Szolnok Megyei Néplap, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-10 / 289. szám

1985. DECEMBER 10­SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Nézzük, miből élünk! Falun, gyerekek közt, tervekkel Érettségi után, pályát választva Mezőhék belterületén négyszázan élnek. A kívül- belül csinos klubkönyvtár a település magjában, az elöl­járóság épületével szemben szerénykedik. Nagytermé­be jó ha százan beférnek, a könyvtárhelyiségbe termé­szetesen annyian sem. Nincs is szükség tátongó termekre, íbiszen a pár száz mezőhéki közül, aki a klubkönyvtár­ban keres szórakozási, mű­velődési lehetőséget, kényel­mesen megteheti. A kicsiny intézményt fő­állásban vezeti Tichi An- tdlné. Amikor megtudja, hogy milyen témában szeret­nék beszélgetni vele, igyek­szik elhárítani a kérdést. — Hogy miből élünk, ki­zárólag a székhelyközség, Mesterszállás tanácsán mú­lik. Ott érdeklődjön. — Azért mégis csak tud valamit a klubkönyvtár költ­ségvetéséről, működési fel­tételeiről... — A tanács jó hozzáállá­sát bizonyítja, hogy évente engedélyez egy-két olyan réndezvényl amejly külön- külön öt-hatezer forintba ke­rül. Az idén például volt már egy nótaestünk és egy, a mezőtúri amatőrcsoportok által adott, műsorunk. Egy esztendőre 150—160 ezer fo­rintot kapunk fenntartási költség rímén. Szintén csak dicsérhetem a tanácsot, hogy a kisebb felújításokra kü­lön összeget biztosít. A fenn­tartási költségben egyébként benne van két munkabér, a takarítónőé és az enyém. — Évente két műsoros est nem sok. Kihasználják egyébként a klubkönyvtár adta lehetőségeket? — Hogyne; Működik nvuff- díjasklubunk; itt szoktuk megrendezni a Hazafias Népfronttal és a Vöröske­reszttel közösen a téli esték előadás-sorozatát; elég so­kan látogatják a hétezer kötetes könyvtárunkat, ese­A téli könyvvásárra a He­likon Kiadó több új kötetet jelentetett meg. A Magyar nép művészete című könyv hasonmás kiadá­sának harmadik kötetében a balatonvidéki magyar pásztornép művészetét is­merhetik meg az olvasók. Malonyay Dezső ötrészes ké­zikönyve 1907 és 1922 között készült el, s újrakiadását ta­valy kézdte meg a kiadó. A tervek szerint a következő két kötet — a Dunántúl, va­lamint Hont, Nógrád, Heves, Gömör és Borsod magyar népi művészete — jövőre je­lenik meg 20—20 ezer pél­dányban. A húszkötetesre tervezett, A múlt születése című régé­szeti sorozat legújabb da­rabja Philip Dixon Britek, frankok, vikingek című írá­sát adja közre. A szerző a nyugat-római birodalom bu­kását és az azt felbomlasztó nagy barbár népvándorlást dolgozza fel, bemutatva a korszak anyagi és szellemi kultúráját, régészeti és mű­vészettörténeti emlékeit. A tavalyi könyvvásár slágerét, az e sorozatban napvilágot látott Bibliai tájak című kö­tetet újra megjelentették. Az utánnyomásból 20 ezer pél­dány készült. Kiadták a Magyar Tudo­mányos Akadémia könyvtá­rának egyik kincsét, a „Pá­rizsi hóráskönyv”-et. A kézi festésű, kódexre emlékezte­Az idei tanévben decem­ber 11-én tartják meg a ha­gyományos tudományos di­ákköri házikonferenciát a DAT® Mezőtúri Mezőgazda- sági. Gépészeti Főiskolai Ka­rán. A hallgatók három szekcióban számolnak be tu­2. Közös kalapból teaként ismeretterjesztő elő­adásokat is tartunk. Az em­berek igényesek. A maga­sabb igények kielégítésére szervezünk színházi buszjá­ratokat, amelyekhez a téesz adja a járművet, igen jutá­nyos áron. Mesterszállás, amely vala­mikor Mezőtúr külterülete volt, nagy önállóságot ka­pott azzal, hogy székhely­iközségi rangra emelkedett. Az önállósággal egyidőben társat is. kapott, és most egy kalapból gazdálkodik Mező- hékkel. Mint minden más szakfeladat, a közművelő­dés is közös gondjuk. Almást Jánosné vb-titkár jónéhány adatot fejből sorol: — A tanács szempontjából nincs 'különbség a mezőhéki és a mesterszállási klub­könyvtár között, a két intéz­ményre az idéh 294 ezer fo­rint költségvetést tervez­tünk. Igyekszünk fele-fele arányban elosztani a pénzt, de ez nem mindig méltá­nyos, hiszen Mesterszállás valamivel nagyobb lélekszá­mú, mint Mezőhék. A 294 ezerből eleve 147 ezer forint a vezetők, takarítók bére, 22 ezer jut a szakkörvezetők tiszteletdíjára, de erre a kia­dásra kizárólag Mesterszál­láson van szükség, itt mű­ködik ugyanis kézimunka- és képzőművészeti szakkör, és egv ifjúsági klub. Ami nénz marad, elmegy a fenn­tartásra, energiára és fűtés­re; harmincezer a két könyvtár állományának bő­vítésére. ötezer pedig folyó­iratokra és újságokra. — Csupa kiadás... tő, különlegesen metszett betűkkel nyomtatott kiad­vány jelentős művészettörté­neti érték. A gyűjtők szá­mára számozott luxuspéldá­nyok is megjelentek bár­sonykötésben, különleges vé­retekkel. Vas István prózai írásban dolgozta fel a Názáreti Jé­zus történetét, s az e műből készült kötetet Fra Angelico bibliai témájú képei illuszt­rálják. A Helikon Stúdió so­rozatban két új kötet jelent meg. Mallarmé Kockadobás című alkotása a líratörténet egyik legtalányosabb műve. A költő például a szavak és a szóközök ritmusát is nagy műgonddal választotta ki. A középkor nagy gondolkodója, Abaelardus Szerencsétlen­ségeim története című mű- • vében Héloise-hez fűződő szerelmének történetét írja meg, beszámolva tanári munkájáról, szerzetesi életé­ről, s a kor értelmiségi vilá­gáról. A pszichoanalízis megala­pítója, Sigmund Freud nagy hatású összefoglaló művét az „Álomfejtés”-t is közreadta a kiadó. A kötet a klinikai lélekelemzéshez anyagot adó egyik legfontosabb jelensé­get, az álmot vizsgálja, bi­zonyítva, hogy az álom nem véletlenszerű és értelem nél­küli, hanem a pszichikum logikusan értelmezhető, bel­ső törvényei szerint létrejött terméke. dományos munkájukról. A seregszemlén tizenkilenc műszaki, három műszaki­ökonómiai és nyolc társada­lomtudományi témájú dolgo­zatot hallgatnak meg illetve díjaznak a bíráló bizottsá­gok. — Erről szó sincs, hiszen minden évben rendeznek bevételes műsorokat is. Az idén Mesterszálláson pél­dául fellépett Soltész Re­zső és együttese. A koncer­tért 10 ezer 972 forintot ki­fizettünk, ezzel szemben a bevételünk 13 ezer 100 fo­rint volt. Igaz, Sass József és művészbrigádja műsorá­ért 15 ezer 366 forintot fi­zettünk , a bevételünk vi­szont csak 13 ezer 170 fo­rintot ért el. De nyereséges előadást tartottak a mezőtú­ri amatőrcsoportok, tehát jön is, megy is a pénz. — Nem számoltam utána, de úgy látszik, amit nyer­tek Sóltészéken. elveszítették Sassékon... — Jóllehet, a 118-as uta­sítás szerint bevételre kell törekedniük a művelődési házaknak, klubkönyvtárak­nak, mégis vállalnunk kell némi kockázatot. Az embe­reket nem zárhatjuk ki a ..házból”. Az egy kalapból való gazdálkodásnak kö­szönhetően egyébként is el­vehetünk a más feladatok teljesítéséből megmaradó összegből. Azaz a bevétel hiánya a tanácsi kasszában nem jelentkezik. — Adnak-e anyagi támo­gatást a helyi gazdálkodó szervek? — A téesztől minden év­ben kap a tanács 150 ezer forintot, ebből azonban sok mást is fedezni kell. . Gon­dolom, nincs abban semmi kivetni való. hogy a támoga­tásból utakat is építünk. De a klubkönyvtárak fontossá­ga vitathatatlan. Minden nagyobb rendezvényt ott tar­tunk a falugyűléstől a vér­adónapig; s az emberek is szívesen töltik bennük sza­badidejüket. Bendó János (Következik; A népművelő tervez) Állami Hangversenyzenekar Véget ért a nagy sikerű turné A New York-i Carnegie Hall koncertteremben tar­tott, kirobbanó sikerű hang­versennyel fejezte be több mint egyhónapos amerikai körútját a Magyar Állami Hangversenyzenekar. Az együttes november eleje óta 25 koncertet • adott, túlnyo­mórészt Liszt, Bartók és Ko­dály műveiből, és mindenütt kimagasló sikert aratott. A New York-i koncerten — mint az egész turnén — Fischer Ádám vezényelte az együttest, közreműködött Jandó Jenő zongoraművész, aki Liszt Magyar fantázia című művének zongoraszóló­ját adta elő, hatalmas siker­rel. A műsoron szerepelt Ko­dály Variációk egy magyar népdalra című műve és Há­ry János szvitje, valamint Bartók táncjátéka, A csodá­latos mandarin zenekari szvitje. A közönség szűnni nem akaró tapssal köszöntötte a kitűnő előadást, és több rá­adást követelt: Berlioz Rá­kóczi indulója után még Brahms VI. Magyar táncát is előadta a zenekar. A magyar együttes több mint egy évtizede nem szere­pelt az Egyesült Államok­ban, de a siker nyomán már­is szó van újabb hangver- senykörútról. Jálemző az érdeklődésre, hogy a The New York Times vasárnapi kulturális mellékletében nagy terjedelmű fényképes interjút közölt Fischer Ádámmal, „Egy karmester, aki a magyar zene bajnoka" címmel. James Barron, a lap zenei munkatársa az Állami Hangversenyzenekart is be­mutatta a New York-i sze­replés küszöbén. A „községi anyakönyvet” lapozgatja kérésemre Szabó István, a besenyszögi vb-tit- kár. Fogy a település lakos­sága. a huszadik szá­zad 4295 lakost köszöntött Chiovini Ferenc festőművész szülőfalujában, majd vagy 50 évig folyamatosan nőtt a lélekszám. 1930-ban 5569- en, 1941-ben 5708-an. 1949- ben 6109-en laktak a me­gyeszékhelytől 17 kilométer­re levő településen. Persze, óriási volt akkoriban a ta­nyavilág, még 1960-ban is 1344-en éltek a négy és fél- ezerből a 18 „külterületi la­kott helyen”. Aztán, a hat­vanas-hetvenes évek nagy elvándorlási hulláma követ­kezett. Sok besenyszögi vá­sárolt portát, épített Szolnok kertes részein, Szandaszőlő­Bene Tünde „besorolása” képesítés nélküli óvónő, a Millér-parton ultramodern­nek tűnő — a kőtelkivel iker óvodában. — Törökszentmiklóson érettségiztem a Bercsényi­ben, tiszta lányosztályban. Igen, még van ilyen, semmi hátrányát nem éreztük. Igaz, harminchármán kezdtünk együtt és tizennyolcán érett­ségiztünk. A többiek? Elköl­töztek, férjhez mentek.A kol­légiumot imádtam, sajnál­nám, ha kimaradt volna az életemből. A pályaválasztás? Még itthon, az általánosban meg­fogtak a magyarórák. Or­bánná tanár néni tartotta rendben az iskolai könyvtá­rat is, valahogy köré sereg- lettünk. A gimiben versmon­dó versenyeken indultam, az ünnenségeken szavaltam. Így jelentkeztem a jászbe­rényi tanítóképzőbe, könyv­tár szakkollégiumra. Hát most ez egy kicsit változott, az óvoda hatására. Jövőre az óvodapedagógiát jelölöm meg, így két szakmám is lesz; óvónő és tanítónő. Saináltam, nersze, hogy sajnáltam, hogy elsőre nem vettek föl, de most már azt mondom, hiányozna ez az óvodai év. Állandó délutános vagyok, úgvhogv fél 11-re jö­vök. Mindjárt körülvesznek a gyerekek, ök még őszin­tén szeretnek, nem az iár a fejükben, hogv na, ez lesz az óvónéni, egy évig bírjuk ki egymást! Nem kémnutá- tók. megbíznak az emberben. Jó érzés, hogv elárasztanak a kérdéseikkel, a mondani­valójukkal, szóval úgv érzik, rám is tartozik, ami velük történik. Igen, a főiskola után sze­retnék itthon, Besenyszögön élni, dolgozni, itt 'családot Magi Katalin kortársa és részben sorstársa Tündének. ö is érettségi utáni, főisko­la előtti évét tölti, csak ép­sön. De még tíz éve is négy­ezernél többen voltak, ám az „apadás” nem állt meg: öt éve márcsak 3890-en lak­ták a Millér-parti falut, ma 3780-an vannak. És most, most mintha változna vala­mi: a község központjától párszáz méterre hidat építet­tek a Milléren, most parcel­lázzák a „Fecskelyukat”. A tanács már bérbe adott vagy harminc telket, de ki­alakítanak ott vagy százöt­venet. Egészen biztosan gaz­dára lelnek. Tendenciák föl­vázolására — jóslásra külö­nösen — nem vállalkozha­tunk, a közérzetből való „mintavételre” igen. Az nem véletlen, hogy fiatalokat ke­restünk, hogy éppen két lel­kes pedagógust találtunk, az már igen. alapítani. Komolyan mon­dom, három év múlva is ugyanebben az óvodába sze­retnék visszajönni. Törökszentmiklós nem „nagyváros”, de a zajt 4 év alatt sem tudtam megszokni. Mi hiányzott? Itthon, ha megyek az utcán, mindenki­nek' köszönök, mert majd­nem az egész falut ismerem. Miklóson Déldául az utcán teljesen idegennek éreztem magam. Hogyan gondolkoznak a besenyszögi fiatalok? Hát nagyon sokan vannak, akik a végzés uitán itthon nem is néznek munkahelyet, mind­járt Szolnokra orientálód­nak, gondolván, hogy úgyis beköltöznek. Az igaz. hogy a városban kész lakásba köl­töznek be, de csoda tűdjá: azt gondolom, ha én építem — olyanra, amilyenre szeret­ném — én szenvedek meg érte, jobban meg is tudom becsülni. Azért ez az el- meg vissza- költözés érdekes. Amikor édesapám Kengyelre járt dolgozni, és szó volt róla, hogy talán ott kapunk szol­gálati lakást vagy hárman is érdeklődtek a házunk után. pedig szó sem volt ar­ról. hogy eladnánk. Mi jó itthon? Azt hiszem, kitesz magáért az általános iskola a szakköreivel. Emlék­szem, szerettünk odajárni. Jó a könyvtár ; nemcsak köl­csönözni lehet, hanem le­mezt hallgatni, uram bocsá’ kártyázni Is. Jó a mozi, ha­mar megkapjuk a Szolnokon vetített filmeket. Persze sok mindent el tudnék képzelni — igaz, most újitiák fel a „kultúrt”, talán megszaoo- rodnak a rendezvények — mert a karneválon, meg a heti egy diszkón kívül nem­igen tudnék mit mondani. pen nem helybéli. Szolnok­ról jár be — igen, így mond­ja „bejár” — Besenyszögre. — „Nem jött be” a vé­gyész pálya, négy év alatt nem tudtam megbarátkozni vele. Pedig a „Vegyiparit” szerettem, jó iskola, csak a szakmával volt bajom. Jász­berényben. a felvételin per­sze bosszút álltak a „vegyi” tantárgyak; jócskán lefelé húzták a pontszámaimat. A városi tanácsnál öt általá­nos iskola címét kaptam 'meg, és elindultam. Min­denképpen vidéken akartam tanítani. A harmadikosok osztályfő­nöke lettem, minden tantár­gyat tanítok. Tanítok, köz­ben meg tanulok, mert. azt rengeteget kell. Mindig a*t hittem, a tanárnak sokkal könnyebb, mint a diáknak, mert csak feleltet. Hát nem így van. Diákkoromba el-el- blicceltem egy-egy órát. Most? Többet tanulok így, hogy tanár vagyok. Bizony, éjszakába nyúlik. Nem mon­dom. az év elején voltak ne­héz hetek, amikor a második nap után kifáradtam, netj| bírtam a gyerekekkel Sír­tam egy sort otthon, hogy belőlem sose lesz oedagó- gus. De aztán folytattam. Szóval a bőrömön érzem mit jelent tanárnak lenni. Á bejárás? Nem Danasz- kodhatok. Reggel 7-kor in­dul a busz Szolnokról. a vasútállomástól és fél 8-kor már- az iskolában vagyok. Többen is jövünk Szolnok­ról. Az a félóra? Hát csúcs- forgalomban. a Széchenyiről a vasútig se sokkal keve­sebb. „BeeenyezOg? El tudnám képzelni” Három hónap után a csa­ládlátogatásoknak köszön­hetően elég jól kiismerem magam a faluban. Igen, úgv érzem, be Is fogadtak. Itt fogok szilveszterezni, a fia­talok hívtak meg. A nyolca­dikosok klubját vezetem, minden héten egy három­három és fél órás délutánt, nagyszerű hangulatban. Az első rész vetélkedő, beszél­getés a pályaválasztásról, a KISZ-ről, az „élet”-ről, az­tán diszkó. Ez itt már ha­gyomány. Egy kirándulást is terveztünk Fertődre. A mű­velődési ház anyagilag, a tsz az autóbusszal segíti a klubot, úgyhogy nemcsak ábránd. A tanítóképző után? Igen, tényleg szeretnék faluban lakni. Valahogy... én Pes­tet se szeretem, a tumultust a sorban állást. Hogy éppen Besényszög? El tudnám kép­zelni.-Ek A Szolnoki Sza­muely Tibor Ipari Szakközépiskola tanműhelyében évek óta termelő munkát végeznek a diákok. Even­ként 350—400 ezer forint hasznot hoznak az iskolá­nak. Az anyagi haszon mellett a tanulókat felelős­ségteljes munkára ösztönzi a tudat, hogy az általuk készített munkadarabokat gépalkatrészen­ként, rész­egységként használhatja fel a megrendelő. Felvételünkön Puskás Tibor másodéves a Mezőgép számára esztergál vezetőperselyt Fotó; HL II Helikon Kiadó úi kötetei A mezőtúri főiskolán Tudományos diákköri konferencia Mindenkinek köszönök Belérás Szolnokról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents