Szolnok Megyei Néplap, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-29 / 304. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. DECEMBER 29. IA tudomány világa I Ólom a levegőben Környezetkárosító közlekedós Nem is gondolnánk, amikor autóval vagy busszal kirándulni indulunk, hogy felüdüljünk a szabadban, akaratlanul is szennyezzük a természetet. Ugyanis még a legkorszerűbb és legjobban karbantartott gépjármű is jelentős mennyiségű kipufogógázt bocsát ki, s akkor még nem is beszéltünk a fékbetétek azbesztporáról, az elfolyt olajról és egyebekről. Márpedig köztudott, hogy a hazánkban üzemelő mintegy másfél millió személygépkocsi átlagéletkora csaknem kilenc év, s mivel a nálunk kapható vadonatúj autók is többnyire 15—20 évvel ezelőtti konstrukciók, ezért harminc—harmincöt százalékkal többet szennyeznek, mint a nyugati új kocsik. A környezetszennyezésben, a szakemberek vizsgálatai szerint kilencven százalékban a közúti közlekedés a ludas. Mindez együtt jár a fejlődéssel, viszont igen súlyosak a mellékhatások. Hogy mennyire, azt jól mutatja néhány adat: a múlt évben 900 ezer tonna szénmonoxid és 530 tonna ólom került a gépjárművek kipufogócsövén át a levegőbe. E kettővel együtt körülbelül százféle különböző vegyület keletkezik az üzemanyag elégésekor, s ezek közül még nem is az előbb említettek a legveszélyesebbek, hiszen az aldehidek és a policiklikus aromás szénhidrogének kimutathatóan rákkeltőek. A dízelmotoros járfnűvek füstölésének és a benzinüze- műek szénmonoxidkibocsá- tásának mérséklésére 1972- ben, majd 1975-ben előírások jelentek meg. Ezután az imA benzináremelés hatására némileg megváltoztak az autózási szokások, csökkent az egy autós által évente átlagosan megtett kilométerek száma, ezzel együtt a kibocsátott szennyező anyagok mennyisége is. Ugyanakkor egyre többen veszik igénybe a tömegközlekedési eszközöket, ami mindenképpen előnyös változás, hiszen az így Hogy ez mennyire igaz, arról a laikusnak is lehet fogalma, ha városaink forgalmas csomópontjain beleszippant a benzingőzös levegőbe vagy ha megfigyeli a buszmegállók közelében agonizáló fákat. Az elmúlt tizenöt évvel a motorizáció hatalmasat fejlődött: személygépkocsi-állományunk mintegy hatszorosára emelkedett, s az autóbuszok, a tehergépkocsik száma is jelentősen nőtt. (Budapesten a belvárosi főútvonalakon például a napi átlagos forgalom 50 százalékkal nagyobb a másfél évtizeddel ezelőttinél.) A forgalomnövekedésnek persze nemcsak a magánautók az okai, hanem az is, hogy egyre több árut szállítanak a közutakon és mind több turista érkezik hazánkba autóval. portált és a hazai gyártású járművekre vonatkozó környezetvédelmi követelményeket szabványosították is. Az előírások azonban a gyakorlatban csak részben tarthatók be. A miértre a Merkúrnál várakozók hosszú sora a válasz: a gépkocsik iránti igény jóval nagyobb, mint amit ki lehet elégíteni. 1975 óta az időszakos műszaki vizsgán mérik a szén- monoxidkibocsátást is, ezzel a túlságosan „füstölő” kocsikat kiszűrik. Csakhát egy autó három év alatt sokat változhat, ezért van, hogy amíg a műszaki vizsgán megjelénő kocsik 5—10 százaléka lépi túl a határértéket, addig a Közlekedéstudományi Intézet által végzett felmérés szerint ez az arány 30—40 százalék. megtett egy utaskilométer csak ötvenednyi szennyezést jelent a személygépkocsis utazáshoz képest. Tehergépkocsiparkunk ösz- szetétele sajnos nem a legjobb: míg a három tonnásnál kisebbek 25—30 százaléka ä fejlett tőkés országokban dízelüzemű, addig nálunk ilyen típus csak elvétve akad. A középka tegóriájúak nyugaton mind dízelek, nálunk még sok a benzinüzemű. Az utóbbi pár évben ugyan sokat átállítottak dízelrendszerűre, azonban ez nem igazán gazdaságos megoldás. A teherbírási eloszlás is rossz, a tehergépkocsik mérete nem illeszkedik a szállítási feladathoz, sok önsúlyt visznek, sokat fogyasztanak feleslegesen — és sokat szennyeznek. Bár a benzin ólomtartalmának mintegy 30 százalékos csökkentése mérsékelte környezetünk ólomszennyezését, elégedettek mégsem lehetünk. A jelenlegi behozatali és selejtezési adatokat ismerve, a járműpark további elöregedésével kell számolnunk: előre láthatóan a VII. ötéves terv végére a tíz évet meghaladja majd az átlagos személygépkocsi-életkor. Az Országos Környezet és Természetvédelmi Hivatal közreműködésével a Közlekedéstudományi Intézet komplex programot dolgozott ki a gépjárművek rendszeres környezetvédelmi ellenőrzésére. A vizsgálat elsősorban a benzinüzemű járművek szénminoxidkibocsá- tásának, a dízelüzeműek füstölésének, valamint a zajszintnek a mérésére irányul. A közlekedési tárca a lég- szennyezés ellenőrzésének bevezetését jövőre, a zajmérést pedig későbbre tervezi. Pénzkérdés is A közúti közlekedés lég- szennyezése bizonyos mértékben függ a forgalmi körülményektől is. Ezeknek javítását szolgálná a jobb forgalomszervezés, a korszerű irányítási eszközök alkalmazása, a kritikus helyeken a részleges forgalomkorlátozás bevezetése is. E környezeti károk csökkentése, mint látjuk több minisztériumnak és országos hatáskörű szervnek is feladata, ezért eredmény csak további összehangolt munkával érhető el. A szeny- nyezés fokozódásának megállítása természetesen pénzkérdés is. A gépjárművek által okozott kár viszont évente 2,5—3 milliárd forint. S ez az összeg nem csökken, egyre növekszik ... > 530 tonna ólom a levegőben Rendszeres ellenőrzés Mélytengerek kutatója Nemrég ért véget a „Vityaz” új szovjet tudományos-kutatóhajó első útja, amelynek során számos tudományos programot teljesített. A többi között vizsgálták a Földközi-tenger medrét Ciprus körzetében, valamint az Atlanti-óceán keleti részén húzódó víz alatti Amper-hegyet. Kipróbálták a tengerfenéken végzett munkálatok módszereit. A kutatások során jól vizsgázott a búvárharanggal ellátott hiperbari- kus komplexum, a víz alatti lakható „Ar- gusz” berendezés, amellyel nagy mélységekbe ereszkedtek le, és tudományos értékű talaj- és kőzetmintákat gyűjtöttek. A víz alatti Amper-hegy körzetében végzett kutatásokat nehezítette az erős tengerhullámzás, de a búvárharang segítségével ez is eredményes volt. A hegy felszínéről kőzetmintákat hoztak fel, amelyek további tanulmányozása lehetővé teszi kormeghatározásukat. Az a feltevés, hogy ebben a körzetben húzódott a legendás elsüllyesztett világrész, az Atlantisz. Fenti képünkön a Vityaz fedélzete az Argusz víz alatti kutatóberendezéssel látható. A tojás megnyílik Aki feltört már néhány tojást, hogy rántottát készítsen, megszerezte első biológiai tapasztalatait a szárnyasok szaporodásáról. Felfedezhette a tojásban található, kissé megcsavarodott hosszúkás jégzsinórt, amely kétoldalt a héjra függeszti a tojás sárgáját, és láthatta a tojás sárgáján úszni a piciny, kb. 4 milliméter átmérőjű fehér korongot is. Nem más ez, mint a megtermékenyített tojásban keletkezett csírakorong, amit sokfelé „kakashágás”-nak neveznek. De ki látta már, hogy a parányi korongból miként fejlődik ki a héj védelmében — a kotlós szárnya alatt vagy keltetőgépben — a tojás tápanyagain kialakuló állatka? A tojás belsejében, a 32 százaléknyi sárgája és 58 százaléknyi fehérje a kis szárnyas testének felépítéséhez szükséges minden tartalék- és tápanyagot (zsiradékot, nitrogént stb.) tartalmaz, ezért olyan értékes élelmiszer. A mészhéj minden folyadékfelvételt megakadályoz, kárpótlásul magába zárja a fejlődéshez szükséges vizet is (ez a 60—80 grammos tojásban 40—60 gramm.) De még némi levegőt is elraktároz a növekvő embriónak. A tojás belsejében már a költés első 24 órájában vérerekből álló finom háló képződik a tojás sárgája körül. A 11. napon már világosan felismerhetők a végtagok, porc formájában átcsillám- lanak a koponya, medence és a lábak jövendőbeli csontjai. A 17. napon már csaknem teljesen kifejlődött állatkát találunk a tojáshéjban, mely a 21. napon széttöri a tojáshéjat, és kidugja a fejét... Képünkön; e pillanatnak lehetünk szemtanúi: kelnek a kiskacsák az automata forgódobos rendszerű keltetőgépben. (KS) A képmagnó karrierje A mágnesszalagon való képrögzítés gondolata már a tévé megszületése óta foglalkoztatta a szakembereket. Abból indultak ki. hogy a kép is átalakítható villamos jelekké, elektromágneses rezgésekké, hogy azután azokat mágnesezhető szalagra vigyék fel. Ám mindjárt kezdetben adódott egy szinte megoldhatatlannak látszó probléma. Ugyanis a hallható hang birodalma, vagyis a hangmagnón rögzítendő jelek másodpercenkénti rezgésszáma kib. 30—20 ezer (30Hz —20 kHz) között mozog. S kiderült, ahhoz, hogy ezt a sávot a hangmagnónál alkalmazott módszerrel rögzíthessék, a mágnesszalagot másodpercenként 6—8 méteres sebességgel kellene mozgatni. (összehasonlításul: a mai kazettás magnók szabványos szalaigsebessége másodpercenkénti 4,76 centiméter). A megoldást keresve alaposan szemügyre vették a felvevő-lejátszófej és a szalag mozgásviszonyait. Eredményesnek bizonyult, hogy egy forgó korong palástjába építették be a videofejet, amely előtt egy viszonylag széles szalag halad el. Tulajdonképpen az az ötlet indította el a képmagnó rendkívül gyors fejlődését, valóságos karrierjét Persze sok finomításra rengeteg új ötletre, a legkorszerűbb technológiára volt még szükség ahhoz, hogy rendelkezésre álljanak napjaink aktatáskánál alig nagyobb, 5—6 kilogramm súlyú „mindenttu- dó” készülékei. Az ismert elektronikai világcégek — Philips, Grundig, Siemens, Telefunken, Akai, Sony stb., — nyomban meglátták a fantáziát a képmagnóban (videorekorder- ben), s szédületes iramban kezdték el fejleszteni saját készülék-típusaikat. Ennek köszönhetően napjainkban három rendszer áll harcban egymással: a VHS (Video Home System), a Betamax és a Video—2000 nevű. Ezeknek más a szalagsebes- ségük, a jelek rögzítésének a módja, s a hozzájuk tartozó kazetták méretei is. Ezért azután az egyik rendszerű berendezésen nem lehet lejátszani a másikon felvett műsort. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy világszerte háromféle módszer van használatban a színek átvitelére; a nyugati országokban a A Székesfehérvári Videoton Elektronikai Vállalat a japán Akai céggel kooperálva állítja elő a képen látható készüléket PAL, a szocialista országokban és Franciaországban a Secam, valamint az USA- ban és Japánban alkalmazott NTSC. Az első privát használatra készült képmagnók csupán a tévéműsorok rögzítésére voltak alkalmasak, akár a tulajdonos távollétében is kazettára vettek bizonyos műsorokat, megteremtvén a bármikori visszajátszás lehetőségét. A kezdeti készülékekkel csak akkor lehetett felvételt készíteni, ha közben a tévékészülék is működött. Ma már erre nincs szükség. A korszerű képmagnókba beépítették mindazokat a részeket, amelyek a rögzítéshez szükséges mértékig átalakítják az antennáról érkező jeleket De még itt sem álltak meg a fejlesztők. Munkájuk nyomán a mai képmagnók több hétre előre is programozhatók, akár hat-nyolc különböző csatornára. A kazettákat oersze időközben cserélni kell. mivel a műsoridejük legfeljebb 3—4 óra. Úton az egységesítés felé Az egymás mellett létező több videorendszer keltette piaci zűrzavar megszüntetésére 1983-ban világszerte elfogadták azt az elképzelést, mely szerint a jövőben — a magnetofonkazettákhoz hasonlóan — szabványosítani kell a video-1 kazettákat, és világszabványnak a nyolc milliméteres szalagot minősítették. Ügy tűnik, hogy ez az elképzelés már közeledik a megvalósitásihoz. Ám aki most akar képmagnót venni, annak mindenekelőtt el kell döntenie, bogy a három rendszer — VHS, Betamax .Video—2000 — közül melyik mellett teszi le a voksot. A jelek szerint hazánkban a VHS-rend- tezerrel működő készülékek terjednek el, már csak azért is, mivel a nálunk forgalomban lévő műsoros kazetták zöme is ezzel a módszerrel készült. A külföldön megvásárolt videorekorderek esetében — még ha azok VHS- rendszerűek is — azt már nem olyan könnyű biztosítani , hogy a nálunk használatos OIRT-Secam/Ost szabvány szerint működjenek. Bár az ilyen képmagnó átalakítás nélküli alkalmas a hazai adóállomások vételére, a színes kép rögzítésére és visszajátszására, de a hang vétele, rögzítése és visszajátszása csak némi áramköri módosítás után lehetséges. Nem árt megjegyezni: a vétel szempontjából más szabványú képmagnó, hazai körülmények között nem használható, és átalakításuk lényegében nem lehetséges 1 Az Orion és a Videoton által előállított hazai képmagA képmagnót az emberek ma még nem elsősorban a videofilmezés céljából vásárolják, hanem azért, hogy rögzíthessék a televízió nekik tetsző műsorait, valamint a kikölcsönzött vagy megvásárolt műsoros kazettákkal bővítsék szórakozási, tanulási lehetőségeiket. A felhasználási terület szinte felmérhetetlen; készülnek kazetták a szónoki képesség ;nók természeteseit minden tekintetben alkalmazkodnak az OIRT-Secam szabványhoz, s ezeknél a jelzett problémák nem merülhetnek fel. Világszerte újabb lendületet ad a videózásnak a köny- nyen kezelhető, elérhető áru videokamerák forgalomba kerülése. Az elektronikus képrögzítésnek a filmes módszerrel szemben az az előnye, hogy nem kell lép- ten-nyomon töltögetni a fel- vevcgépet. (A 3 perces filmkazettával szemben a videokazetta négyórás játékidejű). Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a mágneses kazettaszalagra felvett jelenet azonnal visszajátszható. (Nincs előhívás.). Ráadásul az elrontott drága filmet ki kell dobni, míg a mágnesszalag törölhető és ismételten felhasználható. otthoni fejlesztésére, főzési tanácsadás végett, vagy például a helyes teniszadogatás mozdulatainak beidegzésére. Mivel a képek oda-vissza játszhatók, a képmagnó ideális oktatási segédeszköz, akár nyelvtanulásról, akár a hátraszaltó elsajátításáról legyen szó. Ma már szinte kifogyhatatlan a képmagnóhoz kapható játékkazetták választóiké is. B. I. Szórakozás és tanulás
