Szolnok Megyei Néplap, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-10 / 289. szám
■ 4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. DECEMBER 10♦ Aprócikkeket gyártó Özemet hoztak létre a salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban. Az ötletet az adta, hogy itt már hosz- szú évek óta a munkások fusiban készítenek olyan apróságokat, amelyek az üzletekben nem kaphatók. Ezt most intézményesítették, húsz fót foglalkoztató „melléküzemet’* létesítettek ahol — elővéve a régről megmaradt mintákat — öntöttvas karácsonyfatalpat, szalonnasütőt, nyársat, és sok olyan tárgyat készítenek, amit korábban fusiban csináltak a munkások. A jövőben más keresett termékek gyártására is vállalkoznak (MTI fotó: Kulcsár József felvétele — KS) Magyar bundák külföldön A Pannónia Szőrmekikészítő Konfekció és Kereskedelmi Vállalat Együttműködési szerződést kötött egy dán és három olasz kereskedelmi céggel, s ennek értelmében jövőre mintegy 80 millió forint értékben szállít divatos női irhakabátokat, panofix bundákat partnereinek. Az utóbbi években Nyu- gat-Európában igen keresett cikk az irhakabát, és a magyar vállalat világszabadalma alapján gyártott panofix bunda. Ezért a Pannónia évről évre növeli tőkés exportját, s az idén termelésének mintegy a harmadát — körülbelül 250 millió forint értékű szőrmecikket — értékesíti tőkés piacokon. A korszerű technológia, a fi-, nőm kidolgozás mellett igen fontos a gyors divatkövetés. Ezt célozzák a legutóbbi megállapítások, ezek ugyanis éppen a modellkialakítás- ban nyújtanak segítséget a magyar szakembereknek. Az európai piacokon jól ismert cégek képviselői már a nyersbőr vásárlásakor jelen vannak, s megrendelik az abból készülő kabátokat, bundákat. Az eevüttműködés a gyártás további fázisaira is kiterjed, így a magyar szakemberek megismerkednek a legújabb bundadivat mellett a bőrök kikészítésének. konfekcionálásának újabb lehetőségeivel is így dolgozhatták ki azokat, amelyeket a szőrmeiparban eddig ismeretlen technológiával, vagyis úgynevezett transzfer-nyomásos eljárással készítenek. A nyomott mintás irhakabátokból és panofix bundákból máris nagyobb tétel szállításáról állapodtak meg külföldi partnereikkel. A szolid elegancia jegyében a szőrméket: — egyelőre csak külföldön — gyakran kabátbélésként használják. A vállalat legújabb, ilyen Jellegű terméke a könnyű, meleg, ifestett, begombolható hörcsögbélés, amit a szakemberek magyar alapanyag fel- használásával készíthetnek el. Hörcsögből ugyanis — ellentétben más, a vállalat által feldolgozott állatok szőrével, bőrével — van elegendő hazai példány. A legújabb cikkből a vállalat több ezret, küld igényes nyugat-európai partnereinek. Mivel az utóbbi két évben hosszú és hideg volt a tél, a bundák iránt itthon is megnőtt a kereslet. Nálunk főként az irhabunda kedvelt, amiből a vállalat 40—45 ezer darabot gvárt évente. A hazai igénvek pontosabb megismerésére most azt tervezik, hogy a dán céggel közös üzletet nyitnak a belvárosban, ahol a maavar bundák mellett a külföldi céa modelliei is megvásárolhatók lesznek majd. Kutatás, haszonrészesedésre A kutatási eredmények ipari alkalmazásának meggyorsítása érdekében újszerű szerződéses kapcsolatot alakított ki a Vasipari Kutató és Fejlesztő Vállalat több hazai nagyüzemmel. A hazánkban ma még ritkaságnak számító haszonrészesedési szerződés lényege, hogy az érintett üzemek, vállalatok közvetlen térítés nélkül juthatnak hozzá a legkorszerűbb technológiai megoldásokhoz, cserébe a kutatóintézet a már bevezetett eljárással elért többletnyereségből kér meghatározott arányú részesedést. A Vaskút szakemberei azt remélik, hogy az új szerződéses forma elősegíti majd a legújabb technológiák minél gyorsabb elterjesztését, és közvetlenebb kapcsolatot tesz lehetővé a kutató- és a termelőhelyek között. Az új megállapodás alapján ugyanis olyan cégek is hozzájuthatnak termelőkapacitást bővítő eljáráshoz, amelyek azt eddig pénz híján nem tudták megvenni. Mindez egyúttal ösztönzően hat a gyakorlati célú. alkalmazott kutatásokra is. Üdülő parasztok Sokan mondják, hogy a mezőgazdaságban dolgozók nem mennek nyaralni. Indokolják is állításukat, s eszerint az állatok gondozása állandó elfoglaltsággal jár, így sem idő, sem lehetőség nincs a gondtalan pihenésre. Megtoldják azzal is, hogy a parasztembernek igénye sincs az üdülésre. Lehet, hogy egykor igaz volt ez az állítás, ám mostanra gyökeresen megváltozott a helyzet. A termelőszövetkezetekA Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetéhez tartozó vállalatok évente 80 ezer embert üdültetnek saját üdülőikben, több mint 25 ezren utaznak pihenni SZOT-beutalóval, a ME- DOSZ pedig saját üdülőiben 4500 helyet tart fenn. Mindez kevés, a helynél több az igény, különösen nyáron szeretnének többen pihenni. A szakszervezeti központban dolgozókra nagy nyomás nehezedik az üdülőjegyek elosztásakor, .ezért mindenáron szerették volna bővíteni az üdülési lehetőségeket. Sikerült is, hiszen egyetemi kollégiumokat bérelnek a nyári hónapokban, amelyekben jó körülmények között tölthetik szabadságukat a szakszervezeti tagok. Másik, ugyancsak fontos törekvése a szakszervezetA Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának felmérése szerint a termelőszövetkezetek tulajdonában 110 üdülő, illetve hétvégi ház található. Többségük azonban magánház, vagy valamilyen közületi helyiség volt korábban, s ezeket vásárolták meg a közös gazdaságok, s rendezték be tagjaiknak. Az épületek többsége gyógy-, illetve melegvizű strand kőben, állami gazdaságokban dolgozók fiatalabbak, mint elődeik, növekedett a szakmunkások aránya, sokan gépesítették a háztáji gazdálkodást. Mindezeknek következménye, hogy nőtt az igény és a lehetőség is a szervezett üdültetésben való részvételre. A mezőgazdaságban, erdészetekben és a vízügyi vállalatoknál dolgozók közül jelenleg évente több mint 160 ezren tölthetik szabadságukat üdülőben. nek, hogy a gyógyüdülőkben bővítse a férőhelyeket. Az agrárgazdaságokban dolgozók között nagy az igény erre, hiszen esztendőkön át nehéz körülmények között dolgoznak az emberek. A Szak- szervezetek Országos Tanácsával közösen a MEDOSZ ezért újabb gyógyüdülőt épít. A 176 millió forintos beruházás szeptemberben kezdődött, s a tervek szerint 1987 őszén már vendégeket fogadnak benne. Évente több mint hatezer ember pihenhet majd ebben az üdülőben is. Balatonfüreden 16 millió forintos költséggel felújítalak egy MEDOSZ-üdülőt, amelyben egyszerre 35-en találnak pihenést és gyógyulást. A nyári hónapokban családos beutalókat adnak, az elő- és utószezonban viszont szanatóriumként működik az üdülő, s a szívbetegeknek nyújt gyógyulást. zelében van. Fönntartanak üdülőt a termelőszövetkezetek területi szövetségei is, ezek többsége is gyógyvizek közelében található. A legnagyobb, s legnevesebb a harkányi üdülő, amely 160 termelőszövetkezet közös tulajdona. Lehetőséget ad a szövetkezeti tagok üdülésére a mezőgazdasági szövetkezetek háza, amelyben mintegy háromezer tag pihenhet. Együttműködési megállapodást kötött a TOT a Szak- szervezetek Országos Tanácsával, így 2700 beutalóval pihenhetnek szövetkezeti tagok SZOT-üdülőkben. Igyekeznek tehát megtalálni a közös gazdaságok dolgozóik pihentetésének lehetőségeit, ám az arányokat tekintve lemaradnak a szak- szervezeti mozgalom mögött. A statisztikák szerint 4,5 millió szakszervezeti tagból 1,5 millió üdülhet, a 887 ezer termelőszövetkezeti tagból viszont csak 56 ezer, azaz a tagság 6,3 százaléka. Roppant ellentmondásos tehát a termelőszövetkezeti dolgozók üdültetése. Egyfelől nőtt az igény, másfelől egyes szövetkezeti üdülőkben kihasználatlanok a helyek. A fejlesztés ellentmondásai Üjabb üdülők építését akadályozza, hogy 1984 végéig a gazdaságok fejlesztési alapjukból fordíthattak erre pénzt, januártól pedig érdekeltségi alapjukból. A termelőszövetkezetek egy részének a termelés bővítéséhez sincs mindenkor elegendő pénze, így a termelőeszközöknél jobban nélkülözhető üdülőterületekre már eleve kevés helyen szánnak fejlesztési forintokat. Számos ellentmondás tapasztalható a meglévő üdülők fenntartásánál is. A társulásoknál például a pénzügyi szabályok nehezítik a működést, hiszen a közgazdasági szabályozás gazdálkodó szervnek tekinti a kifejezetten szociális és kulturális szolgáltatást nyújtó üdülőtársulásokat. Az ellentmondások feloldására minél gyorsabban szüksége volna a termelőszövetkezeti mozgalomnak is, hogy az igényekhez igazíthassák lehetőségeiket. V. F. J. Több az igény mint a hely Elmaradt arányok HÁZTÁJI ALMAHÁMOZÁS Új zsinegüzem Szegeden A meglevő gépek átcsoportosításával és újak üzembehelyezésével új kötözőzsineg-üzemet alakítottak ki a szegedi Kenderfonógyár- ban. A gépek többségét a vállalat Kendergép nevű leányvállalatának szakemberei készítették el: 12 olyan orsózógépet gyártottak, amelyekért több imillió forint értékű devizát kellett volna kiadni. A hajdani fonók, tollfosztók, a rési falvak e sajátos hangulatú közös munkáinak, szórakozásainak hangulatát idézik fel ezekben a hetekben Szabolcs-Szatmár megye almatermelő vidékein. A hagyományőrzés oka ezúttal elsősorban az, hogy a kereskedelmi árusításra alkalmatlan almát hámozva, kicsu- mázva és szeletelve kilónként egy forinttal drágábban veszi meg a Nyíregyházi Konzervgyár mint anélkül, így ugyanis még kitűnően felhasználható az alma akár befőttnek, akár puding-alapanyagnak. A létszámgondokkal küzdő konzervgyár jól jár, mert ezt a munkát egyébként nem tudná elvégeztetni, a termelő pedig többletbevételhez jut Három óv Iránban Fiistfeliiők emelkedtek a város fölé Nyolcórás repülés után kevéske német nyelvtudással érkezett Iránba Kaszab Árpád a Hűtőgépgyár gyártástervezési osztályának tervező mérnöke. A 3 éves munkából egyik legmaradandóbb emléke a repülőút volt, nem a 10 ezer méteres magasság (onnan már többször is látta a földet), hanem az éjszakából ,a reggelbe érkezés leírhatatlan élménye miatt. Odafent a felhők fölött, amint a sötétség világosba vált, és vonul alattuk egyre távolabb a Föld árnyéka — ismeretlen érzés Merítette hatalmába a Halandót. És a landolás után egy érdekes, idegen világ, megannyi meglepetéssel. Kaszab Árpád számára a munka nem okozott gondot. Hasonló feladatot végzett már a Szovjetunióban, az NSZK-ban és Algériában is. Itthon ritkán adódik lehetőség a Heller—Forgó-féle szabadalom alapján nagyméretű hűtőtornyok építésére. A Hűtőgépgyár azonban, külföldre már a 60-as évek eleje óta készít és szerel ilyen berendezéseket. Gyártása, technológiája kiforrott és maga a berendezés mint egy óriás autóhűtő, zárt rendszerben keringve minimális vízutánpótlással, nagy hatásfokkal dolgozik. Vízszegény területen ez felbecsülhetetlen érték. Még 1977-ben megkezdődött egy szovjet—lengyel— magyar együttműködéssel Iránban megépítendő hőerőműről a tárgyalás. A sah bukása, majd az utána kialakult helyzet késleltette az egyezséget, így a munkák csak évek múlva kezdődtek meg. A magyarok a Trans- elektro fővállalkozásában a hűtőtornyok építésében és szerelésében voltak érdekeltek. — A Hűtőgépgyár az itthon -legyártott hűtőelemek kiszállítását még 1981 végén megkezdte, én a következő év júniusában érkeztem ki. Mivel magyar—perzsa szótárhoz nem jutottam, azt hiszem nincs is hivatalosan ilyen, ezért egy házi készítésű, stencilezett szójegyzék segítségével kezdtem el a munkát. Ennek ellenére nem volt nehéz dolgom, mert a helybeliek rendkívül udvariasaik előzékenyek voltak, kimondottan szerették a magyarokat. Családostól irányítók, szerelők ötvenen voltunk kint Magyarországról és ezt a szimpátiát mindannyian egyformán éreztük. Pontosan nem tudom mi lehet az oka, de meglepően tájékozottak voltak az egyszerű emberek is Magyarországról. Kiérkezésekor, még nem ért véget az országban a forrongás. Jó néhány hónapig éjszakánként puskalövések verték fel az utcák csendjét. A helybeliek már megszokták, és a kiérkező európaiak számára is hamarosan hétköznapivá vált. Az erőmű a 2 milliós Eszfahan- tól (vagy Iszfahántól) 30 kilométerré épült. Ott a munka zavartalanul folyt. Kaszab Árpád szerelésvezetőként napra pontosan beosztotta kinek mi a feladata, és a terv teljesítése érdekében azt igyekeztek is megtartani. Az építkezésen, ahol négy náció dolgozott együtt, hamarosan kialakult egy perzsa, szíiáy, magyar keveréknyelv, ami elég volt ahhoz, hogy a munka ütemesen haladjon. A háborúból, az iszlám forradalomból- az építkezésen egyébként keveset érzékeltek. Igaz a pénteki szabadnap mellett eleinte hétközben is egy napot hiányoztak a perzsa munkások, mert a hősi halottak temetési szertartásán voltak. Azután némelyiküket a tőlük 850—400 kilométerre húzódó frontra küldték, a visszá- órkezők pedig resign áltan. vagy lelkesedve számoltak be a' tűzkeresztségről. A négy egyenként 120 méter magas acélszerkezetű hűtőtorony és azokban is a hűtődelták szerelése azonban nem állt meg. — Fél. év múlva a fontos tárgyalások kivételével tolmács nélkül dolgoztam. Ezt főleg az irániak közvetlenségének köszönhetem, mert például, ha az utcán, üzletben, megtudták, hogy magyar vagyok rögtön beszélgetni akartak. A ház lakóival is —egy többszintes épületben szállásoltak el — hamarosan barát] kapcsolat alakult ki. Szívesen láttak vendégül, de érdekes, hogy amíg egyedül voltam, addig csak a család férfitagjai tartózkodtak a szobában. — A feleségem a két gyerekkel egy év múlva követett. A repülőtérről, este érkeztünk haza, nekem korán reggel dolgom volt az erőműnél, de mire hazaértem a nejem a ház asszonyaival már bevásárolt, megbeszélték .az utazást, a házimunkát... Azután ha vendégségben voltunk a terített asztalhoz odaültek a nők is, akik ilyenkor a családfő engedélyével levetették az utcán, közéoületekben kötelezően viselt hosszú kendőt és köpenyt. A csador egyébként inkább az alsóbb rétegek ruhadarabja, de évek során észrevehetően belopódzott a divat a szigorú női viseletbe is. Gyorsan teltek a hónapok. az idő múlását a munka előrehaladtával, valamint a tél és nyár váltakozásával mérték. Azon a vidéken a két átmeneti évszak rendkívül rövid, a klímában egyébként lényeges különbség nincs. A tél enyhébb, a nyár forróbb, de szárazabb. A szerelés végéhez közeledtek már, amikor az egyik márciusi napon robbanásokat hallottak, majd füstfelhők emelkedtek a város fölé.- Berepülések korábban is voltaik, de azért a bombázás meglepett mindenkit Iszfa- hánban. Érdekes módon azonban nem pánikot, hanem kíváncsiságot keltett az emberekben. Kiálltak az erkélyekre és nézték a kanyargó füstoszlopot, a szirénázó autókat. Mit is tehettek volna. hiszen pincék, óvóhelyek nincsenek a városban. A több naoos bonbázás végét a családtagok nem várták meg, rögtön hazaszállították őket. így köszöntött rájuk a június is újabb bombázásokkal. Mindenki ráhajtott a munkára, és a magyarok, a lengyelek a szeptemberi határidő előtt még abban a hónapban befejezték a munkájukat. Előkészítettek mindent az átadásra, a szükséges iratok kitöltve csak aláírásra vártak. Kaszab Árpád az októberi sikeres átadásról már itthon értesült. Az irániak elégedettek voltak a közös munkával, és Teherán mellett egy újabb erőmű építésénél ismét számítanak a gyár mérnökére. Lukácsi Pál
