Szolnok Megyei Néplap, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-31 / 306. szám

1985. DECEMBER 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ülést tartott az Elnöki Tanács KárpátI Ferano az új honvédelmi miniszter A Népköztársaság Elnöki Tanácsa tegnap ülést tartott, Kádár János tájékoztatta a testületet ár. Rudolf Kirchschlügernek, az Oszt­rák Köztársaság szövetségi elnökének meghívására de­cember 11-én Ausztriában tett látogatásáról. Az Elnö­ki Tanács a tájékoztatót egyetértéssel tudomásul vet­te. A látogatás jelentőségét hangsúlyozva megállapítot- ta, hogy az hasznos volt és kifejezte a két ország za­vartalan jó kapcsolatát, elő­segítette annak további fej­lődését gazdasági, kulturális és más területeken. Ered­ményesen szolgálta a két. eltérő társadalmi rendszerű ország közötti jó viszony erősödését és az általános európai együttműködés ügyét. Az Elnöki Tanács a gaz­dasági és polgári jogi társa­ságok, valamint gazdasági munkaközösségek tevékeny­ségének segítése érdekében és tulajdonszerzési lehetősé­gük bővítése céljából módo­sította a Polgári Törvény- könyv egyes rendelkezéseit. A testület törvényerejű rendeletet hozott a nem la­kás céljára szolgáló épít­mények adójáról. Az 1986. január 1-én életbelépő jog­szabály végrehajtását rész­letes pénzügyminiszteri ren­delet határozza meg. Az Elnöki Tanács módosí­totta a kisiparról szóló 1977. évi 14. sz. törvényt. Ennek értelmében a KIOSZ a jö­vőben ellátja a vállalati gazdasági munkaközösségek egy részének érdekképvise­letét és segíti tevékenysé­güket. A pénzintézeti tevékeny­ség hatékonyságának foko­zása végett az Elnöki Ta­nács módosította a takarék­szövetkezetekről szóló 1978. évi 22. sz. törvény rendelke­zéseit. A választójogi törvény alapján a testület időközi választást tűzött ki a Zala megyei 5-ös országgyűlési választókerületben, és annak időpontját 1986. február 22- ében határozta meg. Az Elnöki Tanács szemé­lyi kérdésben határozott, bírákat mentett fel és vá­lasztott meg. Az Elnöki Tanács ülésén a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának Kárpáti Ferenc 1926- ban, ötpyermekes mun- ikáscaládban született a Borsod megyei Putnokon. 1945-ben lépett be a Ma­gyar Kommunista Pártba. Méa abban az évben a MADISZ járási titkára, majd a megyei pártbizott­ság politikai munkatársa lett. 1948-ban lépett a hadseregbe, ahol mindvé­gig politikai munkásként dolgozott. Század, zászló­alj, dandárpolitikai tiszti és a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa elnökségének javaslatára személyi kérdés­ben határozott. Kárpáti Ferenc altáborna­gyot kinevezte vezérezredes­sé és megválasztotta honvé­delmi miniszterré. Az Országház Nándorfe­hérvári termében Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnö­ke előtt Kárpáti Ferenc ve­zérezredes, honvédelmi mi­niszter letette a hivatali es­küt. Az eskütételen jelen volt Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt főtitká­ra, Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja. Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak elnöke és Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára. beosztásokban teljesített szolgálatail Katonai-poli­tikai akadémiát végzett. 1956-ban karhatalmista- ként részt vett az ellen- forradalom leverésében. 1958-tól 1970-ig az MSZMP Néphadseregi Bi­zottságának első titkára volt. 1970-ben nevezték ki a néphadsereg politikai főcsoportfőnökévé, a hon­védelmi miniszter helyet ■ tesévé. Új nyugdíjrendelkezések Öt százalék a legjobban rászorulóknak Az új nyugdíj rendelkezé­sekről tegnap sajtótájékozta­tót tartottak az Országos Társadalombiztosítási Főigaz­gatóság képviselői. Elmon­dották: a VII. ötéves terv egyik fontos célkitűzése a nyugdíjak reálértékének — fokozatosan bővülő körben megvalósuló — megőrzése. Ehhez kapcsolódik az a kö­zelmúltban már ismertté vált intézkedés, hogy 1986-tól meghatározott körben a nyugdíjak emelése az éves népgazdasági tervben elő­irányzott fogyasztói áremel­kedés mértékéhez igazodik. Egyelőre a népgazdaság le­hetőségei nem biztosítják, hogy ez az intézkedés a nyug­díjasok teljes körére kiter­jedjen. Ezért a fogyasztói árszínvonal változásának megfelelő évenkénti rend­szeres nyugdíjemelés a leg­inkább rászorulókat — a 70. életévüket betöltöttéket és a súlyosan rokkantakat, to­vábbá a vakok személyi já­radékában, illetőleg rendsze­res szociális segélyében és a hadigondozási pénzellátásban részesülőket — érinti. Mivel 1986-ban a fogyasztói ár­színvonal a népgazdasági terv szerint 5 százalékkal növekszik, az említett kör­ben a nyugdíjakat is 5 szá­zalékkal, de legalább 150 fo­rinttal emelik. Az új rendelkezés mintegy egymillió nyugdíjast érint. Azok a 70 évesek részesül­nek a magasabb nyugdíjban, akik 70. életévüket betöltöt­ték. az idén, vagy a jövő évben bármikor betöltik. Az intézkedések végrehajtását a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság és a Számítástechnikai Igaz­gatóság dolgozói megkezd­ték, a munkával jól halad­nak, s így biztosított, hogy az emelt összegű ellátást ja­nuárban a szokásos nyugdíj- fizetési napokon minden érintett kézhez kapja. A többiek számára az évi 2 százalékos emelés válto­zatlan, azzal a kiegészítés­sel, hogy az évi emelés leg­kisebb összege 100 forintról 120-ra emelkedik. Ennek megfelelően emelkednek a nyugdíjak legkisebb össze­gei. A munkaviszonyon ala­puló öregségi, rokkantsági nyugdíjminimum összege ha­vi 2370, a baleseti rokkant­sági nyugdíj legkisebb össze­ge 2410 forint, az özvegyi nyugdíj alsó határa 2170, az árvaellátás legkisebb összege havi 1970 forint. 120 forint­tal emelkedik a sajátjogú nyugdíj és a kapcsolódó há­zastársi pótlék együttes ösz- szeghatára, havi 3150-ről 3270 forintra. 2500 forintról 2620 forintra növekedett a saját jogú nyugellátás özve­gyi nyugdíjjal együttesen fo­lyósítható összege. Beszámo'- tak arról is, hogy a központi nyugdíjintézkedések m'el'.ett továbbra is igen fontos sze­repe van a helyi tanácsok szociális gondoskodásának, annak, hogy a rászorulókat egyénileg is támogassák. Nőtt a megyei társadalombiztosí­tási tanácsok kivételes nyug­díjemelési lehetősége is, az erre szolgáló pénzügyi kere­teket az eddiginek három­szorosára emelték. Tovább kívánják javítani a nyugdíj-előkészítést, s ennek érdekében minden munkál­tatót köteleznek arra, hogy időben, már a nyugdíjkorha­tár elérése előtt egy évvel megkérjék a Társadalombiz­tosítási Főigazgatóságtól a szolgálati időre vonatkozó igazolást. Közös erővel jjabb eredményekért ltelt 1985, ez az eseményekben, eredményekben gazdag esztendő.------------Egy-egy időszakról t öbbféle szempontból készít­hető mérleg. Az elmúlt év — mindnyájunk által ismert események miatt is — kie­melkedik az idő egymásba fonódó láncolatából. áruellátás mellett jött lét­re. A megye gazdaságának konvertibilis exportja azon­ban összességében mérsék­lődött. Egyrészt néhány nagy tömegű exportcikkünk vi­lágpiaci ára csökkent, más­részt nem valósult meg az ilyen jellegű csökkenés más irányú, kellő mértékű ellen- súlyozása. kívánok tenni az említett eszközök, módszerek kap­csán. Először az anyag- és energia takarékosságról. Egyes számítások szerint, ha csak a megye iparában a fajlagos anyag- és energia­felhasználást 2 százalékkal mérsékelni tudnánk, akkor csak a közvetlen megtakarí­tásból 5 általános iskolát, vagy 500 lakást tudnánk építeni. Azt gondolom, ért­hető, hogy elvárjuk, legyen ez a kérdés közügy. Másodszor a termékszer­kezetről. A termékszerkezet Kialakítása nemcsak terme­lési kérdés. Jó lenne, ha nem csupán eladni szeretnénk azt, amit termelnek, hanem azt termelnének, amit a pi­ac keres. Felvállalva ennek a piac által támasztott ösz- szes követelményeit. Végül a minőség kérdése. Itt is csak egy megjegyzés­re szorítkozva: a minőséget a termékbe, szolgáltatásba nem ,.bele-ellenőrizni” kell. A minőség nem a meo mun­kájának a függvénye. Sokkal inkább a tervezőké, a mun­kaszervezőké, a vállalati, szövetkezeti szervezeté, az érdekeltségi rendszeré. Fejlődés — de mivel? A 'gazdasági vezetők panasz­kodnak a 'beruházási lehető­ségek folyamatos szűkülése, általában a szabályozórend­szerünk kiszámítatlansága miatt Észrevételeik java­részt jogosak. Több ponton azonban újbóli végiggondo­lásra szorul gyakorlatunk. Vajon miért nem általános a vállalatok, szövetkezetek közös vállalkozása? Miért nem terjed az értékelemzés? Miért nem nő az átlagos mű­szakszám? A kérdések foly­tathatók. A válasz valószí­nűleg az lehet, hogy mert még mindig nem eléggé erő­teljes a kényszer ezekre. Meggyőződésem azonban az is, hogy ezt a kényszert be­lülről, a kollektívának kell kialakítania, a közösségnek kell felismernie. A gyorsabb gazdasági növekedéshez. a termék és technológia kor­szerűsítéséhez az alapfelté­teleket az emberek, a kol­lektívák képességeiben meg­lévő tartalékokban kell ke­resnünk. A korszerű szakis­meretben, az általános mű­veltségben, a „megfelelő em­bert a megfelelő helyre” elv megvalósításában, és az e tényezőket a hatékony fej­lődés szolgálatába állító kö­rülményekben. Ebben kulcs­szerepe van a párttagok­nak, pártszervezeteknek, a társadalmi szervezeteknek. ehéz röviden tel­jes választ adni ar­ra a kérdésre, hogy mi a gazdaság fel­adata 1986-ban. A legmegfelelőbb talán, ha azt mondjuk: éljünk jobban a konkrét lehetőségekkel! Ke­ressük ezeket, és ne men­jünk el egyetlen kínálkozó alkalom mellett sem. ha a takarékos, jövedelmező gaz­dálkodásról van szó. Az új és hatékony módszereket bátran vegyük át egymástól. Ne legyen senki közömbös, ha szűkebb-tágabb környe­zetében a munkafegyelem megsértését, meglévő érté­keink pazarlását, károsítá­sát tapasztalja. És újra és újra tegvük fel magunknak is a kérdést: munkánkat ho­gyan lehetne jobban végez­ni? Erősödjön fel a végre­hajtásban, a cselekvésben az az egység. amely megvolt gondolkodásunkban a me­gyei pártértekezlet, az MSZMP XIII. kongresszusa idején. Elmúlt 1985, ez az esemé­nyekben, eredményekben gazdag esztendő. Legyen a nyomába lépő, beköszönő év is megyénk minden lakosa számára sikeres és boldog! Simon József a megyei pártbizottság titkára Felsorolás helyett csupán utalnék 1985 kiemelkedő bel­politikai eseményére, a párt XIII. kongresszusára, amely választ adott a sokak által megfogalmazott kérdésekre: milyen irányba haladjon gazdaságunk? Mi várható az életszínvonal, az életkörül­mények alakulásában? Mennyire erősödtek fejlő­désünk szocialista vonásai? Hasonló kérdésekkel foglal­kozott a megyei pártértekez­let. Márciusban megyénk kommunistái is elemzés alá vették 'gazdaságpolitikai gyakorlatunk helyi megújí- táísának legégetőbb kérdése­it. Vitáztak, érveltek az egyensúly, a hatékonyság, a versenyképesség elmélet­ben könnyűnek tűnő és jól hangzó, a 'gyakorlati megva­lósítás során azonban számos nehézséget magában hordozó feladathalmazáról. A kongresszus és a párt- értekezletünk határozatát megyénk lakossága megis­merte. A fogadtatás vissz­hangja alapján bátran fo­galmazhatunk : az eredmé­nyekből erőt meríthettünk, a célok ösztönzően hatottak. Ugyanakkor az 1985. évi, — a tervezettnél több tekintet­ben kedvezőtlenebb — tel­jesítés hatására felerősöd­tek a pesszimista vélemé­nyek is célkitűzéseinkkel kapcsolatban. Hogyan kell fogadnunk ezeket a felveté­seket? A Központi Bizottság az év második felében két nagy fontosságú gazdaságpolitikai döntést hozott. Megfogalmaz­ta a VII. ötéves népgazdasá­gi terv irányelveit és kiala­kította az 1986-os év leg­fontosabb céljait. Nem kell a sorok között olvasni ahhoz, hogy e két dokumentum alapján mindenki felismer­hesse a folytonosságot kong­resszusunk határozatával. A feladatok kidolgozásánál természetesen figyelembe kell venni az 1985-ös év gaz­daságpolitikai tapasztalatait. De nincs szó pályamódosí­tásról! A kívánt változások lassúsága persze saját mun­kánk gyengeségeit is tükrö­zi. Az előrelépés záloga ben­nünk van tehát. A minden­ki által örömmel fogadott célkitűzés, hogy javuljanak az élet- és munkakörülmé­nyek, növekedjen a fogyasz­tás, bővüljön az áruellátás, enyhüljön