Szolnok Megyei Néplap, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-18 / 15. szám

Nemzetközi körkép 1986. JANUÁR 18. Csehszlovák Kommunista Párt kongresszusa Csatlakozás a prágai felhíváshoz A közeledő pártkongresz- szus tiszteletére a prágai pártszervezetek és üzemek felhívási tettek közzé, amely az alkotó erőfeszítések egye­sítésére mozgósít. A felhí­vásihoz a csehszlovák fővá­rosban 28 vállalat, továbbá kutatóiintézetek és főiskolák sora csatlakozott. A kezdeményezés országos visszhangra is talált, így a szlovákiai Vágsellyén a Duslo Vállalatnál, a prerovi gépgyárban, és másutt. A tu­domány művelői közül első­ként a Csehszlovák Tudo­mányos Műszaki Társaság csatlakozott a prágai felhí­váshoz, s támogatják azt a Csehszlovák Tudományos Akadémia üzemi kirendelt­ségei is. így például a CSKD—Trakce vontatómű­veket gyártó vállalat tudo­mányos szervezete az üzem vezetőségével együtt gon­doskodik a munkahelyek korszerűsítésére és az el­avult munkamódszerek ki­iktatására kidolgozott terv véghezviteléről. A CSKP XVII. kongresz- szusa és a nagy októberi szocialista forradalom 1987- ben elérkező 70. évfordulója tiszteletére felihívást bocsá­tottak ki a mezőgazdasági dolgozók is. A nyugat-szlo­vákiai gabonatermesztők vállalták, hogy a VIII. öt­éves tervidőszak során (1986—1990 között) hektá­ronként átlagosan 7 tonnára emelik a gabonafélék ter­mékhozamát. A szomszédos Közép-Szlovákiában is a ga­bonahozam növelését tűzték ki célul, bár ott a feltételek nem olyan kedvezőek. A CSKP Komárom járási pártbizottságának titkára így nyilatkozott a mozga­lomról: „A VII. ötéves terv­időszak . (1981—1985) első éveiben a gabonatermeszté­si tervet csupán 80 százalék­ra tudtuk teljesíteni. Az utóbbi években a helyzet megváltozott. Erről tanúsko­dik a hektáronként átlago­san hat tonnás hozamot el­érő mezőgazdasági üzemek egyre növekvő száma is.” Bulgária e vi­dékének hősi sor­sot szánt a törté­nelem. Területét — 7309 négyzet- kilométer — és több mint 300 ez­res lakosságát te­kintve Szófia me­gye az ország egyik legnagyobb megyéje. A ter­mészet gazdagon megáldotta: szép hegységei — a Ri­ta, a Vitosa, a Régi-hegység a Régi Erdő —, bő­vizű folyói — az Iszkar, a Marica Folyamatos gyártóvonal a botevgrádi —, mély völgyei, csavdar Autóbuszgyárban síkságai vannak. És közöttük települések a maguk sajátos arculatával, formájával, mint Szamokov dzsámijával és az úgyneve­zett Szafari-házzal, Botev- grad híres toronyórájával, Bajlovo a bolgár irodalom klasszikusának. Elin Pelin- nek emlékházával, és még sok száz takaros, tiszta falu. Sok ezer hős, az oszmán­törökökkel szembenálló haj­dú és vajda, a világ első antifasiszta felkelésében részt vevő partizán nyug­szik itt. Ezért Szófia megyét Bulgária emlékezetének is nevezik. Ám manapság itt van az ország egyik legna­gyobb ipari központja is. Szrednogorieban bányásza­ti,- és kohászati kombinát. Ihtimánban vasöntő üzem, Botevgrádban a Csavdar Autóbuszgyár működik. Az utóbbi tíz évben az ipar ál­A sopok — Így nevezik Bulgá­riában a Szófia környéki pa­rasztokat. Büszke és munkasze- retö emberek, humorérzékkel rendelkeznek. Életelemük az ének és a tánc ldalapjai megháromszoro­zódtak. A beruházási eszkö­zöket a gépek felújítására, rekonstrukciójára, az élen­járó technológiák, a legkor­szerűbb, magas termelé­kenységű eljárások beveze­tésére fordítják. A megye gazdaságának másik alapvető ága. a mező- gazdaság szintén gyorsan fejlődik. A nyolcadik ötéves terv éveiben jelentős növe­kedést értek el a növényter­mesztésben és az állatte­nyésztésben. A megye az or­szág fő burgonya termelője; ebből a nemzeti árualap 40 százalékát adja. A megyében évente mint- egv 200 millió levát (kb. 3.5 milliárd forint) fordítanak építkezésre. Ezek az eszkö­zök a gazdaság anyagi-mű­szaki bázisát gazdagítják, de nem keveset fordítanak la­kás- és szociális jellegű épü­letek (iskolák, óvodák, ren­delőintézetek, kórházak stb.) emelésére. Szófia megye Bulgária belső- és nemzet­közi turizmusának a köz­pontja. Területén több nagy idegenforgalmi központ van kialakulóban. A Szófia megyéről szóló írás nem lenne teljes, ha nem szólnánk a művészetek világáról. Több neves bol­gár író, képzőművész szüle­tett itt. így például Ljuben Karavelov, Dimcso Debel’- janov, Elin Pelin, Todor Vlajkov és mások. A megye kulturális életében fontos szerepet tölt be az írók és a képzőművészek megyei cso­portja. Kit illet meg Tito vagyona? Jovanka Broz követelése A jugoszláv közvélemény­ben nem keltett megrökö­nyödést, s különösebb meg­lepetést sem az a hír, hogy a néhai Tito elnök özvegye, Jovanka, valamint Tito elő­ző házasságaiból született fiai, Zsarko és Miso Broz bírósági pert indítottak örö­kösi jogaik érvényesítésére. Az újságok részletes tudósí­tásokban ismertették az ügy részleteit, amelyekről a szö­vetségi parlamentben Bo- riszlav Krajina igazságügyi és közigazgatásszervezési miniszter tájékoztatta a képviselőket. A zágrábi Vjesnik így vé­lekedett: „Jó, hogy ezekről az érzékeny és intim csalá­di problémákról is teljesen nyíltan beszélünk, mert Jo- szip Broz elsősorban nyil­vános közéleti és legna­gyobb történelmi személyi­ségünk, akinek politikai te­vékenysége sorsdöntő hatást gyakorolt az egész népre' s teljesen szükségtelen lenne ezeket a problémákat eltit­kolni a széles nyilvánosság elől”. Két különálló perről van szó. Az egyik Tito művei­nek szerzői honoráriumai körül folyik, s ebben felpe­resként Jovanka asszony, továbbá Zsarko és Miso Broz együttesen lépett fel. A másikat egyedül az öz­vegy indította meg, -hogy neki ítéljenek bizonyos olyan ingatlan és ingó va­gyontárgyakat, amelyek Jo­szip Broz Tito személyi tu­lajdonát képezték vagy ame­lyeket tartósan használt. Tito elnök összes művei Jugoszláviában 30 kötetben jelentek meg. Számos mun­káját újra meg újra kiad­ják. Válogatott művei több idegennyelvű kiadásban, s tucatnyi külföldi országban is napvilágot láttak. A ju­goszláviai kiadók a belgrá­di Narodna Knjiga kivéte­lével az elmúlt években rendezték- az örökösökkel a honoráriumok kérdését, át­utalták az újabb közreadott kötetekért járó pénzt. A Narodna Knjiga azonban nem hajlandó fizetni. Azzal érvel, hogy „a szerzői ho­noráriumok örökösei nem jogosultak a honoráriumra, mert Tito elnök még életé­ben többször hangsúlyozta: minden művem az egész nép tulajdona”. Most tehát a bíróságon a sor, hogy mérlegelje a peres felekäl- láspontját. Tito elnök halála után öz­vegye kiköltözött a belgrá­di, Uzsicska utca 15. szám alatti kertes házból, ahol férjével élt. Ez az épület- komplexum, az úgynevezett virágházzal együtt, amely­ben az elnököt eltemették, napjainkban a Joszip Broz Tito emlékközponthoz tar­tozik. Az elmúlt években több millió ember, köztük sok száz külföldi államfér­fi és politikai személyiség kereste fel. Jovanka Broz ideiglenesén egy több száz négyzetméter alapterületű villába költö­zött, amelynek minden fenn­tartási költségét a jugoszláv állam fedezi. Személyautó, gépkocsivezető, takarító és kiszolgáló személyzet áll az özvegy rendelkezésére. Ö maga a jelenleg folyósít­ható legmagasabb, havi 172 079 dínáros (közel 600 dolláros) nyugdíját élvezi, amiből csupán személyi kiadásait kell fizetnie. Mivel a jelen­legi villát, s a többit, amit felajánlottak neki, nem ta­lálta megfelelőnek, az álta­la jóváhagyott tervek alap­ján a szövetségi kormány új lakóházat épített a szá­mára Belgrád legszebb ke­rületében, a Dedinjén, 280 négyzetméter alapterület­tel, több mint 100 millió dínáros költséggel. Jovanka asszony a bíró­sághoz benyújtott iratában összesen 77 olyan ingósá­got és ingatlant so­rolt fel, amely véleménye szerint örökösként őt illeti meg. Követeli, hogy az ő tulajdonába menjen át Brio- ni szigetén az úgynevezett Fehér villa, Vangi szigetén Tito elnök háza, Tito elnök brioni dolgozó lakosztálya, Belgrádban az Uzsicska ut­ca 15. szám alatti villa, a horvátországi „Matija Gu- bec” múzeum, a zágrábi „Zagorje” villa, Belgrádban az Uzsicska utca 15. szám alatt az úgynevezett Billi­árd-szoba, az Erdész-lak, a virágház. A listán szerepel Joszip Broz Tito száznál több hazai és külföldi ki­tüntetése, amelyek közül jó- néhány kivételes értékű. Az özvegy véleménye sze­rint az ő tulajdonát kell képeznie a Tito elnöknek ajándékozott öt személygép­kocsinak. (Egy-egy Rolls Royce, Cadillac, Chevrolet, Fiat és Zastava kocsiról van szó), továbbá a Vangi szi­geten lévő szőlőnek és gyü­mölcsösnek, a szamobori szőlőnek (ezt Tito elnök Mi­so fia részére vásárolta meg), a lovasfogatoknak (a djakovoi méntelep ajándé­ka), perzsa szőnyegeknek (az algériai és az indiai el­nök ajándéka), porcelán és kristály készleteknek (in­diai, csehszlovák, francia, török, stb. ajándék), Tito vadászfegyvereinek, könyv­tárának, festmény-, szobor-, óra- és bélyeggyűjteményé­nek. A perben a jugoszláv ál­lamelnökség érdekeit a szö­vetségi jogvédő hivatal kép­viseli, s Jovanka Broz kö­vetelését alaptalannak tart­ja. Az özvegy által felsorolt tárgyakat társadalmi tulaj­donnak tekinti. A szövetségi parlament a közelmúltban, gyorsított el­járással törvényt alkotott „a Tito elnök életével és munkásságával kapcsolatos, társadalmi tulajdonban lévő tárgyak kezeléséről”. A bí­róságnak ez a törvény szol­gál majd alapul a jugoszláv államelnökség és Jovanka Broz közötti vagyonjogi perben meghozandó dönté­seknél. Szovjet — amerikai viszony Genf most Mintha lehűltek volna kissé a remények a genfi csúcs óta, mintha reálisab­ban szemlélné a világ a szovjet—amerikai viszony megjavításának esélyeit, mint Gorbacsov és Reagan első személyes találkozójá­nak óráiban. Most, amikor a svájci városban ismét folytatódnak a két nagyha­talom szakértői szintű tár­gyalásai a fegyverek korlá­tozásáról, illetve lehetséges csökkentéséről, már min­denki sokkal óvatosabban fogalmaz, mint tavaly no­vemberben. Igaz ugyan, hogy az akkor elfogadott közös zárónyilatkozatban a Szovjetunió és az Egyesült Államok egyaránt hitet tett a fegyverkezési verseny megfékezése mellett. Tény továbbá: a genfi dokumen­tum szerint meg kell aka­dályozni, hogy a fegyverke­zési hajsza átterjedjen más szférákra, elsősorban a vi­lágűrre. Adelman memóriája A lázas svájci napok óta azonban jutott némi idő a józanabb mérlegelésre, s arra, hogy Moszkvában és Washingtonban egyaránt kidolgozzák a következő idő­szakra szóló politikai takti­kát. Az elemzésekben ter­mészetesen nem tekinthet­nek el attól, miként nyilat­koztak az elmúlt hetekben a két nagyhatalom felelős vezetői, s mit tettek — vagy mit nem tettek — a genfi tárgyalások eredmé­nyessége érdekében. Nos, a legutóbbi TASSZ-kommen- tár már kétségbe vonja azoknak az amerikai kije­lentéseknek a hitelét, ame­lyek szerint „jelentős hala­dás” várható a most kezdő­dött fordulóban. A Szovjet Távirati Iroda katonai szakirója idézi Adelmant, az Amerikai Fegyverzetellenőrzési és Le­szerelési Hivatal igazgató­ját, aki szerint Washington­ból új, konkrét tervezete­ket visznek Genfbe. Lehet­séges, hogy ez valóban így van, ám — figyelmeztet a kommentátor — Adelman „elfelejtett” emlékeztetni arra a tavaly kétszer is kö­zösen megerősített formulá­ra, hogy a tárgyalások célja az űrfegyverkezés megaka­dályozása, s a földi fegyver­kezés beszüntetése. Adel­man ráadásul azt mondta, hogy az amerikai elnök és a szovjet pártfőtitkár genfi találkozóján „félre tették” a világűr problémá­ját, s csupán a hadászati és a közepes hatótávolságú ra­kétákról folyó megbeszélé­sek meggyorsítását szorgal­mazták. Az amerikai politikust ez­úttal valóban cserbe hagyta a memóriája. Genf ben ép­pen azért találkozott egy­mással hat alkalommal Gor­bacsov és Reagan, mert homlokegyenest ellenkező módon értelmezték, többek között, az űrfegyverkezés problematikáját. E sorok íróját nem csalja meg az emlékezete, s a hazahozott magnószalag sem, amely mindmáig őrzi az SZKP fő­titkárának genfi sajtóérte­kezletén elhangzott szava­kat. Az SDI ügye Gorbacsov felidézte azt a „ találkozót, amikor meg­mondta Reagannek: Bizo­nyos fokig érthető, ha az el­nököt magukkal ragadták a kozmikus védelmi elképze­lések, álláspontja azonban Moszkva számára mégis el­fogadhatatlan. Reagan ugyanis nem magánember, hanem olyan politikai sze­mélyiség, aki felelős egy ha­talmas országért, s annak biztonságáért. A főtitkár bí­rálatának élét az elnök az­zal próbálta tompítani, hogy kijelentette: Ha az ameri­kaiak valósítják meg első­ként az általuk hadászati védelmi kezdeményezések, rövidítve az SDI-nek neve­zett programot, akkor ered­ményeiket megosztanák a Szovjetunióval. Gorbacsov válaszul erre felidézte azt a szovjet kötelezettségválla­lást, hogy nem fognak el­sőként atomfegyverhez nyúlni, így tehát az Egye­sült Államokat nem fenye­geti szovjet támadás veszé­lye. Washington mégis arra készül, hogy a földi állo- másoztatású és a tenger­alattjárókról indítható ra­kétáit tovább tökéletesítve, megőrizze támadó képessé­gét — sőt a fegyverkezési versenyt a világűrre is ki­terjessze ... „A jelek szerint ön nem hisz a Szovjetuniónak, de akkor — mondta GorbacsW Reagannek —, miért higy- gyünk mi jobban önnek, mint ön nekünk? Hozzáfűz­te még: Pontosan tudja, hogy azSDI-program végre­hajtása nem kizárólag az elnökön múlik, hiszen ha­talmas hadiipari tőkés érde­kek fűződnek hozzá. így tehát nem kis nyomás ne­hezedik Reaganre annak ér­dekében, hogy az űrfegy­verkezési tervek a laborató­riumi és a kísérleti kipró­bálási szakasz végeztével — mielőbb megvalósuljanak Ezzel együtt a szovjet ve­zetés szeretné remélni — hangsúlyozta a főtitkár, — hogy amerikai részről még nem hangzott el az utolsó szó az SDI ügyében. Nos, ha az utolsó szó nem is, november óta sok min­den elhangzott Washington ban. Az elnök és a külügy­miniszter nagy tapasztalati leszerelési tanácsadója Rowny nagykövet például a múlt vasárnap The New York Times-ban akként igyekezett beállítani a szov­jet leszerelési javaslatokat, mintha azok egyoldalú előnyszerzésre irányulná­nak. Rowny még tovább is ment, hangsúlyozva, hogy az amerikaiaknak „kiegyen­súlyozott és szilárd maga­tartást” kell tanúsítaniuk a tárgyalásokon, s nem sza­bad határidőt szabniuk a megállapodások számára. Magyarán: Genfben most — két hónappal a genfi csúcs után — nem szabad elsietni semmit... Körülmények és árnyalatok Furcsa logika. Annál is inkább, mert például az at­lanti partnerek megnyerése az sdi számára — igencsak sürgőssé vált a Fehér Ház­nak. Kohl nyugatnémet kancellár például megerősí­tette, hogy országa három hónapon belül megállapo­dást ír alá az Egyesült Ál­lamokkal arról, miként csat­lakozzék az NSZK a csil­lagháborús tervek megvaló­sításához. Japán pedig — amely nem is tagja a NATO- nak — már másodszor küld­te el szakértőit Amerikába, hogy az sdi-iben való rész­vételről dönthessen. Ilyen körülmények kö­zött a világ attól tart, hogy lassan szertefoszlik a már- már fogalommá vált genfi szellem. A diplomaták és a katonai szakértők minden­esetre ismét tárgyalnak a svájci városban. S hogy körvonalazódik-e végre va- lahára valamifajta megálla­podás Genfben, annak elő­rejelzésére ma felelősen se­hol senki nem vállalkozhat. Tovább árnyalja a képet, hogy mindeközben — mind Schultz amerikai külügymi­niszter nyilatkozta — jól haladnak a következő csúcs- találkozó, tehát Gorbacsov idei amerikai látogatásának az előkészületei... Kürti Gábor összeállította: Majnár József g» ___jzmé'.£: I : f d ‘ ­^F/Wr:"" '' ■■•" tQM-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents