Szolnok Megyei Néplap, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-04 / 3. szám

198ó. JANUÁR 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Az óra körbejár A JÓTÉKONYSÁGI KONCERTEK KÉRDÉSÉRŐL Új divat lett az örök divat: a jótékonysá­gi rendezvények világszerte majd két évszázados hagyo­mánya. Mind a művészetben, mind az attól minőségileg lényegesen eltérő szórakozta­tóiparban ugyanis immár két évszázada divat a jótékony- sági hangversey, vagy szó­lóest. Az afrikai éhezők ja­vára szervezett nyár eleji vi­lágkoncert, a Live Aids óta Magyarországon is újra hó­dít ez a szokás. Csakúgy, mint világszerte nálunk sem elsősorban a komoly művé­szet, hanem a szórakoztató műfaj, a ritmikus könnyű­zene világában jelentkezett. Mióta — három évtizede Bili Haley megteremtette a ze­netörténet első rockzenei hanglemezét, a Rock around the Clock címűt, ennek a gondolkodást nem mindig igénylő muzsikának általá­ban kemény ritmikája talál­kozik a felgyorsult, modern világ emberének életritmu­sával. Százmilliók kedvelik tehát, a tizenévesektől egé­szen a mai negyven, sőt, né­ha már ötvenévesekig. Ma­gyarországon a rockzene-sze­rető népesség a becslések szerint eléri a kétmilliót. Amikor ezek a sorok pa­pírra kerültek, a névsor még nem volt teljes, a tele­fon még csengett, s újabb zenekarok, zenészek jelent­keztek, hogy felléphessenék a karácsonyi jótékonysági hangversenyen. A budapesti koncertről — utólag bátran — kijelenthetjük; a jó cél, hasznos cél végett muzsikál­tak karácsony napján az afrikai éhezők megsegítésé­re. De ha milliókat érdeklő műfaj művelői jótékonykod­nak, akkor mindig érdemes a rendezvény hátterét is megvizsgálni. Elemezzük mindenekelőtt azokat a tényezőket, ame­lyek kissé ellenpontozzák a jótékonyságot. Hivatkoztak is rá sokan, s elég epésen: néhány zenekar ezzel is sze­replési lehetőséget keres. Különösen a kezdő együtte­Kedves Diákok! Anyanyelvűnk ápolása, a szép, szabatos magyar be­szédre törekvés, a tudatos nyelvhasználat elősegítése érdekében egy újfajta isme­retterjesztő, ismeretbővítő nyelvi levelező játékot aján­lunk a fiatalok figyelmébe a Néplap hasábjain. Feladványaink nem az iskolai nyelvtant kérik szá­mon. Olyan feladatok meg­oldására hívunk fel benne­teket, melyekben anyanyel­vűnkről szerzett ismeretei­teket rendszerezhetitek, bő- víthetitek, javíthatjátok be­szédkészségeteket. A játékban a megye kö­zépfokú tanintézeteinek min­den diákja részt vehet ön­kéntes alapon, egyénileg pá­lyázva. Feladatmegoldó ver­senyünk 4 fordulós. Egy-egv alkalommal 8 kérdést fel­adatot adunk. Első feladvá­nyunk a Szolnok Megyei Néplap január 18-i számá­ban jelenik meg, majd ezt követően febiiiár 15-én. március 8-án, március 29-én. A helyes megoldást a meg­jelenést követő 10 napon be­lül kell írásban eljuttatni a TIT Megyei Szervezete címé­Módszertani kiadványsoro­zatot jelentet meg a Kecs­keméti Szórakaténusz Játék­ház és Múzeum. A sorozat első darabjaként már ki­adták a Játékkészítés és kézművesség óvodásokkal című kötetet, amelynek szer­zői — Kardos Mária és Nagy Mária — a hagyomá­seket éri a gyanú: így akar­nak befutni! Amennyire igaz ez a megállapítás, any- nyira igazságtalan is. Ve­gyünk kölcsön egy példát a képzőművészetből: nevezete­sen a középszerű szobrász- művész ismert esetét. Elég gyakori ugyanis, hogy a sem zseni, sem tehetségtelen szobrászok közül néhányan szobrot ajánlanak fel, vala­milyen középület — iskola, művelődési ház, politikai intézmény — elé. Ebben a pillanatban a középszerű művész alkotása fényt kap: a sajtó illő módon beszámol róla, közli a műalkotás fotó­ját, a szobrász nevét. Ha a helyi közéleti vezetők nem túl tájékozottak a művészet értékrendszerében, akkor tisztelni kezdik az adakozó művészt, netán későbbi ki­tüntetés és esetleg egy mű­terem adására is gondolnak. Az érvényesülésnek ez a módja elég elterjedt. Ez a jótékonyság bőven kamato­zik, nem önzetlen, tehát — nem jótékonyság. Mármost kétségtelen, hogy a pályakezdő rockzenekarok népszerűségére is kedvezően hat egy jótékonysági kon­cert. Csakhogy a pályakez­dés nem mindig azonos a középszerűséggel! Sok igen tehetséges muzsikus, zene­kar indul el, hogy meghódít­sa a közönséget, de a kezdet nehézségei — az Országos Rendezőiroda elsősorban a befutottakat támogató szer­vezési módszere, néha a drá­ga elektromos berendezés ára — mind-rpind béklyót jelen­tenek. A szélsőséges példa, amit a nem kiemelkedő te­hetségű szobrászokról vet­tünk, a rockzenében általá­ban nem érvényes. Hiszen a szobornak nincs közönségtö­mege, de a muzsikának van. A közönség valóban egy jó­tékonysági hangversenyen is megismerhet egy-egy kezdő zenekart, de a jótékonyság­gal nem lehet elfedni a te­hetség hiányát, mert a pub­likum, az „ezerfejű cézár” gyorsan ítél: vastapssal: vagy a koncert közepén félig re. (Szolnok, Pf.: 140. 5001). A feladatokat hibátlanul megfejtők között minden fordulóban 10 db 100 forin­tos könyvutalványt sorso­lunk ki. A helyes megfejtést, a nyertesek nevét a követke­ző hónapban megjelenő fel­advány előtt közöljük..' Azok között, akik mind a négy forduló minden fel­adatát hibátlanul megoldják újabb sorsolást rendezünk. A nyertesek közül öten 1986. nyarán a Nyíregyháza-Sós­tón megrendezendő anya­nyelvi táborban, öten a Ver­seghy Ferenc Megyei Könyv­tár olvasótáborában vehet­nek részt. Ha van kedvetek részt venni ebben az újftajta játé­kos versenyben, figyeljétek a Szolnok Megyei Néplapot. Várjuk megfejtéseiteket! Eredményes jó munkát, ió megoldásokat és sok sikert kívánunk! a HNf megyei bizottsága, a TIT megyei szervezete, a KISZ megyei bizottsága, a Megyei Pedagógiai Intézet a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár nyos anyagok és technikák mai alkalmazásának több tucatnyi módszerét ajánlják a szülők és a pedagógusok részére. Az öt éve -működő Szórakaténusz eddigi mun­káját és a következő évek­re szóló tervét a közelmúlt­ban tekintették át a szak­emberek. üresen hagyott nézőtérrel. A kezdő zenekarok és a jóté­konysági hangversenyek ta­lálkozása tehát életszerű ta­lálkozás, a tehetség kemény, nyilvános próbája, amiért ráadásul felléptidíjat sem fogadnak el. Pozitív momentumok is húzódnak egy-egy ilyen kon­cert hátterében, hiszen a mostani karácsonyi hang­versenyen résztvett legtöbb zenekar ezúttal is élvonalbe­li, de legalábbis jónevű együttes. Nekik nincs szük­ségük hírverésre. Részvéte­lük valóban önzetlen, a fel­lépti díj, amit felajánlanak, valóban figyelemre méltó. Ezek a rangos zenekarok már nem az elektromos or­gonára, s az erősítőre felvett hatalmas OTP-kölcsön visz- szafizetése végett muzsikál­nak, mint tette az egykori remek Illés zenekar, két éven át. Zenéjük jó színvo­nalú, szórakoztató muzsika, s némely pillanatban elmélyült zenei élvezetet is nyújt. De a művészet és a szórakoztatóipar egy­aránt lényeges eleme: a kö­zönség, a jótékonysági kon­certek előtt ugyancsak sajá­tossá válik. Hiszen a java­részt ma még fiatalabb, nem kereső százezrekhez tartozik, s ők nehezebben fizetik ki az egyre drágább jegyet. Ezért közöttük nem megve­tendő a belógás a kerítésen át, jegyszedő háta mögött, avagy színházi díszletmuri- kásnak álcázva. De ha jóté­konysági koncertről van szó — több megfigyelés, felmé­rés igazolja — összeadják kevés pénzüket, s fizetnek a jegyért. Hiszen a húsz-har­minc forintjuk visszatérül a jótékonyság érzésében, s egy jó pályakezdő zenekartól ké­sőbb kapott szép muzsiká­ban. Szóval miként Bill Ha­ley lemezcíme hirdette egy­koron : „Rock around the Clock”. Laza fordításban: az óra köfbejár. A rockzene órája is. F. D. Környezetvédelmi oktatóbázis Pécsett Környezet- és természet- védelmi oktatóbázis alakult — az országban elsőként — január elsején Pécsett. A mecseki kultúrpark kereté­ben működő módszertani központ szervezi, segíti ezentúl az ilyen jellegű munkát a baranyai iskolá­ban, s ellátja a környezet­és természetvédelmi szakfel­ügyeletet is. Pécsett már korábban létrejött egy kör­nyezet- és természetvédelmi stúdió, amely a gyerekek, fiatalok körében terjesztette az élővilág kutatására és védelmére vonatkozó isme­reteket; erre épült most az új szervezet az Országos Környezet- és Természetvé­delmi Hivatal támogatásával. A pécsi oktatóbázis főcél­ja olyan magatartásformák -kialakítása a gyerekeknél, fiataloknál, hogy magától értetődőnek tekintsék min­dennapi cselekvésük során a környezet és a természet védelmét. Ennek érdekében megrendezik a baranyai bio­lógusnapokat, pályázatokat hirdetnek és kiállításokat szerveznek, módszertani szakköröket alakítanak, ame­lyek átadják tapasztalatai­kat az újonnan alakult kö­röknek. A pedagógusok kép­zésével, illetve továbbképzé­sével azt akarják elérni, hogy a környezet- és termé­szetvédelem ne csak az élő­világgal kapcsolatos tantár­gyakban kapjon helyet, ha­nem — a maguk helyén — az irodalom, a történelem, a földrajz és más ismeretek oktatásában is. Általánossá akarják tenni a baranyai is­kolákban a madarak és fák napját. Láss át a szitán! Anyanyelvi játék fiataloknak Játékok és készítőik Téli tárlat tavaszidőben A csillagászati tél első napján a Szolnoki Galériá­ban nyjfló kiállítást szelíd márciusi időjárás ajánlgatta a látogatók kegyeibe. Ennek ellenére a két ünnep között alig-alig tévedt be néző a bejáratot barikádozó áll­ványerdő között. Igaz, az időjáráson kívül nem sok hírverője volt a kiállításnak. Talán a kritikát szánták kedvcsinálónak, és ennek a feladatnak most készségesen eleget is teszek, hiszen rög­tön elöljáróban szeretném elmondani, hogy a Bács-Kis- kun és a Szolnok megyei művészek közös tárlata ér­demes megtekintésre. A be­mutatott anyag (változatok, az elmúlt évi kiállításokhoz képest szellemében is nyi- tottabbnak tűnik. A nyitott­ságnak persze megvan a kockázata — a színvonal egyenetlenségében, de ezt a kockázatot érdemes vállal­ni az összevetés, a megmé­retés kedvéért. A szellemi nyitott­ság nemcsak abban je­lentkezik. hogy a két megyéhez szorosabban vagy lazábban kötődő, országosan is ismert, sőt külföldi művé­szek is szerepelnek a tárla­ton, hanem az itt „honos” alkotók művei is azt bizo­nyítják, hogy a hagyomá­nyok folytatásának, megújí­tásának sokféle lehetősége van. Természetesen emelte a bemutató színvonalát, hogy a Kecskeméthez mindinkább vonzódó Kossuth-díjas szob­rász, Kiss István öt ismert kisplasztikáját állítja ki. különösen a Népmese című kompozíciója megnyerő, de Ildi című lírai bronzportré­ja a monumentális munkái­ról közismert szobrász kivé­teles karakterérzékéről ta­núskodik. Hasonló szálak fű­zik Szolnokhoz Gyurcsek Fe­rencet, akinek három kő Harcosa a magyar szobrá- szi formanyelvtől ugyan el­térő hangot jelent, de erő­teljes tehetségű művész kva­litásos munkája. A szobrászati anyagnál maradva a szolnoki Nagy István díjazott kisplaszti­kái vagy az ugyancsak szob­rászati díjat kapott Kerekes Ferenc faszobrai nemcsak a fővárosi pályatársak által megszabott mérték szerint mérhetők, hanem az elisme­rést is igazolják. A kiegyen­súlyozott plasztikai anyagból még Pálfy Gusztáv termé­szeti „talált” tárgyakkal va­riáló kisbronzát, a Csigaszí­vet és a Kagvló címűt, vala­mint Szabó László márvánv női portréját szeretném ki­emelni (Kár. hogy szerkesz­tési hiba folytán a csak rep­rodukciókat tartalmazó ka­talógusból ez kima­radt.) Simon Ferenc ezúttal csupán érme­ket állított ki. és mintha a kiállításon való jelenlét ked­véért, szereplésének, művészi rangiához mért, színvonalát is háttérbe szorította volna. Kritikai megjegyzésként el kell azt is mondanom, hogy az említett kiegyensú­lyozott plajsztikai anyagból egyedül a Túrkevei Fivta Sándor munkáit érzem kiló­gónak. Nem azért, mert a felsoroltaknál elvon a‘kozta - tottabb formanyelven pró­bál beszélni. hanem me’-t ezen a nyelven nemigen szólal meg. A festészet és a plasztika