Szolnok Megyei Néplap, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-11 / 290. szám
1985. DECEMBER 11SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Nőt Ruházati Ipari Szövetkezet jánoshidal fizetne teljesítette éves távét. Decemberben 2430 divatos női nadrágot készítenek Tanácskozás a KISZ-kongresszus előkészületeiről A megyei pártbizottság az időszerű ifjúságpolitikai feladatok egységes értelmezése és végrehajtása érdekében a városi, városi jogú pártbizottságok titkárai és a KISZ- bizottságok titkárai, a községi, üzemi, intézményi pártszervek titkárai részvételével tanácskozást szervezett, melyen részt vett és felszólalt Májoros Károly, a megyei pártbizottság első titkára. Fodor Gyula, a megyei pártbizottság osztályvezetője tájékoztatást adott a KISZ XI. kongresszusa előkészítésével összefüggő politikai feladatokról. Iváncsik Imre, a KISZ Szolnok Megyei Bizottságának első titkára szólt a KISZ-szervek és -szervezetek kongresszust előkészítő munkájáról. A konzultáción elhangzott vita tapasztalatait Szűcs János, a megyei pártbizottság titkára foglalta össze. Küldötteink a népfront kongresszusán fl tsz-vezetfi Huszonnégy éve él Túrke- vén a Hazafias Népfront Városi Bizottságának elnöke,, a kétdiplomás termelőszövetkezeti vezető-szakember, Gyenes Gyula, ötvenéves, s ez azért fontos, mert az ő korosztálya még nem jutott könnyen szakképzettséghez, különösen nem diplomához. Munka mellett szerezte meg először az agrármérnöki képesítést Gödöllőn, majd az üzemgazdasági szakmérnökit Debrecenben. Munkásmúltja köti állami gazdasághoz, tanácshoz, az utóbbi majdnem másfél évtized azonban szövetkezethez. A hírneves Túrkevei Vörös Csillag Termelőszövetkezet köz- gazdasági osztály vezető-főmérnöke. — 1963 óta vagyok a népfront katonája — mondja. — 1976-ig alelnök voltam a városi bizottságban, tíz évig társadalmi titkár, most az őszön meg elnökévé választott a testület.' Az az igazság, hogy már a Hazafias Népfront VII. kongresszusán is küldött voltam, és most ismét nagyon jólesett a jelölés, a bizalom. — Lehet, mint régi „harcos” felszólalásra is készül? — Nem mondom biztosra, de gondolkozom, mi lenne, ami országos érdeklődésre is számot tarthatna. Idézek néhányat a gondolataim közül, jó? Lehet, érdemes lenne arról beszélni, mi az agrárérté rniség szerepe, helye a közéletben. Vagy még markánsabban: a termelőszövetkezetek és a népfront. A szövetkezet biztos bázisa, háttere lehet a közéletnek, ha hozzáértően élnek a lehetőségekkel. Aztán: elgondolkoztató, hogy amíg a társadalmi szervezetek, a tömegszervezetek, a pártszervezetek a népfrontot meghívják fontosabb tanácskozásaikra, addig a nagyvállalatok, gazdaságok nem. Talán nem ártana ez a népfront tekintélyének de a gazdálkodó szervezeteknek sem, hiszen a társadalom építése a népfrontnak is olyan fontos, mint nekik, még ha más módszerekkel, lehetőségek között dolgozunk is. A sokat tapasztalt emberből áradnak a gondolatok. Mondja a kisvárosi sikereket is, a társadalmi munka eredményességét, s azt is, nem titkolt büszkeséggel, hogy öt év alatt 750 új lakás épült Túrkevén. A lakosság nemcsak a sajátját gyarapítja, hanem a közöst is: a gázkötvény, a kommunális kötvény sikere után a fizetésre kötelezhető lakosság 54 százaléka igent mondott a településfejlesztési hozzájárulásra. Magáról szűkszavúan beszél. Két, családos gyermeke él már Túrkevén, örömét leli családjában éppúgy, mint szabadidő „hobbijában” — a népfrontmunkában. Mellette legfeljebb egy kis kertészkedésre marad ideje. így vállalta, így teljesíti. B fényező Ha valaki, Géczi Pál elmondhatja magáról, hogy túl korán kezdett iskolába járni. A Járműjavító harminckétéves fényező-mázoló Szakmunkása velem együtt derül ezen, bár igaz. Négyéves volt, amikor szülei elvállalták az újvárosi, a nagy munkáskerületi iskola hivatalsegéd! állását, amivel egy szűk kis szolgálati lakás járt. Géczi Pál kisöccsével együtt így korán iskolások közé került. Géczi Pálnak beszélgetésünk idején épp jó a kedve. Azt mondja, ez különben mindig az egészségi állapotától függ, hiszen sokat betegeskedik. Katonakora óta kíséri a gyomorfekély, s mostanában az idei az első éve, amikor nem vonult hosszú hetekre, hónapokra kórházba. — Meglehet, sokat dolgoztam, még többet idegeskedtem. Az az év volt a legnehezebb, amikor érettségiztem. Tanulni akartam, nem is bántam meg, de megviselt. — Sok a társadalmi munkája is. — Tudja, hogy van, aki csinálja, arra többet bíznak. KISZ-titkárként kezdtem, aztán hogy párttag lettem, az első választásnál megbíztak pártmunkával is. Máig szervezőtitkár vagyok a Vili. osztályon, a 3-as számú alapszervezetben. — Mi még? Nevet, sorolja; — Szocialista brigádot vezetek, s mint fényezők, mázolok nevezetesek vagyunk a segítőkészségünkről. Festettük mi már a Zagy- va-hidat, a Tisza-hídon is volt munkánk. A legtöbbet az utóbbi tíz évben a szociális otthonban dolgoztunk, de a parkok. a sétányok padjai is emlékezetesek brigádunknak a megyeszékhelyen. — S mindehhez a népfrontmegbízatás. — Nagyon meglepett, amikor 1976-ban a szolnokiak a Hazafias Népfront Országos Tanácsába delegáltak. Mint az elnökség tagja, negyedévenként részt veszek a tanácskozásokon, s időnként megbíznak feladattal. Most — már jó pár napja, — töröm a fejem, mert szeretnék felszólalni a-VIII. kongresszuson. A városról szeretnék beszélni, amelynek a fejlődéséhez szépüléséhez nemcsak a társadalmi munka szükséges, de a városlakók forintjai, n településfejlesztési hozzájárulás is! Vannak gondolataim a népfront, a tanács, a körzeti pártszervek együttműködéséről. Ezt. mármint a felszólalást azért még ne vegyék biztosnak, az elhatározásom ■még nem alakult ki teljesen. — sj — A beszámoló taggyűlések betöltik hivatásukat Beszélgetés Varga Sándorné val, a szolnoki várost pártbizottság olsß titkárával Szolnokon a beszámoló taggyűléseknek mintegy hatvan százalékát tartották meg eddig, a küldöttgyűléseket és az összevont taggyűléseket pedig teljesen befejezték. Ebből adódóan a tapasztalatok máris általánosíthatók, annál is inkább, mert számos tény és feladat megítélése városszerte egybehangzik. Varga Sándornétól, a városi pártbizottság első titkárától arra a kérdésre kerestünk választ, hogyan ítélik meg ezeket a rendezvényeket, be- töltötték-e hivatásukat? — Pártszervezeteinkben az idén voltak a tisztújítások és az idén tartották pártunk XIII. kongresszusát is. Ezekből kiindulva értékeljük a beszámoló taggyűléseket. Az év elején arra törekedtünk, hogy a kádermunka javításával elősegítsük .a politikai munka színvonalának emelését. — ezzel is hozzájárulva a pártkongresszusi határozatok valóra váltásához. Számvetésünkben a beszámoló taggyűlések előkészítéséből indulunk ki. Megítélésünk szerint a pártvezető- ségek tagjai nyílt hangvételű beszélgetéseket folytattak a párttagokkal és a korábbinál nagyobb mértékben a pártonkívüliekkel is. Igaz, összességében kevesebb volt az egyéni beszélgetések száma, mint az előző években, a pártvezetőségek most mégis teljesebb kénét kaphattak a lakosság szinte minden rétegének véleményéről. Ez annak eredménye, hogy ez az év eseményekben gazdagabb volt a többinél, és ebből adódóan a oártvezetősé- gek és a párttagok között napjainkig állandósult a véleménycsere. Tartalmasak voltak aoárt-' csonortértekezletek is, amelyeken jobbító szándékkal sok javaslat hangzott el. Ilyen előzmények tapasztalatait felhasználva került sor a beszámoló taggyűlésekre. Megítélésünk szerint a beszámolók jól értékelték a kongresszusi határozatok feldolgozásának tapasztalatait és azt a munkát, amelyet a kongresszus határozatai alapján végeztek és végeznek a pártszervezetekben. illetve a működési területükhöz tartozó munkahelyeken. A beszámolók elsősorban a saiát területükkel foglalkoztak, konkrétak voltak. Ebből adódóan pontosan körvonalazottak, nyomon követhetőek a feladatok is. Na- gvon kritikusan elemezték a gazdasági illetve a hivatali m|unkát. saját politikai határozataik végrehajtását és saját alapszervezetük pártéletét. — Milyen volt a beszámolókat követő vita. milyen témáit kerültek annak homlokterébe? — Szeretném' előrebocsátani, hogy párttagjaink aktivitása már a taggyűléseken való megjelenésben is tükröződött. A beszámoló taggyűléseken a párttagság 85—90 százaléka részt vett A küldöttgyűléseken és az összevont taggyűléseken ez az arány még jobb volt, elérte a 95 százalékot. Ami pedig a vitát illeti: őszinte, kritikus hangvétel jellemző rá. Szinte mindenhol uralta a vitát két téma^ a gazdasági feladatok megoldásának segítése és a párt- fegyelem erősítése. Nos, ami az első feladatot illeti: párttagjaink széles körben kinyilvánították, hogy kötelező érvényűnek tartják magukra a XIII. pártkongresz- szusból adódó helyi feladatok valóra váltását. Elsősorban sajátos helyzetükből adódó gondok és a továbblépést segítő pontos javaslatok hangzottak el. A felszólalások szerrtléletváltozást tükröztek. A vasút alapszervezeteiben például korábban általában a külső körülményekre hivatkoztak. Most viszont azt mérlegelték, hogy az adott fizetésekkel, a mostani létszámmal sízámolva, egyszóval ilyen körülmények között hogyan tudják hatékonyabban megoldani feladataikat. A beszámoló taggyűléseken hangsúlyozottan szóltak a munkaszervezés hiányosságairól. A vállalati központokhoz tartozó telepeken — Május 1. Ruhagyár, Fűrész- és Hordóipari Vállalat — a központok iránvitó-szervező munkájának hiányosságaira is rámutattak. Sok üzemben tapasztalható a műszaki- technikai megújulás és fejlesztés iránti igény is. Követendőnek tartották azt a több üzemben ÍTVM, Mezőgép, stb.) bevált gyakorlatot. miszerint a fejlesztési források csökkentését a belső szakmai kapacitások jobb kihasználásával igyekeztek ellensúlyozni. Mám a pártkongresszus előkészítése idején, a beszámoló taggyűléseken is tapasztalható volt, hogy egyre nagyobb türelmetlenség nyilvánul meg a pártfegyelem megsértőivel szemben. Velük szemben sokan követelnék nagyobb határozottságot, fokozottabb felelősségre vonást. Szorgalmazzák azt is. hogy hatékonyabb legyen a pártmegbízatások rendszere, és abban is következetes legyen a számonkérés. Ezt is a pártfegyelemhez sorolták a felszólalók. Javasolták, hogy növeljék a gazdasági munkával összefüggő pártmegbízatások számát, ne elégedjenek meg a formális megbízatásokkal. Mindezt „első kézből vette” a városi pártbizottság, hiszen annak képviselői a beszámoló taggyűléseknek közel a felén részt vettek, örömmel tapasztaltuk azt is, hogy a taggyűlések résztvevőinek huszonhat százaléka véleményt nyilvánított. — Milyen más témák szerepeltek még a taggyűléseken? — Úgyszólván valamennyi taggyűlésen napirendre került a fiatalok és a KISZ- szervezetek helyzete, főleg olyan szempontból, hogy mit tett értük a pártszervezet. Általános az a vélemény, hogy szükséges a KISZ szervezeti és politikai jellegének erősítése. Helyenként változó a szakszervezetek szerepének megítélése az érdek- védelem mellett a gazdasági munka segítését illetően. Néhol pozitívan könyvelték el azt, máshol hiányolták. Ez arra vall. hogy még nem egységes az ilyen irányú munka. Tapasztalatként leszűrhető az is, hogy szükség van a vitakészség, a vitakultúra fejlesztésére Ehhez viszont a párttagoknak több információval kell rendelkezniük. Több helyen hangsúlyozták: nagyon fontos, hogy felvetett kérdéseikre idejében kapjanak választ a dolgozók. Egészében véve a fegyelmezett; munka, a jó előkészítés, az őszinte véleménycsere. a pontos feladatmeehatá- rozás jellemző a beszámoló taggyűlésekre. Ezért mondhatjuk. hogy azok területünkön elérték céljukat, jól szolgálták és szolgálják a XIII. pártkongresszus határozatainak végrehajtását. S. B. JANUÁR 1-TÖL ÁRUSÍTJÁK Ólommentes benzin főleg turistáknak és átutazóknak Január 1-től megkezdődik az ólommentes benzin hazai forgalmazása — jelentették be tegnap az ÁFOR és az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt képviselői a Magyar Sajtó Házában tartott sajtó- tájékoztatón. A nagy forgalmú tranzitutak és a Balaton mentén, valamint a fővárosban 11 ÁFOR-töltőállomás es két Shell benzinkút árusítja majd a környezetkímélő üzemanyagot. Elsősorban az idegenforgalmat és a tranzitközlekedést szolgálja, hiszen a cél az, hogy a katalizátoros kipufogóberendezes- sel felszerelt személygépkocsik 150—200 kilométeres távolságon belül hozzájuthassanak ilyen üzemanyaghoz. Az újfajta benzint árusító töltőállomások hálózatáról információs térképet készítettek, amelyet a határállomásokon, az idegenforgalmi irodákban kaphatnak kézhez az érdekelt külföldi autósok. Amint Ternyák Benő, az ÁFOR vezérigazgatója és Schier Ödön, az OKGT kőolajfeldolgozási szakágazatának igazgatója elmondotta, az NSZK és Ausztria kérésére rendezkedtek be a 91 ok- tánszámos ólommentes benzin gyártására és forgalmazására. Nyugat-Európábán egyre inkább tért hódítanak az ilyen üzemanyagot használó gépkocsik, s emelkedik a számuk az autós turizmusban is. Így a jövő évtől Ausztriában például a 90 oktánszámú normál benzinből kizárólag ólommentes üzemanyagot hoznak forgalomba. A hagyományos személygépkocsiknál — mint amilyenekkel a magyar autósok járnak — nem ajánlatos tartósan ólommentes benzint használni, mert az ólom a szelepek kenőanyagául szolgál, s ezek az alkatrészek tönkremennek, ha hosszú ideig nélkülözik az ilyenfajta kenést. Amennyire szükséges a hagyományos kocsikhoz az üzemanyag ólomadaléka, olyannyira ártalmas a katalizátorokkal ellátott autókra, mert rövid idő alatt tönkreteszi a különleges kipufogóberendezést. Az ÁFOR nagy gondot fordított arra, hogy az új benzint szállító tankautó, a töltőállomások tartálya és az üzemanyagkiszolgáló kút a legkisebb mértékben se szennyeződhessen ólommal. A hazai üzemanyagok gyártásában fontos program a benzin ólomtartalmának s a gázolaj kéntartalmának a csökkentése. Az idén már egyharmadával — literenként 0,4 grammra — mérsékelték a normál-, a szuper- és az extrabenzin ólomtartalmát, és a tervek szerint az évtized végére a nemzetközileg megkívánt mértéket, 0,15 grammot is sikerül elérni. A jelenleg gyártott gázolajban és háztartási tüzelőolajban már csak fele annyi — 0,5 százalék — a káros kéntartalom, mint tavaly, ám készítenek már 0,2 százalék kéntartalmú üzemanyagot is a fővárosi autóbuszok számára, s ennek használatát általánossá teszik az évtized végére.
