Szolnok Megyei Néplap, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-31 / 306. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. DECEMBER 31 Kommentár Örömmámor, kérdőjelekkel Még a világ egyik legzak- latottabb térségében, a Kö­zel-Keleten sem élte át más ország azt az elhúzódó pok­lot, ami immár hosszú esz­tendők óta Libanon osztály­része. Az óév vége a remény ajándékát hozta el erre a golyószaggatta földre; a Szí­riái fővárosban aláírták az úgynevezett libanoni egyez­ményt. Kik az aláírók, mi a meg­állapodás lényege, és mit várhatnak ettől az okmány­tól? Szíria védnöksége alatt három vezető látta el kéz­jegyével az egyezményt: Elie Hobeika a jobboldali keresztény milíciák, Valid Dzsumblatt és Nabih Berri (a drúz és a síita vezér) a muzulmán milíciák nevében. Nos, ez az első árnyék: bár az aláírók a legjelentősebb fegyveres erőket képviselik, rajtuk kívül is vannak, meg­lehetős bőségben, kisebb, de a káosz meghosszabbításá­hoz elég erős csoportok. A megállapodás azonnali intézkedéseket és hosszabb távú forgatókönyv elegye. A mostani karami-kormány „szinte azonnal” távozik, he­lyét egységkormány veszi át. A mintegy huszonhét ta­gú kabinetet egy hét tagú) a hat legnagyobb közösség képviselőiből és a miniszter- elnökből álló) szőkébb veze­tőtestület, a miniszteri ta­nács irányítja, amely csak egyhangúlag hozhatna dön­téseket. A kezdetet követő hosszabb átmeneti időszak­ban kell(ene) a politikai élet vallási megosztását megszün­tetni. Ezek után már csak azt kellene megvizsgálnunk, mit várhatunk ettől az okmány­tól, amit libanon-szerte cso­dálatos lelkesedéssel, való­ságos örömmámorban úszva fogadtak, hanem a véráztat­ta Libanon történetének ta­lán legrosszabb éve után az emberek egys-erűen nem re­agálhatnál. másképpen a mégiscsak felcsillant re- ménysi’' a. 4 „ügyelőnek azonban ..cm a lelkendezés, hanem az elemzés a dolga. Liba­nonban mind az érdekek, mind a belső és a tágabb térségre kisugárzó ellenté­tek megmaradtak. És meg­maradt a töméntelen felhal­mozott fegyver, sőt, aligha­nem a további korlátlan utánpótlás lehetősége is. Valljuk meg őszintén: most nehéz elképzelni azt a meg­ígért pillanatot, amikor a milíciák lefegyverzik önma­gukat. Harmat Endre Kormányközi egyezmény Magyar—szovjet gazdasági együttműködés Marjai József, a Miniszter- tanács elnökhelyettese és Alekszej Antonov miniszter­elnök-helyettes, a Magyar— Szovjet Gazdasági és Mű­szaki-Tudományos Együtt­működési Bizottság társelnö­kei tegnap Moszkvában meg­beszéléseket folytattak a két ország gazdasági kapcsolatai­nak időszerű kérdéseiről és a bizottság januárban Buda­pesten sorra kerülő üléssza­ka előkészítésével összefüg­gő feladatokról. Az országaink közötti gaz­dasági együttműködés napi­renden levő és távlati kér­dései — mindenekelőtt az energiagazdálkodás és a köl­csönös áruforgalom bővítése — voltak a legfontosabb té­mái azoknak a tárgyalások­nak, amelyeket Marjai Jó­zsef Borisz Scserbina mi­niszterelnök-helyettessel, Bo­risz Arisztov külkereskedel­mi miniszterrel, valamint Vaszilij Gyinkov olajipari miniszterrel folytatott. Marjai József miniszterel­nök-helyettes tegnap Moszk­vában kormányközi egyez­ményt írt alá a magyar— szovjet együttműködésről a jamburgi gázlelőhely műve­lésbe vonásában, a Jamburg —Szovjetunió nyugati határa közötti gáztávvezeték és a Kaszpi-tenger menti síkság kőolaj- és gázlelőhely objek­tumainak kiépítésében. Az egyezmény alapján a Szovjetunió 1989-től kezdő­dően fokozatos felfutással az eddigi megállapodásokban rögzített mennyiségeken fe­lül 20 éven keresztül bizto­sítja évi 2 milliárd köbmé­ter földgáz szállítását a Ma­gyar Népköztársaság szá­mára. Az eddigi nyomozás szerint: Ilim Nidal csoportja követte el a terrorista merényieteket Palesztin nyilatkozatok, izraeli fenyegetőzés A római és a bécsi me­rényletek ügyében eddig folytatott nyomozás adatai arra látszanak utalni, hogy a két merényletet a szélsősé­ges Abu Nidal palesztin cso­port tagjai követték el. Mint ismeretes, a terrortámadás péntek reggel azonos időben történt a római és a schwec- hati repülőtéren: 18 ember halt meg, a sebesültek szá­ma több, mint száz. Az ügyben nyomozó olasz és osztrák szakemberek csak­nem biztosra veszik az Abu Nidal csoport felelősségét. E csoport egyébként élesen szemben áll a Jasszer Arafat vezette Palesztinái Felsza- foadísátsi Szervezettel. Sza- lah Halai, a PFSZ egyik ve­zetője az Arbeiter Zeitung­nak, az Osztrák Szocialista Párt lapjának adott nyilat­kozatában kijelentette, hogy szervezete kész együttmű­ködni az illetékes osztrák ’• s olasz hatóságokkal a me­rényletek hátterének felde­rítésében. A PFSZ-vezető hozzátette: a bécsi és a ró­mai merénylet végrehajtóit a PFSZ-szel szemben álló csoportok között kell keres­ni. Szalah Halaf nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy Izrael „válaszként” mégis a PFSZ központjai ellen hajt végre terrortámadást. A jelek szerint Izrael a terrorra terrorral kíván vá­laszolni. Az izraeli kormány egyik tisztségviselője kije­lentette, hogy a „válaszcsa­pás” meglesz, mihelyt kéz­hez kapják az összes szüksé­ges információt. Izraeli részről ragaszkodnak ahhoz a feltevésükhöz, hogy a me­rényletekért a Palesztinái Felszabad! tási Szervezetet felelősség terheli. A merény­leteket elítélő PFSZ-nyilat- kozatra utalva Simon Peresz miniszterelnök azt mondotta, hogy a „terrorizmus oszt­hatatlan” és Izrael „minden fronton folytatja ellene irá­nyuló harcát”. A római merényletet elkö­vető csoport életben maradt tagja úgy nyilatkozott, hogy újabb terrorista támadások várhatók európai főváro­sokban. ..méehozzá hamaro­san”. A 19 éves Mohammed Sarham kihallgatása tegnap folytatódott. A merénylőt eddig eey ró­mai kórházban ápolták, de legutóbb rabkórházba szál­lították át. Az olasz hatósá­gok „vérengzésben való részvétel” miatt már hivata­losan is vádat emeltek elle­ne. Mali—Burkina Újabb tűzszünet Mali és Burkina Köztársa­ság a líbiai és nigériai jó- szolgálati tevékenység ered­ményeként újabb tűzszünet­ben állapodott meg. A bur- kinai és a mali rádió meg­erősítette a Líbia és Nigéria által javasolt tűzszüneti fel­tételek elfogadását. Az újabb, immár harma­dik tűzszünet szerint a fe­lek azonnal véget vetnek az ellenségeskedésnek, vissza­vonják csapataikat a harcok kitörése előtti állásaikba, ka­tonai megfigyelő bizottságot állítanak fel a határövezet­ben a tűzszünet ellenőrzésére az egymással háborúskodó Mali és Burkina Köztársa­ság, a közvetítő Nigéria és Líbia, valamint az Afrikai Egységszervezet soros elnö­ke, Abdou Diouf szenegam- biai államfő képviselőjének részvételével. A világ legszegényebb or­szágai közé tartozó nyugat­afrikai Mali és Burkina Köz­társaság (korábban Felső- Volta) karácsonykor kezdő­dött határvillongásaiban ed­dig csaknem százan vesztet­ték életüket. Magyar vezetők üdvözlő távirata Január elseje, a Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe al­kalmából Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke az alábbi üdvözlő táviratot küldte Fidel Castrónak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Ku­bai Köztársaság Államtanácsa és Minisztertanácsa elnökének. Tisztelt Fidel Castro Elv­társ! A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepén, a forra­dalom győzelmének 27. év­fordulóján a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottsága, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa, népünk és a magunk nevében elvtársi üdvözletünket és iókívánsá- gainkat küldjük önnek, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Kubai Köztársaság Államta­nácsának és Minisztertaná­csának, a kubai népnek. őszinte tisztelettel emlé­kezünk arra, hogy a kubai nép huszonhét évvel ezelőtt saját kezébe vette sorsának alakítását, megkezdte az úi társadalmi rend éoítését és azóta pártjának vezetésével kimagasló eredményeket ért el a társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és tu­dományos élet minden terü­letén. jBlismerést és megbecsü­lést vált ki a Kubai Köztár­saság következetes interna­cionalista külpolitkája, amely hatékonyan segíti a nemzetközi béke és bizton­ság erősítését, a szocializ­mus és a társadalmi hala­dás ügyét. Nagy megelégedésünkre szolgál, hogy kormányaink­nak, népeinknek a marxiz­mus—leninizmus és az inter­nacionalizmus elvein ala­puló testvéri barátsága és az élet minden területére kiter­jedő hatékony együttműkö­dése eredményesen szolgál­ja országaink és népeink ja­vát. Forradalmuk győzelmé­nek évfordulóján szívből kí­vánunk Önöknek és a kubai népnek további sikereket hazájuk felvirágoztatásában, békés építőmunkájában. A perui miniszterelnök Kubában Kubába érkezett Luis Alva Castro perui miniszterelnök, gazdasági és pénzügyminisz­ter. A politikus még a nap folyamán megbeszélést foly­tatott Fidel Castro kubai ál­fám- és kormányfővel. A tár­gyalások egyik központi té­mája a két ország gazdasági kapcsolatainak, bővítése, kü­lönös tekintettel a jövőbeni halászati együttműködésre. A magas szintű látogatás előtt két héttel állították helyre nagyköveti szinten a két ország diplomáciai kap­csolatait. Kuba és Peru 1980 óta tartott fenn ügyvivői szintű kapcsolatokat egymás­sal. A két ország diplomá­ciai viszonyra azt követően vált hűvösebbé, hogy egy öt évvel ezelőtti incidens so­rán több kubai állampolgár megölte Peru havannai nagy- követségének kubai őreit, és a dél-amerikai ország dip­lomáciai képviselete nem ad­ta ki az oda bejutott táma­dókat. A kétoldalú kapcsolatok­ban kedvező változás követ­kezett be Alan Garcia perui államfő júliusi hatalomra kerülése után. Kuba szoli­daritásáról biztosította Pe­rut, amikor az Egyesült Ál­lamok megtorló intézkedése­ket helyezett kilátásba azúi perui kormány ellen. Peru ma már állást foglal amel­lett, hogy tiszteletben kell tartani a Kuba által válasz­tott, szocialista utat, és tel­jes mértékben fel kell szá­molni az Egyesült Államok által a szigetországgal szem­ben kezdeményezett gazda­sági blokádot. A perui kormányfő Ha­vannában egyidejűleg köszö­netét fejezte ki azért, hogy a kubai kormány hat hónapra Peru rendelkezésére bocsá­tott-két halászhajót. A pe­rui felségvizeken tartózkodó hajók üzemanyag- és fenn­tartási költségeit a limai kormány fedezi. Öregember nem vénember Mindig is kicsit gyanakvó voltam az álbölcsességek és a közhelyek iránt. Nem hittem sem abban, hogy egyszer él az ember, de abban sem, hogy öregember nem vénember. Most ünnepélyesen visszavonom ösz- szes fenntartásomat, kétségemet, legalábbis, ami a vénembereket il­leti. Erre a nagy pálfordulásra az a 80 esztendős francia öregúr kész­tetett, aki ősz fejjel határozta el, hogy felépít egy új világot. Ezek után hadd mutassam be Monsieur Philipe Taillez-t. Élete a tenger partján, tengerész családban kezdődött, s ez meghatározta sor­Cousteau kapitány sát. Mint apja, testvére, ő is a ha­ditengerészetnél szolgált, egészen a második világháború végéig. Ekkor, mint annyi mást, őt is leszerelték. De az obsitostól nem vett teljesen búcsút a francia állam. Öt és a ten­ger néhány olyan megszállottját, mint amilyen Cousteau kapitány, megbízták azzal, hogy szervezze meg a tenger alatti kutatásokat. Ta- illez ex-őrnagy mindenre szíve­sen vállalkozott, ami a tengerrel kapcsolatos. Így aztán a felszín alat­ti búvárkodás egyik úttörője lett, de mellékesen foglalkozott az óceánok biológiájával is. Aztán megalakítot­ta a francia búvársport szervezetét, majd néhány évvel később ő lett a mélytengeri búvárok világszerveze­tének alapító atyja is. Megkérdezték tőle: mi vonzza a tengerek mélyére és a messzi óceá­nokra? Azt válaszolta: a tenger az egyetlen és az utolsó szabad terület a Földön. És ő nagyon fél, hogy az ENSZ végül ezt is fennhatósága alá vonja, elosztja, felosztja... Ezért is gondolt barátaival együtt arra, hogy — mielőtt az élkerülhetetlen bekö­vetkezik — valamit tesz. Az ötlet pedig a következő: végy hét öreg hajót, olyanokat, amelyek­re már senkinek sincs szüksége. Minden kikötőben van belőlük elég... Kötözd össze erősen ezeket a hajó­Egy francia kikötő testeket, és már kész is a mestersé­ges sziget, amelyet Csendes-óceánon bárhol felállíthatsz, aztán megtele­pedhetsz rajta, s boldogan élhetsz itt, amíg csak meg nem halsz. Nyilván feltűnt, hogy hét hajót kiván ez a különös világépítő re­cept. Taillez szerint azért kell pon­tosan ennyi, mert a hetes ősidők óta bűvös szám. s egy ilyen vállalkozás­hoz nem árt, ha földöntúli erők is segítenek. Ez valóban nem ártana, mert Taillez úr vállalkozása ugyan már ötéves, de a különböző akadá­lyok, nehézségek, buktatók és a sok- sok rosszindulat miatt ott tart, ahol az Olvasó gondolja. Az ősz, nyolc­vanesztendős tengerész azonban , nem adta fel tervét. Mondom, hisz ebben, és valószínűleg ezért fog va­lamennyiünket túlélni, régi hajókat keresgélve, legalább százéves ko­ráig. Onódy György (Párzis) Kuba ünnepén Jobban már nem is kez­dődhetett volna 1959-ben az új év Kubában a nép szá­mára. Fidel Castro vezetésé­vel a forradalmi erők janu­ár 1-én felszabadították a fővárost, Havannát, véglege­sen elűzték az Amerika-ba- rát Batista diktátort. Nem csak új esztendő, hanem új korszak is kezdődött akkor a kubaiak számára. Ez az ese­mény nem csupán a szigetor­szág forradalmának a győ­zelmét jelentette, hanem lel­kesítő példát állított Latin- Amerika és a világ vala­mennyi szabadságáért küzdő nemzete számára. A néphatalomnak súlyos örökséggel kellett szembe­néznie: tömegnyomor és tu­datlanság, monokultúrás me­zőgazdaság és fejletlen ipar. A győzedelmes nap óta el­telt 27 év alatt Kuba kiemel­kedő eredményeket ért el az új társadalom, a szocialista rendszer építésében. A forra­dalom első szakaszában az útkeresés számos buktatójá­val is meg kellett küzdeni, ám az ország teljes eltökélt­séggel halad a nemzeti füg­getlenség útján, s a felnőtt új generáció számára már természetes, hogy nincs éh­ség, nincs Írástudatlanság, munkanélküliség, faji meg­különböztetés. Az elért vív­mányok értékét növeli, hogy az Egyesült Államok kezdet­től fogva ellenséges a szo­cialista Kubával szemben. Ám sem a gazdasági nyo­más. sem a kezdeti diplomá­ciai elszigeteltség nem téri­tette el a kubai népet a ki­tűzött forradalmi célok meg­valósításától, E küzdelemben a karibi ország hathatós se­gítséget kapott a Szovjetunió­tól és a többi szocialista or­szágtól1, akik kezdettől-fog- va természetes szövetsége­süknek tekintik Kubát. Az utóbbi időben egyre inkább megszilárdul Kuba nemzet­közi tekintélye. Ezt bizonyít­ja, hogy a közelmúltban áz ország töltötte be az el nem kötelezettek mozgalmának elnöki tisztét, s az amerikai földrész államainak többsé­ge rendezte viszonyát Ha­vannával. Az 1986-os eszten­dő kiemelkedő jelentőségű lesz. hiszen az év elején tartják — igaz némi ha­lasztás után — a Kubai Kom­munista Párt harmadik kongresszusát. A magyar—kubai kapcso­latok az élet valamennyi te­rén gyümölcsözően fejlődnek, hazánk támogatja szocialis­ta építőmunkájában a szi­getország népét. Nemzeti ünnepükön szívből kívánunk további sikereket kubai ba­rátainknak. Javuló kapcsolatok

Next

/
Thumbnails
Contents