Szolnok Megyei Néplap, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-30 / 25. szám

1986. JANUAR 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 n Hortobágyi Nemzeti Park Az Ohati erdőrész az ártéri ligetek maradványa Szolnok megye nem úgy él a köztudatban, mint ter­mészeti értékekben gazdag terület. Mégis, ha végigte­kintünk természetvédelmi területeinken, elégedetten nyugtázhatjuk, hogy nincs mit szégyenkeznünk más megyék előtt, hiszen ha a védett területek számát néz­zük, igencsak a középme­zőnyben vagyunk. Védett területeink közül nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő a Hortobágyi Nemzeti Parknak megyénk­re eső mintegy 8000 hektá­ros területe: a nagyiváni— kunmadarasi puszta és a kunkápolnási mocsár. Ez a nemzeti park alakult meg elsőként az országban, 1973. január 1-én 63 ezer hektá­ron. A hajdani erdős puszta je­lenlegi arculata emberi te­vékenység eredménye. A tö­rök időkben lőporkészítéshez irtották ki az erdők zömét. Amit a török meghagyott, azt a mezőgazdasági műve­lés zsugorította tovább. A Tisza szabályozása alakítot­ta ki a Hortobágy végleges képét. A hatalmas árvizek nem hoztak már több ter­mékeny iszapot a rétekre, a mocsarak lecsapolása pedig talajvízszint-süllyedést ered­ményezett. A fátlan, elszike­sedett talajú pusztán hatal­mas gulyák, nyájak és mé­nesek legeltek. A legeltetés­sel együtt járó taposás, trá­gyázás igen fontos tényező volt a Hortobágyra ma már oly jellemző rövidfüvű szi­kes legelők kialakulásában. A puszta és az állattartás úgy összefonódott, hogy a jelenlegi vegetáció legeltetés nélkül nem is maradna fenn. A Hortobágy mai képét tehát emberi tevékenység másodlagosan hozta létre. Ez egyben azt is jelenti, hogy emberi beavatkozáís nélkül nem is tartható fenn. A Hor­tobágy folyó irányában eny­hén lejtő puszta felszínét csak a hajdani őslakosság által emelt kurgánok (közis­mertebb nevükön kunhal­mok), valamint a Tisza öv- zátonymaradványai. az úgy­nevezett laponyagok teszik változatossá. Mivel sík te­rület volt elég, senki nem vette a fáradtságot, hogy a halmokat is beszántsa, így a kurgánok és laponyagok őr­zik sok helyütt a Hortobágy legősibb növényfajait: a macskaherét, taréjos búza­füvet, kunkorgó árvalányha- jat stb. A nagyobb felszíni for­mák mellett feltűnő a vízjár­ta szikesek mikroformáinak óriási gazdagsága. A szikfe­nekek és padkák közötti szintkülönbségek csak né­hány centiméteresek, még­is meglehetősen éles határ­vonalat jelentenek a nö­vény- és állatvilág számá­ra. A megmaradt erdők, lecsa- polatlan mocsarak, a kur­gánok és laponyagok, vala­mint a szikes puszta olyan életközösségeket őriztek meg, melyek tudományos jelentősége felbecsülhetetlen. Különösen érdekesek azok a fajok melyeknek a Horto­bágy elterjedési területük határát képezi, vagy csak szigetszerűen az elterjedé­si területükből kiszakadva, itt fordulnak elő. Nézzük sorjában ezeket az élőhelyeket! A kunkápolnási mocsár vizét nyáron a tündérfátyol sárga virágszőnyege borít­ja, melyet a szikrázó nap­sütésben fehéren villogó tündérrózsák hatalmas kely- hei tesznek változatossá. A könnyen felmelegedő sekély víz. gazdag állatvilágnak ad otthont. E vizekben fejlőd­nek a pusztai szitakötők lárvái, otthont adnak szá­mos puhatestűnek, vízipolos­kának, kérészeknek, tegze­seknek, búvárpókoknak. A halfajok közül feltétlen meg kell említeni a réti csíkot, a compót és a kárászt. A kétéltűeket a vöröshasú unka, a mocsári és kecskebéka, a zöld varangy, az ásóbéka valamint a pettyes gőte kép­viseli. A hüllők közül gya­kori a vízisikló, míg a mo­csári teknősök száma egyre fogy. Leglátványosabb a vízen és nádasokban a madarak nyüzsgése. A Hortobágy a madarak egyik legnagyobb európai gyülekezőhelye Az őszi és tavaszi vonuláskor itt megforduló madártöme­geket még megbecsülni sem kis feladat. A vonulók kö­zött gyakoriak a lilikek, a tőkés és csörgő récék, a rit­kaságokat pedig a vörösnya­kú lúd a vörös és bütykös ásóludak és énekes hattyúk jelentik. A fészkelő fajok közül fel­tétlen ki kell emelni medi­terrán-trópusi elterjedésű, nálunk igen ritka fattyú szerkőt és a szintén ritka fe­hérszárnyú szerkőt. Nagy számban költenek még kor­mos szerkők, számos vö­csökfaj, cigány- és barátré­cék, szürke és vörös gémek, nagy kócsagok, bölömbikák, törpegémek, nyári ludak, barna rétihéják és számta­lan apró nádi énekes madár: barkós cinege, függőcinege, nádisármány, nádirigó, fü­lemüle Sitke stb. A hatalmas mocsarakat a nagyiváni—kunmadarasi száraz puszta határolja, melyhez nedves réttel kap­csolódik. Ebben a változatos világban és európai ritka­ságnak számító madárfajunk a csíkosfejű nádiposzáta és a törpe vízicsibe. Az idősza­kos vízállások mentén úiab- ban a gulipán és a gólya­töcs is megtelepedett. De költ még itt a réti fülesba­goly, a kanalas réce és a nagy goda. Az emlősök kö­zül a ritka vidra és hermelin érdemel említést. A száraz puszta élővilágát még nagy vonalakban is ne­héz áttekinteni. A rovarvilá­got legnagyobb számban ta­lán a sáskafajok képviselik. A nagy összefüggő puszták jellegzetes madara a túzok. A vízmentes hátakon pedig gyakori a hörcsög és az ür­ge. Emlősritkaságnak szá­mít a molnárgörény, a ko­pár szikeseken és egyetlen hazai bennszülött madarunk a sziki pacsirta, de megta­lálható itt egy másik ritka­ság is, a széki csér és az ugartyúk. A madárvonulás az amúgy is sokszínű madárvilágot még változatosabbá teszi. Nyár végére megérkeznek Ázsiából a pusztai ölyvek, északról a havasi lilék és darvak. Csapatosan érkez­nek telelni a hósármányok, téli, kenderikék és havasi füles pacsirták. Utoljára — hogy teljes legyen a kép — említést kell tenni az ősi háziállat-faj­tákról is. melyeknek szintén menedéket nyújt a Horto­bágy, a hozzájuk kapcsoló­dó pásztorkodás minden ha­gyományával, népművésze­tével. Legfontosabb a ma­gyar szürke szarvasmarha, melynek talán legszebb gu­lyája Nagyiván és Kunma­daras közt a Gyuró-kútnál szokott delelni. A Horto­bágyon él a világ legősibb juhfajtája a racka, melynek fehér és fekete változata is­mert. A háziállatok meg­mentésének természetesen nemcsak bemutatási, idegen- forgalmi céljai vannak, ha­nem a nemesítési munka so­rán is felbecsülhetetlen je­lentőséggel bírnak. Lőrincz István (Következik: A Közép-tiszai Tájvédelmi Körzet) Liszt-hanilemezek fl Hungaroton úi kiadványai A Hungaroton Magyar Hanglemezgyártó Vállalat több új korongot, albumot készített, illetve készít el Liszt Ferenc születésének 175. és halálának 100. évfor­dulója tiszteletére. Jelentős vállalkozás a Christus-oratórium rögzítése. A világon az első felvétel er­ről több mint másfél évtize­de készült, szintén a Hunga­rotonnál. A Christus-orató- rium Sólyom Nagy Sándor, Kincses Veronika, Takács Klára, B. Nagy János és Polgár László tolmácsolásá­ban csendül fel, a Magyar Állami Hangversenyzene­kart, a Mag var Rádió és Te­levízió énekkarát Doráti An­tal vezényli. Megjelenik Liszt összes szimfonikus köl­teménye is — albumban. Eb­ből egyetlen teljes felvétel van a világon: az 1960-as évek végén készítették az amszterdami Concertgebouw Zenekarral, Bemard Haitink vezényletével. Liszt Ferenc­nek 13 olyan zeneműve van. amelyet szimfonikus költe­ménynek tekintenek. A Hun­garoton ezek mellé felvesz még két olyan művet, ame­lyet Liszt nem nevezett szimfonikus költeménynek, műfajilag mégis az. A felvé­telek a Magyar Rádió és Te­levízió Szimfonikus Zeneka­rával, Joó Árpád vezényle­tével készültek. Mindkét ki­advány az idei Hungaroton Hanglemez Heteken lát nap­világot. Különlegességnek számít Liszt egyetlen befejezett ope­rájának rögzítése. Ezt a mű­vet 13 éves korában írta Liszt, Don Sanche címmel s be is mutatták. Ennek a dal­műnek a megírásában Paer segített az ifjú tehetségnek. Eredeti kézirata a párizsi opera könyvtárában találha­tó, másolataihoz azonban a Hungaroton szakemberei már korábban hozzájutottak. Ezek alapján készült a le­mez, amelynek világpremi­erje júliusban lesz. A zene­drámát Kelen Péter. Hama- ri Júlia, Komlósi Ildikó, Gá­ti István. Farkas Katalin énekli, a Magyar Állami Operaház zenekarát Pál Ta­más vezényli. Az ismeretlen Liszt cím­mel májustól az év végéig folyamatosan jelennek meg azok a lemezek, amelyeken kevéssé vagy egyáltalán nem ismert Liszt-zongoraműve- ket játszik Lantos István. Jandó Jenő. Dráfi Kálmán és Székely István. Eddig még nem került a hanglemezpiacra olyan fel­vétel, amely kizárólag Liszt zenekari kíséretes dalait rögzíti. Ilyen lemez jelenik meg októberben. K légeit a körte... A kis panasz is panasz Válasz helyett intézkednek A múlt esztendőben kevés ember emelte föl a szavát közérdekű vagy egyéni sére­lem miatt Kisújszálláson. Dr. Szilágyi Gyöngyi, a városi tanács vb titkára szerint leginkább azért, mert a ta­nácstagi beszámolók koráb­ban megszokott idejében pél­dául országgyűlési képvise­lőket, tanácstagokat jelöltek az emberek, a jelölő gyűlése­ken inkább a kiválasztás volt a téma, mint az ilyen­olyan panaszok. A választó- polgárok legfeljebb melléke­sen tettek szóvá néhány dol­got. Így már érthető, hogy a 13 ezres kisvárosban a ta­nácsnál egész évben 43 la­kossági bejelentést, benne 13 közérdekű javaslatot, s har­minc egyéni panaszt iktat­tak. Ezek a különböző fóru­mokon, szóban hangzottak el. s mindössze huszonegyen írtak 1985-ben levelet a ta­nácsnak, többnyire egyéni panaszaikról. Talán le se kell írni, hogy a legtöbb panasz tavaly a szénellátás miatt hangzott el Kisújszálláson is. A tüzelőt mindenki szerette volna ide­jében beszerezni, s talán a tavalyi nagy hidegek után többet is mint a korábbi években. A tanács szakigaz­gatási szerveivel igyekezett valamelyest megnyugtató módon intézkedni, és segített az időjárás is. Természetesen egyéb ellá­tási kérdések is szerepeltek a közérdekű bejelentések és az egyéni panaszok sorában. A tavaszi jelölő gyűléseken sokan elmondták, a benzin­kútnál fölépült új kis lakó­telep vásárlóközönsége kor­szerű ABC-áruházat szeret­ne, s ugyanígy a Dózst) György útiak is. Az óhajok nem voltak ismeretlenek, a tanács a most kezdődő öté­ves tervben mindkét kérést beiktatta. Hasonló volt a fog­orvosi ellátást illető panasz is: a tanácstagi jelölő gyűlé­seken sokan fölvetették, hogy kevés a városnak egy fogorr vos. A városi tanács akkor már tárgyalásokat folytatott ebben az ügyben, s alig egy hónap múlva kinyitották Kisújszálláson a második fogorvosi rendelő ajtaját is a betegek előtt. A következő fórumon már azt kérték: gondoljanak a mozgássérül­tekre, azoknak is fájhat a foguk: karfát szereljenek a lépcsőfeljáróra, s a csúszós utat tegyék rossz lábbal is járhatóvá. Erre se küldött válaszlevelet a tanács: másr- nap megcsinálták a kényel­mesebb megközelítés érdeké­ben a karfát, és csúszásgát­lót is beszereztek. A leggyakoribb bejelentés: kiég a körte az utcai villany- oszlopokon. A tanácstól szól­nak a Titásznak, s másnap este senki nem botorkál a kifogásolt térségben sötét­ben. A kisiparosok tevékeny­ségére érkező panaszokat megvizsgálják, s próbálnak igazságot tenni: három ma­gánfuvarozó számlája miatt emeltek panaszt tavalv a városban. Száz-százhúsz idős ember kötött eltartási szer­ződést a közelmúlt években, s előfordul, hogy a fiatalok megfeledkeznek vállalt kö­telezettségeikről. vagy az idős emberek igénye növeke­dett a szerződés aláírása óta. Ezt a tanács nagy figyelem­mel. megértéssel vizsgálja, s igyekszik rendet tartani a szerződők között. A kisújszállási tanácsnál 1985 a panaszügyek intézé­sében nem adott sok mun­kát,. A szakigazgatási szer­vek s a titkárság gondos munkáiát dicséri, hogv a meghatározott időben, sőt esetenként jóval korábban eldőlt minden bejelentés, ké­rés, panasz sorsa. Más szer­vektől----újságoktól, rádió­t ól — tavaly minimális szá­mú panaszt utaltak a helyi tanács figyelmébe. —aj— Magyar zenei napok Kanadában Magyar zenei napokat ren­deztek Kanadában, Ontario tartomány St. Catharines városában, a Brock egyete­men. A zenei napok kereté­ben tudományos ülést is tar­tottak a magyar zenéről, kü­lönös tekintettel Liszt Fe­renc munkásságára. Előadás hangzott el Bartók Béla, Ko­dály Zoltán munkásságáról, a magyar zenei oktatásról. A négynapos sorozat kon­certjeinek hallgatói megis­merkedhettek Bakfark Bá­lint, Erkel Ferenc, Liszt Fe­renc, Bartók Béla és Kodály Zoltán több alkotásával, amelyeket az egyetem ének­és zenekara mutatott be, Lantos Edit vendégprofesz- szor irányításával. A zenei napokkal párhu­zamosan magyar filmekből is tartottak vetítéseket. A kanadai város közönségének bemutatták a Két félidő a pokolban, az Apa, a Kilenc hónap, a Jób lázadása és a Magyarok című filmeket. Két keréken a megyében Levél minden postahivatalból Már az apja is szeretett kirándulni, ezt írással is dokumentálja. Bizonyságul a Jász Hírlap egyik 1906-os számának másolatát mutatja Koczka József nyugdíjas ta­nár. A lap rövid hírben megemlíti, hogy a jászapáti Koczka Andor és ifj. Vágó Pál (a festőművész fia) ke­rékpárjukkal tátrai útra in­dultak, hogy a festői szép­ségű Vág-völgyén leeresz­kedve érkezzenek haza. Ért­hető* hogy nagy feltűnést keltett ez, hiszen abban az időben aligha lehetett a fa­lusi fiatalok körében nagy hagyománya a kerékpáros turizmusnak. Koczka Andor a fiával is megkedveltette a természet- járást. Már 11 éves korá­ban kerékpárral megjárta Miskolcot, Aggtelket. A ké­sőbbi utak emlékét albu­mok, jegyzetek őrzik. Nem könnyű rendet tartani kö­zöttük, hiszen majd minden évre jut egy jelentősebb gyalogos, kerékpáros túra. Ausztriába, Erdélybe, a Fel­vidékre kalauzolnak a ké­pek, kerékpárjával még Münchenbe is eljutott. Nem kellett más, csak egy használható kerékpár, gumi- ragasztó felszerelés és kevés pénz. Aki kerékpárra ül, ke-, véssél beéri, hiszen látni szeret, nem költeni; mon­dogatta a tanítványainak is, akik gyakran elkísérték egy- egy útjára. így karikázott végig az országon a fiával, és jó 10 évvel ezelőtt az el­sők között járták be az or­szágos kerékpáros körtúra útjait. Jól ismeri az ezer­kilométeres kék túra lankás ösvényeit, meredek kapta­tóit is, csak egy aránylag rövid szakasz hiányzik a teljességből, mert nemrégi­ben a szíve megálljt paran­csolt. Az orvos nem tiltotta el a mozgástól — ez lett volna egyébként a legna­gyobb büntetés számára — csak mérsékletre intette. Szerencsére ebben az időben akadt kezébe a megye mű­emlékeit ismertető könyv, és mivel szenvedélyes bélyeg- gyűjtő is, szinte azonnal föl­merült a terv. — Ha már a hegyekről le kellett mondanom, az alföl­di kerékpározás azért nem árthat meg — gondoltam. — A műemlékeket mindig kí­váncsian szemléltem, és a könyvet forgatva jutott eszembe, hogy a saját me­gyémet alig ismerem. Elha­tároztam, hogy felkeresem az összes postahivatalt, és mindegyikből küldök haza, egy lapot, közben pedig szétnézek a megyében. A körutat ’84-ben kezdtem az egyik unokámmal. Először a szomszéd falvakba kere­keztünk el, majd még ugyanabban az évben egy kétnapos 100 kilométeres felső-jászsági túrát tettünk. A következő évben már jött a másik unoka is. Akkor 11 nap alatt megkerültük a megyét, Szolnokon, a Tisza­zugon, Karcagon keresztül felmentünk Tiszafüredig és vissza, 515 kilométert kere­keztünk. Nyáron pedig, 9 napot szántunk a megye kö­zépső településeinek felke­resésére, és összesen 1050 kilométeres kerékpározással befejeztük a megyei túrát. Az éjszakákat általában iskolában töltötték. Mindig akadt egy szabad tanterem, ahol leteríthették a gumi­matracot, kipihenhették ma­gukat. Az Alföld közepét is behálózzák az utak, és ők jártak minden fajtán: fő­úton, forgalmas utcákon, dűlőúton, marhajáráson. Sík vidék fogadta őket, mégis újat adott minden ki­lométer. Mást mutatott a Jászság és a Tiszazug, a kopár Nagykunság és a csa- litos Tisza-mente. Láttak tiszta falvakat, elhanyagolt városokat, szépen munkált határt, kellemes ligeteket, és elvadult földeket. Az em­berek kedvesek, segítők vol­tak a legtöbb helyen. — Kevesen ismerik a ke­rékpáros túrázás örömeit, mert kényelemhez szoktak az emberek. Pedig így egé­szen mást mutat a vidék, mint a robogó autóból. Aján­lom mindenkinek a termé­szetjárásnak ezt a módját, mert nemcsak lát, tanul, hanem óvja az egészségét is. Utunk során 83 településen jártunk, és 96 postahivatal­ba tértünk be. —Ip—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents