Szolnok Megyei Néplap, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-04 / 3. szám
1986. JANUÁR 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Vasipari Vállalat szászberki akkumulátor üzemében karbantartják a gépeket. Képünkön a rácsöntőket szerelik Munkaerő-átképzés — központi segítséggel Pártmunka a gazdaságban A Szabolcsi Cipőgyár volt az első fecske, elsőként ismerte fel az átképzési támogatásban a lehetőséget, a kormány segítő szándékát. A szabolcsiak követőire viszont várni kellett, nagyritkán jelentkezett pénzért egy-egy vállalat vagy szövetkezet. Ez év augusztusában megváltozott a helyzet, a gazdálkodó szervezetek egymás után, főként betanítóképzéshez kérnek központi segítséget. Mi történt? A kormány már régóta szorgalmazza, hogy a szövetkezetek, a vállalatok hagyjanak fel gazdaságtalan termékeik gyártásával, korszerűsítsék termékszerkezeteiket. Kizárólag olyan cikkeket készítsenek, amelyek minden piacon jól értékesíthetők, még abban az esetben is, ha a váltás létszámcsökkentéssel jár, vagy új módszer, technológia bevezetését igényli Nyertes vállalatok Mit tagadjuk: a beidegződés szülte döntések még egyáltalán nem ritkák hazánkban. A korszerűsítés kockázattal jár, a dolgozóknak pedig keresetcsökkenést okozhat, tehát nem szívesen vállalják a vezetők: mint ahogy a létszámcsökkentést sem. Inkább maradnak a régi, a megszokott gyakorlatnál. Erre gondolt a kormány, amikor megszavazta az átképzési támogatást. Hogy a munkásokat ne érje kár, és hogy szorgalmazza a központi célok elérését, a korszerűsítést, vállalta: a költségvetésből fedezi az esetleges kereset-különbségeket, ugyanakkor pénzt biztosít az átképzéshez. Mégpedig úgy, hogy nem terheli elvonással a termelőket, sőt, a bérköltségre sem gyakorol hatást. Ha meggondoljuk, igen kedvező a döntés, csak nyerhet a vállalat az átképzési támogatással. (Azért is, mert ellensúlyozhatja például az átállásból, az átképzésből adódó termeléskiesést, „a pénztárcájában” maradó összeget alkalmasint a „húzómunkások” ösztönzésére is fordíthatja). Ezek után sokan azt hitték, a gazdálkodó szervek tolonganak majd az átképzési támogatásért. Nem így történt. Ezt azzal magyarázzák, hogy túl sok megkötéssel, adminisztrációs munkával jár a támogatás igénybevétele Mindenesetre tavaly módosultak a feltételek. a vállalatokon belüli munkaerő-átcsoportosítás esetén is kérhettek pénzt a vállalatok, ha a tanulásban résztvevők száma meghaladta az ötve- net. Lényegében továbbra is lanyha volt az érdeklődés. A kormány törekvése tehát nem érvényesült, ezzel magyarázható. hogy az idei év derekán ismét módosították az átképzési támogatással kapcsolatos rendelkezéseket. ÚJ pályát Ügy tűnik, ez már valóban hatásos változtatás volt. Igazolásul említhető, hogy csupán a fővárosban az elmúlt két hónapban hat vállalat kért pénzt. (A lakosságot komolyan érintő elképzelést akar megvalósítani a Fegyver és Gázkészülékgyár. Huszonhárom dolgozóját központi támogatással átképzi, hogy átállhasson a Bosch—Junkers energiatakarékos konvektorok sorozat- gyártására). Augusztus óta a rendelkezés megszüntette a létszámkeretet, és a bedolgozók átképzéséhez is igénybe vehető az anyagi segítség. Ami igazán meglepő: a jövőben a pályakezdők átképzését is támogatja a kormány. Mondván: előfordulhat, mire a gyerek befejezi tanulmányait, saját szakmájában el sem tud helyezkedni, vagy nem is akar, inkább mást szeretne dolgozni. Az átképzési támogatás most lehetőséget ad arra, hogy a gimnáziumi érettségivel rendelkezőket az eddigieknél jobban bevonják a termelőmunkába, de ne segédmunkásként Különösen az elektronikával, a számítástechnikával foglalkozó területeken számítanak rájuk. Becslések szerint az érettségizett lányok tíz százaléka tud ügyviteli munkakörben elhelyezkedni a többieket vagy a szülők tartják el. vagy idénymunkával, a gyesen lévők helyettesítésével és segédmunkával oróbáliák biztosítani megélhetésüket. Ez viszont nem jó' a néogazda- ságnak, és nvilvánvalónn az érettségizetteknek sem. Ami a gazdálkodó szervezetekből valószínűleg továbbra is ellenszenvet vált ki, az az, hogy az átképzési támogatás összegét külön kell kezelni, vagyis: a szokásosnál több adminisztrációval jár a nyilvántartás. A rendelkezés egyértelműen a gazdálkodó szervezetekre bízza, miként tartják meg az átképzett dolgozókat. Köthetnek tanulmányi szerződést, megszabhatják, azt is, hogy ha a dolgozó saját hibájából hagyja el a vállalatot, köteles visszafizetni az átképzés költségeit. Egyébként betanító- és szakmási- tó-képzésekhez is igényelhető támogatás. Eddig leginkább csak betanító-képzéshez kérték és kaptak pénzt a vállalatok. A kérelmeket a megyei tanácsok bírálták és bírálják el. A szakemberek állítják: továbbra sem kívánnak egyenlőségjelet tenni a felnőtt- és az átképzés közé, de a rendelkezés lehetővé teszi, hogy különleges esetekben különleges támogatást kérjenek a gazdálkodó szervezetek, ha előzetesen egyeztettek az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatallal. Igazán indokolt esetben például csökkenhet a nyereségadó, vagy akár az átképzéshez szükséges eszközök megvásárlásához is kaphatnak pénzt a vállalatok. Portás helyett varrónő Az új lehetőségek adták az ötletet a Fővárosi Tanácsnak, hogy próbáljon némi változást elérni az egyik legelhanyagoltabb területen: a csökkent munkaképességűek rehabilitációjában. Mindenki előtt ismert, hogy csupán néhány munkakör — portás, telefonközpontos —, közül választhatnak azok, akik egészségügyi vagy más okból csökkent munkaképességűnek számítanak. Ezen változtatna a Fővárosi Tanács elképzelése. Nevezetesen : mozgáskorlátozottaknak, rokkantnyugdíjasoknak, szociális járadékon élőknek kisebb fizikai igénybevétellel járó szakmákban képzést indítanak. Kitanulhatják egyebek mellett a nőiruha- varrást, a cipész, a műszerész szakmát. Valószínűleg a jövő évben állami támogatással beindul az első szakmunkásképző tanfolyam. Végleges döntés még nincs, de hírek szerint mindenütt támogatják a tanács terveit. A Csepeli Oktatási Vállalat tudna tanműhelyeket. tantermeket adni. sőt, kollégiumi férőhelyeket is. Ilvmó- don még vidékről is jöhetnének tanulni a csökkent munkaképességű emberek. A terv, az elképzelés mindenképpen dicséretes. Egyrészt azért, mert a megváltozott munkaképességűek nem lesznek tétlenségre, hátrányos megkülönböztetésre ítélve, másrészt, mert az ő munkábaállásukkal javulhat a lakossági szolgáltatás. Ismerve azonban a csökkent munkaképességűek nagy számát, " feltételezhető, hogy egyetlen egy intézmény nem képes minden igényt kielégíteni. Jó lenne, ha a nagyobb városokban, településeken is vállalnák a csökkent munkaképességűek képzését, átképzését, hiszen ennek gyakorlatilag nincs pénzügvi akadálya. H. T. pártirányítás jellege, módszere a szocialista építés során mindig is befolyásolta a gazdasági viszonyokat, ugyanakkor a gazdasági viszonyok is visszahatottak az irányítás módjára. Az elmúlt három évtizedben alapvető változások következtek be a párt társadalom- és gazdaságirányító munkájában, előtérbe kerültek a decentralizációs és Idemokratiáálódási folyamatok. Növekedett a vállalati önállóság. Egyértelművé vált, hogy a pártnak nem célszerű átvenni az állami, gazdasági szervek konkrét döntési jogosítványait, és el kell kerülnie a gazdasági vezetésbe való operatív beavatkozást. A pártnak olyan döntési mechnizmusokat és politikai feltételeket kell biztosítania, amelyek révén érvényesül az állam funkciója, a gazdálkodó szervek és a tanácsok döntési szabadsága, de egyben felelőssége is. A Központi Bizottságnak a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésével kapcsolatos 1984. évi állás- foglalása, és a XIII. kongresszus is megerősítette azt az álláspontot, hogy a pártnak a gazdaság területén végzett munkájában a fő feladat a gazdaságpolitika kialakítása, érvényrejuttatá- sa és végrehajtásának ellenőrzése. A gazdaságpolitika meghatározása — támaszkodva a párt, az állami és a társadalmi szervezetek, valamint a tudományos intézmények véleményére és javaslataira — a párt testületéinek feladata. A vezető testületek azonban csak a népgazdaság fejlődésének legfontosabb elveit, sarokpontjait, fő irányait rögzíthetik. Elsősorban nem a mutatókban is megjelenített előirányzatok kidolgozását végzik el, hanem politikai követelményeket fogalmaznak meg. Természetesen ez az általánosan érvényesített elv nem zárja ki azt, hogy a párt vezető szervei ne hozzanak esetenként konkrét gazdasági döntéseket is. Erre a tervgazdaság és a szabályozott piac mellett is szükség lehet meghatározott politikai célok érdekében. A helyes törekvés azonban az, ha az operatív gazdaságirányító tevékenységet az önálló politikai felelősséget is viselő állami szervek, mindenekelőtt a kormány gyakorolja, és a beavatkozás eszközével a párt kivételes esetekben él. Ennek érdekében a pártszervezeteknek és -szerveknek a gazdaságpolitikai célok helyi érvényesítésére, a végrehajtás politikai eszközökkel történő segítésére, a tömegek mozgósítására, és támogatásuk megszerzésére kell törekedniüK. A területi és üzemi pártszervek és -szervezetek alapvető feladata — a gazdaságpolitika kialakításában való közreműködés mellett — a gazdaságpolitika alkotó alkalmazása, végrehajtásának segítése és ellenőrzése. Munkájukban a termelés, a szolgáltatások, az ellátás praktikus kérdéseivel való aprólékos foglalkozás helyett egyre inkább előtérbe kell kerülnie a politikai irányítás olyan elemeinek, amelyek a párt gazdaságpolitikája végrehajtásához szükséges feltételek helyi megteremtésére, a politikái követelmények érvényesítésének segítésére irányulnak. A területi pártszervek fokozzák együttműködésüket a tanácsokkal a helyi gazdaságfejlesztési irányok meghatározásában. Segítsék elő a vállalati gazdasági önállóság növelését. A gazdálkodó szervezetekben, intézményekben, államigazgatási szervekben politikai eszközökkel, az ott dolgozó párttagok érvényesítsék befolyásukat. Mozgósítsák a kommunistákat a gazdaság- politika, a vállalati és területfejlesztési politika feladatainak megvalósítására. Tegyenek ajánlásokat, adjanak jelzéseket a felsőbb pártszerveknek. Az üzemi, intézményi pártszervezetek alapvető feladata, hogy a gazdaság- politika eredményes megvalósítása érdekében segítsék a vállalati gazdasági vezetés önálló tevékenységét, és a társadalmi szervezetekkel való partneri együttműködést. Megfelelő mozgásteret kell engedniük a gazdasági vezetők, az állami és társadalmi szervekben működő kommunisták számára ahhoz, hogy azok a szükséges önállósággal cselekedjenek. Szükséges figyelembe venniük, hogy az új vállalatvezetési forma nem egyszerűen újabb formája a munkahelyi demokráciának, hanem a tulajdon működtetésének, a munkáltatói jogok gyakorlásának hatékonyabb eszköze. Éppen ezért fontos követelmény, hogy a testület ne érdekképviseleti, hanem valóságos tulajdonosi funkciót gyakoroljon, stratégiai jellegű döntéseket hozzon. Ehhez az is nélkülözhetetlen, hogy egyértelműen elhatárolják a testületi és az egyszemélyi felelős vezetői jogköröket. Az új vezetési formák, a tulajdonosi jogok gyakorlása kihat a vállalat egész belső életére, mechanizmusára. Olyan típusú emberek kerülnek előtérbe, akik jól tudnak kollektívákkal dolgozni, meg tudják érteni mások elgondolásait, védeni tudják saját koncepciójukat. Ehhez változni kell a pártmunka stílusának, módszerének is. Ahogy létrejönnek, erősödnek az önkormányzati elemek a vállalati vezetésben, annak megfelelő új vonásokat kell kialakítani a párt munkastílusában. A pártmunka olyan elemei erősödnek, amelyek figyelembe tudják venni az üzemen belüli sokféle érdeket. Olyan viszonyokat kell kialakítani, amelyek képessé teszik a munkahelyi párt- szervezeteket az érdekek feltárására, ütköztetésére, az eddiginél tartalmasabb politizálásra. Ügy kell gondolkodni, és bánni az ügyekkel, hogy a párszervezet bátorítsa a vállalati tanácsot rendeltetés szerinti munkájában, de segítse az igazgatót is az egyszemélyi felelős vezetői tevékenység kibontakoztatásában. A vállalatok belső irányítási rendszerének olyan továbbfejlesztésére van szükség, amely kedvező feltételeket teremt a választott testületek és vezetők jogkörének teljeskörű gyakorlásához, megszünteti az átfedéseket, párhuzamosságokat, egyszerűbbé és hatékonyabbá teszi a fennmaradó fórumok, bizottságok működését, és hozzájárul a felelősség erőteljesebb érvényesítéséhez. A fejlődés eredményeként kialakult a munkahelyi demokrácia kerete, működési mechanizmusa. A továbbfejlesztés fő iránya a mai körülmények között a tulajdonosi szemlélet erősítése. A gazdaság területén a dolgozó egyben köztulajdonos és munkavállaló is. A tulajdonosi oldainoz a termelési; a munkavállalói szerepkörökhöz az elosztási kérdések eldöntésében való közreműködés kapcsolódik. A két oldal — különböző okok miatt — ma nem egyenrangú. Ahhoz, hogy a dolgozók köztulajdonosi szerepe, tudata erősödjön, és ezen keresztül munkájuk érdemibbé váljon, arra van szükség, hogy érdekeiket érzékelhetőbbé tegyük, a döntésekben való tényleges részvételük lehetőségét megteremtsük. munkahelyi, üzemi demokrácia kibontakoztatásának, és az eredményesebb gazdálkodásnak egyaránt alapvető feltétele a vállalaton belüli munkahelyek önállóságának és felelősségének növelése. A vállalaton belüli szervezeti struktúra akkor ad szabad utat az üzemi demokrácia érvényesülésének is, ha a belső irányítási rendszer áttekinthető, az egyes szintek hatásköre, felelőssége kellően elhatárolt, s ezekhez a kollektíva érdemi véleménynyilvánításának valamilyen fóruma kapcsolódik. Lényeges feltétel, hogy olyan belső elszámolási rendet és ösztönzési rendszert alakítsanak ki, amely lehetővé teszi az adott részleg tevékenységének reális megítélését, illetve a teljesítménnyel arányos anyagi és erkölcsi elismerést. Markó István az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályezető-helyettese A Kecskeméti Konzervgyár tiszakürti üzemében már évek óta bővül a tmk-mfihely. Itt javítják ugyanis a központi gyár gépeinek egy részét. A harminc fős brigádnak igen sok munkája akad, a Aéha elöregedett gépek, tartozékok kijavításával. Képünkön egy konténer-buktatót javítanak x. Z.
