Szolnok Megyei Néplap, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-03 / 283. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. DECEMBER 3­Kommentar Felmentés — kérdőjelekkel A nagy hírügynökségek gyorshírben jelentették, hogy a manilai bíróság felmentet­te a vád alól Fabian Ver tá­bornokot és huszonnégy fő­tiszttársát. Ez várható volt. mégis olyan szenzáció, amelynek jelentősége túlnő a hétezer sziget országán. Ver — Marcos elnök egyko­ri testőr-sofőrje — egysze­mélyijén (.!) töltötte be a fegyveres erők és a bizton­sági hálózat főparancsnoki tisztét, tehát óriási hatalom összpontosult a kezében. A közvélemény — nagyon is nyomós okok alapján — úgy látta, elsősorban ő állhat az emlékezetes Aquino- gyilkosság mögött. A felzú­dulás olyan nagy volt, hogy Marcos amerikai nyomásra — rendelkezési állományba helyezte Vert, de kilátásba helyezte, hogy felmentés esetén visszahelyezteti tiszt­ségébe. A felmentés két kérdést is felvet. Egyrészt hogv miként reagál erre az ország mind­máig felzaklatott közvélemé­nye? Másrészt, mit lépnek erre az ügyben nagyon is ér­dekelt amerikaiak? Ami a közvéleményt ille­ti, óriási tömegek követelik az immár húsz éve hatalmon levő, rendeletekkel kormány­zó elnök távozását, egyebek között arra hivatkozva, hogy a gazdasági gondok sem oldhatók meg ilyen földcsuszamlással fenyegető politikai közegben. A szer­veződő, de még mindig meg­osztott ellenzék szerint Marcos országosának pro­longálása mind az NPA ne­vű gerillamozgalom, mind a déli muzulmán szeparatiz­mus felszámolását lehetet­lenné teszi. Legalább ilyen fontos faktor a felmentés hí­rének amerikai fogadtatása. Washingtoni körökben iráni szindrómaként értékelik a Fülöp-szigetek helyzetét: olyan dilemmának, mint ami­vel Iránban kellett szembe­nézniük a sah bukása előtt. A vélemények megoszlanak: Durenberger szenátor, a Sze­nátus hírszerzési bizottságá­nak elnöke jelentésében Marcos távozását követelte, más honatyák viszont 'úgy vélik, Marcos után csak káosz következhet egy olyan országban, amelyben — a két hatalmas katonai bázis miatt — elemi amerikai stra­tégiai érdekek forognak kockán. Mint ismeretes, Marcos „előre menekült’’: a jövő év elejére kihirdetette az elnök- választásokat Ver felmenté­se — alighanem felmentetése _ ugyanennek a hosszabb t ávú forgatókönyvnek a ré­sze. méghozzá a legkénye­sebb része. Igazuk _ lehet azoknak, akik úgy vélik, egv független bíróság nem hozott volna ilyen ítéletet. Ezzel a verdikttel az elnök ország- nak-világnak, de főleg Ame­rikának, éppen ..helyzete szilárdságát” próbálta de­monstrálni a választások előtt. Csakhogy ez a visszá­jára is fordulhat: akik még Marcos mellett álltak, e szemforgató ítélet láttán azok is szembefordulhatnak a Fülöp-szigetek urával. Harmat Endre Taxitarlta-emelés Lengyelországban Tegnaptól megdrágult Lengyelországban a magán­taxi. Egy kilométer díja 18- tóI 20 zlotyra emelkedett, mivel vasárnap óta átlago­san 20 százalékkal kerül többe az üzemanyag. A Lengyelországba utazó turistáknak jó tudni, hogv a taxiórák néhány áremelés­sel ezelőtti tarifa szerint számolják a fuvardíiat. Ed­dig az órák mellé akasztott táblázatból lehetett megtud­ni a fizetendő összeget, mos­tantól kezdve — táblázat nélkül — éppen a dupláját kell fizetni annak, amit az óra mutat. Luxemburgban csúcstalálkozót kezdtek a Közös Piac állam- és kormányfői. A képen: a kétnapos tanácskozás résztvevői (Telefotó — KS) I koronatanú vallomása ellenére Felmentették Ver tábornokot A manilai bíróság felmen­tette Fabian Ver tábornokot, a Fülöp-szigeteki fegyveres erők rendelkezési állomány­ba helyezett főparancsnokát és 25 társát. — 24 katonát és egy polgári személyt — a Benigno Aquino ellenzéki vezető meggyilkolására szőtt katonai összeesküvés vádja alól. Ferdinand Marcos államfő ellenzékének legnépszerűbb vezető személyiségét 1983. augusztus 21-én gyilkolták meg a manilai repülőtéren, amikor hazaérkezett három­éves egyesült államokbeli önkéntes száműzetéséből. Meggyilkolása hatalmas méretű tiltakozási hullámot váltott ki Ferdinand Marcos elnök uralma ellen. A bíró­ság a védelem álláspontját elfogadva, arra az álláspont­ra helyezkedett, hogy Aqui­no gyilkosa Rolando Gal- man polgári személy volt. Galmant a merénylet hely­színén a manilai repülőtéren a katonák agyonlőtték, állí­tásuk szerint azért, mert ő adta le a gyilkos lövést a politikusra. A bíróság a dön­tés indoklásában, átvéve a katonai vezetés korábbi be­állítását, „kommunista ügy­nöknek” minősíti Galmant. A döntés nem tért ki arra, milyen indítékai lehettek Galmannak a neki tulajdo­nított bűntett elkövetésére. A vád képviselői szerint a gyi 1 kossá got egy katona haj - tóttá végre, és a bűnbaknak szánt Galman likvidálását is előre eltervezték a Ver tá­bornok és 24 társa által szőtt összeesküvés alapján (A vádlottak valamennyien ár­tatlannak vallották ma­gukat.) A bíróság félreseperte a vád koronatanúja, Rebecqa Quljano tanúvallomását ar­ról, hogy saját maga látta, amint egy katona rálőtt a repülőgép lépcsőjén lejövő Aquinóra. Manilában sokan tfintettek amiatt, hogy felmentették az Aquino-gyilkosságban való részvétel vádja alól Fabian Ver tábornokot és társait. A képen: a bíróság előtt felvonulók követelik Ver megbüntetését (Telefotó — KS) Ortega levele a hondurasi elnökhöz A hondurasi területről Ni­caragua ellen indított táma­dások miatt megromlott vi­szony normalizálását sürget­te Daniel Ortega, nicaraguai elnök. A sandinista vezető nyílt levélben fordult Jósé Ascona del Hoyo, nemrégiben meg­választott hondurasi elnök­höz. Ortega megerősítette, hogy Nicaragua békés, jó­szomszédi kapcsolatokra tö­rekszik Hondurasszal. A két nép érdekei azt követelik, hogy Hondíuras és Nicaragua igazságos és tartós békében, a háború veszélye nélkül él­hessen — írja Ortega leve­lében. BUKAREST y Ilié Verdetet, az RKP KB közelmúltban felmentett tit­kárát elnöki rendelettel le­váltották a Gazdasági és Társadalmi Tevékenység Központi Ellenőrző Taná­csának elnöki tisztségéből, s helyére Stefan Andrei volt külügyminisztert, a Közpon­ti Bizottság titkárát nevez­ték ki. Ilié Verdet jelenleg á bányaügyi miniszteri tiszt­séget látja el. Bár a KB Tit­kárságának már nem tagja, a KB Politikai Végrehajtó Bizottságában megőrizte tagságát. PÁRIZS Az UNESCO és a Szellemi Tulajdon Világszervezete kö­zösen nemzetközi kormány­szakértői értekezletet ren­dez Párizsban, amely négy napon át a szerzők könyv­kiadói szerződéseinek sza­bályozását vitatja meg. Az ülésszak elnökévé egyhan­gúlag dr. Boytha Györgyöt, a Szerzői Jogvédő Hivatal főigazgatóját választották meg. VALLETTA Amerikai 1 let ékesek meg­erősítették. hogy az egyip­tomi rohamosztaggal három amerikai 'katonatiszt érke­zett Máltára. Egy magát megnevezni nem kívánó kormányzati személy vasár­nap közölte, hogy a magas beosztású amerikai tisztek a kommandóval effvütt. egv C—130-asl Herkules tínusú eerviptomi katonai szállító- oénen repültek Kairóból Máltára. Heinz Hoffmann hadseregtábornok, a Német Szocialista Egységpárt KB Politikai Bizottságának tagja, az NDK nem­zetvédelmi minisztere hétfőn váratlanul elhunyt. A német és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő egyénisége néhány nappal ezelőtt töltötte be 35. életévét. Halálát szívroham okozta. Az NSZEP Politikai Bizottsága hétfőn gyászülésen em­lékezett meg az NDK párt és állami életének fontos szemé­lyiségéről. A Politikai Bizottság úgy határozott, hogy Heinz Hoffmann hamvait pénteken helyezik végső nyugalomra, és ezt a napot nemzeti gyásznappá nyilvánították. Heinz Hoffmann 1910-ben Mannheimben, munkáscsa­ládban született- A lakatos szakmát tanuló ifjú 16 éve­sen kapcsolódott be az if- júkommunista mozgalomba, majd 1930-ban 'belépett a kommunista pártba. A fa­siszta üldözések elől 1935- ben a Szovjetunióba emig­rált. Részt vett a spanyol polgárháborúban, a 11. nem­zetközi brigád tisztjeként küzdött a fasizmus ellen. Amikor a hitleri csapatok megtámadták a Szovjetuniót, a Vörös Hadsereg tisztjeként harcolt. A háború után otthon be­kapcsolódott a politikai élet­be. Németország Kommunis­ta Pártjában, majd a Né­met Szocialista Egységpárt­ban vállalt felelős beosztá­sokat. Később az állami élet­ben kapott fontos feladato­kat. 1952 óta volt tagja az NSZEP Központi Bizottságá­nak, 1973 óta a Politikai Bi­zottságnak- Negyedszázadon át — 1960 óta — tölti be az NDK nemzetvédelmi minisz­terének tisztét. Munkásságát számos hazai és külföldi ki­tüntetéssel ismerték el. amerikai űrrepülőgép Építkezés a kozmoszban Üjabb sikeres „űrépítke­zési” próbát hajtottak vég­re az Atlantis amerikai űr­repülőgép személyzetének tagjai: ismét többször ösz- szeszerelték és szétszedték a rakodótérben azokat a váz- szerkezeteket, amelyeket előzőleg már pénteken is si­került egymásba kapcsol- niok. A két szerkezetet ez­úttal úgy rakták össze a kü­lönböző merevítőtartókból, hogy az Atlantis robotkariá­val emelték őket magasabb­ra. A két kísérlet céija, az volt, hogy kipróbálják, mi­ként lehet különböző eleme­ket a világűrben összerakni. A vázszerkezetek hasonlóak azokhoz, amelyeket az eljö­vendő állandó amerikai űr­állomás létrehozásánál akar­nak alkalmazni s a mostani kísérlet azt bizonyította, hogy az űrruházat nem aka­dálya a szükséges szerelő­munka elvégzésének, a fizi­kai igénybevétel pedig nem haladja meg az átlagos űr­hajós teljesítőképességét. Egyesült Államok—Izrael „Kiváló” bocsánatkérés SÜultz amerikai külügymi­niszter szerint Izrael bocsá­natkérése „kiváló” és az Egyesült Államok elfogadta azt. Az izraeli kormány amiatt kért elnézést, az Egyesült Államoktól, mert kémszolgálata megbízásából egy amerikai állampolgár fontos felderítési adatokat iuttatott el izraeli diploma­tákhoz. A Tel Aviv-i kormány megígérte, hogy minden részletre kiterjedő vizsgála­tot indít, megbünteti a fele­lősöket és feloszlatja azt a kémalak/ulatot, amely az Egyesült Ál­lamokban folytatott adat­gyűjtést irányította. A Tel Aviv-i kormány több mint egv héten át nem volt hajlandó érdemi állásfogla­lásra a kémügyben. A mos­tani állásfoglalást sajtóérte­sülések szerint az előzte meg. hogy Shultz több mint egyórás telefonbeszélgetést folytatott Peresz miniszter- elnökkel és személyesen győzte meg arról, hogy a bocsánatkérés nélkül a két ország kapcsolata súlyosan károsodhat. Vatikán Mennyi víz van a pohárban? Nem is olyan régen a bronzkapu mögötti vatikáni világból csak nagy nehezen jutott ki akár egy morzsá­nyi információ is. Ma sokszor új­ságírók százai zsúfolódnak össze a Vatikán Szent Péter téri sajtóiro­dájában. Az évszázados hírzárlat megszű­nése jól érzékelteti az elmúlt évti­zedekben a vatikáni szemléletben végbement változásokat, amelyek mérföldköve az a „mindent felfor­gató” II. vatikáni zsinat volt. Az egész egyházi világ meghök­kent, amikor húsz évvel ezelőtt XXIII. János elhatározta: zsinatot hív össze. „Az I. vatikáni zsinat már kimondta egyszer a pápa csalha- tatlansógát, mi szükség akkor ösz- szehívni a világ püspökeit?” Pedig ez nem az akkori egyházfő szemé­lyes ötlete volt — maga a történe­lem sugallta. „A zsinattól azt vá­rom, hogy friss levegő áradjon be az egyházba — mondta XXIII. János. Így is történt: a katolikus egyház — magáévá téve azt a felismerést, hogy a modern korban a különállás nem járható út — megnyílt a világ­nak, egyenrangú beszélgetőtársak­nak ismerte el a más hitűeket és más kultúrájúakat. A híveket aktív módon kell bekapcsolni az egyház ügyeibe a liturgia egyszerűsítésével. a saját nyelv használatának enge­délyezésével emberközelivé kell ten­ni a vallást — mondta ki a zsinat. Püspöki konferenciák alakultak a különböző országokban, ezek kép­viselik ma is a nemzeti sajátosságo­kat. Akkor állították fel a püspöki szinódust, amely a pápával közösen, testületileg kormányozza az egy­házat. Két évtized telt el azóta, s most II. János Pál idején a kérdés már így merült fel: mi valósult meg a zsinat elveiből, hogyan tovább? A világ püspökeinek szétküldött kér­dések arra kerestek választ, hogy mit tettek az egyes országokban a zsinat előírásainak érvényesítéséért, milyen kedvező és negatív jelensé­gek voltak tanasztalhatók, milyen hibákat, visszaéléseket követtek el a zsinat tanításainak az értelmezésé­ben, végrehajtásában? A válasz nem egyszerű. A világra nyitás a katolicizmus soha nem lá­tott terjedését segítette elő az Euró­pán kívüli területekre. Afrikában. Ázsiában, Latin-Amerikában egyre több híve lett. (Tizenöt év múlva a katolikusoknak több. mint kéthar­mada él majd a harmadik világ­ban). Ennek nvomán differenciáló­dott a lelkipásztori tevékenység módja tartalma. Míg Európában a teológiai kérdések állnak az egyhá­zi élet középpontjában, addig Latin- Amerikában — a hívő tömegek min­dennapi életét meghatározó gazda­sági és politikai kérdésekkel kell szembenéznie a katolikus egyház­nak, A nyitás lendületét persze nem mindenki egyformán értékeli a Va­tikánban. Sokak szerint veszélybe kerülnek a hagyományos értékek, magának a pápának a tekintélye Is. Mások — különösen a helyi püspö­ki konferenciák tagjai és a kisebb közösségek lelkipásztorai — éppen a zsinat szellemének következete­sebb átültetését kérik számon az egyháztól, hiszen — mint vallják — „a zsinat gazdagságát korántsem tár­ták még fel a maga teljességében”... Van tehát, aki fékezni akar, s van aki még közvetlenebb kapcsolatot követel a konkrét társadalmi folya­matokkal. Leonard Boff brazil lel­késznek a „felszabadítás teológiá­járól” szóló elmélete éppen az el­nyomott nép melletti gyakorlati ki­állást formálja vallási értékké, ez­zel pedig Ratzinger bíboros nyíltan szembeszállt. Hans Kung teológus Ratzingert és a szentatyát vádolja azzal, hogy félnek a zsinat igazi szellemétől, Hans von Balthasar svájci teológus az. utóbbi kettőnek a védelmére kelt.. A jezsuiták lapja, a Civita Cattolica a zsinati reformok mellett kardoskodott. Értelmezések ütköznek egymással s válnak az egyház céljait és feladatait feszegető kérdések vitájává. Mindez a mostani rendkívüli püs­pöki szinóduson is érezhető: a püs­pöki konferenciák vezetői a dönté­sek nagyobb fokú decentralizálását sürgették, mások az egyház na- gyob egységét, a központosítás erő­sítését szorgalmazták. Ratzinger bí­boros, a hittani kongregáció feje azt hangoztatja, hogy „az egyházak ter­mészetfeletti arcát kell megmu­tatnia”. Persze a fékező és haladó irány­zatok szembenállása nem ilyen kris­tálytiszta. Sokszor csak a hangsú­lyokban érezhetőek a különbségek. Még a legállhatatosabb integristák is elhatárolják magukat a „rés tauráció” szótól, amelyet Ratzinger bíboros használt egyik könyvében. Danneels bíboros, Brüsszel érseke emlékeztetett, hogy egyetlen hivata­los dokumentumban sem szerepel ez a kifejezés. Az egyház vezetői nem kíván­ják a végbemenő folyamatokat az „optimizmus” és a „pesszimizmus” kategóriáiba szorítani. „Egy pohár­ba vizet öntöttek. Van, aki azt mondja: a pohár félig tele van, van, aki ezt: a pohár félig üres. Nem azt kell megállapítanunk, hogy kinek van igaza, hanem azt, hogy valójá­ban mennyi víz is van abban a po­hárban” — szögezte le Krol bíboros, Philadelnhia érseke néhány nap­pal ezelőtt. Maga a Vatikán azon­ban óva int attól, hogv a rendkívü­li szinódus két hetétől túl sokat várjanak — ez az idő legfeljebb csak arra lesz elegendő hogy meg­nevezzék a meglévő gondokat. Elhunyt Heinz Hoffmann

Next

/
Thumbnails
Contents