határterületén vannak Túri Gecse Árpád: Csendélet Endre és Balanyi Károly Bács-Kiskun megyei művé­szek tűzzománcai. Közismert hogy a kecskeméti tűzzo­mánc alkotótelep országos hírű, az alkotótelep eredmé­nyeinek „leszálló javai” je­lennek meg azonban a két művész zománcképein. Ba­lanyi Károly szitaképei job­bak. A szitakompozíciók emlí­tésével a grafikához értünk, amelyekben két, „honosítás” alatt álló „szolnoki” mű­vész Ágotha Margit és Ké- kassy Csaba munkái játsszák a főszerepet. Ágotha színes linómetszeteivel méltán ka­pott grafikai díjat. A képi látvány által és mögött a mesevilág, a színház-szerep létforma gazdag gondolati rétegei fejeződnek ki mun­káiban. E gondolatgazdag­ságban szemléleti rokonai Rékassy rézmetszetei: más stílusban. más kifejezési eszközökkel, hallatlan szak­mai biztonsággal és talán íntellektuálisabb áttételekkel vallanak ezek a lapok az emberi tudat mélyrétegeiről. Merőben más grafikai látás­mód az ugyancsak düazott Klossy Iréné, finom tollraj­Szabó László: Portré zainak tónusmeneteivel, a vonalhálók és kötegek mí­vességével líraibban, érzel­mesebben vall a világról. A festészeti anyag, a ko­rábbi években is megszo­kottan, színvonalában is a legváltozóbb, bár szemléleté­ben ez az anyag is változa­tos. Mindenekelőtt két mű­vészt — stílusban, felfogás­ban egymással nagyon is ro­konítható — munkáit sze­retném kiemelni. Elsősorban pályájuk, művészi szándé­kaik megvalósításának kö­vetkezetessége miatt. Faze­kas Magdolnára és Meggyes Lászlóra gondolok. A szem­léleti és kifejezésben rokon­ság megokolásában nem szívesen hivatkozom arra. hogy művészházaspárról van szó. bár kétségtelen, hogy a kettő között ok és okozati kapcsolat is létezhet, de mind Fazekas, mind Megy- gyes önálló művészi szemé­lyiségek. Mindkettőjük mun­káira a színekben oldódó látvónyfestészet a jellemző. Meggyes koloritja kissé visz- szofogottabb, szemérmesebb. Fazekas Magda festészete látomásosabb, formailag is átírtabb, bár Éva című port­réján mintha Meggyes képi megjelenítéséhez jobban ^kö­zeledne. Meggyes legutóbbi korszakának jó átlagszínvo­nalát bizonyítják a bemuta­tott munkák, bár e_ korszak legkvalitásosabb művei ez­úttal nem szerepelnek a tár­laton. Változatlanul jelentős mű­vészként fémjelzik Berényi Ferencet a kiállításon bemu­tatott képei, ugyan már többször megcsodált alkotá­sokról van szó. és a kis ké­pek hatását gyöngíti az a rendezési felfogás, amely egymástól elszakítva (sőt emeletnyi távolságban) mu­tatja be a munkákat. Míg Berényi a kis mére­tekben monumentális. Bá­rányé Sándor nagyobb képei harsány, erőteljes pasztózus- ságukkal hívják fel maguk­ra a figyelmet. Tanulságosak képei a külföldi vendégmű­vész, Serge Delaveau mun­káival összevetve is. Az azo­nos motívum Delaveaunál az egzotikus témát jelenti, ezt Chiovini párás koloritiát a fauvokéval ötvözött színvi­lággal jeleníti meg. szinte az idős rnestec kéDi kivágása’- val azonos nézőpontból. Lát­szólag Delaveau a színesebb, de Baranyó vízpart! kénéi a jfestőileg enőtelihsebbek. ,‘A rendezéstől szerencsés el­lenpontozás volt a két. mű­vész munkáinak nyilvánva­ló szembesítése. Kár, hogy a rendező neve sehol sincs feltüntetve, mert munkájáról lenne néhány dicsérő és kritikai megjegy­zésem. A kiállítás, rendezé­sében láthatóan ellenponto­zásra törekedett, és ezáltal nemegyszer érdekes össze­függéseket. tudott földeríteni a művek között. Ez az ered­mény viszont olyan áldozat­tal járt, hogy egy-egy mű­vész munkáit egymástól vi­szonylag nagy távolságra tudta csak bemutatni. A földszinti nagyterem két, szemben levő fala felelgetett egymásnak. párbeszédük azonban, a köztük levő nagv távolság miatt, a nézők csak nehezen tudják követni. így talán szerencsésebb lett vol­na egv-eav falon belül meg­teremtenie a szándéka sze­rinti összefüggéseket. Rideg Gábor Berényi Ferenc: Etetés előtt Kiás István: Kompozíció

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents