. A mesterséges nyugalom ára nem csekély, a kockázat nagy: a rendszeres nyugtatószedés megváltoztathatja az ember magatartását, közömbössé teheti környeze iránt, rombolja az egyéniséget. Egészségügyi adatok: tavaly 113 millió altatót és 423 millió (csak receptre kapható) nyugtatót szedtünk be. .,Étvágyunk” előreláthatóan idén sem csökkent. Már ott tartunk, hogy az üzemorvosi rendelőkbe névjegyzéket visz az osztály, a műhely adminisztrátora, hogy X. Y. és Z. kollégának mit írjanak fel receptre. Orvosi vélemény: a magyar lakosság egyharmada neurózisban szenved. Milliókról van szó! Az ideggyógyászok, pszichológusok szerint a lelki betegségekre elsősorban nem a patikában kell keresni a gyógyírt. Sok függ a gyógyulni akarástól, attól az önerőtől, amely megszabadít a betegségtudattól, függ a mértékletességtől, hogy tudjuk-e mérlegelni, mennyit bír el szervezetünk. A folytonos éjszakázás, a túlzott alkohol, nikotin, koffeinfogyasztás károsítja az idegrendszert is. A kötélidegzetű ember sem elnyűhetet- len. Sokan a túlmunkavállalást, a pénzhajszolást kárhoztatják. Kétségtelen, a feszítettebb életmód, ha rendszertelenséggel párosul, nemcsak fizikailag gyötri meg az embert, kimeríti az idegeit is. Bár maga a kedvvel végzett munka gyógyító hatású, ebben megegyeznek az ideggyógyászok is. iNem hinném, hogy az idegkimerüléssel szakorvoshoz vagy kórházba kerülő betegeknek csak egy kis százaléka is így kezdené panaszát: agyondolgoztattak az irodában, az üzemben. Olyan eset azonban nem egy van, amikor a rossz munkahelyi légkör, a kivédhetetlen intrika, az igazságtalan elbánás, a farkastörvények kergetnek kétségbeesésbe embereket. Holott az ideges, befelé forduló, önmarcangoló típusú embert éppen a környezete, munkatársai segíthetnék kijutni a lelki zavarok labirintusából. (Nem vagyunk egyformák: van, aki mindezt lerázza magáról, mint a kutya vizet, kihúzza magát a bajból, mint Münchausen báró a saját hajánál fogva. De az a bizonyos egyharmad másképp, drámaiabban látja a világot: magában hordozza egy atomháború veszélyének félelmét, magáénak tekinti a népgazdaság gondját, melytől függ a saját, a családi jóléte is... A külső, a közvetlen környezeti hatások a lelki bajokkal vegyülve sokszor oda vezetnek, hogy a beteg nem találja értelmét életének. Nincs kihez forduljon, senki nem ér rá meghallgatni. Kinek mondja el problémáit: az orvosnak az alatt a néhány perc alatt; a családnak, aki hisztisnek, hipochondernek, betegesen érzékenynek nyilvánította és unja, kigúnyolja; a kollégáknak, akik a háta mögött a „flúgos futam”, a „dilis” jelzőket sütötték rá, s panaszai csak újabb adalékul szolgálnak az élcelődéshez...? Évente csaknem ötezren vannak azok, akik önkezükkel vetnek véget életüknek, pedig mielőtt erre a tettre szánnák el magukat, közülük sokan fordulnak orvoshoz vagy próbálnak megkapaszkodni a körülöttük egyre lazuló emberi kötelékekben. Megmenthetők lettek volna? Többségük bizonyára, ha nem a közöny álarca mögül vetett „velem ugyän ki törődik’’ pillantással siklunk el vergődésük felett. Mert valójában lelkünk mélyén nem ilyenek vagyunk. Már köztudott dolog, hogy hazánkban egyre több a lelki beteg ember, s ez a társadalom közérzetét is befolyásolja. Sorsuk jó irányba fordítása nem csupán az egészségügy feladata, egyedül képtelen is lenne e folyamat megállítására. Többet kellene törődnünk egymással — jó értelemben. Hogy hogyan? Erre a kérdésre mindenkinek magának kell(ene) tudnia a választ. i H. A. Napkitörés és a távvezetékek Egyesült államokbeli kutatók megfigyelték, hogy a nagyfeszültségű távvezetékeken — különösen Alaszkában és Kanada északi részén — napkitörések alkalmával zavarok támadnak. A kutatók számítógépes vizsgálatokkal megállapították, hogy a napszél lengéseket kelt a Föld mágneses erőterében, s ezek indukálnak feszültséget a távvezetékben. Ez a feszültség annál nagyobb, minél, hosszabb a vezeték, és minél nagyobb a vezeték és a Föld alkotta hurok. Ez utóbbit növeli az, ha a talajt rosszul vezető őskőzetek (például gránit) alkotják, mert ebbe a mágneses erőtér mélyebbre hatolhat be. Mivel a mágneses térerősség észak—déli irányú, a napszél a kelet—nyugati irányú távvezetékekre van a legnagyobb hatással. A feszültség változása az üzemi feszültségnél sokkal lassúbb, ezért gyakorlatilag egyenáram keletkezik, amely- lyel szemben a transzformátoroknak kicsiny az ellenállásuk. Márpedig az egyenáram hatására a vasmag telítődik, s ez a zárlathoz hasonló jelenségeket okoz. Kísérletekkel igazolják a számításokat A vasalatlan beton évezredes használata után a múlt század vívmányaként jelentkezett a vasbeton. Egy Monier nevű kertész véletlenszerűen, ösztönös tevékenység közben, virágágyainak rendezésekor alkalmazta először a vassal erősített betont. Ezt követően dolgozták ki a vasbeton elméletét, és megállapították a vasalás célszerű helyét, s mennyiségét. A feszített vasbeton létrehozása már tervszerű' tudatos tevékenység eredménye volt. Nélküle ma már elképzelhetetlen lenne a korszerű építkezés. A feszített vasbeton elve az, hogy a szerkezetnek azokat a részeit, amelyekben teher hatására húzás várható, a teher fellépte előtt nyomásra veszik igénybe, így a teher nem húzást idéz elő, hanem a feszítés által létrehozott nyomást csökkenti. A feszítés előnyei olyan szerkezeteknél, illetve szerkezeti elemeknél használhatók ki, amelyekben a teher hatására a kereszt- metszet egészében vagy jelentős részében húzás keletkezik. Ilyenek a központos, illetőleg a külpontos húzásra, hajlításra és nyírásra, csavarásra igénybevett elemek. A feszítést alkalmazzák rúdszerkezetek esetében (gerendáknál, rácsos tartók rúd- jainál, stb.) Lemezek is készülnek feszített betonból. A vasbetonelméletnek számos, nem kellően feltárt területe van még napjainkban is. Ilyen például az összetett igénybevételek köre. A haj- lítás, nyírás és csavarás együttes hatását — az előzetes számítások helyességének igazolásaként — ma már korszerű laboratóriumokban vizsgálják. A mérésekben elektronikus műszerek sokasága vesz részt, miközben hatalmas erőket kifejtő terhelő berendezés igyekszik utánozni azokat a viszonyokat, amelyek a valóságos szerkezetekben előfordulhatnak. Képünkön; egy csehszlovák vasbetonvizsgáló laboratóriumba pillanthatunk be: a próbaterhelés előtt érzékelőket helyeznek el a vizsgált épületelemen. A hótakaró mérése műholddal A hótakaró kiterjedése az északi félgömbön kissé csökkent az utóbbi 12 évben — állapította meg egy washingtoni tudományos kutatóintézet az 1966 óta rendszeresen készített műholdfelvételek alapján. A NOAA és GEOS műholdak rendszeresen mérik a földfelszín sugár-visz- szaverésének mértékét a látható és az infravörös tartományban, kb. egy kilométeres felbontóképességgel. Az adatok alapján hetenként elkészítik a hótakaró térképét. A műholdas vizsgálat előnye, hogy rövid időközönként rendszeresen készíthetnek felvételeket, s ezekből egyrészt a globális, másrészt a helyi klímaváltozásokra következtethetnek. Különösen azt a kérdést tanulmányozhatják behatóan, hogy hosz- szú távon milyen hatása van a klímára a hótakaró növekedésének. Gázkeverékben tárolt hús A baktériumoknak a friss húsban való szaporodása, és ezzel a húsnak a megbarnu- lása több mint egy hétig megakadályozható, ha a húst olyan műanyagfóliába hegesztik bele, amelyet 20 százalék széndioxidból és 80 százalék oxigénből álló gázkeverékkel töltöttek meg. A széndioxid a hús felszínének nedvességében oldódva szénsavat képez, s ez elviselhetetlen környezet a baktériumoknak. A széndioxid ugyan a bámulást előmozdítja, de a sok oxigén végül is megakadályozza ezt. Amur és busa a hazai vizekben I Növényevő halak Földünk vizeit több mint 25 ezer halfajta népesíti be. Ezek között ragadozók, mindenevők és növényevők egyaránt vannak. Az utóbbiak főként a trópusokon és a szubtrópusokon élnek, a mérsékelt övék országaiban alig vagy egyáltalán nem fordulnak elő. Nálunk sem voltak két évtizeddel ezelőt- tig, amikor is megkezdtük a Délkelet-Ázsiában őshonos amur és a két busafaj (fehér és pettyes busa) magyarországi betelepítését. A jövevények jól megtalálták vizeinkben életfeltételeiket, táplálékukat, ennek köszönhetően ma már évi 10—12 ezer tonna növényevő halat termelnek hazánkban, ami a teljes haltermelésünk kb. egynegyedének felel meg. Az amurok egy- ■egy kilónyi gyarapodásához 40— 70 kiló vízinövényt kebeleznek be. Szerencsére nemcsak a magasabb rendű vízinövényeket fogyasztják, hanem a hínárfélékkel is megelégszenek, amiben igazán nincs hiány. De az egysejtű algákkal, parányi rákokkal (zoo- planktonokkal) táplálkozó fehér busák sem éheznek, hiszen egyik legnagyobb civilizációs problémánk éppen a vizeink veszélyes mértékű elalgásodása.. A növényevő halak tehát nálunk eddig alig vagy egyáltalán nem hasznosított szerves anyagokat fogyasztanak, és azt átalakítják emberi étkezésre is alkalmas értékes fehérjévé. Ráadásul gyors elterjedésűek; az egyre inkább elterjedő busa hamar Egy mesterséges körülmények közt tenyésztett busa (KS) megnő 5 kilogrammosra, ebben sok őshonos halunkat megelőzi. Kár, hogy a hazai fogyasztók csak nehezen barátkoznak meg a sajátos ízű növényevő halak húsával, amely elsősorban sütésre alkalmas. Sajnálatos, hogy a hazai ízlésnek a zsíros ponty még ma is jobban megfelel, mint a száraz — diétásabb, jóval kisebb kalóriaértékű — halhús. Technikatörténeti érdekességek Kísérleti gőzkocsi Musschenbroek kísérleti gőzkocsija a Természettudományok Történetének Múzeumában, Leidenben A XVIII. században kezdett a fizika felső oktatási fokán tért hódítani az egyes jelenségeknek kísérletekkel való illusztrálása, ami egyébként a modern oktatást is jellemzi. Ennek elősegítése érdekében lassan egy egészen új műszeripar alakult ki. A gőz reaktív erejének mozgásra való felhasználása demonstrálására bemutatjuk Petrus van Musschenbroek (1692—1761) holland fizikus, a duisburgi, az ut- rachti, majd a leideni egyetem fizikai professzorának s’Gravesande professzorral együtt szerkesztett és az egyetem hallgatóinak bemutatásra szánt g őz k o c s i- j á t. A kis tartályban elhelyezett vizet spirituszlámpával alulról addig melegítették, amíg forrni kezdett. Ekkor a tartály elvékonyodó csövén (jobbra fenn) a kis nyíláson kiömlött a gőz és a reakció erejénél fogva a kísérleti kocsi bal .oldali irányban elkezdett mozogni. K. A. Magas vérnyomás és a zaj A közlekedési zaj, a nagy lárma bűnös lehet a magas vérnyomás kialakulásában. Különösen azokra lehet veszélyes, akinek családjában már volt magas vérnyomás betegség. A bonni orvostudományi egyetem klinikájának orvosai jutottak erre a következtetésre, kereken ezer kísérleti személy adatait megvizsgálva. A 20—59 év közötti kísérleti személyek egy része nagyforgalmú utak mentén, másik részük csendes környéken lakik. A forgalmas környéken lakók 23 százalékát kezelték magas vérnyomás betegséggel, a csendes vidéken lakók közül csak 15 százalék volt magas vérnyomású. Más betegségekben például cukor- és gyomorbetegségekben, továbbá fejfájás miatt fogyasztott gyógyszer mennyiségében — nem észleltek jelentős különbséget. Laboratóriumi kísérletekkel kimutatták, hogy azok az emberek, akiknek családjában már volt magas vérnyomás betegség, a nagy zajra vérnyomásnövekedéssel reagálnak. További eredményeket a hosz- szú távú kutatásoktól remélnek. Vizsgázik^
