Szolnok Megyei Néplap, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-02 / 1. szám
1986. JANUAR 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Mennyit vásároltunk, fogyasztottunk az év végén? Körkép az ünnepi kereskedelemről Sokéves kereskedelmi tapasztalat bizonyítja, hogy az év utolsó hónapjaiban ugrásszerűen megnő a forgalom. Döntően a karácsonyi és szilveszteri bevásárlási láznak tudható be, hogy az ipari cikkek és az élelmi- szeripari termékek iránti kereslet hirtelen a magasba szökik. így volt ez megyénkben is az elmúlt esztendőkben is. A kereskedők a különféle boltok, a kereskedelem „végvárai” felkészülten várták a vásárlók meg-meg- újuló ostromát. Lapunk december 17-i számában talán a legfrekventáltabb terület, a húsipar ünnepi előkészületeiről tájékoztattuk olvasóinkat. Ehhez kapcsolódva számolunk be a megye kereskedelmi vállalatainak ünnepi osúcsteljesíttnémyei- ről. Elegendő fenyO és dísz A fogyasztók összességében elégedettek lehettek a kereskedelmi ellátással. Mind az iparcikkek, mind pedig az élelmiszer területén az igényeknek megfelelő árukészlet várta a vásárlókat Az alapvető fogyasztási cikkekből és a szezonális termékekből bőséges volt a kínálat. A választék azonban nem mindig alkalmazkodott a valós igényekhez. Az év közben is hiánycikknek számitó híradástechnikai árukból most is kevesebb került a pultokra. Mindent egybevetve elmondható, hogy az ünnepek alatt a forgalom minden területen meghaladta a korábbit. Most is minden család idejében beszerezhette a karácsonykor nélkülözhetetlen fenyőfákat. A Zöldért a Nagykanizsai Erdőgazdaságtól 10 ezer 200 méter lucfenyőt rendelt. A szerződéses üzletek önálló beszerzésével együtt 15 százalékkal több fenyőfa fogyott el, mint 1984-ben. Tóth Béla, az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat áruforgalmi igazgatóhelyettese tájékoztatása szerint nem okozhatott nagy gondot a fenyőfák feldiszitése. A vállalat üzlethálózata csaknem kilencezer méter fenyőfát hozott forgalomba. Ezek többsége lucfenyő volt. de a kei esiet — a magasabb ár ellenére — egyre inkább a feketefenyőt részesíti előnyben. Ebből a fajtából nem is tudták maradéktalanul kielégíteni a vásárlók igényét. Évek óta megfelelő azonban a szezonális karácsonyi termékekből az ellátás. Szaloncukorból például a megelőző évhez viszonyítva 12 százalékkal többet, azaz 33,2 tonnát forgalmaztak. A rendelkezésre álló 3,5 tonnás csokoládéfüggelék-készletből, ami 48 százalékkal haladja meg az 1984-es szintet, 3 tonna fogyott el. A déligyümölcsök közül a narancsellátás folyamatos volt. banánból viszont kevesebb került a boltokba, a keresletnek csak töredékét tudták kielégíteni. NövekvO vásárlási kedv Alapvető élelmiszerekkel is bőségesen ellátták a vásárlókat. Kenyérből csak karácsonyra 428 mázsát rendeltek, 44 mázsával többet, mint a korábbi évben. Talán a túlbiztosítás következtében 53 mázsa kenyér nem fogyott el. A karácsonyi és szilveszteri időszakban 16 mázsa sós- és teasütemény került a fogyasztók asztalára. A közkedvelt karácsonyi beigliből mintegy 11 mázsányit értékesítettek, s 9 ezer fölött volt az eladott tortakarikák száma. A tej és tejtermékek, a húsok és húskészítmények kínálata ugyancsak bőséges volt. Ami pedig az italt illeti: a vállalat december elején 89 ezer 330 paOackcfe pezsgőkészlettel rendelkezett. A 70 féle pezsgőből mindenki kedve és pénztárcája szerint választhatott az óév illő búcsúztatásához. Mindamellett örvendetes az a jelenség, mert fogyasztói szokások kedvező változására utal, hogy az üdítő italok fogyasztása ugyancsak nőtt, elérte a nyári meleg hónapok átlagát. A vásárlási kedv nem merült ki az élelmiszeripari termékekkel, legalábbis az Ideál Kereskedelmi Vállalat ünnepi forgalmi adatai erről tanúskodnak. Szabó Sándor, a vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese elmondta, hogy 1985-ben az első három negyedévben elmaradtak a tervektől, ám az utolsó negyedévben fokozatosan nőtt a forgalom. Az intenzív emelkedés következtében 2 milliárd forint feletti eredményt sikerült elérni, s ez azt jelenti, hogy a vállalat az előző évhez kénest 100 millió forinttal többet értékesített, s ez 5 százalékos növekedésnek felel meg. Az említett vállalati eredmény eléréséhez sokban hozzá járult az ezüst- és árián yv adóm api munkanap. Az ezüstvasárnapi bevétel 24 százalékkal haladta meg az 1984-est, az aranyvasárnapi pedig 19 százalékkal, s ez együttvéve 9.7 millió forintos bevételt jelent A vásárlók természetesen az ünnepek alatt is leginkább a hiánycikkeket keresték. A vegyesipari termékek közül a televíziók, híradástechnikai berendezések és a mosógépek voltak a legkeresettebbek. Ünnepek előtt a vállalat 60 fekete-fehér és 40 színes televíziót dobott piacra, de ez is kevésnek bizonyult. A sportszerek és játékok kínálatával viszont mindenütt elégedettek lehettek csakúgy, mint a ruházati termékekével. Húszezer távirat Az ünnepi kereskedelmi forgalomból a Posta is kivette a részét. Képeslapokból az átlagosnál háromszor többet adtak el. miközben csak karácsony előtt 1000 darabbal főbb I dsomaigot vettek fel és mintegv húszezer táviratot juttattak el a címzettekhez. Megyénkben az elmúlt évben is dinamikusan nőtt a kereskedelem ünnepi forgalma. Az önmagában is dicséretes tény mellett szólnunk kell arról is. hogy mindezzel a kereskedelem is nagy mértékben elősegítette, hogy az emberek elégedettebben, boldogan, valóban ünnepi hangulatban töltsék el az erre szánt napokat. S ezért a kereskedelem valameny- nyi dolgozóját legalább utólag, köszönet és elismerés illeti. Sz. Gy Szolnoki Galéria Barit! Köre A januári programból A képernyőn Szilveszteri szesz-szex A Szolnoki Galéria Baráti Köre januárban is tartalmas programokat állított össze tagjainak és a művészeteket kedvelő érdeklődőknek. Január 6-án, hétfőn 17 órakor a Megyei Moziüzemi Vállalat központi klubjában művészeti rövidfilmeket vetítenek, melyeket irodalmi szemelvényekkel Varga Béla előadóművész vezet be. Január 13-án 17 órakor a Damjanich János Múzeum közművelődési termében Simon Ferenc szobrászművész tart vetítettképes előadást Hajózás a Kik- ládok szigetei között Görögországban címmel. Ugyanitt tart vetítettképes előadást A szobrászat kifejező eszközei címmel M. Kiss Pál művészettörténész január 27-én. Január 20-án 18 órakor az irodalmi szabadegyetemi előadássorozat keretében Kecskés András irodalomtörténészt hallgathatják meg az érdeklődők. Azonos hullámhosszon, a modem vers elemzése címmel a megyei könyvtár olvasótermében tart előadást. Újévi népszokások NyugatMagyarországon Szilveszter éjjelén, újévre virradóra érdekes népszokásokat elevenítettek fel Nyugat-Magyarország szlovén nemzetiségű falvaiban: színes papírszalagokkal feldíszített fenyőfácskával „ajándékozták meg” a vízért a kutakat, forrásokat. Sza- konyfaluban például az újév hajnalán merített vízből ittak, mosakodtak az emberek, ebből adtak az állatoknak is, hogy egész évben egészségesek legyenek. Orfa- luban a felbokrétázott kút- nál találkoztak a szerelmesek, s a fiú meghintette vízzel a választottját: a legényt azután meghívták a lányos házhoz és megvendégelték. Fenvő- vagy borókaágacskát mártottak a bokrétával díszített kútba Felső- szölnökön, és a vízzel megszórták a családtagokat^ a fiatalok házról házra iärva edényben vitték a friss vizet és meglocsolták a házak népét, szerencsét, gazdagságot, jó egészséget kívánva. Kialakult hagyomány már, hogy a televízió szilveszteresti menüje előételekkel indul, és tíz körül tálalják fel a főfogást; hogy étvágygerjesztő falatokkal indul az estebéd. így volt ez most is — a két Parabola és Bubó doktorék, az ismert rajzfilmsorozat nyitotta meg a sort, majd Hofi következett, s utána a Miénk a szilveszter! Mint később kiderült, a legjobb fogásokat előételként tálalta fel a televízió, mert amit főfogásként szolgált fel. bár frissen készült. — élőadás volt a kongresszusi palotából — sokkal kevésbé kiérlelt ízeket hozott, sőt mintha egyenesen alkalmilag kotyvasztották volna, ezt a benyomást tette ránk. Nem a körítéssel volt a baj, a varietévé átalakított kongresz- szusi terem színpada úgy csillogott-villogott, hogy akár a párizsi Moulin Rouge is elbújhatott volna mellette — valahogy a szellem nem akart előbújni a palackból. Pedig öt elszánt férfiú is fáradozott egy új receptű televíziós szilveszter létrehozásán. Sőt amatőrök serege támogatta őket, azaz működésbe lépett az össznépi bölcsesség. Miénk a szilveszter! harsogta a cím is, azaz magunk csinálhatjuk ezúttal magunknak. Aztán mi derült ki mindebből? A nép egyik leánya elmondott egy viccet, és a kabaré két ismert hivatásosa előadta egy egri nyugdíjas nem túl bő humorú humoreszkjét. Beleszámítva az előzetes hírverést is, a kollektív szerkesztést meglehetősen nagydobra verték, mindez, úgy tűnik, sok hűhó volt a semmiért. Végül is ez a televíziós műsor sem lett merőben más. mint a többi: nagy vállalkozás kisvállalkozókkal, eszt- rádműsor vegyes ízekkel. Persze nem akarom én bántani az „ötöket” — Pálfy Józsefet, Szántó Pétert, Ungvári Tamást, Árkus Józsefet, Szenes Ivánt, a mindenre elszánt férfiakat — hisz nem tudom, oroszlánrészük van-e az egészben. A tény azonban: túl sok volt ebben a két órában az ismert ötlet, még ha a műsor készítői igyekeztek is kellőképpen napjainkhoz idomítani, idő- szerűsíteni tartalmukat. Ez vonatkozik a négy felnőtt „bölcsis” jelenetére, a pesti vadember újfenti jelentkezésére, a Gálvölgyi—Kern ketAz elmúlt száz év játékaiból rendezett kiállítással lepte meg a gyerekeket és felnőtteket a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma. A vitrinekben látható babák, babaházak, falvak, várak, műhelyek, boltok felidézik elődeink gyermekkorának világát, hangulatát (MTI fotó: Cser István — KS) tös parodizálgatására. És akadt kínos pillanat is, az egykori foci aranycsapat tagjainak színrelépése, vagy inkább színre vitele, akikből Mexikóra szóló bátorítást igyekeztek kicsikarni szóban és dalban a műsorkészítők, de sajnos kiderült, ők még ma is biztosabban mozognának a zöld gyepen, mint a kamerák előtt; akik oly sokszor emelt fővel távoztak a oá- lyáról, mert győztek, most lehajtott fejjel, vesztesen hagyták el a televíziós csatamezőt. Azt pedig végképp nem értem, mit keresett a kemény öklű Papp Laci az aranylábúak sorában. Még szerencse egyébként, hogy a nemzeti szerelésben táncoló lányok viszonylag jól együttmozogtak. Ami ezen az estén nem mindig sikerült. Igaz viszont, hogy Markó Ivánék, a Győri Balett, fölényesen csillogtatta tudását, humorizáló képességét. Nem maradt ki az esti szuper-összeállításból a „hely szelleme” sem — néhány hete ugyanis itt rendezték a kulturális fórumot — Markos és Nádas vezérletével néhány paródia erre az eseményre emlékeztetett; „külföldi együttesék” léptek a deszkákra, de amit láttuk, az aligha volt több vázlatnál, néhány villanás és soksok jövés-menés; Nádasék ki-be jártak a műsorba, különösebb hangsúly nélkül. Láthatóan a változatosság gyönyörködtet elve vezérelte a műsor készítőit, s tagadhatatlan, gyorsan változtak és peregtek is a különböző események; és valamiféle kaján szellemet fedezhettünk fel a részletekben, amelv megpróbálta a dolgokat fonákjáról, humoros oldaláról láttatni. Az operettek „átköltésében” is ez a kajánság volt tetten érhető. (Más kérdés hogy milyen sikerrel?) És ezt sugallta az a tény is. hogy az est szóvivőiéként a kifejezetten kabaréhumorú Kabos László teljesített szolgálatot — rutinjával olykor reménytelennek látszó helyzetekben is helytállva derekasan. Volt ennek a „főműsornak” számomra néhány kiemelkedően emlékezetes pillanata is. Például a bűvésznő, Ungár Anikó kellemesen okos mutatványa és az utolsó szó jogán elhangzó „végrendelet” Kálmán György előadásában. Csodák kellenek. hogy a bajból kirnász- szunk — énekelte varázso- san a bűvész (milyen kitűnő hangja van és milyen nagyszerű előadó!), és rögvest csodákkal is szolgált, egy-egy bravúros mutatvánnyal. Egyszerre volt időszerűen gondolati és általánosan művészi. Ez a produkció valóban ide készült, és csak itt kaphatta meg igazán értelmét, jó példájaként annak, hogy a bűvészet is lehet „közéleti”. Ami pedig Kálmán Györgyöt illeti: nem amit mondott, — hasonló búcsúztatót hallhattunk már — hanem ahogy mondta, az a mélységes emberség, az a szuggeráló színészi átélés, ahogy a búcsúzó esztendő „alakjában” elénk állt, személyes ügyünkké varázsolva az idő múlását, tekintetében az elmúlás szomorúságával és a fellobbanó remény csillogásával — egv nagy színész kivételesen nagy pillanata volt. Visszatérve a címben szereplő fogalmakhoz: ha az ember egyetlen korty italt sem eresztett volna le a torkán, akkor is „megmámoro- sodhatott” volna annyi szesz folyt el a képernyőn, illetve szó a szeszről ezen az estén. És ez nemcsak attól van, mert Hofi egyenesen kocsmát nyitott a televízió IV-es stúdiójában. és egy piás magyar képében mondogatta el, hogy mit is gondol a világ, e világunk dolgairól, szaporán emelgetve poharát. más programokban, még Bubó doktoráltnál is e körül folyt a beszéd. Igaz, Bubóék egy létesítendő elvonókúraház építésének céljából dobták áruba pácienseiknek az egyébként gyógyításra szánt sebalkoholt. Többször is találkozhattunk a szesz-vész gondolatával. Maradjunk azonban csak Hofi Géza műsoránál, az alkoholisták javára rendezett Koncertnél. Hofi ismét talált egy helyzetet, egy remek figurát, s ez alkalmat adott neki, hogy elbeszélgessen velünk olyan dolgokról, amelyek egyébként is közbeszéd tárgyai, vagy azok lehetnek. Egy fecsegő piás „összevissza” beszédében megszívlelendő igazságok jutottak felszínre — a Hofira oly jellemző és ezúttal megfrissült humorba csomagolva. Sohasem szó szerint kell vennünk, amit mond, lett légyen szó a nyugdíj Vörös segélyhez hasonlításáról. vagy a szocialista szépségversenyről, vagy akár a gyerekáldást „szabályozó” állami bizottság munkájáról, vagy a vasutak mai állapotáról, vagy a kapitalizmus rothadásáról, stb. (A ránk rothadó vecsé- si káposztát azonban nem kellett volna már emlegetnie, hisz „lerágott csont”. S a Mester Ákos esete — ezen az estén ha jól számoltam háromszor is előkerült, Árkus is idézte és Kabos is említette — végül az is túl sok lett a „jóból”, mégha „mesteri” is. Hofinál a nyers szókimondás mögött mély bölcsesség lakik, a társadalomért, társadalmunkért felelősséget érző ember gondolatai húzódnak meg Hofi piás embere többek között például azért iszik, hogy kevesebb legyen a részeg magyar! A Piál a föld című darab, mely refrénként is elhangzott többször is — kilenc alakban énekelt, kilenc különböző formában és módon — alighanem régebbi híres slágereinek sorát gyarapítja majd. Hofi: újra a régi volt. Két Parabolát is kaptunk előétkül; egyiket Vértes Évától, másikat hagyományosan Árkus Józseftől. Az előbbi mintha elirigyelte volna az utóbbi dicsőségét, készített hát egy női Parabolát. Szó ami szó, nem voltak valami szemérmesek a nők (ezt persze egy férfi mondja). Főleg a szexuál- pszichológusnő ontotta „bátor” tanácsait testi örömök tárgyában, s közben mint szükséges kelléket, bőséggel mutogatván nézőinek férfimustráit is. Megjelent tehát végre a férfisztriptíz is, egyenlőség a képernyőn! A férfi és nő ellentétét boncolgató Parabola végül is nem volt érdektelen, viszont túlontúl hosszúra nyúlt. Vagy a poén bizonyult kevésnek? Nem így a Szuperbolában, amely hemzsegett a jobbnál jobb ötletektől, arra a korszerű alapötletre fűzve őket, hogy mi is volna, ha egyszeresek nekünk is lenne műsorszóró műholdunk, amellyel a világ minden tája felé sugározhatnánk híreinket. ha elővehetnénk ezt az új Kornidesz-fegyvert. Szellemes, bátor, politikus, külpolitikus és szekszepiles Parabolát sikerült feltálalni Árkusnak, Esztergályos Cecília pikánsan szellemes társaságában. És még egy különleges felfedezéssel is szolgált: a Bonyhádi Cipőgyár egyik vezetőjében megtalálták Mihail Gorbacsov bámulatosan hiteles alteregó- ját! Röviden: jó szórakozás volt, s ezúttal a bőséges női pucérság sem tudta elnyomni a palackból kitört szellemet, aminek előcsalogatásán hiába fáradoztak a fentebb említett főműsor alkotói. Ami hiányzott a főfogásból. megkaptuk az előételekben! Ne legyünk elégedetlenek! Vallcó Mihály
