Szolnok Megyei Néplap, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-31 / 306. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. DECEMBER 31 A város címere. Szent Márton kettéhasltja köpenyét, hogy megossza az elébe került didergő koldussal. Kunszent- márton a várossá nyilvánítással egyébként „feliratkozott” a Márton nevét viselő európai városok hosszú listájára. Közei négyszáz európai település viseli ezt a nevet, s a tervek szerint a közeljövőben megrendezik a Márton- városok nemzetközt találkozóját. Az Elnöki Tanács 37/85. sz. határozatával 1986. január elsejétől várossá nyilvánította Kunszentmártont. A csendes öröm mindig többet ér a gyorsan múló lelkesedésnél. Különösen ha nem üres ideákhoz, szólamokhoz, hanem tényékhez kötődik. A valóságnál nincs nagyobb mozgatóerő. Valami ilyesmi fogalmazódott meg a krónikásban jártában-kelté- ben a Körös partján, Kunszent- mártonban. Még közelebbről: először az ottani piacon. Ha valamit meg akarsz tudni a maga valóságában, akkor legelőször a piacon érdeklődj! A piac ezer fül, ezer nyelv! — mondták a bölcsek az ókorban. Ez most is igaz. Hogyan fogadták az emberek a hírt: „Kunszent”, város lesz. ígérik, bevezetik a gázt. Az nagyon jó lesz: az tudja igazán, mit jelent az, aki rossz szenekkel kínlódik, magyarázta krumpliVásár- lás közben egy termetes asz- szonyság. Odaszólt a „szomszéd” a gúlába rakott káposzta mögül: Hallom, maguk szolnokiak mennyit mérgelődnek a telefon miatt. Pedig ott azért jobban lehet mozogni, autóbuszok járnak keresztül kasul a városofl. Meg a taxi is, annyi, hogy Tiszát lehetne velük ré- keszteni. Nálunk Kunszenten azért sokkal körülményesebb a közlekedés. Hogy ezt miért mondom: a posta miatt. Épül az új posta. Hallom, négy-e vagy ötszáz új telefon lesz, úgyhogy még a külterületekre is jut nyilvános állomás. A piac őrzi a régi hagyományokat. Nemcsak — „divatjamúlt” termékek, eszközök — sülttök, vagyis kerVoltunk mi már város, mondják, de a kettő egy napon nem említhető. Nem fonják kolbászból mifelénk se a sövényt, de ami igaz, az igaz, egyszerre még ennyi minden sohse épült nálunk, mint mostanában. Ez a kun város Jász A köznyelv egyszerűen csak Kunszentnek mondja a város nevét. A váradi re- gestrum — oklevéljegyzék — 1215-ben már Marton falu néven említi. A pásztorok védőszentjéről Szent Mártonról kapta talán a nevét? IV. Béla királyunk a kunoknak ajándékozta ezt a területet, de a török hódoltság idején lakói állandóan fogytak, elnéptelenedett a Körös-parti falu, — pusztaként tartották nyilván egészen 1717-ig. Ekkor jászapá1895-ig pedig rendezett tanácsú város, élén a polgár- mesterrel. Rabeltisok földje Ki hinné, hogy ez a folyókkal, holtágakkal szabdalt, kiserdőkkel ligetekkel tarkított békés, a környékbeli homokon jó bort termő vidék népe mindig milyen rebellis volt történelme során. Nem tűrték el a tatárokat, a törököt, az idegen telepeseket, s amikor ügyüket veszni látták inkább elvándoroltak. Később kifizették a megváltást a Német Lovagrendnek; 1745- ben a földigénylők majd 20 ezer forinttal járultak hozzá a Jászkunság visszaváltásának költségeihez. 1848-ban 140 tagú nemzetőrséget alakítottak, majd az átvonuló magyar seregek élelmezése mellett nyolcvan gyalogos és huszonhat lovas felszerelését is vállalták. A tavaszi hadjárat idején a cibakházi csata után honvédkórházat állítottak fel. 1881-ben a nincstelen, szegény nép hatalmába kerítette a városházát és Ipacs János vezetésével új tanácsot szerveztek. Néhány évvel később — miután az előző forradalmi megmozdulást fegyveresen elfojtották — megalakították a Munkás Olvasókört : szociális követeléseiket nem rejtették véka alá. Az első május elseje tömeges megünneplésétől évekig tilos volt a csoportosulás: kivételes állapotot vezettek be. 1897-ben az Almásy uradalomban robbant ki sztrájk. A Népszava 1900. április 12-i száma újabb megmozdulásról ír, s bejelenti, hogyKun- szentmártonban földmunkásegylet kezdte meg működését. Később a környékbeli Léderer uradalomban tagadták meg a munkát az aratók. 1919. március 27-én 42 tagú munkás- és paraszttatészpecsenye, vaslábas, kötőfék, stb. — kínálatában, hanem az a jó szokása is megmaradt, hogy itt az emberek, ismerősök és ismeretlenek, szívesen beszélgetnek egymással. Itteniek, szelevényiek, tiszakürtiek, „Cserkéből valók.” A tömören megfogalmazott hivatalos dokumentumok ismerete nélkül mondták el, hogy „Kunszent” csak a környék felemelkedésével együtt juthat előbbre. Nem lehet azt egyetlen naphoz kötni hogy egy város város legyen, morfondíroztak többen, az a lényeg, hogy az itteni vidéknek az igazi központjává váljunk, hogy érdemes legyen bejönni Kunszentre. Mennyire egybecseng ez a vélemény az urbanisztikai nézőponttal: a városi cím annak hivatalos elismerése, hogy a településnek gyorsabb, nagyobb léptékű fejlődésre van szüksége, hogy eleget tudjon tenni tájcent- rumi feladatainak. Ez egyben azt is jelenti, hogy Kunszentmárton nemcsak a városlakók, hanem a környékben élők — középfokú ellátásáért is felelős. Az új, négyemeletes postaépület nemcsak szép lesz, de jó Is. Értik ez alatt a kunszentiek, bogy megoldja hírközlési gondjaikat. A szolgáltatóház építése is jó ütemben halad. 1987 nyarán nyitnák meg a Patyolat üzlethelyiségét, a Tisza Cipőgyár mintaboltját, a fodrász szalont. Az üzletek fölött lakások lesznek. Az új gyógyszertár — fölötte kilenc lakás — átadási határideje 1986. szeptember 30. A felsoroltak a főtéren és környékén épülnek. tiak és jászaísószentgyör- gyiek telepedtek meg a mai város helyén. Kunszentmárton tehát lényegében nem kun, hanem jászetnikum, csupán a nevében viseli a hajdani kun eredetet. 1807-ben a település városi rangot és vásár jogot nyert, 1848-ig Kunszentmárton volt a Nagykunság kerületi székhelye, 1873-tól nács alakult, amikor arra volt szükség, csaknem háromszáz „kunszenti” jelentkezett a Vörös Hadseregbe. 1925-ben kommunista szervezkedésről ír a helyi sajtó, 1933-ban tüntetés volt a községben; közvetlenül a felszabadulás után 1944. október 9-én megalakult a kommunista párt helyi szervezete, 1948-ban pedig 75 holdon, 12 taggal a Zalka Máté Termelőszövetkezet. Ez utóbbi évek már a máiba vezetnek. A cóhek utódai Kunszentmárton iparában a termelési érték előállítása több mint 90 százalékban nem önálló üzemekben, vállalatoknál, — a Pannónia Szőtrmekikészítő és Konfekció Ipari Vállalat 4. számú gyára, a Beton- és Vasbetonipari Művek helyi gyára, a martfűi Tisza Cipőgyár helyi üzeme — történik. Az üzemek termelési szerkezete Így alapvetően a központi vállalat igényednek megfelelően alakiát. A felsorolt üzemek csaknem kétezer embernek adnak munkát. — az iparban foglalkoztatottak csaknem háromnegyedének, a munkaképes korúak egyharmadá- nak. Rossz lenne arra még gondolni is: hol találnának a „kunszentiek”, a környékbeliek munkát, ha a vidéki ipartelepítés utolsó szakaszában nem kapta volna meg a Körös-parti település ezt a három nagyüzemet! De nincsen öröm üröm nélkül! A nem önelszámoló nagyüzemek a település fejlesztéséért csak nagyon „beha- tároltan” — nem a jószándékon múlik — tudnak valamit tenni. Sajnos például a Pannóniában a bérszínvonal is elmarad — bár jelentős a javulás — az „anya- vállalaté” mögött, pedig a „céh” másik három gyára legfeljebb együtt termel annyit, mint a kunszentmártoni egyedül. Termékeik jó fele részét — irha és panofix — Nyugat-Európá- ban adják el. A kunszenti gyár telepítése „telitalálat” volt, nemcsak a munkaerőhelyzet megközelítéséből, de a nagy múltú helyi szűcsmesterség okán is. Az 1852. évi összeírás ötvennégy szűcs iparos nevét sorolja fel, de már ott voltak a szűcsmesterek az 1765-ben alakult első céhben is. Az új gyárban, amely 1967-ben a Betekints csárda és a régi malom helyén épült fel, volt már olyan év, amikor egymillió bárány- bőrt és 150 ezer juhbőrt dolgoztak fel. Nem túlzás a mái Kunszentmártont a szőrmeipar honi fellegvárának titulálni! Az alapítás évében 11 kunszentmártoni szűcsmester kezdte itt a munkát, ma már ezernél többen dolgoznak a „Pannóniában”. „Frank Ekszedi” hagyatéka „Frenk Ekszedi” Ecsédy Ferenc asztalosmester Amerikas" neve. Az Érparton született 1891-ben, Tittel Károly asztalosmesternél tanult szakmát, majd egy lett a „kitántorgottak” közül. Az első világháború kitörésének hírét már New Yorkban hallotta meg. Mindvégig asztalosként dolgozott, s haláláig — 1980-ig — hallotta a ikolomp szavát. 1964-től jónéhányszor hazalátogatott. s a szülővárosának ajándékozta gazdag, 400 oldalas visszaemlékezését, amely elsősorban Kunszentmárton századforduló körüli éveiről kútfőértékű munka. A múlt század legvégén még 60 szakma mesterei, segéded dolgoztak a Körös- partján. Volt — többek között, hogy csak a ma már szinte ismeretlen mesterségeket említsük — pintér, tálas, gyertyaöntő, szitás, szappanos, gombos, fésűs, pipás, de már megjelentek a gépészek, a lakatosok, számos ma is élő mesterség mí- velői is. Mindnek külön-kü- lön cégjelzése. „Ahogy ót- mégy a Körös-gátról a Mátyás király utcába, az a hosszú épület, abban volt a szíjgyártó. A régi mester volt Cseuz nevű. Márkus elvette annaik a lányát. Szíjgyártó legény volt. Akkor ő vette át azt az üzemet. Ott volt egy tábla; Márkus Gyula szíjgyártó. De volt egy festmény, egy ló és a lószerszámok, hám. gyeplő, minden ráfestve... A tímárnál meg egy bőr jelzés volt. Egy kidolgozott bőr, látszott, hogy hol volt a feje, lábai” — írja Ecsédy Ferenc. A kunszentmártoniakban mindig erős szándék ólt, hogy híradással legyenek önmagukról, megőrizzék múltjuk emlékeit. A hely- történeti kutatósóknak jelentős hagyományai élnek. Nagy érdemei vannak a honismereti munkában a közelmúltban elhunyt tudós-tanárnak, Turcsányi Istvánnak. Évtizedes álma, hogy Kunszentmártonnak múzeuma legyen, néhány hónappal ezelőtt valósult meg. Figyelemre méltó, hogy Kunszentmárton mindig mennyire ipvekezett betölteni a tájcentrum funkcióját a szellemi életben is. Ennek egyik példája a Tiszazug kutatással összefüggő. 1972-ben kezdődött honismereti tanácskozások sorozata, a Tiszazugi Füzetek megjelentetésének ösztönzése. 1972-től napjainkig több mint százhúsz helytörténeti és félszáznál több néprajzi, tudományos kutatásra épülő előadiás hangzott el az őszi összejöveteleken, amelyek írásos anyaga a Helytörténeti Múzeumot gazdagítja, de számos közülük megjelent az említett kiadványokban. Kunszentmárton Szelvénnyel együtt tizenkétezer lakossal kanta meg a városi rangot. Nemcsak a cím, de a hely is kötelez. A ..bolygók” a Tiszazug-béli falvak és más települések ugyanis mielőbb igazi városi funkciók sugárzását váriák Kunszentmártontól. A környéken „kézközeiben” ugvanis nincs más város. De mennyire állja maid a próbát „Kunszent”? Külső képe alapján már csakcsák. Ennek az sem mond ellent hogy a közelmúltban az esőzés, belvíz következtében csaknem 200 ház rongálódott meg. De több mint 500 új lakás épült 10 év alatt, az állomással szemben, a vásártér helyén új város él a régiben, szép nagy iskolával, óvodával, bölcsődével, rendezett utakkal. Egy kis séta _ B izonyára mindenkit meglep, „megfog” a város főterének szépsége. Öröm ez is, dehát ez többé-kevésbé minden kisvárosiban így van: a főtérre sokat adnak. De mi van a „végeken”? Ha Öcsöd irányába megyünk, a műút bololdalán egy új városrész első szép házait látjuk. Sikerült letörni a magas telekáraikat, 100 házhelynek valót közművesítettek ezen a részen, szinte hívták az építkezőket. Jöttek is: 1984-ben például közel 45 millió forint a lakásépítésre adott hitel, duplája az öt évvel ezelőttinek. Az Öcsödnek tartó útról jobbra kanyarodva — jó műúton — az üzemek, vállalatok új, korszerű épületeit, telephelyeit láthatjuk, majd eljutunk a szennyvíztisztító telepig, ahol új építkezés, a fejlesztés harmadik üteme kezdődik. Sokatmondó a városkép akikor is, ha Szentes felől jön az utas, a régi, előibb- utóbb elmúlásra ítélt kis házacskák szinte eltörpülnek, elbújnak a szemre is mutatós, láthatóan korszerű tervezésű családi házak között, mögött. A szentesi út másik látványossága a téglagyár rekonstrukciója, több száz millió forintba kerül. Kunszentmárton sohasem volt álmos város. Történelmi hagyományokban gazdag / iskolaváros volt már akkor is, amikor még községnek is kicsi volt. 1718-tól vált rendszeressé az Iskolai oktatás, 1838-ban épült a ma is meglévő emeletes iskola, 1910-ben pedig polgári iskola létesült. 1946-ban a parasztdolgozók tanítóképző intézete nyitotta meg kapuit a Körös partján, amely a jászberényi tanítóképző részeként 1951-ig működött. Az intézmény, miután betöltötte hivatását óvónőképzővé alakult, s néhány év alatt 130 képesített óvónőt nevelt. 1953 óta van gimnáziuma a településnek. a szakmunkásképző intézet pedig 1973-ban talált végleges otthonra, akkor adták át rendeltetésének az iskola szép és praktikus épületét, amelyet most két tanteremmel bővítenék. A közelmúltban a Killián lakótelepen épült a már említett modern általános iskola. A városkép talán Szolnok felől jövet az öreg hídról — amely bizony már gyengélkedik! — a legmegkapóbb, leghangulatosabb. Megakad a szem a volt járási hivatal impozáns székházán. De szép épület! — mondja a vándor. Mi van benne? A kérdés már eldőlt, hogy mi lesz benne: a művelődés hajléka lesz, talán színpaddal, gyermekkönyvtárral, klubszobákkal. S ezzel a tartalommal töltve lesz igazán szép a kunszenti főtér. Tiszai Lajos Fotó: T. Katona László Egy arehiy kúp a helytörténeti múzeumból. Kikötni készül a Jó óreg gőzhajó a kunszentmártoni kikötőben. Az 1940-es évek végéig éléri"; hajóforgalom volt a Körösön. S amiért még érdemes figyelmesen megnézni a régi fotót: a folyó vize olyan tiszta volt, hogy a füst úgy látszott benne, mint a tükörben „Városszéle” a 45-Os At mentén Város a Körös partján
