Szolnok Megyei Néplap, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-31 / 306. szám
Nemzetközi Körkép 1985. DECEMBER 31. Kongresszusára készül az Észt Kommunista Párt A köztársaság érdeke az egész ország érdeke Bruno Saul az Észt SZSZK Minisztertanácsának elnöke Szovjet-Észtország alkotmánya kimondja, hogy a köztársaság gazdasága része a Szovjetunió egységes nép- gazdasági komplexumának. A szövetségi köztársaságok közötti árucserét, az importot és exportot, a különböző erőforrások elosztását az egyenjogúságon és a kölcsönös előnyökön alapuló terv szabályozza. Nem az egyes regionális gazdaságok mechanikus összevonásáról beszélünk, hanem soknemzetiségű államunk különböző regionális lehetőségeinek harmonikus összehangolásáról. Méretei ellenére Észtország (amely a Szovjetunió területének 0,2, lakosságának 0,5 százalékát adja) tisztes helyet foglal él az ország egységes népgazdasági komplexumában. Fejlett a köztársaság ipara és mezőgazdasága is, amely főként tej- és hústermelésre szakosodott A gazdaság vezető ága a nemzeti össztermék majd kétharmadát előállító ipar. A jelenlegi, 1981-től 1985-ig tartó ötéves tervben a köztársaság népgazdaságába fektetett összegek nagyrészét az ipar kapta. Mivel az ex- tenzív iparfejlesztés tartalékai gyakorlatilag kimerültek, a befektetések főleg az ipar műszaki újrafelszerelé- sére irányulnak. Napjainkban, amikor a városiasodás következményeként a köztársaság munkaképes lakosságának csak 12 százaléka maradt a falvakban, észrevehetően csökkent a munkaerő vándorlása a városok felé. Az ipar és a mezőgazdaság tehát hasonló feladat előtt áll: a termelés jobb megszervezésével és a munkatermelékenység növelésével kell továbbfejlődnie. Az észt mezőgazdaság belterjességének érzékeltetéséhez elég megjegyezni, hogy azonos foglalkoztatási arány mellett, sok mezőgazdasági termék egy lakosra jutó termelésében Észtország megelőzi a mezőgazdaságilag fejlett Finnországot. 1984- ben például Finnország lakosonként 63 kilogramm húst termelt, ugyanakkor Észtország 139 kilogrammot; Finnország 625 liter tejet, míg Észtország 818 litert. Megjegyezzük, hogy több mezőgazdasági termékből, köztük húsból, Észtországban a fogyasztás is jóval nagyobb, mint Finnországban. Ügy véljük, hogy ezeket a sikereket a kollektív gazdálkodási formának, a mező- gazdaság szakosításának, nagyfokú gépesítésének és energiaellátásának köszönhetjük. Megvan a maga szerepe a köztársasági szintű agráripari komplexum létrehozásának is, amely a fölösleges irányítási szintek megszüntetésével egybefogja a mezőgazdaság és a kapcsolódó ágazatok irányítását. Nem mondhatni azonban, hogy a mezőgazdaság helyzete teljesen kielégítő. Az agráripari komplexum tudományos-műszaki fejlesztésének meggyorsítása egy sor fontos feladat megoldását követeli az előttünk álló, 1986-tól 1990-ig tartó ötéves tervben. Bővítenünk kell az olyan mezőgazdasági gépek gyártását, melyek alkalmazhatók köztársaságunk és általában az észak-nyugati országrész nehéz, köves talajaira. Ahhoz, hogy viszonylag magas termelékenységi szintet érjünk el a tejtermelésben, a sertés- és baromfitenyésztésben, különös gondot kell fordítani a takarmányok tápanyag-összetételére, fehérje- és aminó- savtartalmára. Mindezt figyelembe vesz- szük a küszöbön álló ötéves időszakra vonatkozó terveinknél, de egyetlen köztársaságnak nincs ereje mindenhez. Ezért az említett feladatok megoldásában segítségünkre sietnek más köztársaságok tudományos intézetei, mezőgazdasági gépgyártó és takarmányelőállító üzemei. A köztársaság és az egész Szovjetunió gazdaságának hasznára fejlődik Észtország ipara is: a gépgyártás (különösen a műszer-, az elektrotechnikai, és az elektronikai ipar kevés fémet igénylő szektorai), a könnyűipar, a tej-, a hús- és a halfeldolgozó ipar. 1985-ben köztársaságunk adta a Szovjetunió exkavátorgyártásának 5 százalékát, villamosmotor-gyártásának 4, papírtermelésének 1,7, pamutszövetgyártásának 2,5, állatzsiradéktermelésének 2,1 és halkonzervgyártásának 7,9 százalékát. Figyelemre méltó a köztársaság részesedése a Szovjetunió külkereskedelmében is. Észtországból több mint száz országba exportálunk iparcikkeket, s ennek során az export 30 százaléka a nagy versenyt jelentő fejlett ipari országokba irányul. Exportálunk exkavátorokat, gáz- és olajégőket, vezetékeket, textil- és kötöttárut. A köztársaság ipara ugyanakkor számos problémával küzd. Csakúgy, mint a mezőgazdaság esetében, az ipari termelés növekedését is teljes egészében a munkatermelékenység növelésével kell biztosítani. Élesebben vetődik fel a nyersanyag-, fűtőanyag- és alapanyag-takarékosság kérdése. Gyorsan változik a termelés szerkezete, ami miatt némi aránytalanság keletkezik az egyes ágazatok között. Szerintünk ezeknek a problémáknak a fő megoldási módja a tudományosműszaki haladás meggyorsítása, amelynek ütemét egyelőre a kelleténél lassúbbnak tartjuk. Meg kell jegyezni, hogy ha Észtországnak csak saját forrásaira kellene támaszkodnia, szó sem lehetne a tudományos-műszaki haladás meggyorsításáról. Észtország évente 1,1 milliárd rubel értékű fűtőanyagot és nyersanyagot, 740 millió rubel értékű gépet, alkatrészgyártáshoz szükséges és egyéb műszaki berendezéseket kap. Több iparágunk kizárólag hozott nyersanyagra épült. De természetesen ez nem jelenti azt, hogy köztársaságunk az ország más területeinek számlájára él. A jelen ötéves terv során a többi szövetségi köztársaságból származó behozatalunk értéke éves átlagban 2,4 milliárd rubel volt, kivitelünk pedig csaknem ugyanennyi. Tehát mindenki számára előnyös elosztás folyik. Bár Észtország az iparilag fejlett, de fűtőanyagban, energiában és ásványkincsekben viszonylag szegény észak-nyugati országrészben helyezkedik el, hasznosítja saját természeti kincseit is; a palát, foszforitot és egyéb nyersanyagait. Nagyteljesítményű palatüzelésű hőerőműveinek köszönhetően a köztársaság az egy főre jutó villamosenergia-termelés- ben az élenjáró országok szintjére emelkedett. Azt hihetnők, hogy a megnövekedett energetikai nyersanyagkereslet körülményei között kézenfekvő lenne egyre több palát kitermelni a hőerőművek számára. Ezzel szemben évről évre több palát használnak fel vegyipari célokra. Ez előnyösebb Észtországnak is, az egész országnak is, és ami szintén nagyon fontos, ökológiai szempontból is sokkal jobb dolog. Nagyon óvatosak vagyunk az Észtországban található, legnagyobb európai foszforit- lelőhelyek kiaknázásának fokozásában is. A foszfor itt ugyanis több más ásványi kinccsel, például közel azonos mennyiségű palával és nagyobb mennyiségű mészkővel fordul elő. Az eddig javasolt kitermelési eljárások nem biztosítják a lelőhely komplex hasznosítását. Már több tervet elutasítottunk, mert nem voltak eléggé körültekintőek. Az elfogadható eljárásnak még egy követelményt ki kell elégítenie: a legkisebb mértékben sem veszélyeztetheti a közelben fekvő Lahemaa nemzeti park ökológiai egyensúlyát. Az Észtország viszonylag kicsi területén folytatott intenzív gazdasági tevékenység nem vezetett konfliktushoz az ember és a természet között. Köztársaságunk az országban elsőként fogadott el környezetvédelmi törvényt, 1957-ben. Észtország legértékesebb természeti tájain állami természet- védelmi területeket hoztunk létre, amelyek a köztársaság területének 7 százalékát alkotják. Környezetvédelmi munkára évi 50—55 millió rubelt folyósítunk. A most befejezéséhez közeledő ötéves tervben a nemzeti jövedelem az előirányzott 15,3 helyett várhatóan 19 százalékkal nő. Mi azonban nem vagyunk maradéktalanul elégedettek a tervidőszak eredményeivel. Többek között a kelleténél lassúbbnak tartjuk a lakosság reáljövedelmének növekedését Ezzel kapcsolatban Észtországban komplex programot dolgoztunk ki a közszükségleti cikkek gyártásának bővítésére, a szolgáltatások fejlesztésére és minőségének javítására. A programban gyakorlatilag minden minisztérium és más főhatóság részt vesz. a szocialista gazdaság fő célja ugyanis az, hogy mindenki javát szolgálja. (APN) Áprilisban a lengyel fővárosban újabb harminc évre meghosszabbították a Varsói Szerződés Szervezetének alapokmányát. A képen a tagállamok legfelsőbb vezetői az eseményen Nicaragua helyzete változatlan. Az Egyesült Államok az ellenforradalmárok támogatásával is mindent megtesz a törvényes sandinista kormány megdöntéséért. Tavaszi európai kőrútján Dániel Ortega államfő ugyanakkor meggyőződhetett arról, hogy a szocialista országok és a haladó közvélemény Nicaragua igazságos harca mellett áll. A képen: Moszkvában Mihail Gorbacsovval tárgyalt Ortega Az év eseményei képekben Bizonyosan emlékezetes évként vonul be a történelembe a búcsúzó 1985, hiszen egyrészt a sok kerek évforduló —a fasizmus feletti győzelem, hazánk felszabadulásának^ az ENSZ megalakításának negyvenedik évfordulója, a helsinki konferencia tízéves jubileuma — mellett számos nagy horderejű két- és többoldalú találkozó zajlott le. Másrészt ebben az esztendőben a szokásosnál is többször számoltak be a hírügynökségek tragikus merényletekről, természeti katasztrófákról. Kép- összeáiiításunkban a legemlékezetesebb eseményeket kívánjuk feleleveníteni. ! A megelőző évtizedekben összesen nem tárgyaltak egymással annyit a két Korea képviselői, mint az idén. A kapcsolatfelvétel leglátványosabb részeként a koreai háború óta először családlátogatásra is sor került Phenjanban, illetve Szöulban. A képen: a rokonlátogatókat elkísérő délkoreai művészeti delegáció tagjai a pan- mindzsoni demarkációs övezeten Véres tragédiába torkollott május végén a brüsszeli Heysel-stadlonban a labdarúgó BEK-döntő a Liverpool és a Juventus között. Még a mérkőzés előtt a két szurkolótábor (angol provokációra) összeveszett, s a kitört tömegverekedésben csaknem negyvenen meghaltak. Mint kiderült: a hatóságok sem álltak helyzetük magaslatán, ez a tény is meggyorsítja a belga kormányválságot... Hatéves szünet után újra találkozott egymással a két nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetője, s ez jótékonyan kihathat a nemzetközi kapcsolatok egészére is. A képen: a genfi csúcs egyik négyszemközti megbeszélése Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan között Klngisepp — foszforttlelőbely kiaknázása kfllszlni fejtéssel
