Szolnok Megyei Néplap, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-31 / 306. szám
1985. DECEMBER 31 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Önnek milyen éve volt? Haldoklik az esztendő: még néhány óra, és az idei kalendáriumok, naptárak végleg a polcok, az asztalfiókok mélyére, esetleg a szemetesvödrökbe kerülnek. Kiolykor bánatot hozott az elmúlt 365 nap. Megyénk különböző foglalkozású, életkorú lakóitól arra keressük a válaszokat: vajon emlékeikben hogyan él tovább az elmúlt tizenkét hónap, milyen évnek számit 1985? Rangot a magánépftkezóanek flz év lakóháza — a lakóházak éve A Szolnok Szegfű utca 9 számú ház nek jót, örömet, kinek Se eperfát, se vizsgabiztost... Kirply Ferenc, a BHG kunhegyes! gyárának műszerész szakmunkása: — Nekem az esztendő afféle se jó se rossz nem volt, hiszen részben mást vártam tőle. Például azt, hogy mivel már 21 éves múltam, megérkezik a katonai behívóm. Annál is inkább, mivel egykori osztálytársaim, cimboráim egy része már le is szerelt, miközben rám, az „öregre” még sor sem került. De hát azt mondják, nincsen olyan baj, amelyikhez valamilyen formában ne társulna öröm is. Udvarolok egy helyes kislánynak, és ha már a seregnek nem kellettem, úgy tűnik, neki igen. Elhatároztuk, hogy összeházasodunk a nyáron. Ha időközben mégis megérkezne az a kis levél, most már megpróbálok halasztást kérni. Kinéztünk egy csendes helyen fekvő olcsó házat, amelyiket szeretnénk otthonunkká alakítani, ösz- szességében azért még egy dátum inkább kellemessé változtatja az évet: ez pedig június 22. Ekkor sikeresen levizsgáztam A és B kategóriájú gépjármű vezetésből. Mégpedig első nekifutásra, és korábban hiába húztak a srácok: se eperfát. se vizsgabiztost, de még egy sündisznót se ütöttem el. Kiss Gyuláné, a Kisújszállási Faipari Vállalat szb-titkára: — Társadalmi munkában végzem ezt a megbízást, és az idén is többször elhatároztam: elég volt a koflikasokból, az ütközésekből, lemondok. Hogy mégis maradtam, annak az az oka. hogy egyetlen kivétellel mindenki rám szavazott a választáson. Ha a munkahelyemet nékem; kívánoml mind a kétszáztizenkilenc dolgozónak: sose legyen rosszabb évünk. Ha meglesz az év végi tizmillió forint nyereségünk — és erre minden reményünk megvan — ez az öt százalék bérfejlesztés helyett kilencet jelent. Igaz, ehhez dolgozni is kellett, és majd kell is még: nem is keveset. Az is a jó oldal számláját erősíti, hogy a berekfürdői üdülőnkben az idén öt nagycsaládos dolgozónk nyaralhatott ingyen a gyermekével. Ezt a kezdeményezést jövőre is szeretnénk folytatni. A magánéletünket szemcsére elkerülték a nagyobb bajok: mindketten keményen dolgoztunk mindenért, amit itt lát a házban. Derű és árnyék vegyesen Kiss István 59 éves csatornaőr, akivel a tiszaderzsl határban levő tanyáján beszélgettünk. — Tévedés ne essék, ez a gyönyörű, isten háta mögötti tanya — ahová 34 éve költöztünk az asszonnyal — nem a mienk, szolgálati lakás. Igaz, a jövő esztendő lesz az utolsó, amit itt töltünk. A feleségem háztartásbeli, és ötezer forint körül kerül havonta az asztalra. A két fiunk már kirepült. családot alapított: az egyik Derzsen, a másik Kecskeméten lakik. Az idén akad derű is, meg ámvék- is, vegyesen, akár az időjárásban. A szőlőnk nem tetszhetett a jégnek, mert alaposan elverték a babnyi, galambtoiásnyi szemek a tőkéket de még a ház körül is derekasan kicsiokézték a kukorica levelét. Igaz. haszon is volt. hiszen a két tehén havi tejhozama nésv. négy és félezer forintot jelentett. meg a két borjút is sikerült eladnom 17 ezerért. Hogy jó órában valljam meg, én 59 (éves lékemre nem voltam táppénzen, és ami nem 'utolsó: ehetttem, ihattam ’85-ben is mindent, ami jólesett. Már a villanydrót is a tanyáig ér, így vettünk egy kis televíziót, és az anyjukom alig várja, hogy végre jó műsor kezdődjék, így végre más hang is hallatsszon a szobában, mint a miénk, mert bizony a legközelebbi szomszéd sem kevesebb, mint két és fél kilométerre lakik tőlünk. Csaknem mindent elértem Gál Zoltán, jászladányi növénytermesztési brigádvezető: — Ebben az évben rögtön az aratást követően megtisztelő feladatot kaptam: ideiglenesen engem bíztak meg a termelőszövetkezet nehézgéptelepének az irányításával. Hirtelen a nyakamba szakadt a felelősség, amelyet azzal érzékeltethetek leginkább, hogy míg brigádvezetőként tizennégy munkatársamat kell irányítani, addig kerületvezetőként negyvenhatot. A „nehézgépeseknél” voltaképpen aratás után kezdődik az igazi hajtás, hiszen indul a vetés és más talajmunka. Bevallom, a feleségem nem örült túlságosan a többletfeladataimnak, hiszen kora reggel elköszöntem tőle és a kislányomtól, aztán csak késő este találkozhattam velük. Jövőre lejár a megbízatásom, ugyanis jött hozzánk egv fiatal diplomás, aki átveszi a kerület vezetését, és én ismét egyszerű brigádvezető leszek. Gondolom, az elmondottakból is kiderült már, hogy meglehetősen mozgalmas évem volt. Nyilvánvaló, hogy a feladataimat képtelen lennék teljesíteni a kiegyensúlyozott családi háttér nélkül, amelyet a feleségem teremt meg. Szép családi házban lakunk, kényelmes körülmények között. Azt hiszem, csaknem mindent elértem, amit a magamfajta huszonnyolc éves ember elérhet. Kisbódi Imréné jászberényi hírlapárus: — Rendkívül forgalmas helyen, a Lehel Vezér Gimnázium mellett áll a pavilonom, a nyitástól a zárásig nem sok időm van merengeni azon, milyen is volt nekem az 1985-Ö«: év. De ha már rákérdezett, meg kell mondanom, akadt azt életemben örömtelibb időszak is. Az idén a magánéletemben zűrök keletkeztek, most folyik a válóperem. Egyelőre fogalmam sincs, mi lesz ezután. Van egy fiam és egv lányom, ők jelentik ,3 legnagyobb örömet számomra. A munkám? Két évvel ezelőtt kezdtem el a hírlap- árusítást és megkedveltem. Jó tudni, hogy vannak törzsvevőim, akik régi ismerősként köszöntenek, nemcsak amikor a kis ablak mögött ülök. hanem az utcán is. ha találkozunk. Egyébként 1985-ben nagyjából a múlt évihez hasonló forgalmat bonyolítottam le a pavilonban, vagyis mindent összegezve semmi különös nem történt velem, leszámítva persze a magánéletem zökkenőjét. Abban bízom, hoav a jövő esztendőt boldogabban tölthetem el. TŰI a hullámvölgyön Hajós Ferenc orszáeCTvíí- lési kéoviselő. a Törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalat igazgatója: — Nekem ..bolond” évem volt. Mit tagadjam no, tényleg az volt. De finomítsuk úgy, hogy sok eseménvt. fordulatot hozott. Akadt köztük olyan is. amit szívesen elfelejtenék. Ma is borsózik a hátam, ha arra a március 12-i napra gondolok. A gépház próbaüzemelése közben tűz ütött ki, egy szerelő vállalat dolgozója okozta. Látott már 8 méter magas lángokat? Addig én sem. A közepén meg két hegesztőpalack. Gondolhatja, bármelyik pillanatban levegőbe röpülhettünk volna. Akadt köztiszteletben álló dolgozónk, aki a közeibe se jött. És volt nem egy, nem kettő, aki meg kérte, hogy locsoljuk le a ruháját, ő bemegy a tűzbe. Féltem? Persze, hogy féltem, mindenki félt! De az alatt a két perc alatt, amíg rohantam lefelé, átvillant az agyamon: ég az üzem? Igen, ég. De akkor is én vagyok az igazgató. A kapuból nem kiabálhatok, hogy emberek, gyerünk oltani. Na, evezzünk békésebb vizekre! Az elmúlt tízegynéhány évben a magaslatokat is meghódította, de a mélypontokat is megjárta vállalatunk. Annak örülök, hogy a dolgozók nagyon becsületes, nagyon következetes összefogásával a mélyponton túljutottunk. A hullámvölgyben a kényszer, a szükség összekovácsolta a kollektívát. Megyei viszonylatban nem, itt Miklóson nagy- vállalatnak számítunk, több mint ezer dolgozónkkal. Közülük hétszázan törzseár- datagok. Máius óta vállalati tanács irányít. Most az a dilemmánk, hogy tartalommal töltsük meg ezt a vezetési formát. A vállalati tanácsban a munkás képviselőket is „helyzetbe kell hozni”, hoav értsék az összefüggéseket, hiszen ez elengedhetetlenül szükséges a véleménynyilvánításhoz. Az idén családi házat építettünk. Ez a házépítés ugyancsak alaposan formálta a szemléletemet, saját bőrömön éreztem a mai magyarországi házépítők összes gondját, baját. Rájöttem, hogy a munkahelynek nemcsak az anyagi támogatása — a vállalati kölcsön — számít, de minden eszközzel. szerszámmal, segíteni kell az építőknek. Mert máshoz kihez forduljon? Nem adom fel Budavári Éva, a Szolnoki MÁV MTE aerelvhaiítója: — 1967 óta. amikor először indultam versenyen, ez volt a legsikeresebb évem. Örömöm októberben lett teljes, akkor költözhettem be jelenlegi garzonlakásomha. Eddig Abonyból iártam át a Járműiavítóba. ahol utókalkulátorként dolgozom. Egv sportoló győzelmét hajlamosak vagyunk eevéni sikerként elkönyvelni, de én tudom, hoav 18 év kitartó munkája mellett nagyon sok ember jóindulatú segítsége is hozzáiárult a kiemelkedő szerepléshez. Mindenekelőtt Majercsik Lászlót említeném, aki az első nerctől irányítja a felkészülésemet. Sok biztató szót kanok kollégáimtól is. s a vállalat '« mindent megtesz, hogv minél jobb eredményeket érhessek el. Sajnos nemrég az egyik edzésen megsérültem. Jobb lábfejem szalagszakadása kényszerít ..pihenésre”. Sokan segítenek most is. Versenyzőtársaim hordanak kocsival, mert az edzést a gipszpakolás ellenére sem hagytam abba. csak csökkentettem. Nem tagadom. jólesik a népszerűség néhány aoró, de nagyon kedves megnyilvánulása Komolyabban csak februárban kezdhetek el dolgozni. Szeretném megvédeni a bajnoki címem, célom a 60 méter feletti eredmény. Sérülésem — néhány kétkedő szerint — veszélyezteti sportpályafutásomat. Elsősorban nekik üzenem: nem adom fel! DSzM—BJ—E—SzGy— Van, aki talán túlzó megtiszteltetésnek tekinti, hogy a művészetek közé emelik az építészetet — különösen az elmúlt évtizedekben produkált alkotásai alapján —, de a helye mégis ott van. Leginkább az „egyenruhába bújtatott” lakótelepeket, a városok és a falvak eltorzult képeit kérik számon az építészektől a laikusok és hozzáértők egyaránt. Az építményeket, tereket látja, használja mindenki, akaratlanul is minősíti kellemes vagy kellemetlen közérzetével. Lélektelen skatulyák jelzik a városok mai építészetét, a faluról pedig sokáig megfeledkezett a szakma. Házgyárak ontották a majdnem kész lakásokat, és a tervező legfeljebb a lehetséges változatokkal kombinálhatott. Igaz, felépült másfél millió lakás, és az előbbiekkel összevetve ez óriási eredmény. A 70-es évektől pedig az állami lakásépítés fokozatos háttérbe szorulásával megnőtt a magánlakás-építés szerepe. Ma már a lakások négyötöde ilyen formában készül. Az egyhangúságot felválthatja a sokszínűség, nem lehetetlen a sajátos igények kielégítése, és ha a tervezők felnőnek a feladatokhoz, akkor valóban lakható otthonok nőnek ki a földből. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium a magánlakás-építés rangjának, szakmai elismerésének növelése érdekében két évvel ezelőtt meghirdette „Az év lakóháza” pályázatot. Első alkalommal az országban 250 pályázatot értékeltek, a legjobbak között Szolnok megyei tervező munkája is sze repelt. Nagy István, a Szolnok Megyei Tanács Tervező-Beruházó Vállalat dolgozója a munkája mellett lassan 20 éve folytat magántervezői tevékenységet. Az építészmérnöki diplomát nem szerezte meg, de építésztechnikusként a megye legjobbjai között emlegetik. Két éve a megyei pályázat első két díját az iltala tervezett lakóház nyerte. A bíráló bizottság így indokolta Skrób Béla és Fü- löp István Szolnok, Szegfű utca 9 számú kétlakásos családi házát: „Az épület értéke, hogy jól szervezett alaprajzával, kedvefeő térkapcsolatával, szerény, de ízléses megjelenésével a gazdaságosan megvalósítható lakóházak egyik mintája lehet”. — Soha nem törekedtem különleges megoldásokra, erőltetetten egyedi megjelenésre. A funkció, a szerkezet, az esztétikum terén rend legyen az épületben, számomra ez a legfontosabb. A tervezés során is erről győzködöm legtöbbet a megrendelőimet, mert nem lehet „büntetlenül” kiragadni az egyiket a többi rovására. Tavaly a 19 beérkezett pályázat közül a Csák Józséf, jászberényi építész üzemmérnök által tervezett lakóházat ítélte legjobbnak a bizottság. Baranyi József, Jászberény, Álmos utca 9 számú tetőtér-beépítéses háza kiemelkedik a szomszédos régi, ütött-kopott parasztházak közül, nemcsak méreteivel, hanem fehér falés sötétbarna falfelületeivel, egész megjelenésével. Bár a kiírás a környezettel való szerves kapcsolatot is számon kéri, ebben az esetben az épület érdekében eltekintettek ettől. Részlet a bírálatból: „A lakóház kulturált megjelenésű, részleteiben is átgondolt építmény. A lakás fűtése és világítása modern, újszerű. A nappali és étkezőkonyha összenyitása, valamint a galéria kialakítása mértéktartó, kellemes... Csák József 1971-ben kapcsolódott be a magántervezésbe, azóta sokat változott az építtetők ízlése, igénye. Az egyszerű tömegű épületek helyett ma jobban kedvelik a mozgalmas felületeket, az anyagok is nemesedtek (erre a választék is lehetőséget ad). — Egyre több olyan megrendelőm van, aki az alapvető igények tisztázása után rámbízza a tervezést, és nem ragaszkodik az odahaza kockás papíron „kiszerkesztett” családi fészekhez. Két-három vázlat után kialakul az előírásoknak megfelelő, az építtetőnek és nekem is tetsző elképzelés. A Szolnok Megyei Tanács VB építési és vízügyi osztálya az elmúlt hetekben ismét meghirdette „Az év lakóháza—1985” pályázatot, melyre az 1981 óta elkészült hagyományos és csoportoskorszerű családi házak, társasházak, lakóépület-bővítések, korszerűsítések küldhetők be. A helyszínrajzokkal, hőtechnikai számítással, fényképekkel kiegészített műszaki terveket 1986 március 15-ig kell az osztályra benyújtani. A szakemberekből álló, kilenctagú bizottság értékelése alapján májusban lesz a díjkiosztás. Az első díj 25, a második, 12, a harmadik 8 ezer forint, illetve emlékplakett, oklevél. A bíráló bizottság a teljesen kész épülettől egyszerű, tiszta alaprajzi elrendezést, használhatóságot, gazdaságos, nem hivalkodó építészeti megoldást, igényes, terv szerinti kivitelezést követel meg, mérlegeli a kerttel kialakított kapcsolatot, a környezetés sötétbarna fafelületeivel, kedést. — Azt szeretnénk, ha a legjobb tervek, legszebb épületek érkeznének be a megyéből — mondja Kis Sándor osztályvezető-helyettes a megyei pályázat egyik szervezője. — A bizottság egybehangzó véleménye szerint eddig távol maradtak az igazán jó, példamutató lakóházak. A fődíjat ezért nem is osztottuk ki. A beérkezett pályázatokban voltak dicsérendő megoldások, de csak néhány emelkedett a középszerűség fölé. Ezért most a tanácsok építésügyi dolgozóit is bevontuk, érdekeltté tettük az alkalmas épületek felkutatásában. Egyébként a pályázat neve is mutatja, hogy a lakóház kapja a díjat, tehát a tervező, építtető, kivitelező közös munkája méretik meg a versenyben. Az első két helyezett pedig országos pályázaton is szerepel. Mészáros János megyei főépítész a megye mintegy száz magántervezőjétől a tipikusan alföldi építészeti hagyományok őrzését, továbbvitelét várja. Mint mondja, ebben a tervezőnek csak ritkán partnere az építtető, akitől a megrendelés és a fizetség függ, és a hatóságok sem állnak mindig a helyzet magaslatán. Így sokszor csak a véletlen produkál harmó- nikus, tömegében megegyező, részleteiben gazdag új utcaképet. A Magántervezési Szakértő Bizottsághoz (MSZB) évenként 1200—1300 terv érkezik bírálatra. Az elnök, Hain- fahrt Márton szerint jobbára alacsony színvonalú, igénytelen tervek felett kell ítéletet mlondaniuki, és természetesen ezek adják a pályázat alapját is. Nincs még rangja a magántervezésnek, mert az építészek alkotói igényét a családi ház tervezése ezidáig nem elégítette ki, legfeljebb pénzszerzés, rutinmunka volt számukra. A minisztériumi kezdeményezés mindenképpen megindított egy folyamatot, mert az állami építések szakmai, társadalmi elismerése mellett a magánépítkezést is kiemelte a feledésből. Szolnok megyében is nagy volt az érdeklődés a tervező vállalat aulájában kiállított pályaművek és a díjazott épületek iránt. Az általános építészeti kultúra ettől ugyan még nem emelkedik rohamléptekkel, de a jól példa bizonyára nem marad hatástalan. Lukácsi Pál Jászberényben az Almos ntca 9 szám alatt álló díjnyertes családi ház belső része