a lakáshiány, mérséklődjön az áremelke­dés, csak szorgos munkával valósítható meg. Az elmúlt esztendő gazda­sági jelentőségét emeli, hogy a hatodik ötéves tervciklus utolsó éve volt. Megmutat­ta, hogy egy-egy ország gaz­dasági fejlettsége szempont­jából korszakos jelentőségű világgazdasági folyamatok­hoz hogyan tudunk igazod­ni. Milyen alapokra támasz­kodva indíthatjuk a követ­kező éveket? És melyek azok a feltételek, amelyeket a számunkra kedvező for­málás nélkül, csupán tudo­másul vennünk, hiba lenne. Ehhez elengedhetetlen számba venni megyénk ered­ményeit. Az ipar termelése célkitűzéseinknek megfe­lelően bővült, mindezt ta­karékosabb anyag- és ener­giafelhasználással érte el az ágazat. Mezőgazdaságunk több mint 1 millió tonna ga­bonát aratott le. és a kuko­rica kivételével a fontosabb ipari és takarmánynövé­nyekből is kellő mennyiség termett. A lakossági kereslet és árukínálat egyensúlya — a szilárd tüzelőanyagok, né­hány tartós fogyasztási cikk kivételével — elfogadha A teljesítmények láttán, értékelve az erőfeszítéseket, elismeréssel kell szólni a munkájukat becsülettel vég­zőkről. Nincs mód a teljes felsorolásra. Csak néhány munkaterületet kiragadva: köszönet illeti az energiael­látásban dolgozókat helytál­lásukért az év eleji tartós rekordhidegben; a szállítás­ban dolgozókat, az immáron szokásos szállítási csúcs le­vezetéséért; kereskedőinket, akik türelemmel viselték a vásárlók meg-megújuló ro­hamát; s az energiakorláto­zások miatti termeléskiesést évközben gondos, szervezett munkával pótló dolgozókat és vezetőket. 1985 tapasztalatai egyúttal arra is intenek bennünket, hogy illúzió volna azt gon­dolni; most már könnyű évek elé nézünk. A sokat emlege­tett termékszerkezet-korsze­rűsítés megyénkben is lassú, és még inkább az a vesztesé­ges vagv alacsonv jövedel­mezőségű termelés vissza­szorítása. A viszonylagosan gyors gazdasági változások tovább lazították az amúgy sem erős vállalati kooperá­ciós kapcsolatokat, főleg a kisebb vállalataink, szövet­kezeteink alkalmazkodnak nehezebben a valós körülmé­nyekhez. Az anyag- és energiafel­használás mérséklése is sok helyen inkább egy-egy meg­szállott energetikus problé­májának tűnik, mintsem hogy mindenütt közügy len­ne. Az innováció helyi, tár­sadalmi feltételei is sokfelé Mányoznak. Mindezek — több más jellel együtt — ar­ra utalnak, hogy a megúju­lás, a tartalékok feltárása és a munkafegyelem területén jócskán van még mit ten­nünk. A következő év fontosabb tennivalóit az említett köz­ponti bizottsági döntések tartalmazzák. Közvetlen cél­jainkat a megyei pártérte­kezlet határozata rögzíti. A további, konkrét tennivalók megfogalmazása a vállalati, szövetkezeti gazdasági ter­vezés feladata. Az együtt­gondolkodásra teremtenek lehetőséget az év eleji ter­melési tanácskozások és a januári gazdaságpolitikai pártnapok. Ezért csak né­hány fontosabb kérdést érintek 1986 feladataiból. Gazdaságpolitikánkban fo­lyamatos, központi feladat az 1978 óta nagy erőfeszíté­sekkel, fokozatosan megte­remtett, ám egyelőre töré­keny gazdasági egyensúlyi helyzetünk megszilárdítása. Ez bonyolult, sokrétű fel­adat. A változás eleme — többek között — a gazdasági növekedés ütemének élén­kítése. Mivel a gazdaságpo­litika az arányok művésze­te is, a fejlődés, az egyen­súly és a növekedés dinami­kus egységében tervezzük megvalósítani, Mi itt, Szol­nok megyében jelenleg úgy látjuk, hogy alapfeladat — a viszonylag kedvező gazda­sági dinamika megőrzése mellett — a kívánatos mi­nőségi változások felgyorsí­tása, a hatékonyság növelé­se. Ennek útjai, módjai jól ismertek, de nyilvánvaló, hogy a legjobb eszközöket minden munkahelyen ma­guknak az ott dolgozóknak kell megtalálniuk. Így mind- i össze néhány megjegyzést A BUBIV részére végez asztalos- és kárpitosmunkákat a szolnoki Epszöv nagykörűi rész­lege. Felvételünk a kárpitosműhelyben készült, ahol az ülőbútorok szivacsbélését gyárt­ják---------------- J E ;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents