Szolnok Megyei Néplap, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-11 / 290. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. DECEMBER 11. Naponta több mint 600 mázsa kristálycukrot töltenek 1 kg- os csomagokba a Szolnoki Cukorgyárban, Hiúság férfi a neved Body building-klub Tószegen — Izompacsirták vagy sportemberek? Ismeretlen gépek, padok, súlyzók a teremben. Három kamasz emelgeti, húzza őket. Senki sem gondolná, hogy a tószegi Petőfi Tsz irodájának egy eldugott sar­kában, a világszerte egyre több embert vonzó sportnak, a body buildingnek, azaz a testépítésnek hódolnak a fa­lu fiataljai. — Honnan jött az ötlet? — kérdezem Tóháti Józsefet, a klub alapítóját és egyik ed­zőjét. >— A faluban kevés a rendszeres sportolási lehető­ség, csak focizni tudnak a fi­úk, de mit csináljon, aki nem szereti ezt a sportot? Azért is gondoltam a test­építésre, mint mozgáslehető­ségre, mert aránylag kevés helyet igényel, és nem kell hozzá különleges felszerelés. — A hozzáértés? — Magam is testépítő vol­tam valamikor, így akad né­mi tapasztalatom. Az Erő műhelyében című könyv a mi „bibliánk”, abból állít­juk össze a gyakorlatokat edzőtársammal, Szalai Fe­renccel. E könyv segítségé­vel barkácsoltuk az erőgépe­ket, súlyzókat is, mivel gyá­ri felszerelésre nem volt pénzünk. — Hogyan jutottak ilyen jó edzőteremhez, és a gé­pekhez szükséges anyagok­hoz? — Sokat segített a falu ta­nácselnöke, a Mezőgép Vál­lalat és a Petőfi Tsz vezető­sége is. A tószegi általános iskola rajztanára toborzó plakátot készített, így ver­buváltuk össze a klubtago­kat. — Nagy volt az érdeklő­dés? — Sokkal többen jöttek, mint ahányan elfértünk a teremben. Október elején huszonötén kezdtük el az edzéseket, abból a csapatból tizenhatan, húszán marad­tunk. Az egyik „törzsgárdatag” Sasi Béla tanuló, aki civil­ben vasutas szeretne lenni. — Mi hozta a klubba? — Be kell vallanom, hogy a hiúság is hajtott, amikor jelentkeztem „badizni”. Nem mindegy, hogy milyen az ember külseje, jobban szere­tik a lányok a deltás sráco­kat. Az első edzések után olyan izomlázam volt, hogy alig bírtam mozogni. Meg is fordult a fejemben, hogy abbahagyom, de az edzőm rábeszélt a folytatásra. Nem bántam meg, mióta rendsze­resen tréningezek, már két centit nőtt a múszklim, ami két hónap után nem kis eredmény. A klub másik két lelkes látogatója Boros István kő­művestanuló és Halmi Zol­tán, a helyi téesz dolgozója. — Azért is járunk a klub­ba, mert nagyon jó baráti társaság verődött össze, ed­zés után jókat beszélgetünk, viccelődünk — mondják szinte egyszerre. — Ide járt Béla, meg Zoli is, úgy voltam vele, hogy megmutatom nekik; én is bí­rom a „gyűrődést”, s ha el­kezdtem ezt a sportot, nem is hagyom abba, kitartok mellette — egészíti ki őket Boros Pista, s máris fordul vissza a gépekhez, folytatja a megkezdett gyakorlatsort. — Szeretnétek „olyanok” lenni, mint a plakátokon lát­ható izompacsirták? — intek a falon sorakozó sztárok ké­pei felé. — Nem — mondja szinte egyszerre a három fiú. — Szerintem csak addig jó ezt csinálni, míg az em­ber esztétikus, izmos külsőt nem nyer. Ezek a muszklitö- megek már nem ízlésesek — minősíti őket Béla. — Nem akarunk izompa­csirtákat nevelni ezekből a gyerekekből — szól közbe Tóháti József. — Azt szeret­nénk, hogy olyan felnőttek­ké váljanak, akiknek egy idő után belső igényük lesz a rendszeres mozgás. Ezzel a SDorttal is az egészséges életvitelre szoktatjuk őket. — Mik a távlati terveik? — Bár nem régen alapítot­tuk a klubot, úgy érzem rö­vid idő alatt bebizonyítottuk, hogy életképes: van lelkes törzsgárdánk, amely rend­szeresen jár edzeni, komo­lyan veszi a dolgokat. Sze­retnénk bővíteni a felszere­lést, megteremteni a tisztál­kodási lehetőségeket. Helyi segítőinktől már ígéretet kaptunk, hogy mindenben támogatni fogják a mi kis „egyesületünket”. Bizonyos idő után pedig az országos versenyeken is jó lenne in­dítani pár sportolót. Megvalósítható, józan ter­vek; lelkesedés, erős akarat és külső támogatás, — egy­szóval minden megvan ah­hoz, hogy ez a sportkör to­vább éljen és fejlődjék. S ki tudja: lehet, hogy a leendő Mr. Magyarország éppen in­nen kerül majd ki.. Tóth Aliz Minden negyedik Pestre ée környékére Hová mennek az agrárszakemberek? A mezőgazdasági termelés előtt álló feladatok megnö­vekedtek. Hogy ezeknek ele­get tudjunk tenni, a korsze­rű gépek mellett fokozni kell a szellemi teljesítményt is. Évről évre több jól kép­zett, az új termelési mód­szereket ismerő, a piacot fel­mérni tudó szakemberre van szüksége a gazdaságoknak. A magyar felsőoktatás évente 1600 agrárszakembert képez. El tudnak-e ennyien helyezkedni, és milyen mun­kakörülmények várják a pá­lyakezdő fiatalokat? Még ma is a legdivatosabb szaknak tartják az állator­vosi tudományt, az egyetem­re négyszeres a túljelentke­zés. Divatos szakágak még: a kertépítés és a kertészet. Ezek a szakágak azonban eléggé telítettek. Leginkább agrármérnökökre, \ élelmi­szeripari és gépészeti szak­emberekre van ma szükség a mezőgazdaságban. Hiány mutatkozik fainari mérnö­kökből is. Ezek létszámát a jövőben felemelik az egyete­meken és főiskolákon, vi­szont az erdőmérnöki, a ker­tészmérnöki állománynál a szintentartást határozta el a minisztérium. Átlagosan egy nálpakez- dő mezjőgazdasági szakem­bert 2,3 állás vár. Keresettek az egyetemet végzett szak­emberek. azokra három ál­lás jut, míg a főiskolát vég­zősöknél ez az arány 1.8. Mindez azt mutatja, hoav igen kedvezőek az elhelyez­kedési lehetőségek. Ma már nemcsak pályázat útján le­het állást találni. Egyre ke­A felmérések azt mutat­ják. hogy vannak még fehér foltok, akadnak termelőszö­vetkezetek, ahol hiány van szakemberből. És vannak olyan tájak is. ahol az utób­bi tíz esztendő alatt szinte megkétszereződött a szak­emberek száma. Különösen vonatkozik ez Budapest terü­letére és Pest megyére. Te­hát a főváros környékére; ennek vonzásköre ránvomia bélyegét a szakemberellá­tásra. Gyakran említették oéldá- nak a Sasad Termelőszövet­kezetet. ahol a brigádveze­A MÉM illetékei; osztá­lyán elmondták, hogy már évek óta több az álláskíná­lat, mint a végzős szakem­ber, s emiatt tervezik, hogy a nyolcvanas évek végére 200—300 hallgatóval többet vesznek majd fel az egyete­mekre és főiskolákra. A je­lenlegi 1600 helyre tavaly ícsaknem négyezren jelent­keztek, tehát több mint két és félszeres a túljelentkezés Évről évre fokozódik az ér­deklődés a mezőgazdasági tudományok iránt. vesebb az olyan pályakezdő, aki pályázatra jelentkezik. De maguk az üzemek sem tesznek közzé pályázatot, mert sok a személyes jelent­kező, ami kedvezőbb lehető­séget kínál arra, hogy a leen­dő munkatársat alaposabban megismerjék. Az utóbbi években a ta­nulmányi szerződést kötő hallgató is kevesebb, nem kötnek szívesen (szerződést az üzemmel, sőt, aki kötött, az a diploma megszerzése után inkább visszafizeti a kapott pénzt, s maga vá­laszt helyet. Ez élénkké te­szi az elhelyezkedési piacot. A felmérés szerint már az illetékesek is úgy látják, hogy a tanulmányi szerződés elavult forma. A pályakezdők 78 száza­léka a MÉM felügvelete alá tartozó munkáltatóknál he­lyezkedik el, s ezeknek csak­nem a fele nagyüzemekben, állami gazdaságokban vagy termelőszövetkezetekben vállal munkát. tők is mind egyetemet vég­zett szakemberek. Másutt. Szabolcs-Szatmár megyében meg örülnek, ha az ágazatot pályakezdő fiatalra bízhat­ják. Az utóbbi években kis mértékben ugyan, de csök­kent a Pestre vagv Pest me­gyébe elhelyezkedni igyek­vők száma. Két évvel ezelőtt, az összes pályakezdő mező- gazdasági szakembernek több mint 25 százaléka a fő­városban és környékén akart állást, az idén már a végzett szakembereknek „csupán” 23,5 százaléka. De még ez is túl magas szám a megyék súlyához képest. (Az egész­séges arány a 10 százalék lenne talán!) Hogyan lehetne a fiatalo­kat megnyerni távolabbi megyéknek is, Szabolcs- Szatmámak például, ahol sok a betöltetlen állás, ahol tárt karokkal várják a pá­lyakezdőket? A válasz erre a kérdésre, amit az utóbbi húsz évben olyan gyakran feltettek: „Milyen az a tárt kar?” Mivel tudnák lekötni, odakötni ehhez a tájhoz a szakembert? Az illetékesek véleménye, hogy a me­gyéknek kellene többet ten­niük. (Általában mert nem­csak Szabolcsról van szók A megye mit tehet? Elsősorban az alapvető igényeket kelle­ne kielégíteni: lakást adni a pályakezdőnek. Ahol lakást kapnak Ahol lakást kínálnak, ott kapnak is, szakembert, mert manapság divat, hogy az egyetemista már a diploma megszerzése előtt megnősül. A családalapításhoz pedie feltétlenül szükség van az otthonra. Ez a legnagyobb vonzerő. Egyre inkább az a törek­vés, hogy ahol a gazdaság nem tud szolgálati lakást biztosítani, ott igvekszik ka­matmentes kölcsönt folyósí­tani, s munkával, anyaggal segíteni az építkezést. Ez mindenképpen járható út. Megállapítható, hogy a termelőszövetkezetek által meghirdetett állások iránt nagyobb az érdeklődés. En­nek anyagi vonatkozása van. A termelőszövetkezet háztá­jit ad, s talán a prémium- osztásnál is bőkezűbb. A pályakezdő mezőgazdasági szakemberek átlagbére 4000 forint körül mozog jelenleg. És még egy örvendetes változás: az utóbbi években jelentősen megnövekedett a mezőgazdasági szakemberek erkölcsi megbecsülése a fal­vakban. Egyre nagyobb számban vesznek részt a közéletben, és hangadóivá váltak a települések kultu­rális életének is. I. 8. Szerződés nélkül Tárt karok — a valóságban Két hangon dobogó szív Kedves húgom, Vera! So­raim jó egészségben stb. stb... a lényeggel folytatom. Erka keresztlányod, zátonyra fu­tott gyermekem helyzetéről tájékoztatlak. Erka változat­lanul különváitan él, kislá­nya ott van nála. Ami új, hogy sikerült kisöpörni a la­kásból azt a tróger Zoltánt. Nem ment könnyen, okos­kodtak a bíróságon, a ta­nácsnál, annak a lehetetlen alaknak a munkahelyén és képzeld — ilyen rondák az emberék még Erka kollégái is. Na én kiosztottam őket. tudod engem nem lehet le­lombozni, nem hatott meg a süket duma, hogy a lakást Zoltán kapta, még nősülés előtt, állítólag, mert a vál­lalatnak érdeke volt, hogy a Zolikájuk a gyár közelé­ben lakjon. Megmagyaráztam a sok okosnak, hogy törvény írja elő, ki jogosult a lakásra ha válnak. Egy szó, mint száz, az az ember nem tudott beillesz­kedni új környezetébe. No. nem csoda, hiszen egy ka­zánkovács fia, még ha mér­nök lett is belőle. Képzeld csak, ottmaradt egy vállala­ti rendezvényen, amikor Er­ka be volt jelentkezve a fodrásznál. Neki fontosabb volt, mert valami vándor... micsoda átadást ünnepeltek, és ő tartotta a beszámolót. Zúgolódott, hogy miért kell neki a saját otthonában a füldugó, amikor a híreket hallgatja, nem értette, mi­ért ragaszkodik Erka a JET parfüm dezodorhoz, és mi­ért csak a 2600 forintos csiz­ma kényelmes a lábának. Ilyen miértekkel volt meg­terhelve, és már bánom, hogy 5 évig vártam, mielőtt meggyőztem Erkát: nem hozzávaló az az alak. Nem, lelkizek, még akkor se tettem, egy valami volt, ami kiborított, a meg nem óriás, ahogyan ismerőseink nézték ezt az ügyet. Erka kollégáinak megjegyzései, hogy kisemmizzük Zoltánt, albérletbe kényszerítjük, hogy a törvényesen megálla­pított tartásdíjon kívül is pumpoljuk, pedig 2200 forint gyerektartás és az 1700 fo­rint albérlet kifizetése után csak annyi pénze marad, ami a koplaláshoz elég. ...Ja igen, hogy el ne fe­lejtsem, azon is csámcsog­tak, hogy a nyáron, amikor Erka a Pistivel — tudod, egy igen jómodorú fiúval — Törökbe utazott, pénzt köve­telt Zoltántól, hogy egy kis cuki irhabundit hozzon a kislányának, a Csibikének. Azt meg sem írom. miket mondtak, amikor megtud­ták, hogy nem engedélyez­zük Zoltánnak a látogatást, pedig látni akarta, hogy áll Csibikén az új bunda. írhat­nék még, de egy olvasásra ennyi untig elég. A követ­kező jelentkezéséig zárja sorait: Nővéred. • * • Húgom, Vera! Emlékeze­tem szerint előző levelemben egy sort sem írtam a másik keresztgyerekedről, Misiké fiamról. Itthon van, itt szo­rongunk ketten ebben a há­romszobás lyukban, csak azért, mert válás után a bölcs bíróság annak a per- szónának és gyerekének ítélte a nagy lakást. Örül­jön neki, csak el ne rontsa örömét a felismerés, hogy elpuskázta a szerencséjét. Az a nőszemély tudod mi­be kapaszkodott? Elpana­szolta, hogy Misi iszik, kár­tyázik, kimaradozik és — na tudom, nem hiszed el — ki­fogásolta az a műveletlen perszóna, hogy férje —aki végeredményben a család­fő — esténként hangerősítő­vel hallgatja a magnót. Csak azt nem értem, mit gondol az ilyen? Milyen alapon vár­ja el, hogy egy életerős fér­fiember csak azért, mert nős, mert gyereke van és egy önző felesége, mondjon le minden szórakozásról, örömről... na de kár a múl­ton rágódni. Ö, az a nő akar­ta a válást, viselje most a következményeket. Egy biz­tos: amíg én élek, nem sok hasznát veszi majd. annak a tartásdíjnak, amit tőlünk kap. A válás óta Misiké csak alkalmi munkát vállal, most is egy maszek kőműves mel­lett dolgozik, nincs bejelent­ve, hatóság lewen a tal­pán, amely ilyen szagtalan pénzből egy fillért is le tud vonni. Ennyit erről, majd legközelebb: Nővéred. • • • Vera! Romlott a világ, go­noszak az emberek, a gyere­kek pedig hálátlanok! Teg­nap meglátogatott Erka, és Misivel kórusban a fejem­hez vágták, hogy az én ön­zésem, kificamodott okosko­dásom az oka, hogy tönkre­ment a házasságuk. Elmond­ták. hogy az apjukat is ez tette a sírba, és, hogy te is ezen a véleményen vagy. Hát ezt érdemeltem tőletek? Illés Antal (jj köntösbe öltöztették Kunszentmártonban az 1927-ben készült művelődési központ épületét

Next

/
Thumbnails
Contents