Szolnok Megyei Néplap, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-04 / 3. szám
Nemzetközi Köricép 6 1986. JANUAR 4. Egy újabb esztendő kezdetén Haderőcsökkentési tárgyalások Chile—Pinochet 13. éve Babonás-e a diktátor? Tiltakozó megmozdulás, erőszak, halottak, letartóztatások. Sajnos, még mindig e fogalmak dominálnak a Chiléből érkezett hírekben, aminek következtében első látásra az a benyomás alakul ki: a dél-amerikai országban a helyzet változatlan. Pedig, ha a tudósítások mögé pillantunk: észrevehetjük, hogy valami azért mégiscsak megváltozott. Egyrészt a diktatúra elleni elégedetlenség mára már tizenkét éve nem látott tömegmegmozdulásokban fejeződik ki. másrészt növekszik a rezsim nemzetközi elszigeteltsége is. Ennek legfrissebb példáját tapasztalhattuk az Amerikai Államok Szervezetének cartagenai ülésén, ahol csaknem sikerült elfogadtatni egy Chilét elítélő határozatot. Gazdasági csőd, v politikai elszigeteltség Mit hoz a tizenharmadik év az 1973 őszén véres pucs- csal hatalomra került Pinochet tábornoknak? Annak idején a Salvador Allende elnök vezette Népi Egység kormányát döntötte meg. A jelekből ítélve a diktátornak egyre több nehézséggel kell szembenéznie. Az elnyomás megszüntetését követelő, szinte már természetesnek vehető országos tiltakozási akciók fokozódása mellett a legnagyobb gondot a gazdasági modell. Hatalmon marad-e Pinochet? 1989-lg 1980-as „népszavazáson” elfogadott alkotmány segítségével 1989-ig kívánja biztosítani a maga számára az uralkodást. Történelmi megegyezés ? Ehhez persze minden bi- bizonnyal lesz néhány szava az ellenzéknek is. A juntaellenes erők tábora mind szélesebb, ám az igazán eredményes fellépést a legutóbbi időkig gátolta a megosztottság. S ami hátrány az egyik oldalon, előny a másikon: a /*r> S0\ * * ím A lakosság apraja-nagyja vett részt Santiagóban az utóbbi évtized legnagyobb tiltakozó megmozdulásán. A táblán lévő felirat minden hozzátartozó számára lakást, a szülőknek pedig munkát követel baloldali tömörülés képviselői. Elvben csatlakozhattak volna, ám a pártközi megbeszélésekre nem hívták őket, azután pedig az érintettek nem éltek aláírási lehetőségükkel. A miértre ad választ a Kommunista Párt értékelése, amely szerint a megegyezés ténye örvendetes, s fellelhetők benne pozitív elemek is, de meglehetősen minimális — ezért nem kielégítő — célkitűzés az, amelyben nincs szó a fasiszta junta azonnal megszüntetéséről ! De mit is tartalmaz a kidolgozóik által történelminek minősített, a „teljes demokráciához való átmenet” hangzatos nevet viselő okmány. Nos, a tizenegy párt törvényhozási választásokat sürget, s az így összeülő új testületnek felhatalmazása lenne a Pinochet-féle alkotmány módosítására, elnökválasztások kiírására. Követelik továbbá a rendkívüli állapot visszavonását, a politikai pártok működésének engedélyezését, közkegyelmet, és a szám- űzöttek hazatérését, valamint minden egyéb polgári szabadságjogot. Gyülekező viharfellegek Pinochet egyelőre eléggé erősnek érezte magát ahhoz, hogy gyorsan elutasítsa ezt a mérsékelt programot is. Nos, annyi alapja van az önbizalmának, hogy még mindig jelentős tartalékkal rendelkezik, hisz maga mögött tudhatja a fegyveres erőket. Eszköztárából nem hiányzik az erőszak, a megfélemlítés, a zsarolás, a politikai gyilkosság. Ugyanakkor egyre jobban érzékelhető rések, hasadékok keletkeznek a hadsereg betonfalában is. A nyáron például egy esetleges belső puccsról szóltak mendemondák, amelyeket alátámasztani látszott a diktátor azon döntése, hogy megvált legkészségesebb kiszolgálójától, César Mendoza tábornoktól. aki kezdettől tagja volt a juntának. (Ezzel kapcsolatban olyan elképzelések is napvilágot láttak, hogy Pinochet a tisztáldozattal az ellenzék számára tett gesztust, amely erőteljesen követelte a márciusi brutális gyilkosságokban felelősök megbüntetését.) Akár az előbbi, akár az utóbi verzió igaz — nem változtat azon a tényen, hogy A juntaellenes megmozdulásokra rendőrterror a Tálast 1973. októberében tartották Bécsben a közép-európai haderők és fegyverzetek csökkentéséről kezdett tárgyalások első fordulóját, a héten fejeződött be a 37. Az eddigi tárgyalásokon összesen 413 teljes ülés volt, számtalan nemhivatalos tanácskozásra került sor. Eredmény — gyakorlatilag szinte semmi. .. A kérdésre, mivégre tanácskoznak akkor tovább a Varsói Szerződés hét, a NATO tizenkét államának képviselői, a válasz: már magának az egyedülálló fórumnak politikai jelentősége van. hiszen ez az egyetlen a világon, ahol a két nagy katonai szövetség diplomatái és katonai szakemberei sok éve rendszeresen találkoznak. Jóllehet erről általában nem esik szó, nyilvánvaló, hogy az évtizedes személyes érintkezés, eszmecsere hozzájárult egymás álláspontjának, gondolkodásának jobb megismeréséhez — ezzel közvetve erősítve a nemzetközi biztonságot. Hogy az egymással egyébként jól szót értő szakemberek mégsem tudtak érdemben megállapodni, megint csak elsősorban politikai kérdés, mégpedig olyan, amelyben Washingtonban és Moszkvában, illetve a két szövetség vezető testületéiben döntenek. Szinte kezdettől nyilvánvaló volt, hogy a NATO — a VSZ földrajzi és (állítólagos) létszám — elő- nyelire hivatkozva — nem, illetve csak egyoldalú előnyök alapján hajlandó megállapodni. Eleve az — a máig nem bizonyított — véleményük, hogy a VSZ vagy 150 000 fővel több katonát állomásoztat a közép-európai térségben, mint ameny- nyit megad, tehát „arányos” csökkentésre volna szükség. Bejrutban — mondják — mindenre fel kell készülni. Nyomós bizonyíték erre a golyóütötte lyuk a Fiat tetején. A kocsiban akkor még tudósító-elődöm ült, nagy szerencse, hogy a karosszériával együtt az ő bőrét nem lyukasztották ki. A lyuk egyelőre le van ragasztva, hogy be ne csorogjon az eső. Finoman értésemre adták ugyanis, hogy egy vacak lyukkal nem érdemes az autójavítóba rohangálni — majd ha összejön öt-hat lyuk, egyszerre befoltozzák az összesét. Olcsóbb is. Bejrutban fel kell készülni arra is, miként közelítsen meg az ember egy fegyveresekkel telerakott ellenőrző pontot: lassítani kell, nehogy azt higyjék, kamikaze- hőssel van dolguk, akinek egyetlen célja, hogy saját magával együtt őket is a levegőbe röpítse. Másfelől lassan kell őket elhagyni is — nehogy azt higyjék, menekülőre fogtam a dolgot, mert akkor utánam ereszthetnek egy sorozatot. Bejrutban a parkolás — drámai műfaj. A középületek előtt fegyveresek posztóinak. Már a kocsiból igyekszem rájuk mosolyogni, hogy észrevegyenek. Integetek nekik, látványosan — mondhatni demonstratíve — parkolok, hangosan bevágom a kocsiajtót és mindenféle módon igyekszem jelezni, hogy „ostoba külföldi” vagyok. Ha ugyanis nem így teszek, ha normálisan viselkedem, ha egyszerűen „el- somfordálók” az autó mellől akkor fennáll a veszélye annak, hogy a kocsim gyanús lesz: itt senki sem tartja kizártnak, hogy akár 300 kiló robbanóanyag van benne. Ez esetben kivonulnak a tűzszerészek. és mire Ugyanakkor a NATO — szintén kezdettől — nem kíván hallani a fegyverzetek csökkentéséről — holott ez éppúgy a bécsi fórum közösen elfogadott tárgya, mint a csapatok létszámának mérséklése. A Nyugat emellett olyan szélsőséges helyszíni ellenőrzési igényekkel lépett és lép fel, amelyekről eleve tudja, hogy elfogadhatatlanok. Ilyen előzmények után a Varsói Szerződés az elmúlt két évben több kezdeményezést is tett, hogy kimozdítsa a meddő tárgyalásokat a zsájkutcából. Legutóbb tavaly februárban, amikor igen konkrét egyezménytervezetet tettek le az asztalra. A javaslat: tegyék félre a létszámvitát, kezdjék a lényeggel, a haderőcsökkentéssel. Példaként a két naggyal: vonjanak ki 20 000 főnyi szovjet, 13 000 főnyi amerikai csanatot. teljes fegyverzetükkel, ellenőrizzék ezt kölcsönösen a helyszínen. Ezután fagyasszák be a haderőket és tárgyaljanak a további csökkentésekről. E javaslatra a NATO, amelynek sok régi igényét is figyelembe vették, februártól decemberig hallgatással válaszolt. A most adott választ azután propagandaszempontból igen ügyesen ..csomagolták”: elfogadjuk a VSZ-javaslat kereteit, mondották. Hagyjuk a létszámvitát és kezdjük a szovjet és az amerikai csapatok csökkentésével. Igái feleannyival, mint a VSZ-javaslata — de érintetlenül hagyva azok fegyverzetét. . . Hozzá viszont olyan kiterjedt, több évre szóló ellenőrzési programot, amely távolról sincs arányban néhányezer katona kivonásával az egyik és a másik oldalon. visszatérek, alkalmasint már alkatrészeire is bontották a kocsit, más előadódó kellemetlenségekről nem is szólva. Bejrutban fel kell készülni az egyirányú utcán szembe jövő autóra is, vagy éppen a „kétkézszabályra” — ez utóbbi annyit jelent, hogy bárhonnan jön a másik kocsi, övé az elsőbbség. Jobb megadni... Igyekeztem hát felkészülni. de mégis felkészületlenül ért a következő hirdetés, amelynek szövege így hangzik: „Ha netán valami felrobban. .. tudja-e ön, hogy a súlyos sebesülések 72 százalékát a szerteszét repülő üvegszilánkok okozzák? A 3m biztonsági film a legegyszerűbb és a leggazdaságosabb módja az efféle katasztrófák megelőzésének. A 3m biztonsági film — amelyet 3m amerikai vállalat gyárt —, átlátszó poliészter. Speciálisan azért tervezték, hogy a robbanáskor megakadályozza az üveg szerteszét repülését.Ez a csodafilm már sok életet mentett meg és bebizonyította hatékonyságát Libanonban és szerte a világon”. Így a szöveg. Az illusztrált újsághirdetésben továbbá egy szanaszét repülő ablak látható — mellette egy másik ablak, amelyet bevontak ezzel a biztonsági műanyagfilmmel. Ez az utóbbi ablak csak ízlésesen, sugárirányban szépen összerepedezetl. de semmi repülő szilánk. Az igazán profi módon készült reklám első képén látható továbbá esy férfi, aki két kezét kétségbeesetten az arca elé emeli. miközben a repülő üvegdarabok kétségtelenül halálra sebzik. Halálbiztos reklámfogás — bejrúti módra... (g) Összeállította: Majnár József A NATO-javaslat egyfajta „nesze semmi, fogd meg jól” — mégis, hiba volna semmibe venni. Maga a tény, hogy a genfi csúcstalálkozó után három héttel a NATO szükségét érezte megegyezési készsége kinyilvánításának, nincs politikai jelentőség nélkül. Aminthogy nem lebecsülendő gesztus nyíltan elfogadni a másik fél korábban lefitymált alapelveit — még ha a gyakorlatot Nyugaton egészen másként képzelik is el. A VSZ nevében felszólaló szovjet nagykövet december 5-én arról beszélt Bécsben, hogy „nincs rendben a Rhe- sus-faktor” — azazhogy a VSZ és a nyugati javaslat összeházasításából aligha születhet egészséges gyermek. Ugyanakkor a javaslatok gondos tanulmányozását ígérte, amire bőven van idő, hiszen a következő forduló csak január 30-án kezdődik. Ilyenformán e márciusig tartó fordulón kiderülhet: csak própagandafogás vo!t-e a NATO bejelentése, vagy hajlandók igazán engedni és a kölcsönös engedmények alapján érdemben tárgyalni? Az adott katonaföldrajzi és világpolitikai helyzetben igazi, nagy haderőcsökkentésekre Közép-Európában egyelőre aligha lehet számítani. Egy szerény, a kölcsönös jószándékot tükröző kezdet azonban fontos politikai jelzés volna arra. hogy a genfi csúcson felvázolt úton a felek előre akarnak lépni. A szovjet fél erre. amint már jelezte, nyilvánvalóan kész. A tánchoz azonban, jegyezte meg a NATO-javas- latot kommentálva a Szovjetunió képviselője, Bécsben is partnerre van szükség. Cerezo debütálása Az utóbbi napokban Ortega nicaraguai elnökön kívül még egy közép-am erikái politikus neve szerepel igen gyakran a híradásokban, mégpedig Vinício Cerezóé, Guetemala januárban hivatalba lépő elnökéé. A kereszténydemokrata személyiség körútja során váratlanul Mana- guát is felkereste — öt éve nem járt közép-amerikai ország államfője Nicaraguában —. most pedig az Egyesült Államokba látogatott. Guatemalában 30 évig a fegyverek és mundérok uralkodtak. Az egymást követő katonai kormányok a terrorral váltak híressé, hírhedtté világszerte: több mint százezren estek az erőszak áldozatává. Amikor a pohár már nagyon betelni látszott, az egyenruhások határoztak: az egész latín-ameriká- ra jellemző demokratikus nyitás keretében ők is átadják hatalmukat a civileknek. Nos. a kétfordulós elnökválasztás végül is Vinício Cerezo sikerét hozta, aki a korteshadjárat során bátor terveket fogalmazott meg. Az új elnök részletes elképzelései még nem ismeretesek, az azonban máris érzékelhető, hogy bizonyos változások tanúi lehetünk majd. Ezt bizonyítja a managuai villámlátogatás is. amelynek során Cerezo síkra szállt a közép-amerikai válság békés rendezése mellett. Ez a tény még akkor is figyelemre méltó, ha tudjuk, hogy a megelőző rezsimek sem tanúsítottak egyértelmű lelkesedést egy amerikai sugallata, Nicaragua- ellenes koalíció létrehozása iránt. Ez talán azzal magyarázható, hogy az országban még sokakban él IS54 emléke. amikor is amerikai zsoldban álló csapatok lerohanták az országot, és megdöntötték Jacobo Arbenz elnök haladó rendszerét. Ugyanakkor az sem lehet kétséges, hogy Guatemala polgári vezetése továbbra is rászorul az Egyesült Államokkal való jó viszonv ápolására, és a gazdasági segítségre, amely nélkül nehezen képzelhető el a 45 százalékos munkanélküliség csökkentése, az infláció letörése. A nagy szövetséges Wash-ngton az. utóbbi időben leállította a segélyek folyósítását. mivel már számára is túlságosan véres kezűvé váltak a guatemalai junták. ismerve az ország gazdasági Melvzetét. és ->zi. hogy a katonák ~sak kénvtelen-kelletlen fogadták el Cerezo győzelmét, nem nehéz megállapítani: az úi elnök egyenlőtlen feltételekkel kezdhetett tázgvalásokat Washingtonban a jövőbeli eg^ütt- műk. idősről. Ez pedio felveti a kérdést; meddig mehet cl a liberalizmus út.ián a harmirv* év után talán-talán fellélegző Guatemala? az úgynevezett Friedmann- féle szabadversenyes, nyitott kapuk elv csődjét jelenti. A kezdeti gyors és bódító eredmények egy idő után a visz- szájára ütöttek: a hazai ipar versenyképtelennek bizonyult, nőtt a munkanélküliség (meghaladja a 30 százalékot). magasba szökkent az infláció is. Mintegy 23 milliárd dolláros külföldi tartozásával az ország az első három között van az egy lakosra jutó adósság tekintetében. Megcsappant Pinochet belső támogatóinak köre is: a fegyveres erőkön kívül most már senkire nem számíthat, hatalomra jutásakor még a középosztály és a felső tízezer — ha a módszerek miatt kissé fanyalogva is — megnyugvással vette tudomásul a baloldal leverését és a stadionok koncentrációs táborokká alakítását. Az utóbbi két esztendőben azonban rendszeressé váltak az össznépi tiltakozó napok. A dél-amerikai gyakorlatban kialakult .'.fazekak és fedők koncertjével” mast már Pinochet politikáját bírálják a főváros középosztálybeli asszonyai, akik 1973- ban a Népi Egység bukását siettették akcióikkal. Nos. e kép ismeretében talán nem is lenne méglepő. ha egy babonás politikus nyugodtabb vizekre evezne, azaz visszavonulna. Pinochet azonban feltehetően nem babonás, amit bizonyít az is. hogy az tábornok-elnöknek mindeddig sikerült kijátszania az ellenzék szétforgácsolt kártyáit. A közelmúltban azonban megszületet az első olyan megállapodás, a polgári ellenzék egy sor pártja között, amely ha nem is jelent végleges megoldást, legalábbis kiindulópontnak látszik a változások beindításához. Igaz. ennek az egyházi közvetítéssel létrejött közös dokumentumnak van egy alapvető hiányossága: nem írták alá a Demokratikus Népi Mozgalom (MDP) elnevezésű következetesen a rezsim felett gyülekeznek a viharfellegek, még akkor is, ha ezt Pinochet nem veszi észre. De mit tesz akkor a tábornok, ha hirtelen kitör a népelégedetlenség vulkánja, amely az utóbbi hetekben, hónapokban számtalan jelét adta nyugtalanságának? Lehet, hogy csak véletlen, de a diktátor nem is oly rég kétmillió dollárért vásárolt magának egy újabb házat — Asunciónban, az ugyancsak hirhedt Stro- essner tábornok Paraguayá- ban. Daróczi László Reklám bejrúti módra
